Şile

Isztambul közelében találjuk a Şile nevű várost.
Ha látványosan szeretnénk írni, akkor az állna itt, hogy Az elfelejtett ékkő. Vagy Az eltemetett kincsesvár. Vagy valami hasonlót..

De mi nem akarunk látványosan írni. Azt meghagyjuk azoknak, akik kevésbé írnak jól.

Şile lehetne az ellentétek, vagy az ellentmondások városa is. Közel van Isztambulhoz, mégis a világ végén helyezkedik el. Központ, de mégiscsak egy kisváros. Modern, de 14.000 éves történelemmel büszkélkedhet… pontosabban büszkélkedhetne, ha az emberek nem felejtették volna el.

És van egy vára, de csak néhányan tudják, hogy az csak egy tornya az eredeti várnak. És az emberek úgy tudják, hogy a genovaiak építették, holott már 2000 évvel ezelőtt is ott állt.
És van még 3 másik vár is a közelben… de arról már tényleg csak néhányan hallottak…

Şile a legújabb kutatások szerint (*forrás most sem lesz – elhiszitek vagy inkább nem) már időszámítás előtt 12.000-ben is állt. Korábban, mint bármi más Isztambul környékén.
Ez azért is érdekes, i.e. 5600 körülre teszik azt, amikor a Földközi-tenger és a Márvány-tenger szintje annyira megemelkedett, hogy áttört a Boszporuszon és ezzel kialakult a ma ismert Fekete-tenger.
Tehát akkoriban nem lehetett halászfalu. Vagy ha mégis, jó sokat kellett gyalogolni a reggeliért.

Şile és a környéke viszont tele van barlangokkal. Ez nemcsak az ősembereknek hanem később sokaknak másoknak is. De mivel ez később történt, majd később írunk róla.

Şile majoránnát jelent, és az erre járó Miletus törzsből szárazó görögök adták a helynek ezt a nevet (némi nyelvtörés, és több koponya törés által alakult ki a mai formája). Sok már közeli települést is ők neveztek el.
Ez a fűszer a görögök és a rómaiak szerinte a boldogságot jelentette. Ami leginkább attól függött, hogy milyen ételbe főzték bele. Sajnos sem az ókori rómaiak, sem a görögök, de még a bizánciak sem ismerhették, hogy krumpli vagy a paradicsomszósz milyen jó lesz tőle!

Manapság a sok strandolótól, nyaralótól és útszéli piknikezőtől nem igazán találni majoránnát. Így inkább kénytelenek vagyunk elhinni az ősi beszámolókat, miszerint a környező dombok tele voltak illatozó lila virágokkal.
Biztos ami biztos a törökök építettek majoránna (azaz mercanköşk) nevű falvakat, éttermeket és hoteleket is.

De maga a majoránna sem olyan menő manapság. Şile sokkal inkább ismert a szöveteiről, és a belőle készült ruháiról (Şile bezi)

Isztambult, azaz Bizáncot i.e. 667-ben a megarai görögök alapították. Şile környékén a miletusi görögök építgették a városaikat. Ők főként a tengereket használták közlekedésre, kereskedelemre, meg úgy a kapcsolattartásra. Anatólia nem igazán az a hely, ahol az ember szeret a tüskék bokrok és a meredek völgyek között vándorolni.

A trákok mégis ilyenek voltak. Vagy legalábbis voltak köztük ilyenek is. Ők már Büzasz király érkezése előtt is ott ültek, ahova később mindenki a palotáját építgette.
Az ázsiai oldalon, ahol éppen nem kalcedóniai szintén megarai görögök voltak, ott éltek a bitinek. És csinálták azt, amint… nos amit csak csinálni lehet a tüskés bokrokkal és meredek vízmosásokkal teli területen (itt ma is leginkább követ bányásznak, vagy az erre tévedt turistáknak adnak el olyan dolgokat, amiket otthon is meg tudnak venni).
A bitinek egy idő után megunták a tüskék bokrokat és a meredek vízmosásokat (vagy a szomszédos kalcedóniakat) és elindultak Anatólia belseje felé. Egy részük, a tinek inkább északnak, a Fekete-tenger felé vándoroltak, majd itt telepedtek le.
Ezek után érkeztek meg a miletuszi görögök. Látták, hogy milyen jó strandok, milyen jó sziklák, és még annál is jobb barlangok vannak itt. No és persze sok-sok majoránna. A Boszporusztól is kellő távolságban voltak, ha jött az ellenfél, de mégse túl messze, ha éppen az volt a jó. Akkor még persze nem tudták, hogy az ellenfél leginkább a szárazföld felől fog jönni..
Ők azok, akik a településüket Philee-nek nevezték el. Ez alakult át Şile-re.

Şile tehát a tengerparton fekszik. Az elmúlt néhány évszázadig Anatóliában a közlekedés meglehetősen nehéz volt. Sőt! Igazándiból, mióta a tényleg nagy hegyeket is át lehet fúrni, azóta érzi úgy az ember, hogy halad valamit is. Kicsit többet, mint 40 km-t fél óra… És nemcsak tekeredik jobbra-balra…

Évezredeken keresztül a legfőbb út a tenger volt. Itt Konstantinápoly (vagyis Isztambul) előtt az utolsó állomás Şile. Nem véletlenül van egy olyan elmélet is, hogy a Şile szó jelentése: száj. A Boszporusz pedig a torok.
A többi testrész is ott lesz valahol… csak meg kell találni..

De persze nemcsak a kereskedők járták a fontos tengeri útvonalakat, hanem a kalózok, és az ellenség is. Ők Konstantinápolyba menet nagy lelkesen fosztották ki a kis tengerparti várost. Amolyan bemelegítőnek. Amikor pedig Konstantinápoly falain nem sikerült átjutni, akkor visszafelé menet vigasztalódni tértek be ugyancsak a kis tengerparti városba.

Nem volt ez másképpen a szárazföldi rabló bandákkal és seregekkel sem. Talán annyi különbséggel, hogy ők inkább a márvány-tengerparti utat használták, és nem mindig verekedték át magukat a tüskés bokrokon és a meredek vízmosásokon.

De míg Konstantinápolyt és később Isztambult is komoly falrendszer védte, addig Şilének meg kellett elégednie a meredek tengerpartjával és a rá épített várral.

A vár, ahogy a képen is látszódik, egy igen meredek szigeten van. Ide ma nem is lehet gyalog feljutni, csak felvonóval (de az meg elromlott pár éve).
Valószínűleg régebben is hasonló lehetett a helyzet. Leszámítva, hogy a kalózoknak még elromlott felvonójuk sem volt.

Érdekesebb kérdés, hogy hogyan jutottak be a katonák? Meg ha már bent voltak, és a kalózok inkább kihagyták a szigetet és direkt a várost támadták meg, akkor mi történt..
De ha jobban megfigyeljük a képet, akkor látszik, hogy a sziget nem mindig volt sziget!
Ma egy vékony nyelven egy alig bokáig érő vízben be lehet sétálni a szigetig. Bizonyára, hogy ez a szikla a régmúltban sokkal hosszabb volt, elért egészen a városig. Csak ugye a régmúlt az pár száz évet, évezredet vagy évmilliót jelent? A földtörténetben ezek mind csak az elmúlt pillanatban történtek…

A várat valószínűleg az időszámítás kezdete táján építették. De ismerve Anatólia igencsak mozgalmas életét, lehetséges, hogy már korábban is állt egy vár a szigeten-félszigeten.

A ma is ismert várat a genovaiak építették. A legtöbb forrás ragaszkodik ahhoz, hogy ez az építkezés 2000 éve történt, holott a Genovai Köztársaság 1005-ben alakult.

Minden esetre a genovaiak szerettek kikötő bázisokat építeni a Fekete-tenger partjaira. Az éppen születőben lévő Oszmán Birodalom viszont ezzel pont fordítva volt. Így az oszmán hadak rendszeresen támadták ezeket az erődöket. Şile vára legalább kétszer gazdát cserélt a 14. században, míg I. Bayezid katonái végleg a birodalomhoz csatolták.

Ezek után a várral túl sokat nem törődtek. Mire a 2000-es évek beköszöntek, már csak a bástya állt valamennyire.

Ez a bástya 4 emeletes. Alatta egy raktárt is találtak. Úgy számolnak, hogy kb. 20 ember fért el benne kényelmesen.

Ekkor jött el az a híres felújítás, ami után a vár elérte a mai alakját, a Spongyabob formát.

Különböző véletlenek tömegének kellett együtt lennie, hogy így alakuljon. Az eredeti építésénél a közeli Ahmetliköy-ből szállították a köveket, és ennek sárgás színe van. A felújításnál is ezeket a köveket használták. Mellette pedig kijavítottak bizonyos érdekes hibákat, ami miatt az ablakok meg más elemek nem voltak szimmetrikusak. Így lett a végén belőle Spongyabob vár.
Ami valójában óriási reklám, és a város nem használ ki. Az ajándéktárgyakat áruló helyek tele vannak kagylókkal és világító tornyokkal. Sehol egy vár. És sehol egy Spongyabob bolt.

Ő a fő vár, amit leginkább Şile várnak hívnak. Valódi neve Ocaklı Ada Kalesi. Magyarul: Kemence-sziget vára. A sziget közepén van egy hatalmas barlang, és ettől tényleg úgy néz ki, mint egy hatalmas kemence.

Şile közelében további 3 várról tudunk. De lehetséges, hogy még több rejtőzik elfeledve valahol az erdőben. Az ismert hármat is roppant nehéz megtalálni. Az egyikről a legárulkodóbb jel a közelében található falu: Váralja falu (Kalealtı). Mellett találunk egy dombot, aminek neve: Várdomb (Kale tepe).

Ő a Heciz Kalesi, és még ő van a legjobb állapotban.
Három 4-5 m magas tornyokkal egy 40 x 75 méteres ellipszis alakú fal található az erdőben. A déli fal mentén egy 6 x 9 m-es víztartály is fellehető.
Valószínűleg ezt is a többihez hasonlóan a 14. században építették. És ugyan azt az ahmetliköy követ használták, amint a Şile várnál is.

Sarıkavak Kalesi egy másik, ami szintén bent van az erdőben, és csak a bástyák láthatóak belőle. Nem meglepő módon ő a Sarıkavak nevű falu mellett kb. 1km sétára található. Mégpedig nem máshol, mint a Kale tepe-n, vagyis a várdombon. A 40 x 75 m-es ellipszis várnak 4 tornya van, és kivehető a víztározó is.
Sarıkavak fontos bizánci település volt. A falutól délre egy templom romjai találhatóak.

Egy videót is találtam, miképpen jutottak el a faluból a várhoz.

Legkevesebbet a Kalem Kalesi-ről tudunk. Ő a Kalem (Ceruza) faluban állt réges régen. De megunta az állást, és… hát ledőlt.. Az emberek meg elhordták a köveket. Ma már csak az alapok látszanak.
Különös ismertető jele: egy dombon állt.

De persze Şile nemcsak a várakról ismert. Számtalan más történelmi épület vár még a felfedezésre! Igen! Arra vár, hogy mi felfedezzük, megtaláljuk őket! Na de hol, és merre? Nyugodtan kérdezzük meg erről bármelyik járókelőt, ő sem tudják…

De persze elég a világítótorony mögötti térségbe menni, ahol a régi faházak és a meredek vízmosásos között sétálhatunk. Itt találhatunk egy régi fadzsámit (Hacı Osman Ağa Cami), és régi török fürdőt is (Osman Hamam).

És még mindig nincs vége a történelmi érdekességeknek! Bizánci korú kutakat, 14. században ültetett platánfákat, és még sok-sok mindent ha nagyon ügyesek vagyunk (vagy reménytelenül eltévedtünk).

Mindezen sok-sok történelmi emlék mellett szinte újnak mondható az 1858-59-ben épült világítótorony. Ő a világ működő világító tornyai közül a második legmagasabb, Törökországban pedig az első.

1853-ban kitört a Krimi-háború. Ennek különlegessége, hogy az igazhitűek a szokásostól eltérően álltak össze a gyaurok ellen: az angolok és franciák más európai országokkal együtt segítették a törököket az oroszokkal szemben. A háború oka az volt, hogy kié legyen Jeruzsálem.

Rengeteg hajó vett részt a háborúban. Szevasztopol ostrománál pedig folyamatosan érkezett az utánpótlás a tenger felől.
1856-ban a Boszporusz bejáratára megépítették a világító tornyokat (Rumeli Feneri és Anadolu Feneri), hogy ezzel segítsék a hajóknak megtalálni a hazavezető utat. Két évre rá megépítették a Şile világítótornyot, hogy segítsen megtalálni azt a világítótornyot, ami segít megtalálni a hazavezető utat.

A 110 cm vastag kő falat a török építészek készítették. Míg a vasszerkezet és a lencse Párizsból származik. Egy 19 m magas sziklán áll, a lámpa a tengertől 60 m magasságban világít. Ide 72 lépcsőfokon lehet feljutni.

Amikor megépült, 3 gázlámpát használtak (a Google szerint 3 gonosz gázlámpát). Őket 1968-ban villanylámpára cserélték. Ma a nagy teljesítményű 1000 gyertya fényességű fényszóró 35 tengeri mérföldről is látszik.

Şile és környéke nemcsak az akár több ezer éves történelmi emlékek izgalmasak, hanem a természet remekművei is (ezen a mondaton nagyon sokat dolgoztam ám).

Összekötve a természetet és az embert a környékbeli barlangok lehetnek érdekesek. Többen is találtak 12-14.000 éves leleteket.
De ezek a helyek később sem maradtak üresek. Különösen a kereszténység korai időszakában voltak népszerűek. Şile Isztambulhoz és Izmithez is közel van, ami a korai keresztények egyik központja volt. Csak át kellett vágni a tüskés bokrokon és a meredek vízmosásokon. Itt nagyon jól lehetett bújni a császár kereső csapatai elől.

Később, ahogy éppen változott a politika, ezek a barlangok éppúgy szolgáltak rejtőhelynek és börtönnek. Attól függően, hogy az ember a császár/szultán szeme elől akart elbújni, vagy valakit a világ szeme elől akartak távol tartani.

Egyik-másik barlang ma is látogatható.

Náluk sokkal érdekesebb (és sokkal szórakoztatóbbak is) az a rengeteg kisebb-nagyobb öböl, ami végigkíséri a Fekete-tenger partját. Közöttük nagyon sok igazán látványos.

És már csak azért is jók, mert ezekbe az öblökbe sokkal kevesebb ember jár, mint a népszerű strandokra. Isztambul közel van, nagyon közel. Gyorsforgalmi út vezet a városba, és ma már nem kell átvágni a tüskés bokrokon és meredek vízmosásokon. Egy-egy napsütötte hétvégén akár több százezer ember is a vízben pancsolhat.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Fekete-tenger roppant veszélyes. Már az ókorban is nagy lelkesen süllyesztette el a hajókat. És ma is könnyen berántja a tapasztalt úszókat.

Legyünk inkább óvatosak, és deréknál mélyebben ne menjünk a vízbe!
A népszerű strandokon kötél jelöli a biztonságos határt és vízimentő is figyeli a fürdőzőket.

---