A városállamok korának egyik nagy előnye az volt, hogy minden város saját királyságot mondhatott magának. Így pedig saját palotával is büszkélkedhetett.
Nem volt különb az ókori Büzantion sem, akinek így természetesen volt saját királyi palotája. Sőt! Egyenesen fellegvára!
Forrás: byzantium1200.com
Ebből a várból, és az ott található többi görög templomból mára nem sok maradt. Leginkább semmi. Bár ha valaki az isztambuli félsziget csúcsán elkezdene ásni, elég sok érdekes dolgot találhat. Talán még 1-2 dolog a büzantioni palotából is előkerülne..
A rómaiak szemében Büzantion nem volt különösen értékes város. Nem egyszer a provincia problémáit a város felgyújtásával oldották meg.
De az igazi városátalakítást 330-ban Nagy Konstantin tette meg, amikor a Római Birodalom fővárosának nevezte.
Ekkor a hajdani várost teljesen átépítettek, hogy jobban megfeleljen a római formának. Azon kívül, hogy egy császárvárost szerettek volna a Boszporusz partjára, egyúttal egy új, letisztult kezdet is a tervek között volt. Új császár, új főváros, új vallás, új utak, új irányvonal. Mindenből újat!
Ha akkor még állt is valami a büzantioni palotából, ekkor biztosan lebontották.
A büzantioni palota, az akropolisz a mai Topkapı Palota helyén állt. Nagy Konstantin viszont nem ide tette az új birodalmi palotát, hanem a hegy másik oldalára, amelyik Róma felé néz. Az akropolisz helyén a római-bizánci időkben a palota kertje volt, több kisebb-nagyobb épületekkel. A kerületet Mangana-nak nevezték.
A konstantinápolyi Nagy Palota építését 368-ben fejezték be. És ez esetben nemcsak egy fakunyhóra kell gondolnunk, ahonnan szép a kilátás. Ez egyben a birodalom adminisztrációs központja is volt. Csak a születési anyakönyv-agyagtáblácskák több csarnokot foglalhattak el.
A Nagy Palota (vagy Konstantin Palotája) Konstantinápoly egy magas pontján helyezkedett el, a Márvány-tenger irányába. Mindjárt mellette a Hippodrom volt, ahova egy jól védet titkos folyosó vezetett. Így a mindenkori császár a nélkül tudott a játékokra látogatni, hogy útközben a kedves nép megdobálhatta volna. Persze ebben az időben Európában nem ismerték még sem a paradicsomot, se a krumplit, se a narancsot. De tojás már volt!
A nép mégis megtalálta a módját, hogy a császárt meleg helyzetbe hozza. 532. január 13-án a lóverseny két szurkoló tábora, a kékek és a zöldek ugrottak egymásnak. Majd hamar rájöttek, hogy a problémájuk sokkal inkább I. Iusztinianosz császárral van, aki a magas adóival és az egyházi intézkedéseivel borzolta a hangulatot. A szurkolók (alias nép, vagy lóversenyhuligánok – melyik korabeli újságot olvassuk) végül a félsziget nagy részét felgyújtották, és lerombolták. Köztük a Hagia Szophia templom elődjét és a palota egy darabját.
Miután I. Iusztinianosz rendet tett (az áldozatok száma kb. 30-40.000 lehetett), a palotát még fényesebben építette újra. A leégett templom helyére pedig felépült a Hagia Szophia.
Utódja, II. Iusztinianosz már jobban félt a nép haragjától, így ő még egy fallal is körülvette a palota komplexumot.
A palotához a fő bejárat a Chalke-kapu volt. Ezek keresztül történt az ünnepi felvonulás. Az 532-es Nika zavargások alatt ez is megsemmisült, így I. Iusztinianosz újat építtetett. Ezen az ő győzelmeit ábrázolta, és a feleségéről, Theodoráról is volt egy mozaik. A legfőbb ikon pedig Jézus Krisztus aranyozott ábrázolása volt.
Ezt az ikont veteti le III. Leó bizánci császár 726-ban, amivel megkezdődik a képrombolás és a vele járó felkelések. De ezúttal legalább a császári palota nem ég le.
Nem mintha a Palota egy jól védhető biztonságos hely lett volna. V. Leót (813-820) egy szerzeteseknek álcázott csapat mészárolta le.
A Palota legfontosabb része a trónterem, az Aranyterem volt. Ennek egyértelmű célja, hogy a látogatókat lenyűgözze a császár hatalmával és a birodalom gazdaságával. A teremben egy kisebb kirakat is volt, ahol a birodalom területéről származó kincseket mutatták be. Ezen kívül számtalan felbecsülhetetlen értékű ereklyét is láthatott az, aki ide bejutott.
