A Latin Császárság

Jöttel, láttak, és… ha már itt jártak, felborítottak egy birodalmat.

Eredetileg a keresztesek nem úgy készültek, hogy elfoglalják Konstantinápolyt és megdöntik az évezredes Bizánci Birodalmat. A terv teljesen más volt.

A trónörökös, IV. Alexiosz, éppen trón nélkül volt. Kapott ő persze szép széket a börtönben, ahova apjával bezárták, de ez valamiért nem tetszett neki… pedig a rácsokon keresztül szépen rálátott a napkeltés Boszporuszra… De IV. Alexiosz inkább megszökött, és felkereste a kereszteseket.
A megállapodás az volt, hogy a sok sok kardos lovag jól megijeszti a trónt melegen tartó III. Alexioszt, aki így elmenekül. Cserébe kapnak sok-sok aranyat, aztán mehetnek is tovább Jeruzsálembe a hitetleneket kaszabolni.
Nem arra készültek, hogy aztán majd birodalmat kell irányítani… Csak kardot vittek magukkal. Nem volt náluk közgazdás, könyvelő, bankkár vagy más hasonló.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a terv első fele bevált. Addig sikerült a falakat ütögetni, míg III. Alexiosz elmenekült. A még meleg trónra gyorsan felültették IV. Alexioszt, majd a keresztesek várták a fizetségüket.
IV. Alexiosz ekkor szembesült azzal, amiről már mindenki tudott a városban: a kincstár teljesen üres. Az elődök az utolsó aranyport is elherdálták. IV. Alexiosznak döntenie kellett, kivel veszik össze: a keresztesekkel, akik a trónra segítették, vagy a néppel, akiken uralkodni szeretett volna. Köztes megoldást keresett: megpróbálta a kereszteseket is kifizetni, és a saját népét is csak félig kirabolni. De a várt eredmény fordítottja lett: mind a keresztesek, mind a nép eléggé megutálta az ifjú császárt. És még a keresztesek és a bizánciak közötti évszázados ellentét is csak tovább erősödött.

Végül a nép lépett előbb, és IV. Alexioszt egészen a Boszporuszig hajították a trónról. Az új császár a változatosság kedvéért szintén Alexiosz lett, immár az 5.
Ő elmagyarázta a kereszteseknek, hogy a szerződés érvénytelen, mivel az a császár, akivel kötötték, az elment úszni, és nem úgy tűnik, mint aki visszajön. Mindenki menjen haza békével. És persze pénz nélkül, mert azt ő sem tud adni.

A tanácsát senki se fogadta meg. Senki se ment haza, pláne nem békével. A keresztesek úgy döntöttek, hogy egészen jól belejöttek a falak ütögetésébe. Végül addig verték a falakat, hogy sikerült áttörni. Ezt látva V. Alexiosz jobbnak látta lelépni.

A várost elfoglaló keresztesek először örültek a győzelmüknek, majd nagy fosztogatós-gyújtogatós buliba kezdtek. Sajnos a nagy partiba belehalt a lakosság nagy része, aki pedig tudott, az elmenekült. A keresztesek pedig összeszedtek mindent, ami értékes.

Ezek után tanácsot tartottak, hogy miként legyen tovább. („Anyu, találtam egy birodalmi fővárost! Ugye megtarthatom?”). Jeruzsálembe tovább menni senkinek volt kedve. Arrafelé a klíma sem a legjobb. Meg vannak ezek a repkedő nyilak is minden fele. Az embernek a feje-háta-lába minden fej, ahol csak eltalálják vele.
Na jó, de akkor mi legyen? Itt ez az ezeréves város, és a kétezer éves birodalom. Valamit kell vele csinálni… Valakinek vezetnie kell? Azt nem lehet karddal ütögetni.. nem ért ehhez itt senki…

Végül összehoztak egy kerekasztalt, ahol a császár hűbéresi tanácsa dönt mindenről. De valójában Velence hűbérese volt, aki már a fővárosa áthelyezésében is gondolkodott.
A császár I. Balduin lett, akinek így nem sok hatalma maradt.
Még saját, latin pátriárkát is kinevezte Konstantinápoly élére, aki hamarosan bejelentette az Egyházszakadás végét, a római katolikus (nyugati) és a görögkatolikus (keleti) egyház egyesítését.
Már csak egy dolog hiányzott: valahogy el kellett nevezni az országot.

Ma erre a birodalomra a Latin Császárság nevet használjuk. De ez ugyan olyan későbbi kitalált név, mint a Bizánci Birodalom. Ezt a történészek csak azért használják, hogy átlássák a korban lévő Római Birodalmakat.
Ott volt a hivatalos Római Birodalom, akik magukat is rómaiaknak hívták. Bár nem beszéltek latinul, és Rómához sem volt sok közük, mégiscsak ők voltak az ókori birodalom tulajdonosai. Őt hívjuk ma Bizánci Birodalomnak.
Ott volt a hivatalos Római Birodalom is, akik magukat inkább hívták németeknek, franciáknak, stb.. mégis az egykori birodalom utódjának tartották magukat. Náluk az elnevezés inkább a keresztény országok feletti uralmat célozta meg. Nem mellékesen (sokszor csak névleg) náluk volt Róma, és a pápa.
Később felvették a Szent nevet is, hogyha már nem ők az eredetiek, azért az emberek lássák, melyik az erősebb. Voltaire véleménye szerint „A Szent Német-római Birodalom semmiképpen sem volt szent, de német, római, sőt még birodalom sem.”
És ott voltak a keresztesek is. Ők a nyugati Római Birodalomból érkeztek, és megdöntötték a keleti Római Birodalmat. Komolyan vacilláltak, hogy akkor ők most milyen birodalmat is irányítanak. A dolgot nehezítette, hogy a frissen elfoglalt területeken nem fogadták el őket uralkodónak. És több birodalom is jelent meg, akik magukat mind a Bizánci Birodalom hivatalos folytatásának mondták magukat (így ők is Római Birodalom voltak). Végül a több név közül a Konstantinápolyi Birodalom lett a leggyakrabban használt.
Ebben az időben összesen 5 olyan ország volt, amelyik magát a Római Birodalom utódjának nevezete, miközben egyiknek sem volt befolyása Róma városára.

Most, hogy lett vezetés is, név is, neki lehetett kezdeni a berendezkedéshez. A birodalom területét hűbéri részekre osztották fel, egy jelentős részét pedig (Kréta és a szigetek) megkapta Velence. Ezen kívül Konstantinápolyban is befolyással bírt és területeket kapott. Egyik első cselekedete az volt, hogy kirakta a városból az ősi rivális Genovát és Pisát.

Összeült tehát az új csapat. A Római Birodalom új központjában. És ki kellene találni, hogyan tovább. Velence ugye megszerezte a legjobb helyeket, de úgy igazán nem akarja a várost használni. Neki csak mint kereskedelmi központ, mint egy gyarmat van szüksége az egykori fővárosra.
A városból nem is maradt túl sok. A pénz már az előtt elfogyott, hogy a keresztesek megérkeztek. Ami érték még maradt, azt is elvitték. A lakosság erősen megfogyatkozott, a város elitje pedig vagy meghalt, vagy elmenekült. Egy halom rom maradt helyette. A Bizánci Birodalom klasszikus gazdasági motorja már eddig is akadozott. Most, hogy a főváros elveszett, a tartományok pedig ki tudja, kinek a kezében van, ki kinek parancsol, nem igazán lehet rájuk számítani.

Igazándiból nem tudjuk, mi járt a Latin Császárság megalapítóinak a fejében, miként képzelték el a jövőt. A megszerzett területeken a nyugat-európai hűbéri rendszert próbálták felépíteni. De ehhez azokon a területeken a görög ellenállást kellett valahogy megfékezni.
Nem mellékesen a területeket meg kellett tartani.

Konstantinápoly mint egy erős öreg bástya állt Európa és Ázsia találkozásán. Sokszor, sok nép támadta meg, de egyiknek sem sikerült elfoglalnia. Most, hogy a keresztesek kiütötték innen a bizánciakat, a környéken mindenki felébredt. A szeldzsukok és a bolgárok is úgy érezték, hogy ez a legjobb idő egy újabb rész kihasítására a birodalomból.

De maguk a bizánci utódállamok is erőre kaptak. Mivel a hivatalos császárnak nyoma veszett, ezt pótolandó a különböző bizánci területeken különböző új császárok jelentek meg (jellemzően a Komnénosz házból.). Ők pedig ősi bizánci szokás szerint egymással éppen úgy hadban álltak, mint a latinokkal, az oszmánokkal vagy a bolgárokkal.
Egy olyan helyzetben, ahol mindenki ellenség, érdekes dolgokat hozhat az „ellenségem ellensége a barátom” hozzáállás. Márpedig Bizánc egyik erőssége az volt, hogy a szomszédos népeket egymás ellen uszítsa. Így találkozhatunk olyannal, hogy az egyik bizánci utódállam a másik ellen a szeldzsukok segítségével harcol.

Nikaia (ma Iznik) egy erős, virágzó város volt. Gyakran a konstantinápolyi császári ellenállók központja.
Ezúttal is ő lett a latin ellenállás központja, és a Bizánci Birodalom folytatása.
Konstantinápoly közelsége miatt ide menekült mindenki az ostrom elől. Így ami az egykori fővárosból hiányzott, mind itt gyűlt össze. Nikaia tökéletes helyszín volt, hogy újra beindítsák a birodalmat.

De ehhez először meg kellett védeni. A keresztesek is megértették Nikaia mekkora veszélyt jelent rájuk, ezért már 1204-ben megtámadták. És bár a latinok nyertek, de a bizánciak szerencséjére a bolgárok is ekkor döntettek úgy, hogy megnézik ezt a Konstantinápolyt közelről, mi változott ott. A keresztesek kénytelenek voltak északra sietni, hogy megállítsák az új fenyegetést. A bolgárok végül beérték annyival, hogy a kereszteseket jó alaposan felaprították, és a latin császárt magukkal hazavitték.
Egyes források szerint I. Balduin a fogságban belehalt a bánatába. Hiába lett a Római Birodalom császára, még 1 évig sem tudta élvezni. Más források szerint elég rosszul viselte, hogy kezét-lábát levágták és egy szakadékba dobták.

Nikaia kis időt nyert, bár 1-2 csatát ismét elvesztett a keresztesekkel szemben. De a latinok nem tudtak egy irányba figyelni, nem volt idejük, hogy Nikaia városát megtámadják a fokozott bolgár fenyegetés miatt. Így hamarosan Nikaia egy stabil államot hozott létre. 1205-ben császáruk is lett I. Theodórosz néven. Ezzel megszületet a Nikaiai Császárság.

Közben északon, a mai Görögország nyugati hegyei között, Epiriusz tartományt vezető bizánci (szintén Komnénosz ág) úgy döntött, hogy együtt működik a keresztesekkel. De mivel a terület jól védhető volt, már az elején a latinok ellen fordult. Hamarosan a szomszédos új latin tartományt, a Thesszalonikéi Királyságot is megtámadja. Ebből lesz az, amit később Epiruszi Despotátus néven ismernek. De ez megint egy olyan név, amit később adtak a történészek, hogy valahogy átlássák ezt az igencsak kaotikus időszakot.

Hamarosan az egykori Bizánci Birodalom a következőképpen néz ki:

A piros oldalon, azaz az egykori Bizánci Birodalom utódállamai. Bármennyire is egy csapatban vannak, mégsincsenek együtt.

• Trapezunti Császárság, akik már a keresztesek Konstantinápolyi megjelenésekor függetlenek lettek, és saját magukat császárnak nyilvánították. Ők most teljes erővel küzdik át magukat Konstantinápolyig. Tudják, hogy aki először visszafoglalja a várost, ő lesz a Birodalom igazi császára. Ezt a birodalmat 1461-ben foglalták el a törökök.
• Nikaiai Császárság. I. Theodórosz vezetésével a legerősebb bizánci utódállam, és aki a legesélyesebb, hogy visszaszerezze Konstantinápolyt. 1261-ban sikerül is.
• Epiruszi Despotátus. A bizánci menekültek második legfontosabb központja lett. Úgy tartották, hogy ő a modern Noé, aki a bárkáján megmenti a görögöket a latin áradat elől.
  Ők is pályáztak a császári címre, de a konstantinápolyi pátriárka mégsem őt, hanem I. Theodóroszt nyilvánította törvényes bizánci császárnak.
  1261-ig ők is pályáztak a Bizánci Birodalom folytatásának. Miután Nikaiai foglalta vissza Konstantinápolyt, az új birodalom vazallusa volt. Bár amennyire csak lehetett, a saját útját járta. 1460-ban foglalták el a törökök az utolsó területet.

A kék oldalon a latin csapat, akik bár Konstantinápoly alá tartoztak, ott sem volt egyetértés. Őket közösen Frankokratia-nak hívták.

• Konstantinápoly, a Latin Császárság központja
• A Philippopoliszi Hercegség észak Trákiában. 1230-ban a bolgárok foglalják el.
• Lemnos szigete. A velencei Navigajoso család birtokolta 1278-ig, amikor a Bizánci Birodalom visszafoglalta.
• Thesszalonikai Királyság. Montferrati Bonifác kapta ezt a területet. Eleinte mindenki arra számított, hogy ő lesz a császár, de a velenceiek egy könnyebben irányítható embert akartak.
  Krétát odaadta Velencének, amiért ők cserébe segítettek neki elfoglalni Thesszáliát és Makedóniát.
  A bolgárok állandóan támadták, végül 1224-ben az Epiruszi Despotátus hódította meg.
• Salona. Városállam, amelyik hol az Akhaea Fejedelemségtől, hol az Athéni Fejedelemségtől függött. 1410-ben foglalják el a törökök.
• Bodonitsa márki. Salonához hasonló városállam, mely az Akhaea Fejedelemség befolyása alá került. 1414-ben foglalják el a törökök.
• Akhaea Fejedelemség. A leggyorsabban fejlődő, majd a legerősebb állammá válik a görög félszigeten. 1432-ben örökösödés révén Bizánchoz kerül. 1460-ban az oszmánok hódítják meg.
• Athéni Fejedelemség. Théba és Athént magába foglaló terület. 1311-ben a Katalán Társaság hódítja meg. 1388-ban a firenzeiek kezére kerül, végül 1456-ban az oszmánok foglalják el.
• Naxos szigetcsoport. Ezt a Sanudo család kapja meg. 1537-ben az Oszmán birodalom vazallusa lesz, majd 1579-ben el is foglalják.
• Negroponte Triarchátus. Ez a Negropone-szigeteket foglalja magában. 1390-ben Velence közvetlen irányítása alá kerül. 1470-ben foglalják el a törökök.
• Caphalonia és Zakynthos országa. Ez egy több szigetet magába foglaló terület, amely különböző birodalmak és családok befolyása alá kerültek. 1479-ben Velence és az Oszmán Birodalom egymás között felosztotta.
• Rodosz. A Szent János lovagok központja olt az 1522-es oszmán hódításig.

Velence területeit (Venetokratia):

• Kréta. A Velencei Köztársaság legfontosabb tengeri birtoka. Egészen 1669-ben tudták megtartani, mikor az oszmán elfoglalták.
• Korfu. A sziget először az Epiruszi Despotátus foglalja el, majd a Szicíliai Királyság. Később Velence. A sziget az 1797-es bukásig Velence kezén marad.
• Lefkas. Az Epiruszi Despotátus területéhez tartozik. 1479-ben az oszmánok foglalják el, majd 1684-ben a velenceiek.
• Tinos és Mykonos szigeteket 1390-ben kapta meg Velence.

További szereplők:

• Genova. Konstantinápoly elfoglalásával Bizánc mellett a legnagyobb vesztes Genova lett. Ő ezek után folyamatosan támogatta az újjáéledő Bizánci Birodalmat. Több szigetet és kikötőt is kapott. A genovaiak számos erődöt építettek.
• Bolgárok. Konstantinápoly elestével megnyílt a lehetőség, hogy a Balkán nagy területét meghódítsák. Állandóan zaklatták a keresztesek államait.
• Szeldzsukok, központban az Ikóniumi Szultánság. A Nikaiai Császárság igyekezett velük jóban lenni, illetve a Trapezunti Császárság ellen küldeni.
  1218-ban a távoli Hvárezmi Birodalom lemészárolt egy mongol kereskedőkaravánt. Ettől a mongolok roppant mérgesek lettek, és feldúlták a Hvárezmi Birodalomat, Perzsiát, Közép-Ázsiát, és csak Anatólia közepén nyugodtak le. 1242-ben visszatértek, és az Ikóniumi Szultánság megmaradt részeit is felgyújtották. Ezzel a szeldzsukok végleg kiestek a játékból. A hatalmi vákuumban az oszmánok gyűjtötték össze a kóborló szabad csapatokat, hogy a legyengült Bizánci Birodalom területeit támadják.
• III. Alexiosz, az a császár, akit még a keresztesek üldöztek el, ő is többször előkerült. Általában a helyi lakosokat lázította fel valakivel szemben.
  Mint valami visszatérő szellem hol itt, hol ott bukkant fel, hogy mindenkit felidegesítsen.

Ebben az igencsak színes környezetben I. Theodórosz egy erős állam létrehozásán küzdött. Néhány kisebb harc után kibékült a keresztesekkel, akik igencsak megfogyatkoztak (cserébe területeket adott nekik). Legyőzte és kibékült a szeldzsukokkal is, akiket III. Alexiosz uszított (ő egyébként Theodórosz apósa volt). Legyőzte a Trapezunti Császárság seregeit is.

1209-re négy birodalom fejlődött ki. Egyik se tudott a másikon felül kerekedni, mert valaki mindig valakivel szövetséget kötött. Nikiai leginkább a bolgárokat kérte, hogy a kereszteseket támadja hátba, míg a keresztesek ugyan ezt kérték a szeldzsukoktól.
1212-ben a latin és a bizánci császár békét kötött. Majd I. Theodórosz a szeldzsukokkal megtámadta a Trapezunti Császárságot, és sikerült őket biztonságos távolságra visszaszorítani.

Míg I. Theodórosz a nyert időt erősödésre használta, a Henrik latin császár próbálta a nyugati kultúrát Konstantinápolyban bevezetni. Bezárták az ortodox templomokat, és a lakosságot a tized fizetésére kötelezték. Ez hatalmas ellenállást váltott ki a fővárosban. Még több ember menekült Nikaiába.

1222-ben Nikiai elég erősnek érezte magát és felmondta a békeszerződést, majd területhódító hadjáratokba kezdett. 1224-ben legyőzte a latinokat, amivel megkapta a Boszporusz közeli területeket. Ezek után egy kis tengeri levegőre vágyott, így ott is visszafoglalt minden területet. 1235-re minden kis-ázsiai latin területen újra a bizánciaké lett.

I. Theodórosz megalapozta az ellenállást, meggyengítette a latinokat és elindította a Konstantinápoly visszafoglalására irányuló folyamatokat. A semmiből épített fel egy birodalmat. Majd meghalt.

Utódai jó bizánci szokás szerint mindjárt egy trónviszállyal indítottak, csak hogy mindenki lássa: Bármi is történik a rómaiak római módra élnek. És ha kell, rómaiként halnak meg (késsel a hátukban).
Ez a morálnak is jót tett. Bár az eretnekek elfoglalták a fővárost, és az ablakon a szeldzsukok kopogtatnak, és a hátsó kertet a bolgárok gyújtják éppen fel, olyan komoly baj nem lehet, hiszen a császárok egymás haját húzgálják.

III. Ióannész ezúttal rövidre vette a trónvitás időszakot, és a családtagokat elküldte egy kis szigetre Bibliát tanulmányozni (nem lehetett egyszerű ebben az időben olyan szigetet találni, ami nem valamelyik ellenség kezén van). Békét kötött a szeldzsukokkal, majd pedig folytatta a területek visszahódítását.
Elfoglalta Rodoszt és a birodalomhoz olvasztotta az Epiruszi Despotátust és a Thesszalonikéi Királyságot. És ha már arra járt, akkor Konstantinápolyt is megostromolta.

Mindeközben a latinok egyre gyengültek. A korábbi görög területeken folyamatos ellenállással küzdettük. A bizánci térhódítások, a bolgár támadások sem estek jól. 1247-re a nikaiak teljesen körülvették Konstantinápolyt. Közben a gazdaságot sem sikerült beindítani. A bizánci kereskedők mind Nikaiában voltak. Velence is kereskedelmi szerződést kötött a Nikaiai Császársággal.

II. Balduin latin császár sokat járta Európát, hogy segítséget vagy legalább pénzt szerezzen. Már a saját palotájának ólom cserepeit kezdte eladni. A fiát pedig az egyik bankban hagyta biztosítékként, hogy hitelt kapjon.

1259-re a Nikaiai Császárság annyira megerősödött, hogy az Epiruszi Despotátus, Szicilia és az Akhaea Fejedelemség közös hadsereget állított fel. A pelagoniai csatában VIII. Mikhaél nikaiai császár került ki győztesen. Ezzel biztosította a nyugati oldalt. Keleten pedig még 1242-ben a mongolok gyújtottak fel mindent. VIII. Mikhaél a biztonság kedvéért másokkal is békét kötött, majd megindult Konstantinápoly visszahódítására.

1260-ban VIII. Mikhaél személyesen felügyelte az ostromot, de hamar fel kellett adniuk. Ez után a császár békét kötött, mindent megígért, majd hazavonult újra tervezni.
Ezúttal Genovával is szövetséget kötött, hogy szükség esetén ők Velencét támadják.

1261. július 25-én egy 800 fős előőrs csak be akart kukkantani a városba, hogy mégis mi van ott. A helyi lakosok, akiknek már nagyon elegük volt a latinokból, azok segítették őket. Így a várost pillanatok alatt elfoglalták. A hírt elküldték a császárnak, aki azt hitte, hogy csak álmodik. Az akció éjjel volt, a császárt pedig hajnalban keltették. Ilyenkor mindenki morcos, még egy birodalmi császár is. A kávét meg majd csak később találják ki.

VIII. Mikhaél tehát visszafoglalta Konstantinápolyt, és minden 1204-óta hozott rendelet semmissé tett. Helyreállította s sérült templomokat, középületet is. A lakosság kb. 35.000 főről 70.000-re emelkedett. Mindent megtett azért, hogy újra megszilárdítsa a fővárost. A veszély még nem múlt el.

A következő években, és az utódoknak sokat kellett harcolniuk a európai oldalon maradt utódállamokkal, melyeket teljesen sosem sikerül már elfoglalni.
Miközben Anatóliát figyelmen kívül hagyták. Így ott az oszmánok nyugodtan tudtak terjeszkedni. 1326-ban elfoglalják Bursa városát Bizánctól, ami egy új birodalom fővárosa lesz.

---