Konstantinápoly az új főváros

Találkozó csütörtökön, 324. szeptember 18-án a Boszporusz-parti Chrysoplis városa előtt.
Mindenki hozzon fegyvert!

ui: Mindenki hozzon magával még egy katonát!

Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus

Akár ezt is írhatta volna a későbbi Nagy Konstantin császár a birodalom sorsát eldöntő csata előtt.

De nem írt ilyet, nem kellett. A katonák ott voltak vele. Mindig is ott voltak vele.

Meg egyébként is… Az akkori évet nem 324-nek, a hónapot nem szeptembernek, hívták. 18-a pedig nem 18-ára esett.
Ha Nagy Konstantin írta volna a meghívókat, akkor a dátumot így írta volna: Ante diem XV Kalendas Octobribus MLXXVII Ab Urbe Condita. Azaz Róma szerint 1077 tizedik hónapjának 15. napja.

Ebben az időben a tetrarchia rendszer volt érvényben a Római Birodalomban. Ez azt jelentette, hogy a hatalmas terület 4 részre lett osztva, amit 4 uralkodó igazgatott…pontosabban rajta uralkodott. Ennek a 4 résznek 4 fővárosa volt:

  • Augusta Treverorum (ma Trier, Németország) az észak-nyugati rész, ami a mai Franciaország és Anglia területeinek fővárosa.
  • Mediolanum (ma Milánó, Olaszország) a nyugati Mediterrán vidék fővárosa.
  • Sirmium (ma Szávaszentdemeter, Szerbia) a Balkán fővárosa.
  • Nicomedia (ma Izmit, Törökország), a keleti Mediterrán vidék fővárosa.
A Római Birodalom felosztott részei a tetrarchia korában.
Forrás: Wikipédia
A Római Birodalom felosztott részei a tetrarchia korában.
Forrás: Wikipédia

248-ban Diocletianus császár felismerte, hogy a Római Birodalom túl nagy, és az akkori technológiával nem lehetett megfelelően irányítani. De az akkori császárok ezzel nem is igen törődtek, mert egymás hátbaszúrásával voltak elfoglalva. 2-3 évente kerültek új császárok hatalomra, amit általában kisebb polgárháború előzőt meg, majd pedig egy kisebb anarchia követett. Mire helyre állt volna a béke, az új császár megcsúszott a lépcsőn, kiesett az ablakon, rossz pohárból ivott, vagy egy kés pont a háta közepén állt meg… Micsoda balesetek voltak akkor!

Diocletianus császár ezért felvágta a birodalmat, mint egy tortát. Először 2 részre vágta, amelyeket két elvileg egyenrangú uralkodó, a két augusztus irányított. Itt az augustus címet jelöl, nem hónapot.
Majd ezt a 2 részt ismét 2-2 részre vágta. Az új részek uralkodói voltak a caesarok, akik elvileg az augustusok alá tartoztak volna. Ők voltak a helyettesek.

Tehát a Római Birodalom 4 részre lett osztva, amit 4 uralkodó irányított. Ez a 4 uralkodó bár saját területtel rendelkezett (mégpedig elég nagy területtel), nem voltak függetlenek egymástól. De az, hogy ki mennyire tartozik ki alá, fölé vagy mellé, ez végül sosem derült ki, mert a tetrarchia rendszer nagyon rövid idő alatt felbomlott. Ennek oka pedig Konstantin, akit a saját katonái egyszerűen augustusszá kiáltottak ki. Nem csak sima minor vagy maior augustusszá, hanem az egész birodalom egyedüli uralkodójává.

Ahhoz, hogy Konstantin valóban az egész Római Birodalom egyedüli uralkodója legyen, meg kellett küzdenie a többi uralkodóval, és azok katonáival. Több barátkozás, összeesküvés, baráti összeesküvés majd barátok kardra tűzése után már csak Licinius maradt, aki a keleti régiók uralkodója volt.
Konstantin és Licinius serege többször is összecsapott, minden alkalommal az utóbbi került ki vesztesen.