Theophilosz császár (829-842) tovább fokozta a látvány. Egy Magnaura nevű, galériával rendelkező bazilikát építettet. Ennek része volt egy nagyon látványos fogadóterem, amelynek az elkészítéséhez egy Leo nevű matematikust kért fel.
A trón mögött kovácsolt arany és ezüst fák voltak, ékszerekből pedig mechanikus madarak és oroszlánok. A császár a trónba ülve az felemelkedett, miközben megszólalt az orgona. Ezzel egyidőben a mechanikus állatok is mozgásba lendültek. Az orgona fülsüketítő dallamot játszott, a madarak énekeltek, az oroszlánok pedig ordítottak.
A gyanútlan követek számára mindez félelmetes élmény lehetett. De a legnehezebb kihívás csak ez után következett: Vacsora. Késsel és villával!
A másik kulcsépület a bíbor szoba volt, ahol remények szerint a trónörökösök születtek.
Külön termek voltak az állami ünnepségekre, eseményekre, bankettekre. Ilyen termekből a császárok szerettek újakat építtetni.
Külön terme volt a koronázásra, pontosabban a trónra lépési ceremónia számára.
Ezeken kívül a Palota saját könyvtárral, nagykönyvtárral is rendelkezett, és római fürdővel.
És itt volt a birodalom adminisztrációs központja.
A palotához egy hatalmas kert is tartozott, és saját császári kikötővel is rendelkezett. Ide az 5. században II. Theodosius építette a Boukoleon Palotát. Ez volt a császárok kedvelt szálláshelye.
Theophilosz, aki a látványos fogadó termet is építette, a Boukoleon Palotát is fényűzőbbé varázsolta.
A 10. században a Komnénosz-dinasztia kezdetén I. Alexios áttette a székhelyét a város szélére a Blachernae Palotába. Talán unta a sok kódexmunkát, talán itt jobb volt a levegő, vagy csak nem akarta látni a Boszporusz túloldalán a szeldzsukokat (vagy azt nem akarta, hogy a szeldzsukok őt lássák!). Így ez lett a császári rezidencia.
Miután ez lett a császári család állandó tartózkodási helye, ide is átkerült a trónterem, a bíbor szoba, stb…
A Nagy Palota ettől fogva már tényleg csak az adminisztrációs központ lett. Eddigre a Római Birodalom (ekkor már Bizáncinak hívjuk) mérete igencsak lecsökkent. Ezzel pedig valószínűleg az adminisztráció is csökkent. Bár a bizánciakat ismerve lehet, hogy inkább bonyolultabb lett.
De azzal, hogy a császár elköltözött a Nagy Palotából, a jelentősége erősen lecsökkent, és lassan hanyatlásnak indult. Bizonyára azért még így is fényűzőbb volt, mint egy átlagos európai palota.
Amikor 1203-ban a keresztesek megérkeztek, valamiért nem hitték el, hogy a császárnak nincs elég pénze, hogy kifizesse őket. Bármennyire is leharcolt állapotban lehetett a császári palota, bizonyára így is mindenhol a gazdagságot látták.
De a császár mégse tudta kifizetni a keresztes katonákat. Pedig már a saját birodalmának gazdag templomaiból gyűjtötte be az aranyat. Így végül a keresztesek megunták a várakozást, és elfoglalták Konstantinápolyt. Majd vittek mindent, ami csak lehetett.
A Bizánci Birodalom Nagy Palotáját teljesen kifosztották, ahogyan a Blachernae Palotát is. Egyedül a boszporuszparti Boukoleon Palota az, amit legalább lakható állapotban megtartottak. Ez lett a Latin Császárság központja.
De az időközben elmenekült, meg a megölt, meg a szintén elmenekült bizánci császárok nem túloztak. A Bizánci Birodalomnak tényleg nem volt pénze. És most már nem is lesz.
A gazdaság teljes felrúgása, a bizánci lakosság ellenállás és az elmenekült arisztokráciának hiánya miatt esélytelen volt, hogy a birodalom valaha is talpra fog állni. A latin császárok a vége felé már a Boukoleon palota tetőcserepeit árulták Velencében. Az utolsó értékes dolgot, ami még megmaradt.
Miután 1453-ban az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt már szinte semmi sem maradt a palotákból. A korabeli beszámolok szerint II. Mehmet szultán kihalt és üres folyosókon mászkált, amikor megtekintette a romokat.
- Dolmabahçe palota történelme (1.000)
- Beşiktaş stadion alatt régészeti leletet találtak (1.000)
- 1600 éves templomot találtak egy törökországi tóban (1.000)
- Két erőd egymással szemben a Boszporusz partján (1.000)
- A legrégebbi Boszporusz-alagút terv (1.000)
- A rakétaember (RANDOM - 0.231)