Kalandok Isztambulban és Törökországban.

esküvő

Az Iszlám naptár egyik különlegessége, hogy a Föld mozgása helyett a Holdat veszi alapul. E miatt az évek kb. 10-11 nappal rövidebbek, mint a “hagyományosak”.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ünnepek 10 nappal korábban érkeznek minden évben. Másképpen mondva míg a keresztény gyerekeknek 365 (pontosabban csak 362) napot kell aludniuk a következő karácsonyig, addig az muzulmán gyerekeknek csak 355-öt!

Ebből adódóan nincsenek nyári vagy téli ünnepek. Az ünnepek jönnek, meg mennek, de leginkább közelebb jönnek (íme a Matematikai Határérték a gyakorlatban! Az ünnepek mindig közelebb vannak, de annyira nem, hogy végül találkozzanak. 🙂 – persze ez nem így van, de legalább példának is rossz! ).

Idén a Ramadán (Ramazan) pont a nyár közepére esik.: június 29. – július 27. És ez a fő esküvői időszak is! Márpedig a Ramadán (Ramazan) alatt nem lehet házasodni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
 

Ott állt a lány, az oltár jobb oldalán….

– Te, Délceg Herceg, fehér lovon, akarok-e feleségül venni az itt megjelent Szőke Hercegnőt, akinek nagy kék szemei vannak?
– Igen.
– És te, Szőke Hercegnő, nagy kék szemekkel, akarsz-e férjhez menni az itt megjelent Délceg Herceghez, akinek szőnyegboltja van?
– Igen.
– Akkor én most titeket házas….
– KHM-KHM! – egy köhögés hallatszott a hátsó sorból, ahol felállt egy ember. Nem, Ő nem a gonosz boszorka volt. Az csak mérgezett almával hadonászik. Ő sokkal rosszabb volt: szemüveget viselt, mellényt, és a zsebében egy pecsét lapult. Őt úgy hívják, hogy bürokrata. – A házasság nem érvényes! Erről a lapról hiányzik az Apostille!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
 

Amikor összeházasodtunk, akkor az esküvő Isztambulban zajlott. Meg azt a papírhegyet, amire szükség volt, azt is Isztambulban adtuk be. Pontosabban Sariyer Önkormányzatnak, ott is az anyakönyveztető nőnek. Azért kell ilyen pontosan, mert az ő keze van a dolgokban, az ő aláírása van mindenen, azaz ő a halatom úrnője. Legyen ez akár pozitív, akár negatív értelmű…

Viszont ez elég ahhoz, hogy Törökországszerte elismerjék, mi bizony házasok vagyunk. Más dolog persze, ha a gép adatbázisából kimarad egy-egy adat, mert akkor a Jóisten se tudja kibogarászni, hogy mégis mi az ábra, függetlenül, milyen vallású is az, aki a számítógép előtt ül… A különbség csak annyi, hogy ki, és mégis mit műveljen azzal az ócska masinával. Az “ócska masina” meghatározása persze már megint egységes, mégha nem is ilyen finoman lett megfogalmazva.

Tehát ezzel Törökországban elismertek lettünk. Csakhogy ettől még nem lesz automatikusan Magyarországon is elismert. Ahhoz a Magyar Államnak is anyakönyveznie kell.

Szerencsére ez nem is olyan bonyolult. Sőt, sokkal egyszerűbb, mint az esküvői papírgyűjtési akció, amit bármely általános iskola megirigyelhetett volna. Két lehetőségünk volt: vagy Magyarországon adjuk be a papírokat, vagy az Isztambuli Főkonuzulátuson intézünk mindent.

Az első variáció természetesen az esküvői felhajtás fordítottja lenne. Vagyis minden papírt fordítani, meg hitelesíteni. Persze nem mindegy ám, milyen sorrendbe, mint ahogy az sem, hogy akkor ki fordítja, meg ki hitelesíti. Meg a fordítót ki hitelesíti, a hitelesítőt meg ki fordítja, és vajon akkor is minden hiteles lesz, ha a tinta csak ócska kínai gyártmány az aláíráson, vagy annak is hitelesnek kell lennie. Nem tudom, akinek van kedve, próbálja ki ezt az utat. Nem fog unatkozni, de biztos, hogy többet fog sikoltozni, mintha ugyan ennyi pénzért a hullámvasúton töltene egy egész hetet.

A másik variáció viszont tényleg egyszerű. Csak néhány papír és egy kis ügyintézési pénz kellett a követségre. Természetesen azért itt is voltak akadályok. Mert hát nem lehet minden olyan egyszerű, mint Einstein relativitás-elméletének bizonyítása. Az a házassági papír, amit mindenki használ Törökországban, azt nem fogadja el a Magyar Állam. Ezen ugye nincs is miért meglepődni. Mint ahogy azon se, hogy a másik fajtáról senki se hallott. De azért az önkormányzatnál az adminisztrációs kisasszony volt olyan rendes, és kikereste a nagy állami lexikonban, hogy mi is az, meg hogyan kell összeállítani. Cserébe én pedig megmutattam neki a magyar nyomtatójavítási technikát: kettőt balról, hátmar jobbról. Lábbal. Csizmással. Minden jel arra utal, hogy hamarosan elterjed majd egész Törökországban. Kellett volna copyright licenszet kérnem…

Na tehát, néhány papírt összeszedve már csak be kellett menni a konzulátusra, utána pedig a bankba. Szerencsére a bankok errefelé elég rugalmasak, és az eredetileg euróban meghatározott árat lehetett vegyesen, euró-dollár-líra kombinációban is fizetni. Mindezek után már csak várni kellett.

A szokásos 30 napot.

Most viszont megjött a papír. Szép hologramos-vízjeles-pecsétes. Ráadásul három nyelven van kitöltve: magyar, angol és francia. Így most már a Magyar Állam is elismeri, hogy mi házasok vagyunk. És ugyebár ez már EU-kompatibilis.

Vagy talán mégse?
Azt már megtanultuk az EU-ban, hogy a dolgok messze nem úgy működnek, mint ahogy kellene. Ami EU-biztosnak látszik, attól kell a legjobban rettegni. Erre talán legjobb példa a kártyás fizetés, ami vagy sikerül, vagy nem. Így aztán ez a házassági papír vagy jó lesz más EU-országban is, vagy nem.
Azért a magyarok biztosra akartak menni, ezért a megjegyzés mezőbe kizárólag magyar nyelven beírták azt, hogy a feleség török állampolgár. Ennek köszönhetően biztos, hogy fogjuk mi még ezt a papírt fordítgatni, meg hitelesítgetni, meg a hitelesítőt is fordítgatni, a fordítót meg hitelesítgetni…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Hogyan házasodjunk külföldre?
Ha az adminisztrációs részét nézzük, akkor a legjobb válasz az, hogy ne tegyük!

Persze az ember nem adminisztrációs okokból házasodik, legalábbis normális esetben nem.

Ebben az a jó, hogy minden országban más. Sőt, minden városban, minden kerületben. De egyébként tök mindegy, mert pecsét alapu rendszerben elünk. Ez azt jelenti, hogy akinél a pecsét van, az a király vagy királynő. A többi nem számít, mert úgyis az az ember teszi rá a végén a pecsétet. Bárki bármit mond, azt felejtsd el!
Ha meg már rajta van a pecsét, akkor meg mindenki csak a vállát vonogatja majd.

A dolgok végére ezt mi is megtanultuk.

Történt ugyanis, hogy belevágtunk a házassági adminisztrációba. Aztán hülye fejjel megkérdeztük a magyar bürokráciát, hogy ehhez mi kell. Bár inkább ne mondtak volna semmit. 😀

Túoldalt is megkérdeztük az adminisztrációt. Sema már volt annyira rutinban, hogy megkerülte az egész rendszert, és attól a személytől kérdezte meg a dolgokat, aki a házassági papírt intézi, aki a pecsétet rakja, aki összead minket.

Az egész végül is egyszerű, mert csak két papír kell: a születési anyakönyv leghitelesebb másolatának hitelesített verziója. Meg egy másik papír, hogy nem vagyok házasak. Ehhez jött még két orvosi vizsgálat Istanbulban, meg két talicska fénykép.

Najó, az anyakönyvi dolog az könnyen meg. Szokásos 2 óra várakozás a születési körzetben, és máris meglett a hologramos papír. És három nyelvű!!!

A nemházas-igazolás már sokkal viccesebb volt. Ugyanis azzal kezdte az önkormányzat, hogy milyet kérünk. Van az egyszerű, és a másik aminek már hivatalosan is bonyolult neve van, így nevezzük azt inkább bonyolultak. Az úgy indul, hogy a másik félnek a másik országból kell igazolás, hogy nem házas, meg valami másik halom papír, de annyi, hogy azt már csak teherhajóval lehet behozni az országba. Ebben csak az a kérdés, ha nekem is kell igazolást küldenem a másik országba, hogy nem vagyok házas, de ehhez onnan is kell igazolás, amihez az kell, hogy én küldjek igazolást, amihez onnan kell igazolás… akkor ki kezdi és hogyan?
Ebben egyébként az is benne van, hogy engedélyezik a magyar törvények szerinti házasságot,  míg az egyszerűben ilyen apróság nincs benne. Azt lehet használni 5. feleségnek vagy 5. férjnek attól függ, merre járunk.

Ezzel ellettében az egyszerű talán túlságosan is az…
Minden magyar állampolgárról van egy általános információ: név, lakcím, születési adatok, szülők neve, macskák neve, stb… Ezek között az egyik a házassági állapot. És mivel ez hiteles helyről származik, ez hiteles lesz házassági igazolásra is. Persze ha le van pecsételve, és alá is van írva.
Biztos ami boztos, a néni azért ráírta kézzel a papírra, hogy házasság céljából lett kiadva. Plusz aláírás és pecsét. Igaz, a hatalmas információ mind elfért a lap sarkában, de így legalább maradt hely a papíron, amit a nyomtató össze tudott gyűrni 🙂

A jóhír, hogy a papír viszont csak négy hónapig érvényes (ez persze felvethetne bizonyos egyéb kérdéseket is), de ezt ugye nem kell mindenkinek tudnia 🙂 Meg más országban, más alapján számítják a határidőt. Törökországban pl. a lap beadási ideje. Az esküvő akár évek múlva is lehet.

Tehát eme két papírral elvileg a fordító irodába kellett mennünk, majd a követségre. A túloldal szerint viszont apostil kell, majd a török oldalon fordítani.
Az egyszerűség kedvéért már a fordító iroda beleszólt a dolgokba (de minek…), hogy ők szívesen lefordítják, de ilyen papírt még sose láttak. Szerintük kérjünk másikat. Az ilyen papír a nemházas-igazolás volt…
Nosza vissza az önkormányzathoz (szerencsére nem minden nap van nyitva az anyakönyvi rész), és megkérdeztük a szakértőt. Tőle is megtudtuk, hogy van az egyszerű és a bonyolult igazolás. Vagyis nincs más. De annyival előbbre jutottunk, hogy kiderült, ebben az ügyben senki nem fog tudni segíteni, de legalább mindenkinek rengeteg ötlete van.

Najó, akkor jött a követség. Eddigre a hiteles papírok le lettek fordítva, és ők is hitelesek lettek (mármint a fordítások). A hitelesítés ki tudja miért egy francia igazolásként volt ráirva a fordításra. Ennek köszönhetően a nemházas-igazolás elérte a 2 oldalt (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás + 1 francia hablblabalabla), míg a másik, a születési papír maradt 1 oldal (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás, de a habalabala kifért az első oldalra). Vagyis a fordítás után nemcsak dupláztunk, hanem kamatoztunk is.
A törlesztés a követségen jött, ahol oldalanként fizettük a követségi pecsétet. Dejó nekünk.

A követség szerint mindez már hivatalos és rendben van. A török anyakönyv szerint viszont nem.
Azt mondta, hogy bár a nyagykövet egy elismert és tisztességes személy, de honnan tudja ő, hogy az önkormányzat felíratú lap valóban az önkormányzattól jött, nem pedig az Országos Macskasimogató Baráti Társaságtól. Mer ugye azoknak is lehet pecsétjük…

Fene egye meg, igaza van. Végül is erre találták ki az apostilt, ami igazolja, hogy a magyar állam az magyar állam. (a történetet tovább színesítheti, ha olyan országba megyünk, ami a magyar apostilt se fogadja el hitelesnek, hanem nemzetközit kér. Mi szerencsére ebből a körből kimaradtunk.)

Na jó, akkor apostil, majd minden megy Istanbulba.

Míg a papírok a minisztériumban voltak, én már átjöttem Törökországba, hogy intézzük az ügyeket. Anyu küldte utánunk DHL-el a cókmókot (a DHL meg közben elment Amszterdamba… micsoda kalandjai voltak annak az összegyűrt nemházas-igazoló lapnak…).

Szerencsére elég könnyen találtunk hitelesített fordító irodát, akinek van hiteles magyar fordítója (ebben a szituban még a macskának is hitelesnek kell lennie, különben a nyávogása érvénytelen).
Super, akkor mehet az apostil fordítása. Csak az kellett, az eredeti nem érdekelt senkit, de össze kellett tűzni, nemzeti szalaggal összefűzni, papírpecséttel összeragasztani, és még a fordítással megegyező sorszámot is adni attól függően, hol is készült róla a másolat. Vagyis a szerencsétlen papír nemhogy össze volt gyűrve, hanem négy oldaláról lógtak a különböző fordítások és hitelesítések is.

Igen ám, de az apostil nem 100%-ban magyar ám! A fejlécen ott van angolul, hogy mi a bánat, meg ki adta ki. És bár a fordításhoz annyi angol ismeret is elég, amivel a Madonna bármely dalát el tudjuk énekelni, de az már nem lesz hiteles! Vagyis a fejléchez hiteles angol-török fordító kell!

Aki már nem bírja követni, azt most tartson egy szünetet!

Így végül, néhány extra körrel, elkészült a fordítás. Ezt jelezve minden lapra rátettek 2-2 batár nagy pecsétet, ami jelezte a hiteles fordító iroda munkáját. E mellett az anyag tartalmazta a hiteles fordító nevét. De nem a hitelességét! Ugye érthető? A lap még mindig nem volt hiteles a Török Köztársaság számára, mert az még nem hitelesítette a lapot (csak az irodát meg a fordítót).

Ezért átmentünk a hitelesítő irodába, amit én csak Pecsét Szalonnak hívok, mert ez szinte semmi mást nem csinál, csak pecsétel. Sőt! Itt van álmaim munkahelye, ha besokallok a számítógéppel:

Van egy ember ott, aki egész n
ap semmi mást nem csinál, csak az elé rakott papírt a megfelelő számmal ellátott pecséttel jól megdöngeti (a számot is valaki más adja oda neki). Ő a hitelesítő. Az ég világon nem szól hozzá senki, nincs ügyfele, nincs felelősége (hiszen se a papírt, se a számot nem ő dönti el), nincs határideje, mindezért cserébe a 2. emeleten egy olyan üvegfal mellett ül, ahonnan csodás kilátás nyílik Istanbul egyik részére.

Ide vittük be a majdnem kész papírokat. Itt ellenőrizték, hogy a hiteles fordító iroda hiteles fordítója (a magyar és az angol is) benne van-e a hiteles listában. Majd mikor erről meggyőződtek, akkor kaptunk egy halom aláírást és pecsétet. Persze minden lapra.

Ezzel a két talicskányi papírhalommal mentünk az önkormányzathoz, ahol legnagyobb örömünkre átvették, és elismerték a hitelességét. Bár nem értették, hogyan lett ekkora kupac ebből a két adatlapból.

Végeredmények:
A nemházas papír lett a leghosszabb, annak ellenére, hogy az volt a legrövidebb. Összesen 8 lap lett, 42 pecséttel és 15 aláírással 7 különböző embertől és 3 bélyeg.

Szerencsére nem Németországa akartunk házasodni, mert az állítólag nem ilyen egyszerű…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
 

311
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
buz
“ice”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek