2020. november 10.

Mustafa Kemal Atatürk a Török Köztársaság első elnöke. Egyben a Török Köztársaság megalapítója.
De nemcsak egy köztársaságot hozott létre Európa és Ázsia (és Afrika) találkozásán. A törökök az ország újjászületését köszönhetik neki. És még nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok mindent. Köztük pl. a latin ábécét, vagy a női szavazójogot.

Mustafa Kemal Atatürk, akinek a Török Köztársaság köszönhető, és akit a Törökök Atyjának is hívnak 1938. november 10-én 10:05-kor halt meg.

Az I. Világháború után nem volt jó a vesztes oldalon lenni. Ezt a magyarok is megtapasztalhatták, ahogyan a törökök is. A győztes antant hatalmak mind nagyobb és nagyobb területeket szerettek volna a szövetségeseiknek adni. Sok területet már a háború előtt odaígértek valakinek. Sok olyan terület is volt, amit nem is csak, hanem több szövetségesnek is megígértek.

Az Oszmán Birodalom már évszázadok óta csökkent. Az emberek talán már megszokták, hogy újabb és újabb területek vesznek el. E mellett az európai hatalmak már-már gyarmat szinten használták az egykori virágzó birodalmat. Az I. Világháború végére már csak Anatólia maradt. De az Antant még többet akart.
A történelem kísértetiesen ismétli önmagát! 500 éve tűnt el a Római Birodalom (alias Bizánci Birodalom).

A hideg, érzelemmentes számok nem mutatják, hogy pontosan mi is van azokon a négyzetkilométereken, amelyeket levágnak az anyaországról. Ha megnézzük a Bizánci Birodalom gazdasági történetét, akkor láthatjuk, hogy sosem Anatólia óriási belső területei számítottak. Hanem a gazdag tengerparti részek. Ma is a török gazdaság kb. 95%-a származik a tengerparti övezetből.

Az Oszmán Birodalom területe 1914-ben 1,589,540 km² volt. Ez a sèvres-i békeszerződés alapján 453,000 km² lett volna. Összehasonlításképp a Magyar Királyság területe 325,411 km² volt a trianoni békeszerződés előtt.
Az új birodalom bár még mindig nagyobb lett volna, mint pl. a Magyar Királyság a háború előtt, de a gazdasági ereje a nullához közeli lett volna.

Ekkor jelent meg egy ifjú katona, Mustafa Kemal, aki azt mondta, hogy ez így nem lesz jó. Legalább Anatóliát meg kell tartani. És az emberek hittek neki, hiszen már az I. Világháborúban bebizonyította, hogy meg lehet állítani az európaikat.
És ezt most is megtette az 1919-1923 között zajló Török függetlenségi háborúval.

Mustafa Kemalnak és társainak sikerült. Megvédték az országot a feldarabolás elől. Az emberek pedig azt mondták, hogy követik az ifjú Mustafát, akár a pokol legmélyére is.
Mustafa viszont azt mondta, hogy tud egy jobb helyen, ahova viszont tényleg érdemes lenne őt követni. Ezt pedig úgy hívják, hogy demokrácia. Ez talán nehezebb lesz, mint a pokol bugyrai, de az eredmény mindenképpen sokkal kellemesebb.

A következő években, évtizedekben Törökország több száz év lemaradást hozott be. A gyarmati stádiumban lévő egykori birodalom hamarosan egy modern, gazdaságilag stabil, kül- és belpolitikailag erős ország lett.

Ha nagyon röviden akarnák megmutatni az eredményt, akkor érdemes megnézni, hogy mi minden történt a környező országokban az elmúlt 100 évben. Miközben Törökország stabilan állt a helyén. És pl. kimaradt a II. Világháborúból.

1938. november 10-én 9 óra 5 perckor a Törökök Atyja, Mustafa Kemal Atatürk meghalt. Azóta minden évben november 10-én pontban 9 óra 5 perckor a törökök egy különleges megemlékezést tartanak.
Minden nemzetnek vannak saját hőseik, államalapítóik, vagy híres harcosaik akikről szeretnek megemlékezni. De a mi ilyenkor Törökországban van, az nagyon egyedi.

Pontban 9 óra 5 perckor megáll az élet 1 percre. 1 percre mindenki és minden leáll, hogy emlékezzenek a Török Köztársaság alapítójára. És arra, hogy mit kaptak tőle. És arra, hogy mit vesztettek a halálával.
1 perc, miközben mennek a szirénák, mindenki dudál, és miközben minden áll.

November 10 nem munkaszüneti nap. Semmiben sem különbözik a többi naptól. A gyerekek iskolába járnak, a felnőttek pedig dolgozni. Atatürk kérése is ez volt az elkövetkező generációknak: mindenki tegye a dolgát úgy, ahogyan a legjobban tudja, mert ezzel lehet az országot is építeni.
Ezen a napon csak egyetlen egy perc van, amikor megáll minden. De akkor tényleg minden megáll. Bárki bármerre is jár, bármit is csinál. Csak egyetlen egy perc.

November 10-re emlékezve természetesen különleges programokkal is készülnek. A rádiók pl. Atatürk kedvenc dalait játszák, Atatürk megemlékezések zajlanak. És sokan a Dolmabahçe Palotát is meglátogatják, ahol Atatürk meghalt.

Valamilyen formában mindenki ki akarja fejezni a megemlékezését. Van, ahol 2 km hosszú zászlóval vonulnak fel.

Van, ahol látványos drón videót készítenek.

És van, aki 1 percre megáll.

Nagyon különlegesek ebben az időszakban a reklámok. Ismert cégek a tv-reklámokon keresztül szoktak emlékező videókat küldeni. Nem ritkán igen erős mondanivalókkal.

Már 4 éves, de kitartóan a legerősebb a Koç emlékvideója: Vannak olyan tartozások, amiket nem lehet visszafizetni.

Szintén nagyon erős a Watson emlékvideója. A török nőkről szóló, akiket kis túlzással Atatürk szabadított fel.
A török nőket nem lehet megállítani. Kivéve évente egyetlen alkalommal, egyetlen percre.

Marmaris Önkormányzata 2019-es emlékének üzenete: Ha most nem állok fel, akkor mikor?

A Fili Boya, aki színes festéket készít, minden évben nagyon látványos emlékkel készül. 2018-ban ezt láthattuk:

Az idei emlékben arról beszélnek, hogy ezen a napon minden szín elhalványul.

A Şişecam néhány mindennapi dologról emlékezik meg, amit a törökök Atatürktől kaptak: családnév, szabad öltözködés, női választójog, európai mértékegységek, latin ábécé

A Yataş Bedding idei üzenete, hogy bár Atatürk meghalt, még mindig ott van a törökökkel minden nap.

A Koç 2017-ben hasonló videóval készül. Itt arról mesélnek az emberek, hogy minden nap látják Atatürköt. Pontosabban azokat a dolgokat, amiket neki köszönhetnek. Pl. a nők járhatnak iskolába, nem kell fejkendőt hordaniuk, de még akár pilóták is lehetnek.

A Kiğılı ruhákat készít. Így minden évben ez van a középpontban. Mint pl. ezen a napon minden gomb legyen jól felvarrva, mert most nem szakadhat le.
A 2018-as emlékvideóban arról beszélnek, hogy mind különböző emberek vagyunk. De ezen a napon nem számít, hogy ki honnan jött, vagy mit dolgozik. Ilyenkor mindenki egyformán begombolja az ingét.

Egy szolid, de annál szebb megemlékezés az Eskişehir Osmangazi Üniversitesitől.

Itt pedig Pegasus mutatja meg, hogy bár az évek elteltek, de vannak, amik semmit sem változtak.

Végére pedig egy különlegesség: 2016-ban a Szulejmán sorozat főszereplőjével egy másik sorozat futott a török tv-ben. Ez a Török Függetlenségi Háború alatt játszódik. A sorozat egyik része pedig éppen november 10-re esett. Azon a napon egy különleges meglepetést tettek a filmbe.
Halit Ergençel a görögök között próbál elrejtőzni, hogy így segítse a török ellenállást. Itt elmondják neki, hogy egy bizonyos Mustafát már régóta megfigyelés alatt tartanak. Ő most hajóra szállt, hogy Samsunba menjen. És ez akár veszélyes is lehet. De Halit azt mondja, hogy nem kell félni, mert ez az ember teljesen ismeretlen, nem tud tenni semmit. Ezzel megmenti, hogy az antant feltartóztassa a hajót. Samsun városa pedig az a hely, ahol a függetlenségi háború elkezdődött.