Afyonkarahisar

-Főnök! Nincs itt semmi, csak egy batár nagy szikla, amire még felmászni sem lehet!
-Tökéletes! Építsetek egy várat arra a sziklára, a tövében meg legyen egy város!
-Hát jó… És mi legyen a neve?
-Afyonkarahisar!
-Főnök! Rövidebb nem lehetne? Ez ide nem fér ki!

Afyonkarahisar látképe.
Forrá: ajansspor
Afyonkarahisar látképe.
Forrá: ajansspor

Afyonkarahisar történelme bőven az ember megjelenése előttre nyúlik vissza. Amikor is a Föld úgy döntött, hogy márpedig ide kell egy hegy. De aztán jött a víz és a szél, hogy ők is beleszólnak már a dologba. Így végül mégsem itt épült meg a világ legnagyobb legye. Helyette lett egy kb 225 magas szikla lett az amúgy is magas (1034 m) fennsíkon.

Ha mindez nem így történt volna, akkor ma Afyonkarahisar nem úgy nézne ki, ahogy. Talán még a neve is más lett volna. Ha pl. egy nagy meteor zuhant volna erre a helyre, akkor a várost bizonyára Nagy Luk, vagy hasonló néven említenék. Már ha lett volna valakinek kedve egy nagy luk mellé várost építenie.

De így itt egy Afyonkarahisar nevű város lett. Jelentése: Fekete (kara) Vár (hisar). Mégpedig az ópium vidék (afyon) közepén. Így ő az Ópium-Feketekastély. Afyonkarahisar valóban az ópium fellegvára volt évszázadokon keresztül.

Afyonkarahisar nagyjából Nyugat-Anatólia közepén fekszik, egy 1000 m-nél magasabb fennsíkon. Bár ez nem teljesen sík, bőségesen vannak hegyek a közelben, nemcsak az az egy szikla, amire a várat építették.
Minden fontosabb dolog, város, tengerpart, stb… légvonalban kb. 200 km-e van: Ankara, Bursa, Antalya, Konya, stb.. Így elmondhatjuk, hogy Afyonkarahisar valóban a dolgok közepén fekszik. Leginkább a semmi közepén. És ennek köszönhetően Nyugat-Anatóliának a központja.

De nemcsak úgy Nyugat-Anatólia közepén van! Az északról délre menő utak itt találkoznak a délről északra menőkkel. Ráadásul a keletről nyugatra menők is pontosan itt találkoznak a nyugatról keletre menőkkel. Ők négyen mindig jól megörülnek a találkozásnak, aztán együtt beülnek egyet….öööö… hát kávézni.. De erről később lesz még szó.

Tehát van itt minden, minek egy hettita király csak örülhet! Egymással találkozó utak, kereskedelmi központ, és még bokorban bujkáló oroszlán is! A hettita királyok pedig két dolgot imádtak nagyon: az oroszlánvadászatot és a nagy távolsági kereskedelmet.
És persze sok minden mást dolgot is. Mint pl. harci szekérrel elütni az ellenfelet, lenyilazni az óvatlan egyiptomi katonát – szintén harci szekérből, és ilyenek. Na de a távolsági kereskedelem, na az aztán!

Aki járatos Anatólia történelmébe, vagy csak rendszeres olvasója a blognak, ő azért tudja, hogy nem hettiták voltak az elsők. Előttük is volt valaki. Mindig volt valaki, aki korábban érkezett…
A környék legrégebbi ásatási leletek az 55 km délre található Kusura faluban található. A számítások szerint az itt talált tárgyak i.e. 3000-ben készültek, a bronzkorban.
A szokásos agyagedények (alias kisköcsög) mellett olyan vörös kereszttel ellátott tálak is vannak, amelyek miatt feltételezhető a kapcsolat az Égei-tengerrel. Azaz a nyugat felé menő út már 5000 évvel ezelőtt is létezett.

Ezt fejlesztették tovább a hettiták, és tették le a mai a város alapjait. Ők Hapanuwa-nak nevezték.
Szintén a hettitáknak köszönhető a kor leghosszabb kereskedelmi útja. Ez Apassa városából indult. Ma őt úgy találjuk meg, hogy Efes. És igen, az Égei-tenger partján található. Az út másik vége pedig természetesen a hettita főváros, Hattuszasz (Hattusa, Ḫattuš). Vagy ahogy ma a térképen szerepel: Boğazkale (vagy Boğazköy attól függően, hogy mit szeretnénk ott látni: várat (kale) vagy falu (köy)).
Ha ma szeretnénk ezt az utat megtenni, akkor kb. 850 km-t kellene autóznunk. Ez a Google szerint 10 óráig tart, ha közben nem állunk meg teázni. Persze egy török sofőr simán lealkudja 6 órára, ha ő sem áll meg teázni. Így ő azért inkább 8 óra alatt teszi meg ezt az utat.
Ez a rövidke túraútvonal szerényen a Királyok útja nevet kapta.

A Hettita Birodalom eltűnt. Egyes verziók szerint a Balkánról érkezett frígek (phrügök) voltak okai. Ők i.e. 12. százban foglalták el Közép-Anatóliát, így Afyonkarahisar is hozzájuk tartozott. Az ő királyuk volt a híres Midász, akinek az érintésétől minden arannyá válik. És ők értékesítették a híres gordiuszi csomókat is. Még Nagy Sándor is vett belőle egyet!
I.e. 695-ben az asszírok a médek, szkíták és kimmerek között addig kavartak, míg az utóbbiak megtámadták, és megsemmisítették a Fríg Birodalmat. Afyonkarahisar és a környékén a sziklás-erdős területen élt tovább a birodalom maradványa. Bár később őket a perzsák bekebelezték, mint mindenki mást, a nyelvüket és a kultúrájukat meg tudták őrizni. Egészen a Bizánci Birodalom bukásáig.
Sehol máshol nem találni annyi fríg emléket Anatóliában, mint ezen a környéken. Legismertebbek: Aslankaya, Kapıkayalar, Göynüş Vadisi, Aslantaş, Yılantaş, Maltaş, Kumcaboğaz.

A phrügök egyik emléke az Afyonkarahisar-tól északra található Aslantaş, azaz Oroszlánszikla.
Forrás: Türkiye Kültür Portalı
A phrügök egyik emléke az Afyonkarahisar-tól északra található Aslantaş, azaz Oroszlánszikla.
Forrás: Türkiye Kültür Portalı

A frígek eltűnésével megnyílt az út Lüdiának. Ők nyugatabbra voltak, és eddig megúszták azt az kavarodást, ami Anatólia közepén zajlott. De végül az egyre jobban terjeszkedő Perzsa Birodalommal szemben alul maradtak. A döntő ütközel i.e. 546-ban zajlott.
Afyonkarahisar is Lüdiához tartozott ebben a rövid időszakban. A város déli határán találni az ő területükhöz tartozott. Végül i.e. 546-ban a perzsák ellenében buktak el.
Erről a rövid időszakról a város déli végén találni emlékeket.
És persze minden ajándékboltban is, ahol nagyon el akarnak adni nekünk valamit: lüd pénz, lüd kődarab, lüd fadarab, lüd varázspálca, lüd iPhone töltő, stb…

Lüd pénz (vagy nem) az Afyonkarahisar Múzeumban.
Forrás: Türkiye Kültür Portalı
Lüd pénz (vagy nem) az Afyonkarahisar Múzeumban.
Forrás: Türkiye Kültür Portalı

II. Kurus perzsa király (uralkodott: I. e. 559 – I. e. 530) hódította meg Anatóliát. És egyben őt tekintik az Óperzsa Birodalom alapítójának. II. Kuruş perzsa király szokatlan dolgot tett: minden meghódított népnek megengedte, hogy úgy folytassák az életüket, mint előtte. A csatát vesztett királyokat is tanácsadóként maga mellé vette. Ez sem volt egy gyakori jelenség abban a korban. Ráadásul az egymással veszekedő népeket is kibékítette. Ez pedig egyáltalán nem volt jellemző Anatóliában!
Szerencsére i.e. 334-ben jött Nagy Sándor és elkergette a perzsákat. Anatólia hamarosan visszatérhetett az egymással háborúzgató kis királyságokhoz.
Erről az időszakból különböző sírok belső festészetei emlékeznek meg.

A Tatarlı Tümülüsü belső díszítése emlékeztet a perzsa időszakra.
Forrás: Yapı Kredi Kültür Sanat
A Tatarlı Tümülüsü belső díszítése emlékeztet a perzsa időszakra.
Forrás: Yapı Kredi Kültür Sanat

Nagy Sándor után Anatólia először a Szeleukida Birodalom része lett. Majd kisebb-nagyobb veszekedések és csatározások után 16 kisebb királyság keletkezett. Afyonkarahisar Pergamon tartományhoz tartozott.

I.e. 1 századra a teljes Anatólia a rómaiak uralma alá került. Ezzel komolyan erősödött a kereskedelem, és Afyonkarahisar helyzete ismét ismét erősödni kezdett. Később a hatalmas birodalom kettévált, Afyonkarahisar polgárai pedig lecserélték az útlevelüket. Korábban római polgárok voltak, immár bizánciak lettek. És ezzel jól megvoltak egészen az i.u. 700-as évekig.

Az arab hódítások nagyon jól indultak. Egyre inkább úgy tűnt, hogy nem lehet őket megállítani. 692-ben Sebastopolis mellett Bizánc fontos csatát vesztett. Ez után nemhogy nem tudott visszavágni, de a védekezései sem mindig sikerültek. Az arabok 717-ben már Konstantinápolyt ostromolták.
Miután nem sikerült Bizánc központját elfoglalni, az arabok inkább átálltak a rablóhadjáratokra. Ez ellen Bizánc kevésbé tudott védekezni, de nem is vesztett területeket. Végül a két csapat Akroinon, azaz Afyonkarahisar mellett ütközött meg. Sorsdöntően.

A csatáról nincs sok adat, de a bizánciak nyertek. A csatának pedig több nem közvetlen eredménye lett: a muszlim világ belsőleg átrendeződött, mind vezetésében, mind katonailag. A bizánciak is új erőre kaptak, és sok területet sikerült visszafoglalni.
Afyonkarahisar pedig ekkor kapta a Nicopolis, azaz a Győzelem Városa nevet.

De Bizánc már nem tudott sokáig ellenállni az új korszaknak. 1071-ben megérkeztek a Szeldzsukok. És ha már arra jártak, a várost is átnevezték. Ekkor kapta a Kara Hisar nevet. Tehát ekkoriban már volt egy vár a szikla tetején. Ráadásul fekete.
A Szeldzsuk birodalomban Germiyân (magyarul Frügiai) bejekhez tartozott.
Afyonkarahisar sok ma látható műemlékét ebben az időszakban építették. Köztük a Ulu Camii, Taş Külliyesi, Sahipata Kervansarayı, Ebheri és Kureyş Türbéket.

Az Afyonkarahisar Ulu Cammi faszerekezetét még a szeldzsuk időkben építették. Ma UNESCO világörökség része.
Forrás: Wikipédia
Az Afyonkarahisar Ulu Cammi faszerekezetét még a szeldzsuk időkben építették. Ma UNESCO világörökség része.
Forrás: Wikipédia

A következő időszak leginkább arról szólt, hogy jöttek-mentek a katonák. És ha már erre jártak, akkor el is foglalták a várat.
Pedig Afyonkarahisar vára tipikusan az, ami olyan helyen van, amit senki se akarna megtámadni. Ha pedig egy hadvezér mégis a támadás mellett dönt, jó eséllyel a saját katonái fogják őt megenni vacsorára. Vagy már ebédre.

1350-ben úgy döntöttek, egy új, és remények szerint erősebb várat építettek. Ezt már csak a keresztesek, az oszmánok, Timur Lenk mongoljai, majd megint az oszmánok foglalták el. Utolsó dátum: 1429

Ezután majdnem 500 év békés időszak zajlott (pontosabban csendeskedett) egészen az I. Világháborúig, és az azt követő Török Függetlenségi Háborúig.
Annak ellenére, hogy Afyonkarahisar mennyire Nyugat-Anatólia közepe, és mennyire távol volt minden fontosabb eseménytől, itt is voltak kisebb-nagyobb csatározások. Jártak erre angolok és görögök is.
De utána már tényleg csend és béke lett.

Afyonkarahisar nem véletlenül kapta az afyon-előnevet. Ez a szót a perzsából vették át a törökök. Az ópium pedig ógörög szó, és a fehér növényi tejet jelent.
Anatóliában, és a környező vidékeken több ezer évvel az időszámítás előtt ismerték, és használták. Leginkább gyógyszerként. Kábítószerként a törökök kezdték használni, és ők kezdtek bele a nagy mennyiségű termelésbe. A központ pedig nem más, mint Afyonkarahisar.
Bár már a 18. században rájöttek, hogy az ópium igencsak árt az egészségnek, csak 1960-ban tiltották be a termesztését. Akkor is inkább nemzetközi nyomás hatására.
A termőföldeket, gépeket felégették. Ma már csak szigorúan ellenőrzött körülmények között lehet termelni. A világ morfiumkészletének harmadát itt gyártják. E mellett más gyógyszereket készítenek belőle.

Afyonkarahisarban nemcsak mák van. Az ókorban nagyon kedvelték a márványt, itt pedig bőségesen található belőle. Ma is Törökország márvány tartalékának 12% Afyonkarahisarban található.
Legismertebb az afyon-fehér, amit a történelemben synnadic-fehérnek hívtak; afyon-menekse, amit pavonazzetto-nak hívtak; és az afyon kaplan postu, de őt nem igazán szerették, így az ő neve nem maradt fent.
A legkedveltebb a docimeaen márvány volt, köszönhetően az egyedi színének, és a finom szemcsézettségének. Többnyire uralkodó színként használták, ami friss fehérséget adott az épületnek. Mindig olyan helyen alkalmazták, ahol szem előtt volt.
Augusztus, Trajanusz és Hadriánusz császárok is nagyon kedvelték. Róma több ismert épülete is ebből a márványból készült. Ilyen pl. a Pantheon.

Róma, Pantheon. A padlót borító fehér márvány Afyonkarahisarból származó docimeaen.
Forrás: Wikipédia
Róma, Pantheon. A padlót borító fehér márvány Afyonkarahisarból származó docimeaen.
Forrás: Wikipédia

Afyonkarahisar kétségen kívül a lazulás központja. És ehhez még mák sem kell. A városhoz közel található Gazlıgöl (Boborékosluk), ami a hőforrásokról és a termálfürdőkről híres. 5 főforrás mellett számtalan kisebb forrás van, köszönhetően a geotermikus aktivitásnak.
Sajnos nagyon kevés utalást találni, hogy a történelemben mennyire használták ki az itteni hőforrásokat. A törökök, a rómaiak, de még a hettiták is kedvelték a forró fürdőket. Mégse találunk erről semmilyen leírást, nyomot. Egyedül egy homályos mitológia van Midász királlyal kapcsolatban, aki a termálvízben mosta le a füleit.
Ma Gazlıgöl tele van termálhotellel.
A legismertebb ásványviz, amit a Kızılay (Vörös Hold, a Vöröskereszthez hasonló) forgalmaz, innen származik 1926 óta.

Óriási Kızılay ásványvizes üveg Gazlıgöl-ben.
Forrás:gezitix.
Óriási Kızılay ásványvizes üveg Gazlıgöl-ben.
Forrás:gezitix.

És ha Törökország, akkor mindenképpen eszünk valamit. Afyonkarahisar a legjobb marhatenyésztők között van. Szinten minden sarkon árulnak kolbászt. E mellett a lokum ajánlott.
Afyonkarahisar első még tojástermelésben. 12 millió tyúk naponta 6 millió tojással látja el azokat, akik reggelire tojást és kolbászt szeretnének enni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Afyonkarahisar, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 
  • Nincs hasonló bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .