Kalandok Isztambulban és Törökországban.

CyberMacs

Törökország mérete hatalmas.

A bolgár határtól indulunk el (ami a bal felső saroknak mondható) hogy az iraki-iráni-török hármashatárnál lévő hegyi falvakba menjünk, akkor jó 2150 km-t kell utazni. Bár az igazság az, hogy itt még jó 50 km-t lehetne még tovább menni, de ezen a ponton adja fel a Google útvonal-tervezője. Persze érthető, mert elég vad hegyi utak következnek utána…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember nagy szakállal és harcias bajusszal. Úgy hívták őt, hogy Oszmán.

Ő boldogan élt egy kis (XS-es) törzs főnökeként Anatólia közép-nyugati-közép-északi-közép-magas-közép-alacsony hegyei között. Mígnem egyik nap úgy döntött, hogy átmegy a szomszéd törzsbe, hogy megnézze a főnök lányát. És ha már ilyen nézőbe ment akkor magával vitte a buzogányát is.

És amikor már a szomszéd falu vidáman lángolt, akkor mindenki elismerően bólogatott, hogy ez volt az igazi háztűznéző!

De akkor még egyikük se tudta, hogy ezzel egy olyan folyamatot indítottak el, ami alapjaiban rázza meg először egész Anatóliát, majd Európát, de még Amerikát is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (4 votes cast)
 

Isztambul* történelméről szóló könyvek első fejezete úgy szokott kezdődni, hogy i.e. 667-ben Büzasz alapította.

Igen. Ez egy szép, csinos első fejezet.

Csakhogy Isztambul, és a korai városok (városállamok) története nem itt kezdődik, hanem sokkal korábban. A könyvírásban most valahol a mínusz nyolcvanadik fejezetnél tarthatunk, és biztosan vannak még korábbi részek is.

Persze ezek a mínuszos fejezetek eléggé hiányosak. A harmincadik és az ötvenedik között pl. csak üres lapokat találunk.

*Isztambulnak fogom írni, de valójában ezt a nevet csak 1453 után kapta, miután a törökök elfoglalták. Előtte számtalan neve volt, mint Lyosö  Konstantinápoly, Bizánc, vagy Új Róma, Kangsitanyinuoge’er, vagy csak egyszerűen a Város. Mintha mindenki más csak egy aprócska falu lett volna hozzá képest… és tényleg!
További izgalmak, hogy a történelmi Isztambul, alias Konstantinápoly, Bizánc csak egy töredéke annak, amit ma Isztambulnak hívunk. 100 éve még a város nem ért át az ázsiai oldalra, azt a részt külön városként kezelték (erre nyoma ma az, hogy telefonáláskor más a két oldal körzetszáma, és gyakorlatilag távolsági hívást kell intéznünk, ha a másik parton lakóval szeretnénk beszélni). Olyan időszak is volt, amikor a Boszporusz két oldala más országhoz tartozott, és olyan is, amikor a part menti település más-más városállam részei voltak. Ma ezek mind egy városhoz tartoznak, és közöttük busszal, metróval közlekedhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Volt egy magyar bankszámlám. Még a kiköltözés előtt nyitottam, kifejezetten azért, hogy néhány magyar dolgot erről fizessek. E-könyveket, Garfield előfizetést, stb..

Ilyen jó kis modern bank volt. Ha pénzt akartam rakni a számlámra, akkor bementem a legközelebbi fiókba (ez a legközelebbi olyasmi, amiért már a törökök is elismerően csettintettek volna. Pedig ha ők valamire azt mondják, hogy közel van, akkor az legalább egynapi járóföldet jelent.). Persze ha éppen nyitva volt, mert ezek a dolgok reggel, este és hétvégén zárva vannak.

Ott kértem egy A4-es lapot a biztonsági őrtől, amire utána kézzel (utoljára 1999-ben írtam kézzel hosszabb levelet, de már akkor is rondán írtam…hát még most!) nagyjából a következőket írtam:

Kedves Bankigazgató!

Van nálam némi pénz. Kereken xxxx. forint, nulla fillér.
Amennyiben az ideje engedi, szeretném ezt a hatalmas összeget a ZZZZ ZZZZ azonosítóval ellátott számlára helyezni.

Természetesen a fáradozásért és azon nemes cél érdekében, hogy a pénzem Önnél lehet, minden költséget állok.

Soxeretettel
Tóth István

Majd ezzel beálltam a sorba.

Végül is ennyi kényelmetlenség még belefért cserébe azért, hogy hiánytalanul meglegyen az összes Garfield újságom. Meg ezt elég volt évente-kétévente egyszer megtennem.

De ezen kívül is minden alkalommal, amikor Magyarországon jártam, valami okkal be kellett mennem. Valamit aláírni, valamit jóváhagyni, valamibe beleegyezni. És erre jól el is mindig egy fél napom. És közben nem is nyertem az egésszel semmit. Még puszit sem kaptam azért, hogy a szabadságomból, egy ekkora szeletet rájuk áldozok.

Holott Isztambulban 3 bankban van számlám. Összesen 5 alkalommal voltam bankban az elmúlt 9 évben. Ebből is 3 alkalmat meg lehetett volna úszni, de akkor még kezdő voltam.

Így, amikor legutóbb otthon jártam, rááldoztam még egy maréknyi időt, és bezárattam a magyar számlámat. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, megkérdezték, hogy milyen okból hagyom ott őket. És közben megpróbáltak úgy tenni, mintha tényleg érdekelné is őket. Egy rövid ideig gondolkoztam, hogy melyik lenne a jobb: az elkövetkező 4 órában felsorolom nekik azt a 100 évnyi különbséget, amivel Isztambulhoz képest hátrányban vannak. Vagy egyszerűen csak megadom nekik a blogom címét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
 

9 éve, 2008-ban történt, hogy otthon elrendeztem mindent, majd elővettem a legnagyobb bőröndömet, és beleraktam a számítógépet.

Akkor az még egy nagy dög volt (ma már még nagyobb, mert kell a hely a merevlemezeknek), jól el is foglalta a teljes bőröndöt.

Jó, hát akkor kipakolunk belőle. Mármint nem a bőröndből, hanem a gépből. Winyók és kártyák, meg egyéb könnyen mozdítható alkatrészek kerültek a kabátom zsebébe. Ez az, amelyikkel még 2005-ben jártam Isztambult esőben-szélviharban-orkánban. Olyan jó zsebei vannak, hogy mindent lehet bele pakolászni. Akár egy egész számítógépet is darabokba. Kész csoda, hogy végül felengedtek a repülőre.

Viszont az immár üres keretbe lehetett pakolni a zoknikat és az egyéb öltözködési kellékeket.

A vicces, hogy nem vittem olyan sok dolgokat, mint egy nyaraláshoz. Hiszen nem jövők már úgy vissza, egy csomó mindent meg lehet majd ott venni.

No meg 2 hónap múlva jött az esküvői menet Magyarországról. Hozta az elmaradt dolgokat. Mint pl. a nyári ruhákat, és a könyveket*.

* Szerencsére a magyar elektronikus könyvek sokat fejlődtek az elmúlt években. Mármint ahhoz képest sokat, hogy mennyire nem volt semmi korábban. Most már olyan a hangulata az egésznek, mint amilyen az internet volt valamikor 1998 környékén. Ha nem lenne a moly.hu, akkor nem lenne egyszerű levadászni, melyik könyv melyik e-boltban vásárolható meg (ahogy az sem, hogy egyáltalán megjelent-e már). Így is több helyen kell regisztrálni, kártya és személyes adatokat úgy megadni, hogy nincs lehetőség a külföldi lakcímet megadni.
Mindeközben az oldalakon való keresés is inkább nosztalgikus hangulatú, mint praktikus. De ez végül is csak apróság, mert a könyvet azért meg lehet találni, és az a lényeg. Az már sokkal viccesebb, amikor egy trilógiának csak középső könyve érhető el elektronikusan is.
Szóval van még hova fejlődni. Ez vonatkozik főleg a Google könyvesboltjára, amire egyetlen egy jó szót se tudok leírni. Pedig állítólag a Google a világ zsenijeit gyűjti össze… Mondjuk a Google Play is olyan, mintha a nagymamám írva volna a délutáni főzőműsor alatt, míg várja, hogy a tészta megkeljen. Fél kézzel közben meg sapkát is köt. Tehát ne a Google felől várjuk a csodát.
De a lényeg az, hogy vannak elektronikus könyvek. Nem kell őket a repülőn cipelni, így a táskákat mással lehet feltölteni. És a magyar nyelvű könyveknek hamarosan óriási hasznuk lesz most, hogy a gyerkőcök kezdenek olvasni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.3/10 (6 votes cast)
 

Oké, itt vagyunk Isztambulban, Törökország legnagyobb városában. És egy kicsit/nagyon megéheztünk.

De pánikra semmi ok! Legalább húszmillió ember van körülöttünk, akik szintén ennének most valamit. Még akkor is, ha éppen most fejezték be az ebédet (vagy a reggelit/vacsorát, ha későn kelő egyetemistáról van szó).

Egy biztos! Isztambulban nem fogunk éhen halni! Egyszer mókából a navigációs programot megkértem, hogy mutassa meg a közeli éttermeket. Bő 20 percig számolt, miután egy olyan térképet kaptam, ahol sem az utcák, de még a Boszporusz sem látszott a sok étterem szimbólum miatt.

Tehát éhezni nem fogunk. Csak legyen rá elég pénzünk!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
 

Akik először járnak Isztambulban, és meglátják a közlekedést, könnyen érezhetik úgy, hogyha beülnének egy autóba, akkor hamarosan valamelyik közeli kórházban fognak kikötni.

Szerencsére mindez csak a látszat. Bár kaotikusnak látszik az egész, valójában legalább annyira biztonságban érezhetjük magunkat, mint a világ bármelyik nagyvárosában. Sőt! Talán még kicsivel biztonságosabban. Hiszen akik napközben az utakon vannak, ők azok, akik általában az autóban töltik a napjukat. Ami azt jelenti, hogy naponta simán 300-500 km-t vezetnek. Mégpedig erős forgalomban (ennek kb. a 70%-át dudálva, és legalább 30%-át tolatva teszik.)

Így nem azért vettük témának a kórházakat, mert olyan gyakran igénybe vennénk a szolgáltatásukat. Hanem mert érdekesek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Mindig eljön az a pont, amikor az a pont, amikor végre a gyerekeket elvisszük az iskolába, mi pedig bemehetünk a munkahelyre pihenni…

Izé… amikor véget ér a szünet, véget érnek az ünnepek, véget ér a nyaralás. És amikor haza kell menni.

Nos igen.. Isztambulba még vissza kell menni. És nem az a 600 km a nehéz, ami előttünk áll. Csak az utolsó 100 km. Ahol majd találkozunk a hozzánk hasonló több millió emberrel. És ugye mindenki hozott magával autót is.. Jó móka lesz…

De előtte még!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

162
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
yedi
“7”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek