Blakherna

Az előző íráshoz kerestem képeket. Valami látványos rajzot, digitális modellt, milyen is lehetett Büzantion, mielőtt Konstantinápoly lett.
A képet végül elfelejtettem belerakni (ezt azóta pótoltam). Ő az.

Amikor az előző íráshoz kerestem valami látványos, digitális rajzot-modellt Büzantionról, mielőtt Konstantinápoly lett, akkor futottam bele egy érdekes képbe. Ez konkrétan 1203-ban van, amikor a Negyedik Keresztes Hadjárat katonái megtámadták és elfoglalták a bizánci fővárost. Ez az a kép.

Ezen a képen feltűnő, hogy a város küldő részén (a kép felső része) nincs semmi.

Majd sikerült találni egy hasonló képet, Rocío Espín Piñar illusztrátortól, ahol 1453-ban (az oszmán hódítás előtt) láthatjuk Konstantinápolyt.
Itt is a Fal melletti térség meglehetősen üres, nem igazán lakott.

Nála találunk egy másik illusztrációt is, 360-ból, tehát közel a város alapításához. Itt legalább már vannak házak a Fal közelében.

Oké. Tényleg, ennyi házat megrajzolni roppant nagy munka. Teljesen érthető, hogy miután az ember az érdekesebb részeket megcsinálta, majd heteken keresztül csak házakat rajzol és rajzol, kicsit elmegy a kedve tőle.
De vajon tényleg csak a rajzolok fáradtak el? Vagy erről a területről nem maradt fent elé információ? Vagy tényleg alig lakott itt valaki?

Próbáljunk meg ennek a kérdésnek utána járni! Isztambul külső fala tényleg olyan elhagyatott volt?

Elsődleges forrásunk az angol Wikipédia. Itt a jelek szerint már átnéztek minden online és offline forrást, amiből következtetni lehet Isztambul/Konstantinápoly lakosságára.

Tehát vegyük úgy, hogy ők tényleg megkerestek minden számot, ami csak fellelhető a témában. Ebből a következő táblázat állt össze:

A változások jobb áttekintéséhez egy grafikon is készült ezekből az adatokból.

Összehasonlításként itt van Róma lakosságának időbeli grafikonja is. Elsősorban azért raktam bele, mert az előző írásban is Konstantinápolyt Rómával hasonlítottuk össze.

Érdemes összehasonlítani a kettőt. Látszik, hogy Konstantinápolyban egészen a XX. századig sosem lakott egymillió ember. Míg Róma az időszámítás előtti századokban gyorsan emelkedett, és már-már másfél millió emberrel büszkélkedhetett. Ami komoly dolog, hiszen a X. századik egyetlen egy város sem tudta átlépni a bűvös egymilliós határt.
De aztán a különböző hullámokban érkező járványok és barbárok gyorsan lenullázták az egykor dicső várost.

Isztambul (azaz Konstantinápoly) bár területileg óriási volt (14 km²), lakosságban elmaradt Róma mögött. Érdekesség, hogy az óváros területén ma is kb. 400 ezer ember lakik, hasonlóan mint a Bizánci Birodalom legjobb idejében.

Mindez azért érdekes, mert 1203-ban, a Negyedik Keresztes Hadjárat idején a városban már csak kb. 150.000 ember lakott. 1453-ban, az oszmán ostrom idején pedig már csak 45.000-en.

Mindkét szám eléggé durva az eredeti 500.000-hez képest. Vegyük azt, hogy a 14 km^²-en a legjobb időszakban félmillió ember élt. Ez azt jelenti, hogy 1 km²-en 36.000 ember lakott. Ha később is fenntartják ezt a városi népsűrűséget, akkor 1203-ban kb. 4 km^² is elég a teljes lakosságnak.
Míg 1453-ban már 1,3 km² is elég. Ha a palotában élőket nem számoljuk bele, akkor nagyjából egy 1 x 1 km-es négyzetbe belefért az egész Bizánci Birodalom.

1203-ban pedig ha akarnak, akkor 4 km^² bőven elfért volna mindenki. 10 km^² pedig marad üresen. A Negyedik Keresztes Hadjárat idején a Konstantinápolyban lakóknak minden lehetőségük megvolt, hogy igencsak lazán éljenek. Meg akár almafákat ültessenek és birkákat nevelgessenek a kihalt városrészekben. Mindezt a falon belül! Miközben Európa más városaiban az emberek nyomorogtak a falon belüli zsúfoltságban.

Apropó fal! Azaz a Fal!

A Fal 22 km hosszú volt. A Negyedik Keresztes Hadjárat idején a bizánciak nem gondoltak arra, hogy a baráti keresztények ennyire barátságosak lesznek. Nem voltak ostromra felkészülve, és a városban csak 15.000 katona jelentette a védelmet. Közülük sem tudni, mennyien voltak megelégedve a jelenlegi uralkodóval, és nem cserélték volna le inkább egy másikra. Ráadásul olyanra, akinek még a neve is ugyan az volt, csak a száma más.
De ha mindenki harcolt, akkor is kb. 1.5 m-nyi falra jutott 1 védő. Ekkora helyen pedig egy csuklósbusz nemcsak hogy át tud menni, de még Y-ban meg is tud fordulni.

Kérdés, hogy miért nem vették kisebbre a várost, amit jobban meg tudnak védeni?

Konstantinápoly mégsem volt annyira üres, mint amennyire lehetett volna. Sőt! A Fal mellett, a Chora templom környékét úgy hívták a bizánci időkben, hogy Blakherna (Blachernae). És nagyon-nagyon kedvelt volt a birodalom vezetői között, akik valószínűleg szerettek volna minél messzebb lenni a mindennapi adminisztrációtól. Nincs is jobb hely, mint elmenni a város másik végére! Kivéve, ha már az egész birodalom egyetlen városra korlátozódik, mert akkor ugye mindjárt a birodalom másik felére lehet menekülni a problémák elől..

-Drágám, pár napra eltűnök. Nyomaszt ez a sok bürokrácia!
-Jaj, de ne menj túl messzire!
-Nyugalom, csak a birodalom másik végén leszek. Ha kell valami, csak küldj egy futárt, és 20 perc múlva itt vagyok. De csak ha tényleg nagyon fontos. Mindenki másnak mond azt, hogy elmentem Jeruzsálembe vezekelni…

Részlet a bizánci császári család beszélgetéséből 1400 környékén.

A Blakherna kerület, pontosabban a város fala már az V. században felkeltette a császárok figyelmét. 413-ban II. Theodosius bizánci császár építettet egy új falat, kb. 2 km-e az eredeti városhatártól, a Konstantin-faltól. Ezzel pedig alaposan megnövelte a belakható területek számát.
Itt a fal mellett pedig a hely ideális volt palotának. Már ha valakit nem zavart, hogy az erre portyázó magyarok és bolgárok időnként tüzes nyilakat lőttek be a hálószoba ablakon.. A kilátás minden esetre nagyon élvezetes lehetett: egyik irányba a végtelen város, másik irányba a végtelen erdő.

De nemcsak a kilátás volt itt egyedi. A hegy lábánál volt egy szent vizű forrás (görögül: Hagiaszma). Mellé Pulkheria császárné 450-ben kezdett bele egy templom építésébe, ami már csak halála után, 453-ban készült el (Blakhernai Szűz Mária-temploma).
I. Leon császár idejében még két épület készült a templom mellé. Egyik a Hagia Szoros, ami szorosan a főépület mellett van. A görögök esküdnek rá, hogy a szó ereklyetartót jelent, de mi titkos forrásból tudjuk, hogy titkos magyar építészek nevezték el az épületet… Másik a Hagia Loszuma, ami Szent Fürdőt jelent. Itt lehetett megmártózni a szent vízben.
Nemcsak a szent víz, hanem a 473-ban hazahozott Szűz Mária köpeny is különös jelentőséget adott a templomnak. Később pedig számtalan csoda forrása volt. Konstantinápoly ostromaikor pedig a templom ereklyéit vitték körbe, imádkoztak hozzá, merítették a tengerben. A történetek szerint segített elűzni a szlávokat, bolgárokat, de még az arabokat is.
1434-ben néhány nemes gyerkőc a tetőn galambokra vadászott. E közben sikerült a templomot úgy felgyújtani, hogy az egész kerület leégett. A későbbi események miatt (jöttek az oszmánok) már csak 1867-be lett újjá építve.
A Blakhernai Szűz Mária-temploma a Hagia Szophia után a második legfontosabb temploma lett. Fontosságán sokat növelt, hogy a császári rezidencia is a közelben volt.
VI. Ióannész Kantakuzénosz itt koronáztatta magács császárrá.

Az első császári épület a Blakherna-palota volt, amit 500 körül építették. Akkoriban ez csak egy császári rezidencia volt, ahova jól el lehetett menekülni az óriási birodalom óriási problémái elől. Maga a birodalom irányítása továbbra is a Nagy Palotában zajlott.

-Drágám, azt álmodtam, hogy körbe akarom futni a birodalmat. De hát olyan nagy, hogy már abban elfáradtam, hogy a provinciákat elkezdtem sorolni!

Részlet a bizánci császári család beszélgetéséből 500 környékén.

627-ben Hérakleiosz császár úgy döntött, hogy a Blakhernai Szűz Mária-temploma is a Falon belül legyen. II. Theodosiusnak valahogy úgy sikerült a falat jelölő vonalat meghúzni, hogy az akkor még jelentéktelen templom kívül maradt. Ezt az apróságot javították ki 627-ben, mikor egy kis kanyarítással kicsit kibővítették a Fallal határolt területet. Ez az új falrész foglalta magába a Blakherna-palota térségét is.
Ezzel együtt az Aranyszarv-öbölben épült egy császári kikötő is. Mégse kelljen az a forgalmas városon keresztül utazni, ha hirtelen be kell ugrani a központba valamit lepecsételni, aláírni. Sokkal jobb a várost körbehajózni!

Az igazán komoly változás I. Alexiosz Komnénosz bizánci császárral, és unokájával, I. Manuél bizánci császárral történt. Ők voltak azok, akik véglegesen a császár lakhelyévé tették a Blakherna-palotát. A kibővített palotakomplexumot Új Palota néven kezdték emlegetni.
I. Manuél anyja Szent Piroska volt, Nagy László lánya. Ortodox nevén Irén. Az ő emlékére készült az Irén csarnok.

1203-ban a Negyedik Keresztes Hadjárat óriási pusztítással járt a városban. A Blakherna-palotát is kifosztották. A keresztesek megalapították a Latin Császárságot. Ekkor visszatért a város másik részére, a Hagia Szophia közelébe, ahol a Boukoleon-palota állt. A Blakherna-palota szépen-lassan feledésbe merült. Ma azon kevés bizánci paloták közé tartozik, amelyek úgy-ahogy átvészelték a viszontagságos évszázadokat, és ha nagyon keressük, meg lehet őket találni.

1261-ben a bizánciaknak sikerült visszaszerezniük szeretett történelmi városukat. A császári rezidenciát ismét a Blakherna-palotában szándékozták berendezni. De hamarosan inkább egy új palotát építettek a közelben. Ő lett a Porphyrogennetos-palota (ma Tekfur-Sarayı).
Őt jó szorosan a Falra építették – talán, hogy ne legyen huzatos. E miatt viszont amikor 1453-ban az oszmánok megtámadták és elfoglalták Konstantinápolyt, akkor a Porphyrogennetos-palota is alaposan megsérült.

Az oszmánok új palotát építettek az egykori Akropolisz hegyen. Ez lett a Topkapı Palota. A Porphyrogennetos-palota város széli raktár és kézműves hely lett. Az egykori szobákban állatokat tartottak, fazekasműhelyként, üveggyárként vagy borbélyházként működtek.

2010-ben elkezdték az épületet felújítani.

---