Isztambuli paloták – 2. rész

Az előző részben megnéztük a Bizánci Birodalom (született Római Birodalom) központi palotáit: a Nagy Palotát (vagy Konstantin Palotáját), a Boukoleon Palotát és a Blachernae Palotát.
Ezen hivatalos paloták mellett rengeteg volt még a birodalomban és így Konstantinápolyban is és a környékén.

Bár a Falon kívül nem volt érdemes építkezni, főleg nem fából. Ha egy felfegyverzett fáklyás turista csapat megtámadta a várost, akkor bemelegítésként mindig a környéket rabolták végig. Így ezekből nem sok maradt mára.
Persze megvan mindenkinek az esélye, hogyha Isztambulban a háza alatt elkezd ásni, akkor a föld mélyén egy palotát talál. Vagy egy templomot. Vagy egy ókori kebabárust. Vagy egy ókori villanyszámlát….

A Falon belül építkezni sokkal biztonságosabb volt. És mindjárt márványból, mert az kevésbé ég (bár a tűz nem tesz jót neki, és még a színét is elrontja), és a népfelkelésnek is jobban ellen áll. De azért még így sem volt egyszerű túlélni az évszázadokat. Egy-egy elhagyatott tégla mindig jó okot adott, hogy valaki elvigye és a saját házába építse be.
Így mára alig-alig van olyan, amiből valamit is meg lehet találni.

Antichos palotája
Antichos II. Theodosius bizáncsi császár nevelője volt az 5. században. Egyenesen a perzsa uralkodó küldte ajándékba, akinél egyébként magas rangot képviselt. Miután a császárt megtanította minden okosságra és fortélyra, de még a helyesírási szabályokra is, továbbra is a palotában maradt, mind a hálószoba szolgák vezetője. Pontosabban a Szent Hálószoba Őrzője. Egyébként eunuch volt, így… hát nem történhettek olyan dolgok, amiknek nem kellett megtörténnie. És erre vigyázott Antichos is.
Innen elég szépen ívelt a pályája felfelé, és komoly befolyásra tett szert. Majd egyszercsak véget ért a mese. Antichos elvesztette a császár kegyét, a vagyonát, de még a palotáját is. Egyszerű szerzetesként élte tovább az életét.
Az okot nem tudjuk. Lehet, hogy túl magasra tört. Vagy a perzsa-bizánci háborúk megújultak és elgondolkoztak az emberek, miért is van a császár mellett olyasvalaki, aki a perzsa uralkodónak a jóbarátja. Vagy csak valami más gyanús dologból lett bizonyosság…

Az Antichos palota igazi különlegessége, hogy egyike azon arisztokratikus paloták közül, amelyik fennmaradt. Már pedig belőlük nem sokat látni ma (még a részeg favágó is egy kézen meg tudja őket számolni)! És őt is csak 1940-ben találták meg, a Hippodrom közelében.

Aki itt lakott, egyértelműen nagyon szeretett enni. Az Antichos palota fő része a félkör alakú étkező. Innen lehetett átmenni a hatszögalak központi csarnokba.
Ez a csarnok 616-ban Szent Eufémia templom lett. Ebben az évben a perzsák megtámadták a Bizánci Birodalmat, és egészen a Boszporuszig, Khalkédónig jutottak (ma Kadıköy városrész). A Szent Eufémia ereklyéket a támadók elől átvitték Konstantinápolyba, és az Antichos palotában rendeztek be neki egy templomot..

Az Antichos palota (pontosabban ami maradt belőle) ma a Kék Mecset közelében látható.

Botaneiates Palota
A történetek szerint III. Niképhorosz építette a Botaneiates Palotát a 10. század végén. Ez az egyetlen dolog, amiben az összes tudós egyetért: III. Niképhorosznak semmi köze sincs ehhez a palotához. Az övé valahol a mostani Topkapı Palota alatt lehet…
Valószínűleg a Botaneiates Palotát inkább III. Niképhorosz egyik közeli ismerőse, rokona építette. Ezt a palotát II. Isszaakiosz 1192-ben kénytelen volt eladni a Genovaiaknak. Az erről szóló szerződések megvannak, és ez alapján próbálták meg rekonstruálni az épületet.

A Botaneiates Palota a Sirkeci állomástól kb. 200 m-e található (nem a tenger felé, hanem a másik irányba). Itt a régi Istanbul Erkek Lisesi területén vannak a romok.
Itt egy 3 m magas fal látható az utcai oldalon. E mögött egy ciszternaszerű építmény van, és számos boltozatos folyosó, kisebb kamrákkal. A szerződés szerint 2 templom is a palotában.

A Botaneiates Palota a kapun zörgetve elvileg látogatható. De a nyitott ablakokon rengeteg szemét került be az épületbe. Esős időben mindez még tele van vízzel is. Nem az a szép látvány, amit mondjuk az Elsüllyedt Palotában lehet részünk.

Mangana Palota
Mint a neve is mutatja, ez a palota a Mangana kerületben volt, ahol ma a Topkapı Palota áll. Mielőtt Nagy Konstantin áthelyezte a Római Birodalom fővárosát, a kis Büzantion fellegvára állt a domb tetején. Mögötte pedig egy kellemes kertes környezetet alakítottak ki, kisebb görög templomokkal a különböző görög isteneknek. A római-bizánci időszakban ez a hagyomány megmaradt, és a Manganában továbbra is kisebb templomok, szentélyek voltak. Csak ezúttal már ugyan annak a keresztény istennek építették. Mellette pedig pavilonokat, és palotákat alakítottak ki.
Mindez az oszmán időszakban is megmaradt. Csak mivel ekkor már a szultán zártkörű társaságának volt a székhelye, így templomok helyett csak pavilonok épültek.

A Mangana Palota a Boszporusz partján feküdt. Már a Büzantion korban is állt itt egy Plútó és egy Héra templom (az Alvilág és a Főnöknő… jó párosítás).
Legközelebbi esemény a 11. században történt, amikor a Szent György templomot építették. A közbülső időszakról nem írnak a források, nem tudni, hogy a rómaiak-bizánciak mit csináltak ezen a helyen, miután elterjedt a kereszténység.
De más irányból megtudjuk, hogy Szent György nagy tisztelnek örvendett Konstantinápolyban. Már maga Nagy Konstantin császár is templomot emelt a tiszteletére a 4. században. Egyúttal az ereklyét is elhelyezték a templomban, ami Szent György feje volt.

A 11. században IX. Konstantin építette a Mangana Palotát, és mellé a Szent György templomot (vagy átépítette a már meglévő templomot). Vele együtt kolostort, kórházat és jog iskolát is építettet. A valószínűleg a 11. század leggazdagabb templomát építették fel. Méretében pedig a pankrátor templommal vetélkedett.
A templomot nemcsak a hívők kedvelték. A tengerészek Szent György kezének szólították, és úgy tartották, hogy szerencsét hoz.

A palotát és a templom komplexumot II. Iszaakiosz császár tüntette el valamikor 1185 és 1195 között. Ő ilyen nagy varászló volt, mert a kincstár tartalmát is eltüntette. De ha maradt is valami a gazdag templomkomplexumból, 1204-ben a keresztesek azt biztosan elvitték.
Néhány kő még ezt is túlélte. 1342-1347 közötti utolsó bizánci polgárháborúban több fontos államférfi és teológus tudott itt megbújni. A korabeli beszámolók nem számolnak be arról, hogy ott aztán egymást lelőtték volna, vagy megették volna. Tehát volt elég hely ahhoz, hogy ne menjenek egymás idegeire.

---