Itt a vége!

Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyre inkább lelassult a blog frissítése. És már hosszú ideje a témák sem olyan változatosak, mint régebben.
2017-ben megpróbálkoztam azzal, hogy az egyszerű napi megjelenések helyett inkább hetente jelentkezek, mélyebben beleásva magamat 1-1 témába. Ezzel azt reméltem, hogy időből is nyerek egy kicsit, és nektek is érdekesebb témákat tudok nyújtani. Főleg olyanokat, amelyek nehezen fellelhetőek.
Nos igen, ezek egyre nehezebben lelhetők fel, egyre több kutatást, és leginkább időt igényeltek. Hiába heti 1 bejegyzés született, ennek elkészítése nem ritkán 4 napon igényelt.

Az idő viszont elfogyott. Nagy szükség van rá máshol is.
Úgy nem akarok írni, hogy nem tudok rá elegendő időt szánni, és úgy sem akarok írni, hogy ez nyűg legyen. Az írás legyen élvezet. A blog a jövőben nem tudna azon a színvonalon működni, amelyiken eddig volt. Ezért az lesz a legjobb, ha itt véget ér.

A blog 2009. február végén indult. Most is február vége van, 2021. Nem így lett tervezve, így alakult.

Ez a 12 év alatt sok minden megváltozott. Másik is jelezték, hogy tűnnek el a Törökországgal kapcsolatos blogok. Talán enyém volt az utolsó élő.
De miért?

A dolgok két irányból is változtak. 12 évvel ezelőtt még éppen csak lábadoztak az okos telefonok. 2010 előtt leginkább a hagyományos módon túrázgattunk: papír térképpel, és leginkább belevágtunk az ismeretlenbe.

A túra előtt legtöbbször az úti könyveket bogarásztuk, majd a helyszínen ébredtünk rá, hogy a könyv már akkor elavult volt, amikor a nyomdába került. De attól még szép volt, hasznos is, jól összeszedett is. Csak éppen kicsit régi.
Na és persze nem a magyaroknak, a magyar pénztárcára lett tervezve. Persze egyszeri élmény a tűzijátékkal összekötött élőzenés-hastáncos privát boszporsz-túra, miközben a legdrágább ételeket esszük, majd a végén a hajó direkt beparkol az hatcsillagos hotel szobájába. Csak hát az ára…

Ennek egyenes eredménye lett, hogy aki egyszer járt Isztambulban, az mindjárt túlélő tippeket osztogatott az internet közönségének.

Az első változás a 2008-as váltsággal kezdődött, amikor a turisták pénztárcája komoly diétán esett át. Az isztambuli fedett bazárban is teljesen átalakult. Előtte leginkább tematikus csillogó-villogó boltok voltak, csillogó-villogó árakkal. 2008 után viszont már mindenki minden vackot árult.

Kapalı Çarşi - Grand Bazaar

Viszont a szűkös pénztárcával érkező turisták átértékelték az igényeket. Most már nem a csillógó-villogó és jó drága hotelek, éttermek és boltok voltak a fő célpontok, hanem inkább azok, amelyek a hátsó utcákban vannak.
E mellett, talán mert egy idegen országba átruccanni eléggé mindennapos volt, az emberek egyre inkább a hagyományostól eltérő útvonalakat, látnivalókat és büféket kezdték kedvelni.

Ezzel talán a blogok megerősödhettek volna, mert mindenki meg akarta osztani a saját élményeit, saját tapasztalatait. De közben a szociális média és az okostelefonok fejlődésével mégis más irányba ment ez az egész.

A TripAdvisior-t több ember szerkeszti, mint bármelyik blogot. Sokkal több ember tapasztalatát lehet átböngészni, és sokkal több hely található, mint a blogokon. Nem is beszélve arról, hogy így mennyivel könnyebb az információkat is naprakészen tartani (emlékeim szerint a Topkapı Palotába a bejutást, és az árakat….öööö…. hát nagyon régen frissítettem).
Ezzel nem igazán érdemes versenybe szállni.

Annakidején egy ismerősöm mielőtt Isztambulba jött pár napra, tanácsot kért tőlem. Nagy lelkesedéssel, és rengeteg szabadidővel 3 nap alatt 72 helyszínt írtam össze neki. Mit érdemes megnézni, mire számítson, hogy talál oda, és várhatóan mennyit fog rákölteni.
Ebből lett volna az Isztambul Wikipédia, ami szerintem elég jól indult, de úgy tűnik, sose lesz már kész (bár ha a mindennapi blogírás kötelességétől megszabadulok, akkor talán ez mégis elkészülhet)

E mellett ahelyett, hogy az emberek a túra utána hazaérkezve átválogatnák, átgondolnák és rendeznék az élményeiket, fényképeiket, direkt a túra közben dobálják fel a fényképeket és gondolataikat a szociális hálózatra. Ráadásul sokkal több like-ot is be lehet vele gyűjteni, és sokkal több embert lehet vele elérni..
Ezzel pedig rengeteg információ kerül ki az internetre minden pillanatban.

Még valamikor 2009 tájékán a Microsoft készített egy kísérletet. Ehhez a Flickr képmegosztó oldalról szedték össze a Róma belvárosáról készült képeket (ezek többségében GPS adatok is voltak). Néhány napos számítás után a számítógép összerakta Róma 3D-s modelljét.
Most, 2021-ben a Google 518 millió oldalt talál Rómával kapcsolatban. El sem tudjuk képzelni, hogy hány fénykép lehet fent most erről a városról! És mennyi újabb kerül fel minden pillanatban (pedig most éppen padlón van a turizmus).
És akkor még ott van a Google Streetview, és a hozzá hasonló utcaképek, a Maps és az Earth, ahol eleve virtuálisan sétálhatunk. A YouTube videókról nem is beszélve…
És ez még mindig csak egy szolgáltató! Hol van az Instagram, Facebook, meg a többiek!

És nem csak az történik, hogy az AyaSofya összes téglája legalább ezer irányból és ezer módon le van fényképezve és fent van az interneten, hanem hogy az olyan népszerű turista helyek, mint Velence, az egész város fent van az interneten. Isztambulban is alig lehet új dolgokat találni, mert biztos, hogy a sablonos helyek elől menekülő turisták már minden rejtett és titkos helyet bejártak.
Így egyre nehezebb és egyre több időt igényel, hogy valami olyat találjunk, ami még nincs fent az interneten.

Mindez a turistáknak nagyon jó, hogy sokkal több forrásból lehet célpontokat gyűjtögetni, mintha csak papír könyvek és néhány blog lenne. És olyan izgalmas helyeket is találni, amelyekre korábban esélyünk sem volt.

Vazelon Monastery
A Vazelon Monostor romjai bent az erdőben (Trabzon). Hagyományos módokon fellelni teljesen esélytelen..

Tehát a turizmus nagyon sokat változott. Nagyon sok lehetőség van, hogy nagyon izgalmas helyeket találjunk, és ehhez nem igazán kellenek a 10 évvel ezelőtt írt blogok.
Ha üzletként gondolnánk erre (ami persze hülyeség), akkor mondhatnánk, hogy egy blog abszolúte nem hozza vissza a belefektetett energiát.
Persze egy blognak nem is ez lenne a lényege. Mégis sokaknál elég, hogy inkább feladják az írást, és átmenjenek valamelyik egyszerűbb és gyorsabb megosztási oldalra.

Amióta én elindítottam a blogomat, sose volt fontos, hogy sok ember olvassa. Sőt! Bizonyos populáris témákat messze elkerültem. És a napi hírek is pár ezer évvel korábbról szóltak.
A cél mindig a szórakozás volt, hogy kiírjam magamból az élményeket. Meg egyébként is írni szórakoztató, és reméltem, hogy mások is jókat szórakoznak. Függetlenül attól, hogy végül egy ember fogja elolvasni, vagy több ezer (igazándiból egy ember kevesebb kérdést tesz fel, mint ezer, tehát kevesebb a munka is vele).
Tehát ne gondoljátok, hogy azért hagyom abba, mert valami súlyos depresszióba estem az alacsony olvasottsági szint miatt. Csak szeretnék arra választ találni, hogy miért van egyre kevesebb blog.

Bosphorus Bridge from the air
A híd, ami összeköti Európát és Ázsiát

Persze mondhatnánk, hogy nem kell a turizmusról írni, és nem kell turista tippeket adni. Még az is lehet, hogy ebből már bőségesen elég volt! Mégiscsak 12 év alatt minden macskakővel sikerült bőségesen összehaverkodni. Van még más, amiről lehet írni!

Itt a furcsa dolog történt, hogy 12 év alatt nemcsak a turizmus változott gyökeresen, de Törökország is.

A majdnem legfrissebb demográfiai adatok szerint (2019) a lakosság 23,6%-a 14 éven aluli. Vagyis a törökök kb. negyede az után született, hogy én elkezdtem blogot írni. Márpedig a legerősebb élmények, amelyek a blog írására is ösztönöztek (az elektrosokk) még 2005-ből valóak. A mostani emberek, akik lassan az országot formálják, mind ez után érkeztek. Ők pedig már többet vannak online, mint a valóságban.

E miatt pedig Törökország nagyon sokat európaizálódott.

Mára elvesztek azok a tipikus vicces török szituációk. Mint pl. amikor kijön a szerelő. Először leveszi a cipőjét még az ajtóban, hogy minden szép is tiszta maradjon. Majd ledobja az olajos fúrót az ágyra, és akkora koszt csinál, hogy két hétig takaríthatjuk. Mára ezek megszűntek.

Persze ez így nem baj. De arról már nem születik blogbejegyzés, hogy “Eljött a szerelő, 20 perc alatt végzett, felsöpört maga után, majd ment az élet tovább”.
Hol van már az, amikor a szerelő nem hozott magával létrát, és a szomszédtól kellett kölcsön kérni az pedig egy rózsaszín vödröt adott inkább! Vagy amikor a szerelő még csavarhúzót sem hozott magával.. Vagy amikor a szomszéd ajtaját be kellett törni, mert véletlenül a lakásán belül volt a fő kapcsolószekrény, a szomszéd meg elment 2 hétre nyaralni? Vagy amikor a szerelő csak úgy ledobta a kamionját a ház elé, és e miatt fél napra lebénult Isztambul közlekedése! Vagy amikor a szakértőnek kellett magyarázni, hogyha túl sok vizet önt a kombiba, akkor az bizony valahol ki fog jönni belőle! Mégpedig nagyon gyorsan, és nagyon melegen..
Azok a régi kalandok! Amikor még nem tudtuk, hogy a szerelő tényleg megjavítja a dolgokat, vagy csak még több bajt fog okozni.

És már a közlekedés sem a régi, pedig az egyik legizgalmasabb bejegyzések ebben a témában születtek. Az ember beül az autóba, és elmegy A pontból B-be úgy, hogy közben egyetlen betonkeverő sem jön vele szembe az egyirányú utcán.
És még a navigáció is ott van, hogy A pontból tényleg B pontba jussunk az ábécé többi betűjének kihagyásával. Már régen nincs az, hogy a Galata-torony mögött egyszerűen lementünk a papír térképről, és utána fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, hogy jutunk haza..
Ezzel szemben már komolyan kell erőlködni, hogy egyáltalán az eltévedés látszatát keltsük. Még olyan térkép-alkalmazás is van, amivel a bevásárló-központokban mellőzhetjük azt a egyedülálló érzést, hogy cipőt akartunk venni, de a macskatartók boltjába tévedtünk be.

Én még ilyen papír térképpel jártam a várost az első napokban.
A második napokban már ronggyá ázott, a harmadik napokban pedig már levest lehetett belőle főzni.
Én még ilyen papír térképpel jártam a várost az első napokban.
A második napokban már ronggyá ázott, a harmadik napokban pedig már levest lehetett belőle főzni.

Nagyon sok más kaland is eltűnt, köszönhetően a technikának. Ilyenek a szótárak és a kommunikáció. Azt próbáltátok már, hogy a buszmegállóban várakozó emberektől kérdezitek (kézzel-lábbal mutogatva), hogy merre kapható falbontó kalapács?
Ma már ezeket be lehet írni a Google-be, és azt is megtudjuk, melyik buszról, hol kell leszállni. És az eladó előtt sem kell sokat táncolni kommunikáció néven, elég csak a telefonon a képet megmutatni.

Mindeközben pedig egyre jobban fejlődik az a program, amelyik azonnal fordítja a beszélt török nyelvet magyarral.

További hálás, és izgalmas kategória a főzőcskézés, ami a blog legnépszerűbb oldalait hozta. A két török szappanopera (Tiltott szerelem és Szulejmán) után a Sema köftés receptjét olvasták el a legtöbben. Statisztikákról majd kicsit később. De a köfte alig 20 látogatóval van lemaradva a nagy török szultán mögött. Ha most mindannyian elolvassátok, biztosan megelőzi!
2017-óta ez is nagyon visszaesett. Itt is bőséges a konkurencia. A YouTube tele van török receptekkel, amit ráadásul automatikusan fordított felirattal is ellát. Jó, ezek a feliratok még messze vannak a tökéletestől. De annyira már elég, hogy ne keverjük össze a dinnyét a tehéntőggyel.

A másik nagyon komoly változás, hogy 2015-ben felébredtek a török fiatalok, és azóta nagyon aktívak politikai témában. Sajnos e miatt az olyan mókás hírek, mint a medve a kávéházban, mára teljesek kiszorultak. Mindenhonnan a politika folyok nagy mennyiségben. Arról pedig nem itt fogunk beszélgetni!

A mindennapjaink pedig pont ugyan olyan mindennapok, mint a világ bármely pontján. Főleg most, amikor a vírus miatt leginkább otthon maradunk.

Nagyon összefoglalva ezt a nagyon hosszú borsófejtegetést: elfogytak azok a témák, amelyeket az adott energia és idő alatt szépen ki lehetne dolgozni. Összecsapni, meg felületesen nem akarom csinálni (ezt meghagyom a hivatalos médiának).

Mindez nem jelenti azt, hogy holnap megszűnik a blog! Az isztambul.infó jó sokáig még biztosan működni fog. Sok izgalmas dolgot lehet rá telepíteni (talán még Minecraft szervernek is lehet használni). Mellette a blog kényelmesen elfér. És a hozzászólásokat is követem majd, ahogy eddig is. Pont úgy, ahogy eddig… valamikor benézek, ha nem felejtem el. Talán még az elromlott részeket is sikerült majd megjavítani! Legalább a kinézettel kellene már valamit csinálni… talán most tényleg lesz rá időn.

Így ez itt marad, mint egy időkapszula. Olvashatjátok, milyen volt Isztambul 2005-ben, majd a későbbi időszakban.

Azt nem ígérem, hogy egyszer még lesz folytatás. Írni viszont szeretek, meg jól is jön itt az állandó idegen nyelvi környezeten. Így, ha kipihentem magamat, a jövőben valamit majd szeretnék. Talán az is éppen egy blog lesz.

Tehát itt a vége ennek a hosszú útnak. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, hozzászólt, kérdezett, ötletet adott, aki kitartott mellette!

Végezetül stáblista, statisztika!

A blog tehát 2009. február végén indult. Az eredeti ötletet az ó-Origó Bonobó blogja adta. Itt is egy utazás élményeit olvashatjuk (még ma is megvan), a mindennap nyűgökkel és vicces szituációkkal együtt. Ez mutatta meg nekem, hogy egy ilyen leírás a merev szabályok helyet lehet vicces, mókásan is megírni. Úgy, ahogy azt megéltük.

Azóta – ezt a bejegyzést is beleszámítva – 2435 bejegyzés született. Egyszer talán valami jól használható módszerrel sikerül megszámolni, pontosan hány A4-es oldal lenne mindez, ha kinyomtatnánk. 2 évvel ezelőtt úgy számoltam, hogy a 2017-es időszak előtt (amikor még naponta születtek bejegyzések) egy-egy bejegyzésbe 750 szó került. Ez olyan 2 oldalt jelent.
Így odáig nagyjából 4500 A4-es oldalt jelentene.
2017 után már hetente készült új írás, de sokkal tartalmasabban. Ezek már 1500 és 6000 szó között mozognak (a legutóbbi A birodalom bukása pl. 5940 szóból áll). Ha átlagosan 3750 szóval számolunk, akkor ez olyan 1750 további oldal lehet (Egy A4-es oldalra kb. 400 szó fér el).
Tehát a blog teljes élettartalma alatt kb. 6250 oldal készült. Ha valaki most kezdené el olvasni, akkor még egy ideig még biztosan el lesz vele! 🙂

Ezt a rengeteg oldalt 1.055.000 ember nézte meg.
A legtöbbet látogatott írás a Tiltott szerelem c. sorozatról készült. Ez nem az amúgy lapos bejegyzés érdeme, hanem annak az 5 percnek, amit a kereskedelmi TV-nek sikerült levágnia a sorozat utolsó részeiből. Összesen 76.226 ember kereste a választ a befejezésre a blogban. De mivel nem akartam elrontani senki meglepetését, ez azóta sem található.

Őt követi a Szulejmán sorozat 19.803 látogatóval. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy maga a szultán (Halit Ergenç) járt az irodánkban (pont egy éve), és még csoportképet készítettünk vele.

Itt járt Szulejmán szultán!
Itt járt Szulejmán szultán!

És ahogy már írtuk, a dobogó harmadik helyezettje a Sema-féle köfte receptje! Ezt 19.789-en olvasták el az elmúlt évek alatt. Reméljük, mindenki elégedetten falta be a saját otthoni verzióját!

További nagy kedveltek az utazással kapcsolatban voltak. Mint pl. Mit vegyünk az isztambuli Fedett bazárban? (18.249 olvasó), az Arany ára Isztambulban (14.243), vagy az örök mumus, a bejutás Sabiha Gökçen repülőtérről Isztambul belvárosába (13.040).
Jól mutatja, hogy mennyit változott a turisták információszerzése az elmúlt években, hogy vele ellentétben a Bejutás Isztambulba a 3. repülőtérről bejegyzést már csak 741-en olvasták.

Kiemelném még a Turistakalauz első részét, amit 11.137-en olvastak el, és szerintem az egyik legjobban összeszedett turistás oldal lett.
A nyelvtanulás kategóriában a Török abc hozta a legtöbb érdeklődőt (9.291), míg a történelemnél Konstantinápoly eleste a legnépszerűbb (7.621). Ő a sok bizánci témájú írásoknál sok hivatkozást is kapott.

Sokáig volt népszerű kérdés, hogy akkor kell-e vízum Törökországba, vagy nem. Majd bevezették a 90+180 napos verziót, amit aztán soha senki nem látott át. Ezek az oldalak általában 2000 látogatónak segítettek (vagy inkább zavartak össze). Majd amikor kiderült, hogy többé már nem kell ezzel vacakolni, annak 4.700 olvasó örült.

Sajnos olyan lista nincs, hogy mely oldalakat olvasták a legkevesebben, így nem tudom őket ajánlani, hátha valakinek mégis megtetszik valamelyik.
És sajnos azt se sikerül kiszedni a rendszerből, hogy melyik írás kapta a legtöbb macskát.
Jó, azt mégis lehet tudni, hogy a Tiltott szerelem 84 macskás értékelést kapott. De többségében nem túl jót. Míg a Sabiha Gökçen-es bejutás kifejezetten közepesen teljesített. Azt viszont nem tudni, hogy mégis melyik tetszett a legjobban. Ezeket esetleg a kommentben megírhatjátok.

És végül a kommentek. Erről sincs túl sok statisztika. 9157 hozzászólás készült. Ennek harmada, 3604 az enyém (vagyis jó sokra nem válaszoltam… bocsi!). És az is biztos, hogy a legtöbbet Feyyaz írta, akitől 803 hozzászólás született. Köszönöm mindenkinek!

Még egyszer így a legeslegeslegvégén: Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, mindenkinek aki írt hozzá, mindenkinek, aki ajánlotta.

Jó móka volt!

Az Isztambul szó 47506 alkalommal szerepelt. Most már 47507 alkalommal.

Üdv Isztambulból!
Üdv Isztambulból!
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 
  • Nincs hasonló bejegyzés

29 Replies to “Itt a vége!

  1. Nagy élmény volt olvasni a rendkívül alapos, sok kutatómunkával megírt bejegyzéseit, István! Egy történésznek is becsületére vált volna! Jó lenne, ha ez az óriási élmény-és tudásanyag nem szállna el az éterbe és valahol megmaradna az utókornak.
    Nagyon köszönjük a sok időt és fáradságot, amit az olvasóira fordított (miközben saját maga is, a szerző, két lábon járó enciklopédiává vált török történelemből, turizmusból és napi gyakorlati tapasztalatokból. A családnak is köszönjük, hogy a tőlük elvett időt rànk, olvasókra fordíthatta.
    Ne adja fel az írást, István, mert kivételes tehetsége van hozzá!
    Köszönjük és vigyázzon magára és a csalàdra! Üdvözlöm, Éva

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Sajnálattal olvasom, hog vége, de elfogadom. (mi mást tehetek?)
    Viszont azt írtad: ” Írni viszont szeretek” Ha ezentúl, ha csak alkalomszerűen is, írsz valamit, az itt lesz megtalálható?

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Ezen én is sokat gondolkozom.
      Mert azt megígérhetem, hogy ide megírom, ha lesz újabb olvasnivaló. De éppen most írtam meg azt is, hogy ne gyertek vissza minden nap ellenőrizni, hátha történt valami.
      Fél év szünet biztosan lesz. Utána is előbb csinálok egy jó tervet, nemcsak fejjel megyek majd a falnak (bár talán mégis). Akárhogy is, sok idő fog eltelni addig.
      Így ha van valami olyan üzenő felület, amin üzenni lehet…

      A te e-mail címedet látom (másokéval együtt). Aki kéri, annak tudok majd jelezni e-mailben. De ha bármi más ötletetek is van, írjátok meg! Akár most, akár hónapok múlva! 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  3. István! Pontosan értelek! Remekül látod a dolgokat!
    Okos, művelt, igényes és intelligens ember vagy. Mégis a leghasznosabb tulajdonságod a humorérzéked. Ezt kell megőrizni végig, akkor minden könnyebb lesz. Köszönöm a remek írásokat! A csodálatos dronos fotókat. Szeretettel ölellek a családoddal együtt. Katalin Budáról (70),ja 2009-ben még nem voltam ennyi

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  4. Köszönjük a sok infót, bár mostanában nem követtem a blogot csak bele bele néztem, de az Istanbulba való utazásunk előtt 5-6 éve, nagyok sokat segítettél, amit ezúton is köszönök. Azóta is vissza vágyom. Minden jót kívánok.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  5. Kedves Pisti!
    Én is sajnálom, hogy vége lett ennek a blognak, de minden mondatoddal egyetértek.
    Kedveltem a humoros oldaladat, sok írásodat újból-újból elolvastam.
    Én is szeretném kérni, ha valami újat csinálsz e-mailben vagy Facebookon értesíts.
    Jó pihenést, minden jót neked és kedves családodnak!
    Az új e-mail címemmel küldöm az üzenetet.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  6. Kedves István! Leginkább megköszönni szeretném azt a rengeteg információt, sztorit, amit megosztottál velünk, és sok sikert kívánok a további terveid beváltásához. Ugyanakkor persze sajnálom, hogy abbahagyod a blog írását, mert nagyon szerettem (szeretem) a stílusodat, humorodat. Ha valami újba kezdesz – ami ránk is tartozik – örülnék, ha értesítenél. (Csak zárójelben: mindig nagyon örültem, ha valamelyik oldal – Türkinfo, török témákkal foglalkozó csoportok – átvették egy-egy írásodat legkésőbb a harmadik mondatnál rájöttem, hogy Tőled származik)

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  7. István, ! köszönet mindenért,a rengeteg összeszedett, infórmációért, a fantasztikus stilúsban írt, történetekért,, én nagyon szerettem. Kivánok, sikereket az életben, jó egészséget a családnak!, s ha kitaláltad hogyan tovább én szeretném,olvasni! Drukkolok!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  8. Nagyon köszönjük az eddigieket! 🙂 Nagyon sok hasznos, érdekes írás volt.
    Mi pont 2009-ben (augusztusban) fertőződtünk meg Isztambullal -később pedig Törökországgal- és bár pontosan már nem emlékszem, hogy a blogot ismertük előbb, vagy a párom téged valahonnan online módon, de az biztos hogy nagyon jól felkészítettél minket arra hogy mire számítsunk, mi fog fogadni, stb.
    Így kellemetlen tapasztalatokat sem szereztünk -legalábbis olyanokat nem amik bárhol máshol ne fordulhatnának elő- ezért aztán még 7x visszatértünk (aztán jött ez a vacak covid), de amint lehet újra megyünk,mert már hiányzik…

    Ezt azért említem, mert volt ismerős, aki “előképzettség” nélkül ment Törökországba, és hát nem túl pozitív élményekkel tért haza, persze ez emberfüggő is…

    Szóval ezért is ezer köszönet és hála 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Én is köszönöm! 🙂

      Szerintem Törökország olyan, mint a szörfözés:
      Van, akinek úgy működik, hogy felkészül rá, és akkor meg tudja lovagolni a hullámokat és élvezi. Más hiába készül rá, úgy is a hullámok alatt marad.
      Míg megint másoknak az válik be, hogy direkt fejest ugranak, és sikerül a hullámokon fent maradnia. Míg megint másik csak simán csukott szemmel belefutnak a vízbe, és csodálkoznak, hogy se pálmafák, se hastáncos lányok, csak cápák és hullámok vannak.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  9. Nagyon köszönöm mindenkinek!
    Megható, hogy ennyien kísérték a blogot, és ilyen sok embernek tetszett és hiányozni fog.

    Tényleg ígérem, hogy lesz majd valami új. És kitalálok valami olyan formát, hogy meglegyen a rendszeressége is, de mellette maradjon időm is. (már körvonalazódnak ötletek, de fékezem magamat, mert tényleg hosszabb idő kell, hogy ne ugyan azon a témán forogjak folyamatosan).
    És továbbra is ígérem, aki itt hagyja az e-mail címét (amit egy kommenttel megtehet), akkor őt értesíteni fogom. Ennek nincs határideje. 🙂

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  10. azért majd vissza-visszatérek olvasgatni a kapszulából 🙂 a Ramadanos mindennapi írások fognak a legjobban hiányozni!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Köszi! 🙂

      Igen, a Ramadán jó móka.
      De azt hiszem, őt aztán tényleg ízig-vérig kiveséztük. 2017-ben minden napra kerestem valami érdekességet vele kapcsolatban (itt kezdődik: http://isztambul.info/blog/2017/05/26/ramadan-ramazan-2017-start-holnap/). Már tényleg nem maradt semmi, amiről lehetne még írni. 😀

      Idén április 13 és május 12 között lesz. Ha jól látom, ez azt jelenti, hogy 05:10 és 19:42 között lesz a böjt az első napon, s 04:19 és 20:12 között az utolsó napon. (az időpontok az utolsó pillanatokig eléggé bizonytalanok, mert különböző irányzatok, nézetek, ágak vannak, és nekik általában közük sincs azokhoz, akik a programokat és a számításokat végzik. Majd ha már tényleg szükség lesz a pontos időpontokra, akkor lesz valami hivatalos verzió). Hol van ez attól, mikor 2009-ben hajnali 4-től vártuk az esti 9-es naplementét! Ráadásul augusztusban, dög melegben! 😀
      Ez is egy olyan téma, ami kezdetben jó móka volt, meg érdekes, mostanra meg elpuhult..

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  11. Sayın CyberMacs!
    🙁 🙁 🙁 Mind ettől a naptól féltünk…. Vagyis attól a 02.27-től…
    Jómagam 2010 októbere óta voltam itt törzstag, azóta minden írást elolvastam (bár volt, amikor fáziskéséssel).
    Istanbulban pedig egy “kicsit” régebb óta vagyok törzstag. Másfél hét múlva lesz 32 éve, hogy először odautaztam. Mondhatnám, hogy a lelkem már réges-régóta török.
    Hát, nagyon jó volt a blogra járni, sokáig naponta, aztán hetente!
    Rengeteg infó, tanulás, szórakozás, …stb…
    Mind bízunk valamikor, valamiféle folytatásban.
    Nagyon kellemesen melengeti a nyakamat a legtöbb hozzászólásért kapott aranyérem! 🙂
    És ott volt még a Fórum, amit nagyon szerettem!
    Kicsúcsosodnak az emlékek közül a közös kalandozások!! (A Vazelon monostorral jól telibe is találtad! 🙂 ).
    És ne feledjem a sok (Törökországhoz nem is köthető) informatikai segítséged, amit önzetlenül Tőled kaptam!
    Elég összeszedetlen ez a búcsú hsz., -minden mondat másról szól- és bár szomorú vagyok, de nem kétségbeesett! Majd folytatjuk privátban! 🙂

    Sok Köszönettel:
    Feyyaz

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Én is köszönöm!

      Az a Vazelon monostor nagyon-nagyon jó volt! Annyira jól megmutatja Anatólia igazi arcát, hogy mennyi minden van ott elbújva!
      Ha legközelebb ilyen helyre megyünk, az azért ne 1-2 napról szóljon! 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. “Ha legközelebb ilyen helyre megyünk, az azért ne 1-2 napról szóljon! ”

        Megbeszéltük! Hiszen azt írtad, hogy csak várjam ki, amíg nyugdíjba mégy, és akkor 1 hónapig fogunk Törökországban autózni! 🙂

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  12. 2010-es utazásunk előtt találtam a blogra( illetve még a Sema – macskák verzióra), és azóta is random visszatérek. Nagyon szórakoztató volt olvasni, és a rengeteg röhögés mellett tényleg belelátni a hétköznapokba, hasznos infokat találni az utazas szervezéséhez. A mindennapi élet és utazás topikok állnak igazán közel hozzám, de a történelem, TV sorozatok írásokba is beleolvastam ( bár egy részt se láttam) a szórakoztató stílusod miatt. Kicsit sajnáltam, hogy a társadalmi, politikai változásokról nem írtál, engem nagyon érdekel ( szerintem nem csak engem) mi zajlik igazából a politikai színfalak mögött és hogy éli meg ezt a török nép. Mit gondol az egyszerű állampolgár a környező országokban a változásokról, hogyan hat ez a hétköznapokba?Ha lesznek ilyen bejegyzések, vagy szűkebb körnek írsz ilyet, tegyél rá a listára. Szerintem egy használati utasítást is strukturáltan és nem mellesleg roppant viccesen tudnál megírni, egyszóval abba ne hagyd az írást! Nagyon jól megfogalmaztad, ez a blog egy idő kapszula, amire néha jó visszatérni, újra olvasni részeket. Sok sikert a továbbiakban, és várom a jövőbeli írásokat!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Köszönöm! És én is minden jót kívánok!
      Tervben van egy komolyabb lélegzetvételü dolog (ha jól mennek a dolgok, egy könyv). Jelek szerint pár év még biztosan kell neki, és nagyon remélem, hogy sikerül megcsinálni. Ha másért nem, csak szórakozásból. 🙂

      Köszönöm a használati utasításos példát. Valóban egy raktárkezelő programom írok éppen, hogy segítsen strukturáltan, átláthatóan tartani azt a sok kacatot ami van. Itt gondoltam egyet és a szövegezést átírtam, hogy ne unalmas és szürke legyen, ahogyan azt a Windows-ban megszoktuk. Vittem bele színt rendesen (mondjuk úgy, hogy beleöntöttem a festékes vödröt).
      Érdekes módon nem várt eredménye lett ennek: A kollégák a helyett, hogy mellőznék a programot, inkább már csak szórakozásból is megnyitják, hogy a mellékelt mókás feliratokat, hibaüzeneteket olvasgassák. Minden adatot késlekedés nélkül azonnal bevisznek. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .