Kalandok Isztambulban és Törökországban.

adminisztració

1 4 5 6

Amikor összeházasodtunk, akkor az esküvő Isztambulban zajlott. Meg azt a papírhegyet, amire szükség volt, azt is Isztambulban adtuk be. Pontosabban Sariyer Önkormányzatnak, ott is az anyakönyveztető nőnek. Azért kell ilyen pontosan, mert az ő keze van a dolgokban, az ő aláírása van mindenen, azaz ő a halatom úrnője. Legyen ez akár pozitív, akár negatív értelmű…

Viszont ez elég ahhoz, hogy Törökországszerte elismerjék, mi bizony házasok vagyunk. Más dolog persze, ha a gép adatbázisából kimarad egy-egy adat, mert akkor a Jóisten se tudja kibogarászni, hogy mégis mi az ábra, függetlenül, milyen vallású is az, aki a számítógép előtt ül… A különbség csak annyi, hogy ki, és mégis mit műveljen azzal az ócska masinával. Az “ócska masina” meghatározása persze már megint egységes, mégha nem is ilyen finoman lett megfogalmazva.

Tehát ezzel Törökországban elismertek lettünk. Csakhogy ettől még nem lesz automatikusan Magyarországon is elismert. Ahhoz a Magyar Államnak is anyakönyveznie kell.

Szerencsére ez nem is olyan bonyolult. Sőt, sokkal egyszerűbb, mint az esküvői papírgyűjtési akció, amit bármely általános iskola megirigyelhetett volna. Két lehetőségünk volt: vagy Magyarországon adjuk be a papírokat, vagy az Isztambuli Főkonuzulátuson intézünk mindent.

Az első variáció természetesen az esküvői felhajtás fordítottja lenne. Vagyis minden papírt fordítani, meg hitelesíteni. Persze nem mindegy ám, milyen sorrendbe, mint ahogy az sem, hogy akkor ki fordítja, meg ki hitelesíti. Meg a fordítót ki hitelesíti, a hitelesítőt meg ki fordítja, és vajon akkor is minden hiteles lesz, ha a tinta csak ócska kínai gyártmány az aláíráson, vagy annak is hitelesnek kell lennie. Nem tudom, akinek van kedve, próbálja ki ezt az utat. Nem fog unatkozni, de biztos, hogy többet fog sikoltozni, mintha ugyan ennyi pénzért a hullámvasúton töltene egy egész hetet.

A másik variáció viszont tényleg egyszerű. Csak néhány papír és egy kis ügyintézési pénz kellett a követségre. Természetesen azért itt is voltak akadályok. Mert hát nem lehet minden olyan egyszerű, mint Einstein relativitás-elméletének bizonyítása. Az a házassági papír, amit mindenki használ Törökországban, azt nem fogadja el a Magyar Állam. Ezen ugye nincs is miért meglepődni. Mint ahogy azon se, hogy a másik fajtáról senki se hallott. De azért az önkormányzatnál az adminisztrációs kisasszony volt olyan rendes, és kikereste a nagy állami lexikonban, hogy mi is az, meg hogyan kell összeállítani. Cserébe én pedig megmutattam neki a magyar nyomtatójavítási technikát: kettőt balról, hátmar jobbról. Lábbal. Csizmással. Minden jel arra utal, hogy hamarosan elterjed majd egész Törökországban. Kellett volna copyright licenszet kérnem…

Na tehát, néhány papírt összeszedve már csak be kellett menni a konzulátusra, utána pedig a bankba. Szerencsére a bankok errefelé elég rugalmasak, és az eredetileg euróban meghatározott árat lehetett vegyesen, euró-dollár-líra kombinációban is fizetni. Mindezek után már csak várni kellett.

A szokásos 30 napot.

Most viszont megjött a papír. Szép hologramos-vízjeles-pecsétes. Ráadásul három nyelven van kitöltve: magyar, angol és francia. Így most már a Magyar Állam is elismeri, hogy mi házasok vagyunk. És ugyebár ez már EU-kompatibilis.

Vagy talán mégse?
Azt már megtanultuk az EU-ban, hogy a dolgok messze nem úgy működnek, mint ahogy kellene. Ami EU-biztosnak látszik, attól kell a legjobban rettegni. Erre talán legjobb példa a kártyás fizetés, ami vagy sikerül, vagy nem. Így aztán ez a házassági papír vagy jó lesz más EU-országban is, vagy nem.
Azért a magyarok biztosra akartak menni, ezért a megjegyzés mezőbe kizárólag magyar nyelven beírták azt, hogy a feleség török állampolgár. Ennek köszönhetően biztos, hogy fogjuk mi még ezt a papírt fordítgatni, meg hitelesítgetni, meg a hitelesítőt is fordítgatni, a fordítót meg hitelesítgetni…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Ismét egy bejegyzés, ami biztosan senkit sem érdekel, de azért le kell írni. 😀

Lassan végére érek annak a sok kacatnak, amivel ez a blog el van látva. Menet közben biztosan észrevetettek egy-két újdonságot. De vannak olyanok is, amik nem látszanak. Na meg olyan is, ami nekem jó elsősorban, és persze olyan is, ami nem működik, vagy tényleg el kellene olvasni a használati utasítást. 😀 pl. sajnálom, hogy a Flickr album nem működik, és továbbra is kézzel kell a képeket berakni.

Költözés óta egyik leglátványosabb újdonság a jobb oldalon néha feltűnő szavazósdi. Az lesz a kínzókamra, mert ott fogok mindenkit kivallatni a legmélyebb titkáról. 😀

Ott megpróbálok olyan infókat gyűjteni, amit utána ellenetek értetek lehet felhasználni. Például olyan témában írok, ami titeket is érdekel. Elvileg ez mindenkinek jó. Júj, ez így túl nyálas lesz… 😛

Másik, hogy van egy automatikus modul, ami összekapcsolja a bejegyzéseket. Ez elvileg arra jó, hogy ne egy nagy káosz legyen az egész. Eddigi eredmény szerint inkább hatalmas káosz lett. 😀 Nem igazán jó ez a struktúra. Bár jobban lehet olvasgatni, de megtalálni már nem egyszerű (van kereső, meg tag meg mindenféle, ami azért segít). Legjobb lenne egy wiki struktúrába beírni, de akkor meg ti (és persze én se) találnátok meg az újdonságokat. Úgyhogy egyenlőre marad ez, míg valaki hátul a fészerben nem talál ki egy új, világmegváltó változást.

Szóval ebben az automatikus kapcsoló modulban, a bejegyzések alján vannak a hasonló oldalak. Ez a teg-ek alapján működik. Mióta ráengedtem a rendszerre az automatikus tagelést, azóta egyszerre lett jobb, meg rosszabb. Kénytelen vagyok az automatikus tagelest használni, mert így utólag is rakhatok tageket. Különben sose találnám meg a kapcsolódó anyagot. Csak közben az automatika minden mást is bejegyez. Így ez a tagelés-összekapcsolódás még csiszolásra szorul. Ne lepődjetek meg, ha hirtelen teljesen mások lesznek a hasonló oldalak. 😀

Ha hasonló téma érdekel titeket (pl. más éttermi leírások), akkor kattintsatok a TAG-ekre. Sajnos a macska tag mindent elvisz és összekever. De hát ilyenek a macskák… 🙂

Lássuk, mi új van még… az zoknim például…

Régen volt egy térképünk. Persze régen is sok baj volt vele, de mostanra eltűnt. De nem teljesen. Jobb oldalt az ajánlott linkek mezőben megtalálható. Ennek az lenne a haszna, hogy a térképen megtaláljátok, amiről írok. Pl. hol is van az a jó kis könyvesbolt. valaha szép színes volt, de egy apró hiba miatt az új pontok mind kékek. 🙁

Itt viszont van nekünk egy időjárás ablakunk is. Láthatjátok, ha nálunk éppen szakad az eső, és örülhettek, hogy nálatok süt a nap. 🙂

Ennél azért sokkal hasznosabb, hogyha esetleg (véletlenül) megtetszene egy bejegyzés, akkor az alján vannak mindenféle színes gombok. Ezzel be lehet tenni Diigo könyvjelzőnek, el lehet küldeni Facebookba (meg persze a fenébe is), és akár PDF-be lementhető vagy kis is nyomtatható. Ebből a PDF azért jó, mert utazáskor magaddal viheted (a nyomtatottat is, és akkor a melegben tudod magad legyezni is), és akkor ha elakadsz, akkor meg tudod nézni, hogyan is kell erős paprikát vásárolni. Ez tehát tényleg egy jó dolog.

Ilyen színes kis ikonból rengeteg van. Ha van kedvenc portálod, web2 bizgentyűd, de nem látod az ikonját, írjál nyugodtan. Én megnézem, és ha van, akkor bekapcsolom neked.

Legalább ugyan ennyire hasznos dolog, hogy felfedeztük, a macskát visszafele simogatva nem egészséges.

Az ilyenek miatt lesz tele macska tagekkel az egész blog… 😀

Aztán, van egy olyan is, hogy Woopra. Ezzel lehet statisztát kapni, hogy a látogatók mennyi ideig maradnak az oldalon, mielőtt elalszanak, és melyik bejegyzés volt az, ahonnan sikoltozva elfutottak. Ez persze nekem jó. Érdekessége, hogy az éppen nézelődő látogatóval lehet chatelni is. Jó módszer frászt hozni valakire, hogy olvasás közben hirtelen megjelenik egy ablak, hogy valaki beszélni akar veled. Én nem hiszem, hogy egyáltalán használni fogom de jó tudni, hogy ilyen más oldalakon is megtörténhet.

Van egy olyan extra is, aminek az a neve, hogy Snap Shot. Ez egy böngésző kiegészítő, amit ha feltelepítesz a gépedre akkor kis előnézeti képet mutat neked, ha olyan linkre állsz, ami az én, vagy más Snap Shot oldalra mutat. Nézd meg, ha tetszik telepítsd fel, ha nem, akkor töröld le (mármint a kiegészítőt, ne az oldalt 🙂 )

Jobb oldalt egyébként számos linket találtok, ami valamilyen szinten kapcsolódik az oldalhoz. Meg van reklám is, hátha összejön annyi pénz, amiből vehetek egy pöndörös orrú bojtos-csengős fapapucsot magamnak 🙂

És akkor végén a legizgalmasabb. Jobb legalul van a BlogCatalog. Ez aztán nagyszerű dolog, hogy kint van az oldalon. Még egy pandasimogató versenyt is szeretnék reklámozni, de sehol sem találok ilyen beilleszthető linket.

Meg persze az is jó dolog, hogy felfedeztem az időzített aktiválást, így amikor ez a bejegyzés megjelenik én még aludni fogok. 🙂 Így legalább lehet majd előre dolgozni, és egy-egy komolyabb témára több idő jut. Na meg lehet még megjelenés előtt módosítani, ha valamit kifelejtettem. 😀

Ja igen, hétvége eztán már végleg pihenő nap lesz, így kinek nem volt ideje, ilyenkor behozhatja a lemaradást. 🙂

Mindenkinek további jó szórakozást!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
 

Hogyan házasodjunk külföldre?
Ha az adminisztrációs részét nézzük, akkor a legjobb válasz az, hogy ne tegyük!

Persze az ember nem adminisztrációs okokból házasodik, legalábbis normális esetben nem.

Ebben az a jó, hogy minden országban más. Sőt, minden városban, minden kerületben. De egyébként tök mindegy, mert pecsét alapu rendszerben elünk. Ez azt jelenti, hogy akinél a pecsét van, az a király vagy királynő. A többi nem számít, mert úgyis az az ember teszi rá a végén a pecsétet. Bárki bármit mond, azt felejtsd el!
Ha meg már rajta van a pecsét, akkor meg mindenki csak a vállát vonogatja majd.

A dolgok végére ezt mi is megtanultuk.

Történt ugyanis, hogy belevágtunk a házassági adminisztrációba. Aztán hülye fejjel megkérdeztük a magyar bürokráciát, hogy ehhez mi kell. Bár inkább ne mondtak volna semmit. 😀

Túoldalt is megkérdeztük az adminisztrációt. Sema már volt annyira rutinban, hogy megkerülte az egész rendszert, és attól a személytől kérdezte meg a dolgokat, aki a házassági papírt intézi, aki a pecsétet rakja, aki összead minket.

Az egész végül is egyszerű, mert csak két papír kell: a születési anyakönyv leghitelesebb másolatának hitelesített verziója. Meg egy másik papír, hogy nem vagyok házasak. Ehhez jött még két orvosi vizsgálat Istanbulban, meg két talicska fénykép.

Najó, az anyakönyvi dolog az könnyen meg. Szokásos 2 óra várakozás a születési körzetben, és máris meglett a hologramos papír. És három nyelvű!!!

A nemházas-igazolás már sokkal viccesebb volt. Ugyanis azzal kezdte az önkormányzat, hogy milyet kérünk. Van az egyszerű, és a másik aminek már hivatalosan is bonyolult neve van, így nevezzük azt inkább bonyolultak. Az úgy indul, hogy a másik félnek a másik országból kell igazolás, hogy nem házas, meg valami másik halom papír, de annyi, hogy azt már csak teherhajóval lehet behozni az országba. Ebben csak az a kérdés, ha nekem is kell igazolást küldenem a másik országba, hogy nem vagyok házas, de ehhez onnan is kell igazolás, amihez az kell, hogy én küldjek igazolást, amihez onnan kell igazolás… akkor ki kezdi és hogyan?
Ebben egyébként az is benne van, hogy engedélyezik a magyar törvények szerinti házasságot,  míg az egyszerűben ilyen apróság nincs benne. Azt lehet használni 5. feleségnek vagy 5. férjnek attól függ, merre járunk.

Ezzel ellettében az egyszerű talán túlságosan is az…
Minden magyar állampolgárról van egy általános információ: név, lakcím, születési adatok, szülők neve, macskák neve, stb… Ezek között az egyik a házassági állapot. És mivel ez hiteles helyről származik, ez hiteles lesz házassági igazolásra is. Persze ha le van pecsételve, és alá is van írva.
Biztos ami boztos, a néni azért ráírta kézzel a papírra, hogy házasság céljából lett kiadva. Plusz aláírás és pecsét. Igaz, a hatalmas információ mind elfért a lap sarkában, de így legalább maradt hely a papíron, amit a nyomtató össze tudott gyűrni 🙂

A jóhír, hogy a papír viszont csak négy hónapig érvényes (ez persze felvethetne bizonyos egyéb kérdéseket is), de ezt ugye nem kell mindenkinek tudnia 🙂 Meg más országban, más alapján számítják a határidőt. Törökországban pl. a lap beadási ideje. Az esküvő akár évek múlva is lehet.

Tehát eme két papírral elvileg a fordító irodába kellett mennünk, majd a követségre. A túloldal szerint viszont apostil kell, majd a török oldalon fordítani.
Az egyszerűség kedvéért már a fordító iroda beleszólt a dolgokba (de minek…), hogy ők szívesen lefordítják, de ilyen papírt még sose láttak. Szerintük kérjünk másikat. Az ilyen papír a nemházas-igazolás volt…
Nosza vissza az önkormányzathoz (szerencsére nem minden nap van nyitva az anyakönyvi rész), és megkérdeztük a szakértőt. Tőle is megtudtuk, hogy van az egyszerű és a bonyolult igazolás. Vagyis nincs más. De annyival előbbre jutottunk, hogy kiderült, ebben az ügyben senki nem fog tudni segíteni, de legalább mindenkinek rengeteg ötlete van.

Najó, akkor jött a követség. Eddigre a hiteles papírok le lettek fordítva, és ők is hitelesek lettek (mármint a fordítások). A hitelesítés ki tudja miért egy francia igazolásként volt ráirva a fordításra. Ennek köszönhetően a nemházas-igazolás elérte a 2 oldalt (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás + 1 francia hablblabalabla), míg a másik, a születési papír maradt 1 oldal (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás, de a habalabala kifért az első oldalra). Vagyis a fordítás után nemcsak dupláztunk, hanem kamatoztunk is.
A törlesztés a követségen jött, ahol oldalanként fizettük a követségi pecsétet. Dejó nekünk.

A követség szerint mindez már hivatalos és rendben van. A török anyakönyv szerint viszont nem.
Azt mondta, hogy bár a nyagykövet egy elismert és tisztességes személy, de honnan tudja ő, hogy az önkormányzat felíratú lap valóban az önkormányzattól jött, nem pedig az Országos Macskasimogató Baráti Társaságtól. Mer ugye azoknak is lehet pecsétjük…

Fene egye meg, igaza van. Végül is erre találták ki az apostilt, ami igazolja, hogy a magyar állam az magyar állam. (a történetet tovább színesítheti, ha olyan országba megyünk, ami a magyar apostilt se fogadja el hitelesnek, hanem nemzetközit kér. Mi szerencsére ebből a körből kimaradtunk.)

Na jó, akkor apostil, majd minden megy Istanbulba.

Míg a papírok a minisztériumban voltak, én már átjöttem Törökországba, hogy intézzük az ügyeket. Anyu küldte utánunk DHL-el a cókmókot (a DHL meg közben elment Amszterdamba… micsoda kalandjai voltak annak az összegyűrt nemházas-igazoló lapnak…).

Szerencsére elég könnyen találtunk hitelesített fordító irodát, akinek van hiteles magyar fordítója (ebben a szituban még a macskának is hitelesnek kell lennie, különben a nyávogása érvénytelen).
Super, akkor mehet az apostil fordítása. Csak az kellett, az eredeti nem érdekelt senkit, de össze kellett tűzni, nemzeti szalaggal összefűzni, papírpecséttel összeragasztani, és még a fordítással megegyező sorszámot is adni attól függően, hol is készült róla a másolat. Vagyis a szerencsétlen papír nemhogy össze volt gyűrve, hanem négy oldaláról lógtak a különböző fordítások és hitelesítések is.

Igen ám, de az apostil nem 100%-ban magyar ám! A fejlécen ott van angolul, hogy mi a bánat, meg ki adta ki. És bár a fordításhoz annyi angol ismeret is elég, amivel a Madonna bármely dalát el tudjuk énekelni, de az már nem lesz hiteles! Vagyis a fejléchez hiteles angol-török fordító kell!

Aki már nem bírja követni, azt most tartson egy szünetet!

Így végül, néhány extra körrel, elkészült a fordítás. Ezt jelezve minden lapra rátettek 2-2 batár nagy pecsétet, ami jelezte a hiteles fordító iroda munkáját. E mellett az anyag tartalmazta a hiteles fordító nevét. De nem a hitelességét! Ugye érthető? A lap még mindig nem volt hiteles a Török Köztársaság számára, mert az még nem hitelesítette a lapot (csak az irodát meg a fordítót).

Ezért átmentünk a hitelesítő irodába, amit én csak Pecsét Szalonnak hívok, mert ez szinte semmi mást nem csinál, csak pecsétel. Sőt! Itt van álmaim munkahelye, ha besokallok a számítógéppel:

Van egy ember ott, aki egész n
ap semmi mást nem csinál, csak az elé rakott papírt a megfelelő számmal ellátott pecséttel jól megdöngeti (a számot is valaki más adja oda neki). Ő a hitelesítő. Az ég világon nem szól hozzá senki, nincs ügyfele, nincs felelősége (hiszen se a papírt, se a számot nem ő dönti el), nincs határideje, mindezért cserébe a 2. emeleten egy olyan üvegfal mellett ül, ahonnan csodás kilátás nyílik Istanbul egyik részére.

Ide vittük be a majdnem kész papírokat. Itt ellenőrizték, hogy a hiteles fordító iroda hiteles fordítója (a magyar és az angol is) benne van-e a hiteles listában. Majd mikor erről meggyőződtek, akkor kaptunk egy halom aláírást és pecsétet. Persze minden lapra.

Ezzel a két talicskányi papírhalommal mentünk az önkormányzathoz, ahol legnagyobb örömünkre átvették, és elismerték a hitelességét. Bár nem értették, hogyan lett ekkora kupac ebből a két adatlapból.

Végeredmények:
A nemházas papír lett a leghosszabb, annak ellenére, hogy az volt a legrövidebb. Összesen 8 lap lett, 42 pecséttel és 15 aláírással 7 különböző embertől és 3 bélyeg.

Szerencsére nem Németországa akartunk házasodni, mert az állítólag nem ilyen egyszerű…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
 
1 4 5 6

64
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
havaalanι
“airport”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések