A bizánciak és az oszmánok koronái

A korona egy latin eredetű szó, ami koszorút, virágfüzért jelent.

Kezdetben a fontos személyt tényleg csak ennyi jelölte: egy fejdísz, amit virágból, vagy egy különlegesnek tartott növényből fontak. A fő előnye más kiemeléssel, kitüntetéssel szemben, hogy nem kellett rögzíteni. Elég volt csak a fejre tenni. Ahhoz pedig, hogy ne essen le, a fejet kissé felemelten kellett tartani. Ez pedig az illetőnek királyi külsőt adott.
Csak éppen a lába elé nem tudott nézni, így könnyen orra bukhatott..

A rómaiak kezdetben a szentnek tartott (tölgy, babér, stb.) növények leveleiből készítettek fejdíszt, kitüntetés gyanánt. Ezzel csak az volt a probléma, hogy elég rövid idő alatt tönkre ment. És hiába volt szent pl. a tölgy, ha bárki kimehetett az erdőbe egy kis levelet gyűjteni.
Így ezt idővel mind tartósabb, mind pedig nemesebb anyagból készítették.

Maguk a rómaiak nagyon idegenkedtek attól, hogy elismerjék, a birodalmuk monarchikus rendszerben működik. A kezdeti királysági időszakukról nem voltak szép emlékeik. Sulla és Caesar miatt pedig a diktátor névtől a hideg rázta őket. Ők büszkék voltak arra, hogy mindezen kellemetlen időszakot maguk mögött hagyták, és köztársaságban élnek. Mégha ez inkább csak látszat volt.
E miatt idegenkedtek mindentől, ami a királyságra emlékeztette őket. A császár utódja nem lett automatikusan maga is császár. Őt el kellett ismertetni vagy magával a császárral, vagy a legfőbb egyházi személlyel, vagy a néppel, vagy a katonasággal. E miatt a nép, a katonaság vagy a legfőbb egyházi személy simán elismert másik személyt császárnak, ha neki az volt a megfelelőbb.
Hasonló okokból a legfőbb vezetőt sem hívták királynak, hanem először princeps-nek. Később caeser és augustus lett, Casear és Augustus után. Ebből az augustus cím volt a magasabb, a casear szóbol pedig kifejlődött a császár (németül kaiser) szó.
A bizánci időszakban amikor áttértek a görögre, akkor az augustus helyett elővették az ősi görög baszileusz címet. A caesar pedig kaiszar lett. Mivel Bizánc nagy volt, sok emberrel, sok iránnyal, sok gondolattal de leginkább sok rokonnal, így a baszileusz és a kaiszar közé további két királyi rangot is beraktak. Így a végső sorrend ez lett: baszileusz, deszpotész, szebasztokratór, kaiszar.
Bizonyára bonyolították volna tovább is, ha a történelem esélyt ad nekik, és pár száz évig tovább fennmarad a birodalom. De 1453-ban a törökök mindenkit megfosztottak minden címtől. Sok embert a fejétől is..
A törökök nem folytatták ezt a tradíciót. Ők egyszerűen szultánok voltak, ami hatalmat jelent. Mellette persze még ezer jelzővel, mint fényesség, legokosabb, legbátrabb, meg ami még jól hangzott a visszhangos palotában.

Bizonyára idővel a rómaiak látták, hogy míg nálunk csak egyszerű babér koszorú van (arannyal, gyémánttal drágakővel és már fényes csecsebecsével), addig a környező királyoknak mind-mind díszes fejfedőjük van. Nem is beszélve arról, hogy egy felül zárt korona milyen praktikus lehet az esőben.
Főleg a rómaiak ősi vetélytársaiknak, a perzsáknak (Szászánida Birodalom) voltak különleges, minden sahisannak személyre szabott egyedi koronája.

A római császárokat kezdetben babérkoszorúval ábrázolták, vagy pedig napkoronával. Az egyiptomi fáraók, majd a római császárok is szerették magukat úgy azonosítani, mint a Nap fia. Ezért is használták a sugárzó koronát. Augusztus esetében még csak a halála után, de Néró esetében már az életében is olyan érméket bocsájtottak ki, amin napkorona van.
Ma a legismertebb ilyen napkoronát a Szabadságszobron láthatjuk.

Nagy Konstantin császár volt az, aki hivatalosan is felvette a kereszténységet, és ezt államvallássá is tette. Ennek érdekében sok mindent tett. Egyik ilyen volt, hogy elküldte az anyját Jeruzsálembe, hogy keresse meg a Krisztus keresztjét (ez lett a Szent Kereszt). Ezt állítólag meg is találta, vele együtt 3 szöget is a keresztből.

A 3 szög egyike Konstantin sisakjába került. Így ez is kicsit napkorona lett. Normál napkorona ugye nem lehetett, mert úgy nem keresztény, túlságosan pogány lett volna.
Az így készült sisak, azaz most már korona ettől mágikus lett, és viselőjét megvédte mindentől. Talán még a szobai rendrakástól is… de mivel a szögeket az anyja találta, valószínűleg az ő haragjától mégsem védett..
A sisak elejére egy Christogramot is tettek, ami a Római Birodalom kereszténnyé válását szimbolizálta. Ez tehát alapot adhatott a későbbi koronáknak, amelyek felül zártak voltak, tetejére pedig keresztet helyeztek.

A kereszt szerepe a későbbiekben egyre erősebb lett, ahogyan a Római Birodalomban, és az utód államaiban a vallás egyre fontosabb lett. A széteső birodalom sok különféle nemzetből állt, és valójában semmi olyasmi nem volt, ami az embereket akár Rómához, akár Konstantinápolyhoz kötötte volna. Egyedül a vallás. Ezért kellett a császároknak hangsúlyozni, hogy ők a vallás vezetői. Majd később ezen indokkal próbálták azon európai országokat kontrollálni, amelyek a határon kívül voltak.

Érdekes módon, míg a Szent Keresztért képesek voltak háborúzni, addig Konstantin sisakjának-koronájának alsó részét simán elajándékozták. De ezt később látni is fogjuk, hogy miért.

Az egyik monda szerint a 7. század elején Nagy Gergely pápa ajándékozta a longobárdok hercegnőjének.
Másik monda szerint még az 5. században Theuderik keleti gót király kapta Zénó bizánci császártól. Őt azért küldték Itáliába, hogy megbuktassa Odoakert (ő az, aki pedig a Nyugatrómai Birodalmat buktatta meg). Ez a verzió szerint a korona a népvándorláskor eltűnt, és csak később találták meg a longobárdok.

Ez a koronarész később komoly karriert futott be. Ezzel koronázták meg Nagy Károlyt 800. december 25-én. Ezzel megalapozta a Német-Róma-Birodalmat (Szent Római Birodalom), így az őt követő császárokat is ezzel koronázták. 1805. május 15-én Napóleont is ezzel koronázták császárrá.

Ez a korona, amit úgy is hívnak, hogy Vaskorona, egyike azon három bizánci koronának, amelyik túlélte az évszázadokat és ma is látható. A másik kettő ma Magyarországon található.

Konstantin koronájának felső része a Hagia Szophiában volt kiállítva. De amikor 1204-ben a keresztesek elfoglalták és kirabolták Konstantinápolyt, akkor ez is elveszett.

De visszatérve Nagy Konstantinra, ő sok szempontból másképpen gondolkozott, mint a rómaiak. Sok mindent meg is változtatott.
Valójában a rómaiak nem tartották a koronát olyan fontosnak, mint ahogy mi gondolunk rá. A magyarok esetében nemcsak az adott koronával kellett a királyt megkoronázni, hogy elfogadják királynak, de ezt a koronázó helyen kellett tenni. Ez a Szent Koronával történt (ő a másik bizánci korona, ami ma is létezik), Fehérváron. És a celebrálást az esztergomi érseknek kellett csinálni.

Ezzel szemben a rómaiaknál (és a bizánciaknál) a trónra lépés volt az, ami a császárt császárrá tette. A görög nyelvben még ma is a trónra lépést használják a koronázás helyett. A korona csak egy sima díszes fejfedő volt a számukra. Egy arany csecsebecse.
Éppen ezért is szívesen küldözgették ajándékba a szomszédos népeknek.

Valószínűleg a Római Birodalom (és a Bizánc) mind a gazdagságával, mint a fémkészítés technikájával magasan fejlettebb volt, mint a környező kis királyságok. Ezért egy a Birodalomban készült korona messze meghaladta azt, amit ezek a kisebb királyságok készíteni tudtak. E miatt pedig roppant értékesnek tarthatták.

Mindemellett ezt az ajándékot a kor legfejlettebb és legerősebb ismert birodalma küldte. Ezért nem csoda, hogy nagy becsben tartották, és óva őrizték. Majd pedig ez lett a hiteles korona, amivel a királyokat hitelesítették.
A rómaiak-bizánciak részéről pedig ez egy jelzés is volt, hogy ők a felsőbbrendűek. Hiszen ők adták ezt az értékes ajándékot.

Valahogy azért a rómaiak (és a bizánciak) is ki akarták fejezni, hogy a képen látható ember a császár. Ez pedig inkább valamelyik ruhadarab bíbor színével fejezték ki. Itt ezen a képen I. Iusztinianosz bizánci császárt láthatjuk bíbor ruhában és bíbor cipőben.
Igen, a fején van egy korona. Meg glóriája is van, meg vállpántja is, és még arany tányér is van a kezében. A tőle balra lévő 3. embernek a nyakában pedig egy Csillagkapu van.

Vagy figyeljük meg a következő képet, amelyiken II. Baszileiosz bizánci császár koronázását láthatjuk!
Baszileiosz 5 éves volt, amikor az apja és az előző császár meghalt. E miatt túl fiatal volt még a kormányzáshoz. Így először még csak társcsászárnak koronázták. A társa anyja új férje volt, aki szintén császár lett (őt később a saját felesége tette el láb alól).
A képen láthatjuk, amint Baszileiosz is bíbor ruhát és bíbor cipőt hord, ahogyan a társcsászára is.

Tehát mint láthatjuk, a rómaiak és a bizánciak számára a korona csak egy értékes, de nem felbecsülhetetlenül értékes tárgy volt.
Még az is lehet, hogyha feltúrjuk a korabeli bizánci beszámolókat, az uralkodó cipőjéről részletesebb beszámolót találunk, mint a koronájáról…
De egy koronát bárki tudott készíteni, akinek volt elég aranya és elég ügyes volt hozzá. Míg a bíbor szín (és így a bíbor ruhák is) a császár monopóliumába tartoztak. Így csak annak lehetett bíbor ruhája, sapkája vagy zoknija, akinek ezt a császár engedélyezte, vagy ajándékba adta.

A Bizánci Birodalomban jellemzően 3-féle uralkodó volt:
1) Aki a nehéz helyzetben rendbe rakta, majd felvirágoztatta a birodalmat.
2) Aki aki a gazdag birodalmi vagyont elherdálta.
3) Aki már egy lepusztult birodalmat örökölt (vagy szerzett magának) és sikertelenül próbálkozik valamivel, hogy a birodalom legalább a telet túlélje.. Általában a birodalom még inkább váltságba kerül.

Amikor a Bizánci Birodalom nehéz gazdasági helyzetbe került, és valamelyik szomszéd is éppen lovas rohammal próbálkozik, olyankor tényleg nagy szükség van minden pénzre, aranyra. Nem volt példa nélküli, hogy akár az egyháztól vették el az arany kegytárgyakat, és olvasztották be. Ilyen esetben egy korona, egy arany korona sokkal értékesebb volt, ha az olvasztó kemencébe került. Főleg, ha az valamelyik előd koronája volt.

Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy 1343-ban Bizáncban ismét polgárháború dúlt. Az egykor híres óriási birodalom mostanra már csak néhány városra redukálódót. Jobb alkalom nem is lehetett volna egy „Még egyszer utoljára felgyújtjuk a várost!” parádéra.
III. Andronikosz bizánci császár elhunyt. A birodalmat a felesége és kiskorú fia próbálja meg kormányozni. Intrika és ellenségek bőségesen vannak, házon belül és kívül is.
A kialakult polgárháborúban nem állt túl jól a császári család. Ezért a bizánci koronaékszereket a Velencei Köztársaságban 30.000 dukátért zálogosította.

A dukát 3,545 g 99,47%-os aranyat tartalmaz. Ez a tisztaságú arany 2020-ban kb 50 eurót ér grammonként. (Azért Eurót írok, meg az viszonylag stabil, forintban ez 2020 végén 17-18.000-t jelent). Azaz 1 dukát kb. 177,25 Euró.
A 30.000 dukát tehát 5.317.500 euró (ez 1.9 milliárd forint 2020-ban).
Tehát ennyit ért a bizánci korona 1343-ban. Ebből a pénzből akkoriban biztosan ki lehetett fizetni jó néhány katonát

A császári család elveszítette a polgárháborút. A bizánci ékszerek Velencében maradtak. A további sorsa ismeretlen.
110 év múlva az oszmánok elfoglalják Konstantinápolyt, és véget vetnek a Bizánci Birodalomnak. Ha akkor még Velence gondolkodott is abban, hogy egy nap visszavásárolják tőle a koronát, erre továbbra már nem számíthatott. Bizonyára a drágaköveket leszedték róla, a többi részét pedig beolvasztották.

Ezen okokból nem maradt fent bizánci korona. Leszámítva a fent említett kettőt: a magyar Szent koronát, és a longobárd Vaskoronát.

És van egy harmadik, amelyik szintén Magyarországon található. Ez pedig a Monomakhosz-korona.

1860-ban Nyitraivánka határában egy gazda lelkesen kapálgatott, mikor egy díszes korona került elő a föld alól. A gazda ezek után úgy döntött, hogy aznap mégsem répát fog ültetni, hanem inkább kiássa a koronát.
Ezek után le nem jegyzett kalandos történetek között négy ügyfélen keresztül végül a Nemzeti Múzeumban kötött ki.

A hagyomány szerint a koronát I. András kapta IX. Kónsztantinosz bizánci császártól valamikor 1046 környékén. Andrásnak nagy szüksége volt egy koronára, mert a magyar Szent Korona akkoriban III. Henrik Német-római császárnál vendégeskedett.
A Szent Korona is Bizáncból érkezett, és a Monomakhosz-korona is. Olyan nagy különbség nem lehet – gondolta András, majd 1047-ben trónra ült ezzel a koronával. És ezzel a kereszténységet is megerősítette.

Ahogyan a Szent Korona esetében, a Monomakhosz-koronánál is több a kérdés, mint a választ.
A szakértők szerint egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy bárkinek is a fejére lehessen tenni. Sokkal valószínűbb, hogy egy szertartásos karszalag.
Valószínűleg száz évvel korábban egy tábornok kapta a győzelmei elismeréseként. Ráadásul a császár hezitált is, hogy tényleg megjutalmazza-e a túlságosan is sikeres és népszerű katonát. Az utolsó pillanatban mégis jóváhagyta, így a koronát gyorsított eljárásban készítették. Ezért van tele helyesírási hibákkal és ezért durva a kivitelezése.
A tábornokot később letartóztatták, vagyonát elkobozták. A korona/karszalag a császári kincstárba került. Majd diplomáciai ajándékként Magyarországra küldték.

Miután 1453-ban az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt, és lecserélték a császárokat, sok római szokást megtartottak. A perzsa hagyományok is igen erősek voltak, és ott valóban voltak koronák és koronázások. De az egyik elem, amit semmiképpen nem akartak átvenni az oszmánok, az a koronázás volt. E helyett a szultánoknak díszes turbánuk volt.

Ami legközelebb állt a koronához az egy ereklye volt: Oszmán Kardja (Taklid-i Seyf).
Ezt a kardot a dinasztia alapító Oszmán kapta mentorától, Şeyh Edebalitól. Ettől kezdve minden szultán trónra lépésének legfontosabb momentuma lett.
Konstantinápoly elfoglalása után a kard Eyüp városészbe került. Itt van ugyanis Mohamed próféta egyik társának, Abu Ajjúb al-Anszárinak a sírja, aki 674-678 között halt meg Konstantinápoly ostromakor.

Minden szultán, miután a trónra lépett (ez zárt ajtók mögött történt), majd megmutatkozott a népnek, első útja Eypüpbe vezetett, hogy kezébe vegye a kardot.
A 19. században megtiltották, hogy a nem-muszlinok belépjenek a szent helyre. Ezt 1909-ben V. Mehmet feloldotta. Sőt! A koronázására (kardozására?) meghívta a görög pátriákát, az örmény egyház képviselőjét és a főrabbit is. És még a The New York Times-t is. Ennek különlegessége, hogy az eseményről filmet is készítettek.
Mivel pedig V. Mehmet volt az utolsó olyan szultán, aki ezzel a ceremóniával lépett a trónra, így ez az egyetlen felvétel az ilyen eseményről.

Mégis, volt egy szultán, aki mégis koronát viselt. Ez pedig nem más, mint Szulejmán szultán. A híres, akiről még tv-sorozat is készült!

A 16. századra az Oszmán Birodalom elég erősnek érezte magát arra, hogy akár még Bécset is megtámadja. Ők is Európa egyik legbefolyásosabb hatalma lett. Ezt pedig Szulejmán szultán mindenkinek az értésére akarta adni. Leginkább az európai uralkodóknak, elsősorban fő riválisának, V. Károly német-római császárnak.
Szulejmán úgy döntött, az európaiakkal európaiul fog beszélni. Otthon erre ugye nem volt szükség, mert aki kétségbe vonta a szultán felsőbbrendűségét, az hamarosan rövidebb lett egy fejjel.

Pargali Ibrahim Pasa nagyvezír rendezte a korona vásárlását, majd később a használatát. A koronát Velencéből rendelték, 115.000 velencei dukátért (korábbi számítások alapján ez 2020-as áron kb. 20.383.750 eurót ér – forintban nagyjából 7,3 milliárd).
A korona fő része az arany volt. Ehhez óriási gyöngyöket, a fejpántba gyémántokat, 27 rubint, 27 smaragdot, 49 gyöngyszemet és egy türkizt használtak.

A korona különlegessége, hogy 4 szintes volt. Ez egy válasz volt a pápa 3 szintes koronájára*, és V. Károly püspök koronájára. Ezzel azt üzente, hogy Szulejmán egymaga hatalmasabb, mint a pápa és a német-római császár együtt.
Ezen kívül – az oszmánokra nem jellemző – hatalmi jelképek is voltak a koronán, mint íj, nyíl, stb..

Ezt a koronát nem is otthon, a trónteremben viselte. 1532-ben Szulejmán Bécs ellen indult. A korona mellett drágakövekkel kirakott nyerget és díszes ruhát húzott a szultán, és még a szintén drágaköves trónt is magukkal vitték.
Belgrádban Ibrahim Pasa római módra feldíszítette az utcákat, ahol Szulejmán vonult a koronájával. Majd ugyan ezt Niš városában is megismételte (Itt született Nagy Konstantin).
Szulejmán az európai követeket egy közeli minaretbe rendelte, hogy onnan nézzék a menetet, majd pedig őket a sátrában fogadta őket.
A gondosan megtervezett koreográfia sikeres volt. Ekkor terjedt el magnificent, azaz pompás-hatalmas jelző Szulejmánról.

A belépő pompásan sikeresen. A hadjárat már kevésbé.
Szulejmán szultán nem a szokott úton, Budán keresztül akart Bécs ellen vonulni (állítólag az egyik ilyen vonulásnál a magyarok ellopták a törökök lovait, vagy az ágyúit… ha ez igaz, akkor érthető, hogy a kincsekkel megrakott szultán miért nem akart arra menni..). Helyette Dél-Dunántúlon haladt. És minden egészen jól ment egészen addig, mígnem az egész menetet Kőszeg vára megállította. (Érdemes az erről készült török élménybeszámolót elolvasni. Nagyon szórakoztató)
Az apró vár 3 hétig tartotta fel a törököket, akikkel végül kiegyeztek. A várat a törökök hivatalosan elfoglalták, de valójában nem szállták meg. Viszont eddigre véget ért a nyár!
Szulejmán nem kockáztatta, hogy Bécs ostromát, ami valószínűleg túl hosszúra elhúzódott volna. Helyette beérte, hogy a Habsburg területeket végigpusztította.

A történészek úgy gondolják, hogy Szulejmán koronás felvonulása túlságosan is jól sikerült. Bécs védelmére érkezett egyesített keresztes sereg túl nagyra nőtt, és a csata valószínűleg a törökök vereségével végződött volna. Szulejmán ezt belátva inkább időhúzó várfoglalásokba kezdett. Talán abba is reménykedett, hogy sikerül a legalább a sereg egy részét Bécstől elcsalnia.

Szulejmán velencei koronája a későbbiekben nem játszott komolyabb szerepet. A szultán nem hordta a fején, de a trónteremben ott volt mellette. Gondosan elhelyezték, hogy a tárgyalásra érkezett követek jól lássák.
A későbbi szultánok már egyáltalán nem használták. Hiszen számukra a korona csak mint arany és drágakövek gyűjteménye volt, nem pedig uralkodói jelkép. A koronát idővel szétszedték, beolvasztották. Valószínűleg az alsó szintjét I. Ferdinánd német-római császárnak küldték el ajándékba. De erre néhány festményen kívül nincs bizonyíték.

*A pápai korona, a tiara, három egymás felett álló szintből áll. Úgy tartják, hogy az alsó szintet maga Konstantin császár adta I. Szilveszter pápának. De Konstantin és Szilveszter között sok olyan dolog történt, amit a későbbi századokban költöttek hozzá, elsősorban a pápa elsőbbségének igazolására (lásd pl. Constantinusi adománylevelét).
Ha mégis Konstantin adta a koronát, akkor 4 olyan bizánci korona van, ami fennmaradt. De mindenhol csak háromról írnak: a magyar Szent Korona, a Monomakhosz-korona és a Vaskorona.