Törökországot ha igazán meg akarjuk ismerni, akkor érdemes autóba szállni. És mellé bepakolni egy halom élelmiszert is, mert az út egészen biztosan hosszú lesz!
Ja nem. Mégiscsak Törökországról van szó. Itt éhen biztosan nem halunk. Bőven találni ételt olyan helyeken is, ahol egyáltalán nem számítanánk rá!
Törökországban hatalmasok a távok. Európa közepén nehéz elképzelni azt, hogy megyünk 500-600 km-t, és még mindig ugyan abban az országban vagyunk. Nem ismerjük azt az érzést, mikor 6-8 óra vezetés után végre elérjük az autópályát, ahol egy ilyen tábla fogad: Isztambul 474 km. És ilyenkor mindenki örül, hogy nemsokára hazaérünk.
Szerencsére az utak nagyon jók. Valamikor az 1950-es években kezdett az ország erősen az utakra koncentrálni. Sajnos ez leginkább a vasút rovására ment. Ezt csak az elmúlt években kezdték komolyabban fejleszteni.
Ma Törökország útjai a legtöbb helyen 2×2 sávosak, közötte valami elválasztóval. Néha csak egy árokkal, vagy betonfallal. Máskor akár bokrok és fák is lehetnek. Vagy csak üresen áll. De mindenképpen 2 külön útról van szó. Olyannyira, hogy esetleg a menő és a jövő sáv nem is egymás mellett van, hanem egymástól távolabb, független helyen mennek. Olyan, mintha 2 út lenne egymás mellett, közelében. Néha ebből az egyik a régi út. Ahelyett, hogy azt szélesítették volna, csináltak mellé még egy utat.
2 út egymás mellett, 2×2 sávval, meg egy kis maradékkal leálló sávnak.
Ezek az utak szinte autópálya minőségűek. 2 sáv, sokszor még egy leálló sávval. Az utak lehetőség szerint elkerülik a falvakat, városokat. Autóval így nem kell bemenni minden településre és felzaklatni az ott lakó embereket, macskákat, kutyákat és teheneket.
A dolog érdekessége, hogy bár az ottlakók szeretnének kimaradni az autókkal járó zajból és szennyezésből, de a vele járó kereskedelemből már nem igazán. A falvak és kisvárosok mellett haladó utak szélén különféle kis boltokat találunk (házi készítésű kenyér, házi készítésű sajt, házi készítésű kötött zokni, stb…) és kisebb ipartelepeket találunk. Így a településekre nem megyünk be, viszont a település épített ki egy kereskedelmi-ipari területet az út mellé. E miatt pedig mégsem lehet nagy sebességgel elhúzni a falvak mellett, lassítani kell.
Egyébként sem érdemes padlóig taposni a gázt, mert hiába néz ki az út autópályának, mégsem az. Bármikor jöhet egy sima kanyar, egy piros lámpa, vagy egy út közepén legelő tehén.
Mégis a törökök mintha itt élnék ki magukat igazán. Azok, akiket alig lehet rávenni, hogy 90-el menjenek az igazi autópályán, nem restek most 140-160-al száguldozni.
Ellenük próbál a hatóság szép csinos kör alakú táblákkal küzdeni. Meg kartonpapír rendőrautókkal és radarokkal. De ezeknek nem sok eredménye van.
Pedig a karton rendőrök tényleg nagyon élethűek. Még valódi villogó sziréna is van rajtuk, hogy este is messziről látszódjanak. De a törökök nem igazán ijednek meg, ha rendőrt látnak. A kezdeti időkben legalább arra jók voltak, hogy az emberek lassítottak, hogy megcsodálják. Esetleg selfie-t készítsenek vele.
A radarok már több eredményt értek el. Ezekből is többféle van.
Van, ahol kiírják, hogy Vigyázat! Radar van! Ez az, amit senki se szokott betartani. Így ott vélhetőleg nincs radar.
Sokkal hatékonyabb, és népszerűbb az EDS nevezetű rendszer. Ez az Elektromos Figyelő Rendszer több mindent is nézhet. Pl. hogy valaki a leálló sávot használja, vagy tiltott helyen parkon.
A radar esetében az erre figyelmeztető táblák után mindjárt van egy belépő kapu. Itt a rendszer minden áthaladó jármű rendszámát felírja az időponttal együtt. Majd ugyan ezt teszi a kimenő kapunál is. Ez alapján számolja az átlagsebességünket.
Vagyis a rendszer nem egy helyen egy pillanatnyi sebességet mér, hanem a teljes útét. Ez a törökök szemében azt jelenti, hogy hosszabb szakaszok esetében (pl. Isztambul-Ankara autópálya, ahol a teljes utat számolja) lehet a gázt nyomni kényelmesen, csak majd meg kell állni teázni valahol. Ez meg ugye nem akadály egy töröknek…
A szembejövő forgalomnál pedig a kilépő kapuval.
Vannak nehezen értelmezhető helyek. Szinte már minden falu bejáratára kiteszik a táblát, hogy az egész településen 50 km/h a megengedett maximális sebesség. Nem mintha nem ez lenne a KRESZ-ben… de az ismétlés sosem árt.
De aztán mellé tesznek egy 70-es táblát, meg egy radar EDS táblát is. Ez utóbbit már 90 km/h-val. Mögöttünk meg jön a parasztbácsi a kisbusszal, és 110-el, és dudál, hogy ő nem akar lassítani, teljes gázzal akar hazaérni…
Tehát vannak ezek a majdnem autópályák, amelyeken elég jól lehet menni. Erről készítettem egy timelapse videót is. Úgy lett beállítva, hogy minden 2. másodpercben csináljon egy fotót. Így a videóban minden 1 másodperc a valóságban 1 percet jelentett. A 2 perc 56 másodperces videó valójában majdnem 3 óra kocsikázást jelent.
Úgy az első percig (valóságban első óráig) egész szépen megy az út. Szép egyenes, hosszú kanyarokkal. Majd aztán elkezd megőrülni. Az igazi változás pedig 1:17 után lesz (miután kijövünk az alagútból)! Ember legyen a talpán, aki ebből bármit is tud értelmezni.
Pedig nem megyünk mi gyorsan! Sőt! A 45 km-es távot 1 óra alatt tesszük meg! Igen, átlagosan 45 km/h-val lehet itt csak közlekedni.
Ez itt a fekete-tengeri út.
Egy szakasza..
A fenti videónak így ebben a formában nincs sok értelme. De a nagy előnye, hogy nem videók készülnek, hanem fényképek. Vagyis nagyon jól végig lehetett fotózni a legszebb, és a leghajmeresztőbb részeket
(leszámítva persze, hogy mégiscsak egy mozgó jármű bogaras-autópályamatricás ablakán keresztül próbálunk fotózni).
Itt már nem az a kellemes 2×2 (+néha leálló sáv) gyorsforgalmi út van. Itt kőkemény kanyargós sziklás tengerparti úton mehetünk. Olyanon, ahol nincs annyi egyenes szakasz, ami belefért volna a kamera 2 másodperces idejébe.
Na jó, egy darab volt. Külön kibogarásztam nektek.
Itt egy híd miatt kénytelenek voltak az útépítők egy darabig egyenesen haladni.
Ugyan ez a tengerpari út, élvezhető sebességgel itt látható. Ez a Microsoft hyperlapse technológiáját használja, ami kiszűri a rezgéseket, és kisimítja a mozgásokat. E mellett itt az 1 órás út két 5 perces videóra lett szedve. A normás sebességnél négyszer gyorsabban történnek az események. Így bőven van időnk sikoltozni.
Ahol ez a videó véget ér, az Kurucaşile, akit lehetne ennek az útszakasznak a fővárosának is nevezni.
Komoly nagy település benzinkúttal (és kólával), postával, stranddal és 1800 fős állandó lakossal.
Na jó, tengerpartja itt mindenkinek van. Mégiscsak a Fekete-tenger mellett haladunk.
Másik érdekes hely Kapısuyu.
Őt egy jelentősnek egyáltalán nem mondható patak vágja ketté. Mígnem valaki úgy nem döntött, hogy ezt a patakocskát jelentőssé teszi, meg megyehatárrá. Ezzel pedig a fali bal és jobb oldala két külön megyébe került. Egyik neve Kapısuyu I, másik pedig Kapısuyu II.
A Google demokratikusan mindkettőt Kapısuyu-nak mondja.
És úgy hírlik, hogy van egy várrom is valahol bent a fák között…
A videó második része itt található. Az elején érünk be a Kapısuyu falvakba.
Majd 1:42-nél van egy karton rendőrautó, szépen villog is a sötét éjszakában.
Ennek a videónak a végéről már hiányzik, de a timelapse videó 2:10-nél éri el az utolsó fordulókat, majd lecsúszunk a hosszú és egyenes cidei tengerpartra.
Végre egyenesen vagyunk! Úgyhogy kiélvezzük a kozmikus 50 km/h-s sebességet, ami engedélyezve van. Bár ezt pár km után lealkudják 40 km/h-ra.
Érdekesség, hogy ezeken az utakon tényleg nem lehet gyorsabban menni. Számtalan bennszülöttet, tapasztalt fekete-tengeri vezetőt láttunk, de nem lehet itt gyorsabban menni.
Még ahol lehetett volna egyenes utat építeni, oda is cakkosat tettek. Így az autónak esélye sincs, hogy 40 km/h fölé gyorsuljon.
Mégis, a törökök biztosra mentek, és telepakolták 50-60-as sebességkorlátozó táblákkal. Egyik-másik helyen pedig 30-as táblát is találunk. Bár aki odáig eljutott élve, az már csak rájött, hogy a kanyar előtt lassítani kell.
További érdekesség Avara, ahol szó szerint úton-útmentén kolbász van. Nem olyan rossz, egy kolbászos toast-ért megéri megállni. De az igazán jó kolbászos lelőhely a tengertől távolabb, Kastamonu központjában, meg Ağlı-ban van.
Mi Cide után befordulunk a hegyek felé, ahol kedvezőbb a kacskaringózás. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tovább haladni a Fekete-tenger mentén.
Törökország 1695 km Fekete-tengerpartot tudhat magának. Ez majdnem akkora táv, mintha Budapestről Londonba szeretnénk eljutni (1721 km) Úgyhogy van bőven hely tekeregni. Szinte teljesen végig lehet menni a parton egészen a bolgár határtól a grúz határig. Ez utóbbi is pont a tengerparton van.
Ha megkérdezzük a Google-t, miként juthatunk el az egyik határtól a másikig, igencsak furcsán fog ránk nézni. Elég nehéz rávenni, hogy lehetőleg a tengerparton menjünk. De azért sikerült egy 1640 km-es utat összehozni. Ha valakinek van kedve tekergőzni, akkor ez a Google szerint 26 óra alatt megjárható. Ha közben nem állunk meg teázni.
De ennél mindenképpen érdemes sokkal, de sokkal többel számolni. Hiszen a Fekete-tengeren évezredeken keresztül zajlott a történelem. A part mentén, és közelében történelmi városok, várak, és sok minden más is található. Nem is beszélve a természet alkotásairól.
Helyszín: Balı
Fotó: Kenan Gümüş
- Közlekedés Istanbulban (1.000)
- Ramadán - a Cukor ünnep (1.000)
- Isztambuli villamos (1.000)
- Isztambul turistainfo - tájékozódás (1.000)
- Isztambul turistainfo - közlekedés (1.000)
- Isztambul romos részei (RANDOM - 0.319)