Mogyoróék

A Mit vegyünk Isztambulban? kérdésre az egyik gyakori válasz: pisztáciát!

Oké: Be is írjuk a Google-be, hogy pisztácia törökül, és megkapjuk, hogy fıstık.

Oké no2: Bemegyünk Isztambulba az első olyan helyre, ahol mindenféle magokat árulnak. Rácsapunk az asztalra, és így kiáltunk: Fisztik, vagy hogy a bánatban kell kiejteni!

Eredmény: Kapunk egy marék mogyorót. Földit.

Végjáték: Pislogunk nagyokat, hogy ez most mégis hogy történhetett…

A probléma ott kezdődik, hogy a törökök nem úgy nevezik a dolgokat, mint a magyarok (vagy a magyarok nem úgy nevezik a dolgokat, mint a törökök – nézőpont kérdése). És ez nem csak a mogyoróék esetében van így, hanem máskor is belefuthatunk ugyan ebbe a csapdába. Leginkább akkor, ha nem számítunk rá.

Már maga a török Wikipédia is úgy kezdi, hogy bizony fıstıkék esetében nem olyan egyszerűen mennek a dolgok. Sőt! Hozzáteszi, hogy ez egy török sajátosság. Nagyon szabad fordításban kb. így néz ki:

A török nyelvben a fıstık olyan növények gyűjtőneve, amelyek semmilyen szempontból nem rokonok. Leginkább közösnek nevezhető tulajdonságuk, hogy mindegyiket a tv nézés, beszélgetés közben lehet elnassolni.
Fajtái:
– Antep fıstığı (pisztácia, latinul Pistacia vera)
– Çam fıstığı (fenyőmag, latinul Pinus pinea)
– Hint fıstığı [Kaju fıstığı] (kesudió, latinul Anacardium occidentale)
– Yer fıstığı (földimogyoró, latinul Arachis hypogaea)

Továbbá a fıstık szó a szlengben azt is jelenti, amire vagy akire az ember nagyon vágyik. Tehát ez lehet ember (ellenkező nemű), hely vagy tárgy.

Wikipédia – fıstık

A szlengben a fıstık eredetileg a nagyon izgalmasan kinéző lányokat jelentette. Persze ilyenkor mindjárt feltehetjük a kérdést, hogy mégis, melyik fıstık? A fenyőmag? A kesudió? Esetleg a pisztácia? Nem! A földimogyoró! Az az, amelyik fölül domborodik, meg alul is domborodik, középen viszont nem domborodik. Lásd a magyarban a darázsderék szót!

Érdekesség, hogy a fıstık kategóriába nem tartozik bele a sima mogyoró (latinul: Corylus). Arra ők egy teljesen más szót használnak, ami még csak nem is hasonlít a fıstık szóra. Ő a fındık.

A pisztácia. Antep fıstığı (latinul Pistacia vera)

Elsőnek ismerkedjünk meg a pisztáciával. Mégiscsak ő a legmenőbb dolog ebből a társaságból.

A legrégebbi feljegyzések már i.e. 6750-ben arról írtak, hogy Közép-Ázsiában úgy eszik a pisztáciát, mint…. ööö.. hát mint ahogy Ázsiában eszik a pisztáciát: nagy mennyiségben, simán, hétköznapi ételként.
A pisztácia őshonos területe a mai Irán és Afganisztánban található. Innen terjedt el szépen, kényelmesen a Földközi-tenger vidékére. Az ókornak már majdnem vége lett, mire eljutott a mai Spanyolországba. Nem igazán siette el a dolgokat…
A 19. században az angol nyelvű területeken is megkezdődött a termelés. Elsősorban Ausztráliában, Új-Mexikóban és Kaliforniában.

Törökország a harmadik legnagyobb pisztácia termelő ország a világon (egyes források szerint a negyedik). Irán az abszolút nyertes. Őt követi az USA, majd Törökország (más források szerint Kína beelőzi Törökországot). A helyezést erősen befolyásolja az időjárás.
Az ország 81 tartományából 44-ben termelnek pisztáciát. A legnagyobb a délkeletiek: Gaziantep, Şanlıurfa, és Siirt.
Törökországban kb. 40 millió pisztáciafa található, azaz minden 2. emberre jut egy fa.
Egy fa átlag 18 kg pisztáciát ad.

A pisztácia olyan fán terem, ami kb. 10 m magasra nő meg. És még díszfaként is szokták használni, mert mégiscsak jól néz ki. Meg nem fog túl magasra nőni.
Úgy tartják, hogy a babilóniai Szemiramisz függőkertje is pisztáciafákkal volt díszítve.

A pisztácia valójában egy csonthélyas gyümölcs, és mi ennek a magját esszük.
A szüretelés viszonylag egyszerűen történik: elég a fát megrázni, és az összes pisztácia leesik. Régen ezt kézzel szedték össze, és ahol megfogták, ott a héj elszíneződött. Ezért a kereskedők utólag zöldre festették. Ma már géppel gyűjtik össze, így a festés nem szükséges. De persze ha igény van rá, akkor bármilyen színű lehet.

A pisztácia héja jelenleg még szemét. És bőséges mennyiségű keletkezik belőle. Gaziantep önkormányzata francia környezetvédelmi ménőrökkel együtt olyan kísérletbe kezdtek, hogy a pisztácia héját használják megújuló energiaforrásnak. Az égetés során rendkívül sok hőenergia keletkezik.
Gaziantep környékén bőséges mennyiségű pisztáciahéj keletkezik. A számítások szerint ezekből több, mint 55 hektárnyi épületet lehet fűteni.
Ha a projekt sikeres lesz, akkor a környező területek bevonásával akár 3200 hektárnyi területet lehet így energiával ellátni.

A pisztácia magja eredetileg zöld. Minél zöldebb, annál magasabb az olajtartalma.
A pisztáciából is szoktak olajat készíteni. Ilyen Magyarországon is kapható.

A pisztácia rendkívül jól van kitalálva. A héj hosszú távon megvédi a magot, de napon szárítva pattanó hang kíséretében kinyílik. Így a maghoz könnyen hozzáférünk, és meg tudjuk enni. Legalábbis nem mindig kell annyit vacakolni vele, mint mondjuk a tökmaggal.
De ha nem nyílik ki magától, akkor simán beletörik a fogunk is, mire bejutunk a maghoz.
A pisztáciát főzhetik sós vízben pár percig, majd megszárítják. Amivel mi legtöbbször találkozunk, ott a szétnyílt pisztáciát előbb megsózták, majd úgy pörkölték.

Másik Törökországban gyakran fellelhető pisztáciaforma, amikor zöld porként a sütemény tetejéről néz fel ránk. Majd néz be a szánkba, ahol nem sokkal később eltűnik.
Ilyenkor (mármint még az előtt, hogy megesszük) a pisztáciát leginkább az élénk zöld színe miatt, amolyan dekorációnak használják. Persze az íze sem elhanyagolható. Szerencsére a törökök nem szoktak vele spórolni.

Más alkalmakkor (azaz süteményekkor) a pisztácia krémként lelhető fel. Egyik legismertebb ilyen sütemény a baklava, ahol több réteg pisztácia biztosítja, hogy addig együnk belőle, míg végleg elcsapjuk a gyomrunkat.
A baklava másik jellegzetessége a 15 kg cukor darabonként. Ez pedig azt biztosítja, hogy hamarosan már mozogni sem tudunk.

A pisztácia egyébként roppant egészséges (kivéve, ha baklavában van). Egy csésze pisztáciában átlagosan 713 kalória van. Ebből 512 származik telítetten zsírsavakból (ők a jó zsírok).
Mellette csomó minden jó vitamin, ásványi anyag, fehérje és antioxidáns található benne. Mégiscsak egy egész fa tud kinőni egy ilyen magból. Így rossz biztosan nem lehet.
Ezek a pisztáciában lévő dolgok csökkentik a vér koleszterin szintjét, csökkentik a stresszt (ez viszont nőhet, ha nem sikerül a héjából kiszedni a magot).

Tehát láthattuk, hogy pisztácia egészséges. És persze finom is.

Most, hogy így jól bepisztáciáztunk, együnk valami mást!
Maradva az egzotikus vonalon, lássuk a fenyőmagot!

Mandulafenyő. Çam fıstığı (latinul Pinus pinea)

Egyes oldalak szerint a fenyőmag és a pisztácia egymásnak távoli rokona. Ezt nem sok minden támasztja alá, leszámítva az olyan alapvető dolgok, hogy mindkettő növény, fa, gyökere van, és meg lehet enni a magját. Jah, és egyik sem kutya.
De ha tényleg rokonok, akkor itt olyan családfa kavarodás van, amiből 20 évados török sorozatot lehetne írni!

A mandulafenyő igazi Mediterrán állampolgár. Őshona az Ibériai-félsziget és az anatóliai régió. Ezen utóbbit egyszerűen csak Kelet-Mediterrán Tűlevelű-Szklerofillum-Lomblevelű Erdők ökorégiónak hívják. Anatólia nyugati partvidékén kezdődik, majd a tengerparton végig vonul Szírián és Izraelen keresztül egészen Szaúd-Arábiáig.
A mandulafenyő magja Észak-Afrikában is kedvelt étel, de ott nem őshonos a fa. Viszont már olyan régóta ott él, hogy az őshonos fák és kövek is előre köszönnek neki.

A mandulafenyő is kedvelt dísznövény, de ő erősen kültérre ajánlott. Tekintve, hogy simán megnő 25 m-re is, nem biztos, hogy a konyhaablakba érdemes ültetni.
Amikor megnő, akkor dús esernyő formája van. És igencsak sok helyet foglal.

A fenyőmagokat már az őskor óta nagy lelkesen eszik az emberek. Egy jó nagyra megnőtt mandulafenyő már 8-10 éves korától fogva adja a magokat egészen akár 80-100 éve koráig is. E mellett faanyagnak is nagyon jó.

A fenyőmagokat legtöbbször hús és hal ételeknél használják. Törököknél kedvelt még a dolma összetevőjeként. Lehet még süteménybe is használni (az İrmik Helvası nagyon jó), vagy akár kenyeret is sütni belőle.
Vagy akár teába is tehetik, hogy érdekesebb legyen tőle.
De hála a modern mindent kipróbálunk konyhának igencsak meglepő helyeken is összefuthatunk vele. Salátában egészen jó.

A fenyőmagból olaj is készíthető, ami további érdekes ízt adhat az ételeknek.

Magának a magnak is érdekes íze van. Enyhén emlékeztet a mogyoróra. De semmilyen módon nem emlékeztet a citromra.
Mindemellett tele van hasznos cuccal is, mint vitaminnal (főleg C, E, és K), meg magnéziummal, és más izgalmas ásványokkal.
A fenyőmag egészségi szempontból is nagyon trendi. Van benne ellen-szívroham, ellen-rák, meg ellen-csontrikulás cucc is bőségesen. Yeah, egyétek!
Kár, hogy drágább a pisztáciánál…

Kesu. Hint fıstığı – Kaju fıstığı (latinul Anacardium occidentale)

A kesudió, ahogy a nevéből is látszik, hasonlít a dióra. Bár annyira azért nem. De még mindig inkább a dióra hasonlít, mint a citromra.
De ha mégis valami ismert dologhoz szeretnénk hasonlítani, akkor azt mondhatjuk, hogy ez olyan alma, amiből mérges törpék néznek kifelé. Holott nincs is törpe íze.

A kesu Közép-, és Dél-Amerikában őshonos. Az a kedvence, ha meleg van, és az se baj, ha az első egy darabig elfelejt esni.
Ezért az Egyenlítő környékén szeret nagyra nőni. Egészen 14 m-es magasságig. Utána már inkább jobbra-balra meg mindenfele nő.

Az egyik Brazíliában élő elég alaposan el is terült. A számítások szerint 7300 m²-nyi területet sikerült már elfoglalnia. Ez normál kesu fák esetében 70 darabot jelentene. Így viszont itt most csak egymaga van. A mítoszok szerint még 1888-ban ültették. De akik a fa növekedését vizsgálják, azt mondják, hogy legalább 1000 éve ott kell már állnia.
A fa minden esetre hallgat. De cserébe évente 60000 gyümölcsöt ad.
A fa alá be lehet menni, és lehet nézelődni. Felmászni rá azért sem ajánlott, mert tutira eltévedünk, és az életben nem talál meg ott senki.

A kesu tehát gyümölcsöt ad. Bár ez nem igazi gyümölcs, mert ez valójában a virágkocsány megvastagodása. Ettől még sokan megeszik. Meg levest csinálnak belőle, salátát, és még túl is élik!
Ahogy a pisztáciából és a fenyőmagból olajat készítenek, ugyan ez igaz a kesudióra is. Viszont a kesu gyümölcséből alkoholos italokat is lehet csinálni. Ha valaki nagyon akarja, ilyet is önthet a salátára!

A kesu magja, a kesudió pörkölés és alapos bevásárlás során kerül az asztalunkra, tálunkra, zsebünkbe (és ha nem vagyunk ügyesek és kiborítjuk, akkor a földre is).
Természetesen tele van jobbnál jobb hasznosságokkal. Sok benne a vitamin, magas a nátrium, kálium, foszfor, magnézium, kalcium és szelén tartalma. Jó a rák ellen (naná!), védi a szívet (még inkább naná!) csökkenti a vérnyomást (pláne!), de még fogyni is lehet vele meg a hajunk is szép fényes lesz.

Egyes leírások szerint azon kívül, hogy megesszük, nem igazán jó másra (mintha a pisztácia annyira sokhasznú lenne… igaz a héjával legalább lehet fűteni). Mindemellett elég gyorsan megrohad, és azért macerás betakarítani. Ezekből adódóan az ára sem a legjobb.

Földimogyoró. Yer fıstığı (latinul Arachis hypogaea)

A földimogyoró az első a listánkban (és az utolsó is), amelyik nem fán nő. Bár magyarul mogyoró, törökül pedig fıstık, valójában nem sok köze van hozzá. A földimogyoró a babnak és a borsónak az uncsitesója.

A ma ismert földimogyorót évezredekkel korábban Dél-Amerikában mesterséges szelekcióval háziasították. Az eredeti vad növény már csak Argentína néhány korlátozott területén található.
A legkorábbi régészeti maradvány 6700 éves, és Peruban találták. Csakhogy ez a hely nagyon jól megőrzi a szerves anyagokat, miközben biztos, hogy nem itt háziasították először a földimogyorót. A lehetséges eredeti helyeken viszont az időjárás miatt a szerves anyagok rövid ideig maradnak meg.
Az biztos, hogy nagyon jól ismerték a földimogyorót. Több helyen is megtaláljuk a művészetekben.

A földimogyoró egyik legismertebb felhasználása, hogy pörkölve és megsózva megesszük. Lehet sótlanul is. Meg el lehet pötyölni a héjából kicsomagolással is. Sokkal egyszerűbb, mint a pisztácia.

Már ebben az állapotban is roppant egészséges a földimogyoró. Találunk benne bőségesen vitamint (B és E), ásványi anyagot (mangán, magnézium, foszfor). Természetesen csökkenti a koleszterint, segíti a vércukor szintet, javítja a memóriát, és még a fogyásban is segít! Olyan jó kis földimogyoró alakunk lesz tőle!

De a földimogyorónak csak az 50% kerül direkt az asztalra. Készítenek belőle olajat is, aminek nagyon magas az odaégési indexe. Így bátrabban süthetünk úgy vele, hogy közben nem indítjuk be a füstriasztót. Mindeközben jó a színe, egészséges, meg egyébként is elmondhatjuk, hogy földimogyoró olajban sütöttünk.
Ezen kívül nagyon kedvelt még a földimogyoró vaj, és a földimogyoró liszt is.

Nutella. Nutella (latinul: nutella nyam-nyamusz)

(sima) Mogyoró. Fındık (latinul: Corylus)

Ő az, aki nem fıstık, hanem fındık. Belőle több fajtával is találkozhatunk ha pár évre kint felejtjük magunkat az erdőben, és jó alaposan bejárjuk az európai és ázsiai vidéket.
Magyarországon az európai mogyorót (Corylus avellana) láthatjuk leginkább. Ő 3-5 magasra növő bokros fajta. Törökországban a mediterrán és a Kaukázus vidékein szerepel.
A törökök kedvenc mogyorója a török mogyoró (Corylus colurna). Ő viszont alaposan meg tud nőni, akár 15-20 m magasra is! Őt találjuk a fekete-tengeri vidékeken.

Törökország egyértelműen mogyoró nagyhatalom. Ő termeli a világon a legtöbb mogyorót. Átlagban hatszor annyit, mint a második helyezett Olaszország. A 2008-as év igazán jó volt, akkor 800 ezer tonna mogyorót sikerült összeszedni. Átlagosan 600 ezer tonna mogyoró kerül a zsákokba évente.
Ebből átlagosan 500 ezer tonna kerül exportra, ami a teljes exportnak a 2%-t teszi ki, az agrár exportnak pedig a 15-50%-át.

Na de hova kerül ez a sok mogyoró?
A jó durva közgazdasági adatok szerint a világ mogyorótermésének 91%-a kerül Európába. A világ összes mogyorójának 80%-a kerül csokikba, édességekbe és a Nutellaba. Marad 11%, amit megpróbálunk valahogy feltörni, és megenni.

A mogyoró magja a kétszer hámozós típusba tartozik. Először a zöld (vagy már barna) lágy héjból kell kipiszkálni. Utána jöhet a tégla, és a kemény mag.

Mert az előzőek alapján már tudhatjuk, hogy a mogyoró (a sima) roppant egészséges. Tele van vitaminnal (B1, B2, C, H és E), ásványi anyagokkal (kálium, kalcium), és még az elhízás ellen is jó!

Törökországban szerencsére nem kell téglával járnunk, ha mogyorót szeretnénk enni. Mogyoró-törőt sem nehéz találni, de a boltokban direkt feltört mogyorót árulnak. E mellett pörköltet is vehetünk. Ilyenkor elveszti a jellegzetes vöröses-barna színét. Ez segít nekünk megkülönböztetni a pörköltet a nyerstől.
Az utóbbi időszakban pedig már sós mogyoró is kapható. Egészen jó!

Tehát a világ mogyorótermelésének 11%-a kerül az asztalra. Vagy a tégla és a betonjárda közé. A többi pedig megy a csokiba.

Azaz nem mind. A mogyoróból olaj is készíthető, ami megint csak nagyon jó sütésre, mert az úgy lesz egészséges. Salátára nem az igazi. Meg már megállapítottuk, hogy ahhoz a legjobb a földimogyoróból készült alkohol… utána villámcsapás, rövidzárlat és két nap eszméletvesztés…
De egyébként mogyoró olajból lehet mindenféle izgalmas keverékeket gyártani otthon.

És, és, ééééés a legvégén a Nutella is előkerül, mint a török mogyoró legfőbb felvásárlója.
Ugyebár a Nutellát nem kell bemutatni. Hallani róla jókat is, rosszakat is. És tudjuk, hogy Nutellát azért találták ki, mert a háborúk miatt Európában elfogyott a csoki. Az olaszok pedig gondolkoztak, hogy pizzát mégsem ehetnek helyette, akkor inkább csináljanak mogyoró krémet. Mogyoró akkor még volt bőven. Ma már a Nutella fő mogyoró forrása Törökország.

Csakhogy a törökök látták, mi történik a mogyorókkal. Össze kell törni, kicsit főzni, kicsit keverni, kell bele egy kis tündérpor, és máris kész a Nutella. Gondolták a törökök, hogy ezt otthon ők is meg tudják csinálni. És már reszelték a tündéreket hozzá.

És tényleg megcsinálták! A boltokban több féle mogyoró-csokikrémet is találunk. Egyes csoki gyártóknak is van saját nutellájuk. De még házi készítésű mogyoró-csokikrémmel is összefuthatunk.

A Nutella és a barátjairól itt olvashattok bővebben.

Mogyoróék, 6.5 out of 10 based on 2 ratings

---