A korabeli beszámolók szerint Konstantin azért volt végig sikeres, mert keresztény lett, és a kereszténység jelét a zászlójára tűzte, katonáira felvarratta. Ettől a jeltől pedig a régi római vallást követők babonásan féltek. Volt, aki még ránézni sem mert. Licinius is ilyen volt.

A Boszporusz-parti Chrysoplis városa előtt melletti csata gyors volt, és leginkább véres. Konstantin győzedelmeskedett, Licinius pedig ismét elmenekült. De hamarosan belátta, hogy ő már nem nyerhet. Így nem sokára megadta magát.

A csatára sok mindent lehetett mondani, de azt, hogy szép volt, semmiképpen sem. Hatalmas mészárlás lett az eredmény, legalább 25.000 halottal. A túlélők sem voltak a legjobb állapotban, de semmiképpen sem voltak tiszták.
Konstantin is végignézett magán. Így azért mégsem mehet haza…. Mit fog otthon az asszony szólni? Őt nem fogja érdekelni, hogy most már Konstantin az egyedüli nagy császár. Csak az elszakadt szép új inget, foltos nadrágot, lukas cipőt fogja emlegetni heteken-hónapokon talán évken keresztül.

Konstantin, a nagy császár átnézett a Boszporusz túloldalára. És ott látott egy szép kis várost.
– Katona! – hívta magához a legközelebbi légióst.
– Igen, uram?
– Mi annak a szép kis városnak a neven, ott a túl oldalon?
Augusta Antonina a mostani neve, uram. De az ott lakó görögök úgy hívják, hogy Byzantion.
– Holnaptól úgy fogjuk hívni, hogy Konstantin Városa! Holnap hajnalban odaköltözöm.

I. Constantinus vagy Nagy Konstantin 3131-ban vert érméje.
Forrás: Wikipédia
I. Constantinus vagy Nagy Konstantin 3131-ban vert érméje.
Forrás: Wikipédia

Ekkor 324-et írtunk. Az új város fővárossá avatására még 6 évet kellett várni, ami 330. május 11-én kezdődött. És igazán komoly bulit tartottak, ami 40 napig tartott.

Mint láthattuk, eddigre a Római Birodalom fővárosa nem Róma volt. Persze hivatalosan mindig is Róma volt a központ, az isteni város, a fény, a kultúra centruma, stb… De valójában ahol a dolgok zajlottak, az mindig ott volt, ahol a császár is. Úgy is mondták, hogy “Róma ott van, ahol a császár”. Az igazi Róma pedig megmaradt az ünneplések színhelyének.

Volt abban valami, hogyha Róma a kultúra központja, akkor az ilyen hátbaszúrásokat, összeesküvéseket, császárok eltüntetését mégse ott végezték. De persze az igazi ok, hogy a császár mindig a dolgok sűrűjében volt, ahol leginkább zajlottak a harcok.

Már Július Cézár idején is Mediolanum (ma Milánó) volt a központ a gall háborúk idején. Később pedig a határvidék egyik stratégiailag legfontosabb városa lett. Sokszor Mediolanum volt a nemhivatalos császári központ, ahogy a császár itt tartózkodott, hogy a közeli hadi eseményeket irányítsa.
286-ban létrejött a tetrarchia, ami hivatalossá tette a 4 új fővárost.

Valójában mindez nem tette Rómát másodrangú fővárossá, és nem lett lefokozva sima városra sem. A császárral nem haladt a teljes adminisztráció. Leginkább a befolyásosabb családok tartottak az uralkodóval. Meg azok, akik szerettek volna befolyásos családok lenni.
Róma továbbra is megmaradt a birodalom központjának. A szenátus továbbra is Rómában működött (bár hatalma és szerepe egyáltalán nem volt), és itt voltak a birodalom legjobb iskolái is. A császárok ha tehették, hosszabb-rövidebb időt töltöttek Rómában.

Az ókori Róma modellje Nagy Konstantin idejében (4. század).
Forrás: Római Civilizáció Múzeuma
Az ókori Róma modellje Nagy Konstantin idejében (4. század).
Forrás: Római Civilizáció Múzeuma

Nagy Konstantin császár elsőre talán nem is akart új Rómát építeni (egyes források szerint Konstantin sosem hívta a városát Új Rómának), hanem csak az események sűrűjében szertetett volna lenni, ahogyan az elődei is. Márpedig Rómában azon kívül, hogy néha leégett, sok minden nem történt.

Konstantin olyat helyet keresett székhelyül, ahol mind a Duna-menti határt, mind a keleti határt könnyen elérheti. Ezeken a részeken volt a legtöbbször szükség a gyors katonai beavatkozásra. A tervek között volt Serdica városa is (ma szófia).

Róma, mint ahogy láttuk, nagyon jól elboldogult magában is. Talán császárok nélkül még jobban is. Nérót biztosan nem hiányolta senki…
Ott az emberek latinul beszéltek, és úgy-ahogy terjedt a kereszténység is. Ezzel szemben keleten még tartotta magát a régi vallás, és a lakosság is inkább görög volt, és görögül beszélt.
Azzal, hogy Konstantin Anatóliába költözött, az ott élő emberek jobban érezték, hogy Róma törődik velük. Bár ennek nem biztos, hogy örültek.

A keleti provinciák gazdagabbak voltak, mint a nyugatiak. Elég csak Egyiptomra gondolni, vagy Anatóliára. Ilyen helyen a császár is jobban élvezhette a luxus körülményeket.

Ezeket figyelembe véve Konstantin választhatta volna Nicomediat is, ahogyan néhány elődje. Ez már egy jól bejáratott hely volt. Az új császár mégis inkább új helyet szeretett volna. Ehhez pedig ideális volt Büzantion. Ez egy kicsi, 8 km-es város volt, de már már római mintára lett újraépítve. Történt ugyanis egy kis baleset. Septimius Severus császár miután 195-ben elfoglalta, mérgében amiért az ellenfelét támogatták, véletlenül földig romboltatta.

Adott volt egy viszonylag új (de azért már történelmi) városka. Mégpedig a Boszporusz partján. Ekkoriban a kereskedelmi központ bár Róma volt, de nagyon sok másik város legalább olyan fontos szerepet töltött be a kereskedelmi hálózatban. Róma, balszerencséjére nem a tengerparton épült. Míg Büzantion igen. A 4. században pedig az egyetlen külkereskedelem kelet felé zajlott. Itt voltak a szkíták és a perzsák is. És a selyemút is működött már.
A Boszporusz kereskedelmi és stratégiai szerepe talán a legfontosabb volt az akkori birodalomnak.

A Bizánci Birodalom kereskedelmi hálózata 737-ben.
Forrás: sydneyhwh.weebly.com
A Bizánci Birodalom kereskedelmi hálózata 737-ben.
Forrás: sydneyhwh.weebly.com

A város a Boszporusz partján 7 hegyre épült, amit 3 oldalról tenger vett körbe. Ez védeni sokkal jobban lehetett, mint Rómát, amit bár szintén 7 hegyre építettek, de természetes védelmi vonalai nem voltak. A történelem ezt igazolta is. A 7 hegyre épült város… pardon… Róma 476-ban bukott el. Míg a másik 7 hegyre épült város, Konstantinápoly egészen 1453-ig tartotta magát.

Nagy Konstantin tehát kiválasztotta, hogy a Boszporusz partján Büzantion lesz az új székhelye. Sőt! Oda egy egész várost fel akart építtetni. Addig marad Nicomediaban.
Büzantion akkoriban egy közepes jelentségű tengerparti kereskedő város volt. A Wikipédia leírása szerint Konstantin beköltözésekkor kb. 8 km lehetett a kerülete. (matek súgó: ez 2,55 km-es átmérőt jelent, vagyok kb 35 perc alatt lehet keresztül sétálni rajta). Ha a mai Isztambulnál a Çemberlitaş-t választjuk középpontnak, akkor nagyjából meg is kapjuk az ókori város méretét: A palota-hegy, Eminönü, Yenikapı, Fedett Bazár, Szulejmán dzsámi… Majdnem az a félsziget, amit az Atatürk bulvari választ el a többi résztől. Az egyik első fal pont itt haladt.
Çemberlitaş pedig nem más, mint a Nagy Konstantin emlékére épített oszlop a róla elnevezett fórumon. Vagyis itt volt a város központja.

Konstantinápoly mérete Nagy Konstantin beköltözésekkor. (Sárga kör)
Konstantinápoly mérete Nagy Konstantin beköltözésekkor. (Sárga kör)

A városba költözés, és így a hivatalos Konstantinápoly alapítás 330. május 11-én történt. Pontosabban aznap kezdődött a 40 napos megnyitó ünnepség. Hiszen az ilyen dolgoknak 40 napig kell tartani… van, ahol 40 napig esik az eső, van, aki 40 napra kimegy a pusztába…
Az, hogy pontosan mi történt azon a 40 napon, talán le van írva egy könyvben. A rómaiak mulatozását ismerve bizonyára egy titkos könyvben.

Történtek fogadalmak templomok építésére. És ez megint egy fontos különbség Róma és Konstantinápoly között: Róma bármennyire is kezdett keresztény lenni, mégis az ősi római vallás központja volt. Ott voltak a templomok a római isteneknek. És mindez mélyen gyökerezett az ott lakó emberekben is.
Mindezzel szemben Konstantinápoly egy teljesen új hely volt. Az ottani néhány római templomot lebontották, átépítették, és helyettük frissen lehetett keresztény templomokkal megtölteni az új várost.

Konstantin új városa a 8 km-es átmérővel nem volt kicsi, mégis néhány év alatt a háromszorosára duzzadt.
Mint többször kitértünk rá, nem hozták át az adminisztrációt Rómából. Sem az iskolákat. Pláne nem a régi templomokat!
Az új lakosok azok a családok voltak, akik valamilyen okból a császár közelében akartak lenni. Vagy az így kialakult érdeklődést akart felhasználni. Az új helyen akartak földeket venni. Új kereskedelmi lehetőségeket szerettek volna. Úgy képzelhetjük el ez, mint amikor az Új Világ felfedezése után Európából megindulnak az emberek Amerikába.

Róma eddigre egy őskövület lett. Az ottani elit bebetonozta magát (néha szó szerint is). És a mocsaras vidék maláriája sem tett jót a hangulatnak. Az egészségnek semmiképpen.
Míg Konstantinápolyban új életet lehetett kezdeni. Új földek, új kereskedelmi lehetőségek, új vallás, talán új iskolák is. Akik erre vágytak, azok érkeztek nagy számban.

Büzantion város mielőtt Konstantinápoly lett volna.
1. Aphrodite Templom
2. Apollo Templom
3. Artemis Templom
4. Poseidon Templom
5. Athena Ekbasia Templom
6. Temenos Templom
7. Stadion
8. Amphitheatrum
9. Demeter Templom
10. Kore Templom
11. Apollo Templom
12. Helios Templom
13. Selene Templom
14. Pluto Templom
15. Hera Templom
16. Agora 1
17. Agora 2
18. Tetrastoon 

Forrás: byzantium1200.com
Büzantion város mielőtt Konstantinápoly lett volna.
1. Aphrodite Templom
2. Apollo Templom
3. Artemis Templom
4. Poseidon Templom
5. Athena Ekbasia Templom
6. Temenos Templom
7. Stadion
8. Amphitheatrum
9. Demeter Templom
10. Kore Templom
11. Apollo Templom
12. Helios Templom
13. Selene Templom
14. Pluto Templom
15. Hera Templom
16. Agora 1
17. Agora 2
18. Tetrastoon
Forrás: byzantium1200.com

Konstantin városalapítása nem volt újdonság. És mint láttuk, nem is ő volt az első, aki áttette a székhelyét egy másik városba, és ezzel elmozdította a fővárost. Mégis Konstantin városa volt az, amelyik később tényleg a Római Birodalom fővárosa lett.

Nagy Konstantin római császár nem élvezhette sokat új városát, 337-ben meghalt. Utódai követték a korábbi római császárok szokásait, és a székhelyüket oda tették át, ahol arra szükség volt. Nem maradtak Konstantinápolyban, nem kezdtek oda úgy berendezkedni, mintha az tényleg egy új Róma lenne.
Mindeközben a birodalom egyre súlyosabb kríziseket élt meg. Látszott, hogy egy ember nem bír el az egésszel. A tetrarchia nem volt egy rossz ötlet. A birodalom többször is fel lett osztva több felé. Az új birodalomrészek legtöbbször megtartották a már jól megszokott fővárosokat.

De a római emberek továbbra is egy egységes birodalomban gondolták magukat, aminek a központja természetesen Róma. Még ha a császár(ok) nincs is ott (ez végül is jót jelent: otthon nincs baj).
395-ben Theodosius a két fia között ketté osztotta a birodalmat. Ez a két terület többé már nem egyesült. A két-két császár külön-külön kellett, hogy megküzdjön az ő országterületükön fellépő problémákkal. Ez néha segített, néha viszont hiányoztak az összehangolt katonai mozgások.
Maguk a birodalomban élő emberek viszont nem érezték úgy, hogy egy kettévágott országban élnek. Hiszen volt példa korábban is a felosztásokra, ahogy arra is, hogy több császár uralkodott egyszerre. Már ha egyáltalán az embereket érdekelte, hogy már megint mit kavarnak a császárok…

Keleten Konstantinápoly gyorsan nőtt. Ebben valószínűleg a kiváló földrajzi elhelyezkedés játszott fontos szerepet, nem pedig a császár. De minden formai szempontból a többi nagy várossal egyenrangú volt. Pl. Antiochia vagy Alexandria.
Csak 451-ben, a Khalkédóni zsinaton rögzítették a konstantinápolyi pátriárka székének rangját: joghatósága egyenrangú Rómáéval, rangban a második helyen áll Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia előtt.
Vagyis itt már konkrétan kimondták, hogy Konstantinápoly éppen olyan fontos város, mint Róma.

476-ban Odoaker germán hadvezér bevonul az Nyugatrómai Birodalom fővárosába, Ravennába, és a kiskorú Romulus Augustulus császárt megfosztotta hatalmától, a császári jelvényeket pedig Konstantinápolyba küldte. Ezzel ér véget hivatalosan a Nyugatrómai Birodalom, és vele együtt az ókor. Így tanultuk történelemből.

Az akkor élő emberek mindezt teljesen másképpen élték meg. Pl. míg mi az iskolapadban ülve hallgattuk a tanárt, az ókori ember feje felett esetleg égett a ház és lovas-kardos katonák rohangáltak minden felé….

A Keletrómai Birodalmat mi Bizáncnak, Bizánci Birodalomnak hívunk. Holott ez csak későbbi elnevezés. A kelet-rómaiak magukat éppen úgy rómaiaknak nevezték, mint a Rómában élők. És ezt a nevet meg is tartották 1453-ig, Konstantinápoly bukásáig. Sőt! Az oszmán szultánok magukat is a Római Birodalom örökösének tartották.
Amikor 476-ban a Nyugatrómai Birodalom megszűnt, akkor a Konstantinápolyban élők úgy érezték, hogy egy újabb birodalmi város esett el, egy újabb provinciát vesztettek. Nem gondolták úgy, hogy egy vetélytárs szűnt meg.

Rómát már 410-ben kirabolták és végigdúlták a vizigótok. Majd ezt a hagyományt további népek is követték.
536-ban I. Iusztinianosz bizánci császár kiváló hadvezére, Belisarius elfoglalta Rómát a gótoktól, de sokáig nem tudták megtartani.
850 után a régi Róma legelővé vált, helyén apró kis falucskák keletkeztek.

A keleti oldalon a legnagyobb város Konstantinápoly lett, és a császár is egyre inkább ott tartotta a főhadiszállását. Amikor az állandó palota is felépült (368), eldőlt, hogy ő a császárok állandó székhelye.
I. Iusztinianosz (527-565) uralkodása idején nagyszabású építkezések zajlottak. Ekkor épült a Hagia Szophia (537), ami Konstantinápolyt a keresztény vallás központjává tette. Ekkor kb. 400.000 ember lakott a városban.

Konstantinápoly fénykorában
Forrás: Antoine Helbert
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .