Akik bíborban születtek

Ha azt mondjuk, hogy VII. Kónsztantinosz bizánci császár, akkor mindenki csak pislog nagyokat, hogy hát ő meg ki volt.
Ha viszont már azt mondjuk, hogy Bíborbanszületett Konstantin, akkor már mindenkinek beugrik, hogy “ja, hát ő volt azaz ember, aki öööö… mit is csinált? Volt valami fontos, de nem emlékszem rá….”

Ezzel nem igazán vagyunk előbbre….

De tényleg! Mit is jelent, ha valaki bíborban született? Annyira ordított, hogy bíbor lett a feje? Vagy különösen ronda volt??

Bíborbanszületett Konstain 908. május 15-én született. És mindjárt bíborban.
Egy csomó mindent apjának köszönhetett, mindjárt azt is, hogy megszületett.
Az apja, VI. León komolyan vette az örökösödési kérdést, így a mélyen vallásos, szentnek tartott Theophanót vette el feleségül. A házasság nem úgy alakult, ahogy León gondolta, ezért hivatalos szeretőt is tartott (talán a császárnak annyira nem jött be, hogy a felesége egy szent…). Hogy, hogynem az szent feleség idő előtt felkerült a mennybe, VI. León pedig úgy érezte, hogy akkor már hivatalosan is feleségül veheti a szeretőjét, Zóét.
Sajnos hamarosan Zoé is követte Theophanót, bár azt nem tudni, hogy ő is a mennybe jutott-e… A császár pedig ott maradt örökös nélkül. Hát jó, újabb feleség után kell nézni…

Csakhogy az egyház kérésére éppen a császár foglalta törvénybe, hogy maximum kétszer lehet házasodni. Ráadásul illet példát mutatnia, ezért az egyház már a második házasságát sem nézte jó szemmel. Rossz szemmel meg pláne nem nézte!
De utódra mindenképpen szükség volt, ha el akarták kerülni az ilyenkor szokásos örökösödési háborúkat. Ezért VI. León a kisebb rosszat választotta, és feleségül vette Eudokiát. Egy év múlva ő is meghalt.

A császár érezte, hogy ez így nem lesz jó. Eléggé összerúgta a port az egyházzal, mindenféle eredmény nélkül. Az új szeretőjét (szintén Zoé) inkább megtartott a barátnő kategóriában. Zoé viszont hamarosan fiút szült!
Na jó – gondolta a császár – ezt valahogy hivatalossá kell tenni, még ha a fél világ ellenzi is. De azért beszélt a konstantinápolyi pátriárkával. Ő azt mondta, hogy beleegyezik abba, hogy a fiút megkereszteli, és elismeri hivatalos trónörökösnek. Cserébe viszont a császár Zoét felrakja az első hajóra. Lehetőleg olyanra, ami egyenesen az arabokhoz viszi.

VI. León ebbe nem ment bele. Sőt! Inkább gyorsan összeházasodott, és Zoét császárnővé (azaz teljes jogú uralkodóvá) nevezte ki. Így viszont már nehezen lehetett a pátriákával egyezkedni. VI. León éppen ezért a kor megszokott politikáját használta, és Rómához fordult. Nyugaton nemcsak, hogy enyhébben voltak a szabályok, de a pápa még örült is, hogy a császár az ő segítségét kéri, és ezzel elismeri, hogy Róma Konstantinápoly felett áll. Legalább pátriárka szintjén.
Ennek persze nem örültek Konstantinápolyban. Érezték, hogy túl sok mindent veszíthetnek. Így inkább gyorsan elismerték a császár fiát hivatalos örökösnek.

A fiú, ki felnőve VII. Konstantin lesz, számíthatott arra, hogy sokan megkérdőjelezik a jogosultságát. Éppen ezért az apja, és a krónikások is mindig kihangsúlyozták, hogy ő a császári palotában született. Mégpedig a császárok világrajövetelére épített szobában, a Bíbor teremben. Ezzel pedig megkapta a Bíborbanszületett előnevet.

VII. Konstantint hiába ismerték el törvényes utódnak, mégsem indult egyszerűen a karrierje: még csak három éves volt, amikor társcsászár lett; apja halálkakor pedig a hetedik évét töltötte be. A birodalom vezetését ezért régenstanács majd társcsászárok vették át. De Zoé császárné sem maradt ki a mókából. Az egész olyan lehetett, mint amikor az ifjúság szeretne hazamenni a buliból, de összevesznek azon, hogy ki vezesse az autót. Miközben valaki egy téglát felejtett a gázpedálon…

Mire VII. Konstantin kényelmesen el tudott helyezkedni a trónján, addigra mindenki lenyugodott. Vagy meghalt… de ők sem idegeskedtek tovább.
Az immár egyeduralkodó császárnak bőségesen lett ideje, hogy a külkapcsolatokkal foglalkozzon. Majd pedig, hogy az így szerzett tapasztalatait leírja. Célja az volt, hogy az utódja könnyebben tudjon kormányozni. Ezért az ismereteit A birodalom kormányzásáról (latinul: De administrando imperio) című kötetbe gyűjtötte össze.

A X. század közepén járunk. Ekkor már a magyarok is rendszeresen látogatták Konstantinápolyt. Néha munkát vállalni ugrottak be, néha éppen más megbízásából jártak ott. Vagy csak felvették a fizetésüket.
Mindezt maga VII. Konstantin is megírta. Ebből az időszakból Konstantin írásai a legfőbb forrás a magyar történelemhez.
De nemcsak a magyarokról írt, hanem mindenkiről. Leírta, hogy az abban az időszakban merre milyen népek élnek, azok hogyan viszonyulnak a Bizánci Birodalomhoz, és hogyan lehet őket egymás ellen kijátszani.
A császár nemcsak annyit írt az utódjának, hogy “Édes fiam, edd meg az ebédet rendesen, és lefekvés előtt mossál fogat”. A birodalom kormányzásáról valójában egy kézikönyv a X. század használatához. Azon belül is annak jó, aki uralkodó akar lenni.
Éppen ezért a korszak rajongó számára felbecsülhetetlen értékű az, amit Bíborbanszületett Konstantin tett.

Bíborbanszületett Konstantin keresztelése, és ezzel hivatalosan is elfogadják, hogy ő a trónörökös.
Forrás: Wikipédia
Bíborbanszületett Konstantin keresztelése, és ezzel hivatalosan is elfogadják, hogy ő a trónörökös.
Forrás: Wikipédia

Megismertük VII. Bíborbanszületett Konstantint. És láthatjuk azt is, hogy nem volt egyszerű útja a trónig. A bíborbanszületett előnevet (görögül: Porphyrogénnētos, ne kérjétek, hogy kimondjam) éppen azért használta, hogy ezzel is igazolja, hogy ő valóba a trónörökös.

Az, hogy valaki bíborban született, azt jelentette, hogy a császári palota Bíbor termében született. A Bizánci palotákban egy külön termet rendeztek be a császárok világra jövetelére (hívhatnánk akkor bíbor portálnak is). Ide pedig nem juthatott be akárki. És itt minden eseményt gondosan leírtak.
Tehát aki itt született, annak biztosan az apja is császár volt, azaz jogosult a trónra.

Mindenképpen érdekes esemény lett volna, ha valaki az éj leple alatt egy éppen szülésre kész nőt becsempészik a bíbor szobába. Vajon az így született gyerek is jogot kapott volna a trónra?
Bár aki már próbált egy szülési fájdalmakkal teli nőt az éjszaka közepén a 20 m magas kőfalon keresztül becsempészni egy palotai ablakon, az tudja, hogy ez nem könnyű feladat…………

A Bíbor terem leírását a 12. századi Anna Komnénosztól tudjuk:

A terem alakja tökéletes négyzet volt a padlótól a mennyezetig. A tetejében piramis alakban végződött.
Falai, padlója és még a mennyezet is teljesen be volt borítva a császári bíborral.

Anna Komnénosz

De miért volt mindez ilyen fontos?
Azt láttuk, hogy VII. Konstantin esetében nem volt egyszerű elfogadtatni, hogy ő a jogos császár. De nem ő volt az egyetlen, aki viselte a bíborbanszületett előnevet. Ezt minden császár megkapta, akinek az apja is császár volt.
Viszont kevés olyan bizánci császár volt, akinek már az apja is a trónon ült. A rómaiknál pedig kifejezetten ritkának számított, hogyha valamelyik császárt a fia követte.

A rómaik nem szerették a dinasztikus elvet. A császárt vagy a szenátus választotta, vagy a nép, vagy a katonaság. A fő gond az volt, hogy akár mindhárom elvet is alkalmazták egyidőben. A szenátus választott valakit, míg a nép mást választott, a katonaság pedig egy harmadik személyt. De olyan is előfordult, hogy miközben egy csapat katona a határvidéken harcolt, megkedvelte a vezérüket, majd megválasztották császárnak.
Nem volt legitimizáló hatalom. Nem lehetett eldönteni, hogy ki legalizál egy császárt. E miatt a Római Birodalomban folyamatosan voltak a lázongások, polgárháborúk.

A bizánciak ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a császár jelölte ki az utódját. Illetve a Bíbor terem automatikusan legalizálta a trónörököst. Legalábbis a szülők ezt remélték…

Az alábbi térkép jól mutatja, hogy milyen sok olyan bizánci császár volt, aki nem Konstantinápolyban született.

A Bizánci Birodalom császárainak születési és halálozási helyei.
Forrás: Johannes Preiser-Kapeller
A Bizánci Birodalom császárainak születési és halálozási helyei.
Forrás: Johannes Preiser-Kapeller

Tehát aki bíborban született, az jogosult volt a trónra.
De miért éppen a bíbor volt a bizánciak kedvenc színe? Miért nem mondjuk a fekete, a piros vagy a rózsaszín?
A válasz egyszerű: a bíbor nagyon drága volt. Annyira, hogy csak a császárok és királyok engedhették meg maguknak a használatát. E miatt ma is a bíbor (és a lila) színeket ma is az uralkodóhoz kötik.

A bíbor és a lila összehasonlítása. A bíborban több a vörös, a lilában több a kék.
Forrás: Wikipédia
A bíbor és a lila összehasonlítása. A bíborban több a vörös, a lilában több a kék.
Forrás: Wikipédia

A bíbor színezőanyag előállításához tüskés bíborcsiga szükséges (ha latinul kérdezzük tőle, akkor Bolinus brandaris néven mutatkozik be). Ő a Földközi-tenger vizét szereti, és egyedül föníciai Szidon és Türosz városában ismerték a pontos előállítási módját. Egyetlen gramm festék előállításához 10000 csigát kell feldolgozni. Már maga a feldolgozás is nehéz folyamat: a csigát ki kellett venni a tüskés házából, majd a kicsi mirigyet kivették belőle. A tartalmát egy edénybe gyűjtötték össze, amit utána kitettek a napra. Ekkor jött a neheze.
Az összegyűjtött anyag először fehér, majd sárgászöld, aztán kék, utána lila lett és csak ez után kezdett vörösödni és sötétedni. A szín attól függött, hogy a folyadékot meddig tartották a napon. És a pH értékétől. Ezt pedig azzal tudták szabályozni, hogy belepisiltek. Gondolhatjuk, hogy akinek ez volt a feladata, mekkora felelősség nyomta a… vállát. Az se volt mindegy, előtte mit evett, mit ivott.
E miatt nem is volt egységes elnevezése ennek a színnek. Volt, ahol sötétvörösnek, vagy akár barnának is hívták.

A bíbor festék ára háromszorosa volt, mint a súlyával megegyező arany. Képzelhetjük, hogy milyen drága lehetett a Bíbor terem feldíszítése!
Cserébe viszont egy különleges színt kaptunk, ami évszázadok alatt sem fakult meg.

Miután a Bizánci Birodalom elvesztette a bíbortermelő területeit, Konstantinápoly közelében építettek egy új termelő telepet és a gyártást titokban tartották. A birodalom bukásával mind a telep, mind a gyártástechnika elveszett.

Európa megpróbálkozott a bíbor helyettesítésével. Erre legalkalmasabbnak a mexikói bíbortetű tűnt. A nőstény bíbortetű szárnyát megszárították, majd alkohollal skarlátvörös festéket kaptak.
Ezen kívül próbálkoztak az indigóval is, ami pedig az idigónövény erjesztésével készült. Egyik sem lesz olyan látványos, mint a bíborcsiga. De a bíbortetűből készült festék legalább kellően drága ahhoz, hogy megint csak a királyok kizárólagos színe lehessen.

1856-ban egy brit iskolában a 18 éves William Henry Perkin a kémia háziját csinálta. A feladatban kinint kellett volna előállítani, helyette hősünk az anilin festéket találta fel.
Perkint másnap már be se ment az iskolába. Helyette gyárat alapított, ahol nagy mennyiségben olcsón tudták a korábban egyedi színt előállítani. Ezzel pedig megszűnt a bíbor szín különleges státusza.
Perkint nemcsak a bíbor festéket vezette be így a hétköznapokba, hanem a szintetikus festékek előállításának első lépését tette meg. Hamarosan más nehezen előállítható színek is elérhetőek lettek.

Ma pedig bárki bármilyen színt olcsón beszerezhet.
És ha olyan kedve támad, akkor akár a szülőszobát is Bíbor teremmé díszítheti, hogy a trónörökös ilyen módon bíborbanszületett legyen.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

4 Replies to “Akik bíborban születtek

  1. Valahogy elvesztettem szem elől, István, de most megkerült! Olvasom a bejegyzéseit, nagyon jók, keep going!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Kedves István! Örülök, hogy ismét működik a levelező lista.
    Boldogan és szeretettel olvasom a szellemes összefoglalókat!
    Köszönöm szépen! Üdvözlettel Zimmermann Katalin Budáról

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .