Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Mi

Nem olyan régen találtunk még egy magyart itt, Isztambulban.
Attila, Nyíregyházáról jött, szintén egy leányzó miatt, csak neki egy kicsit másképpen alakultak a dolgok.
Szerencsére Attila eléggé talpraesett ahhoz, hogy remekül elboldogult egyedül ebben a hatalmas városban, és közben rengeteg barátra tett szert. Ha minden jól megy, az ő kalandjaiból egy könyvet is kiadunk. 🙂
Most ő is itt dolgozunk velünk, mert remek mérnők.

Ezért úgy érezzük kezdünk komoly kisebbséget alakítani.

A TV-ben megismert módokon, talán nekünk is szervezkednünk kellene.
Mondjuk első lépésnek harcolni, hogy elismert kisebbség legyünk. Majd mi is követeljünk magyar nyelvű iskolát, magyar nyelvű TV és rádió csatornát. Persze ezt mi is megcsinálhatnánk, de követelni sokkal jobb. Hetente utazhatnánk az ENSZ-be, meg Hágába és Strassburgba. De biztosan találnánk más helyet is. Csak asztal legyen, meg gumicsizma, amivel lehet csapkodni. 🙂

Mindenképpen fontos lenne az autonómiát kiharcolni, de még jobb lenne ha mindjárt egy független országot.
Ezt az utcát, mondjuk lezárnánk, és útlevelet meg vízumot kérnénk.

Az anyaországgal, azaz Magyarországgal nem közösködnénk, mert az úgy nem lenne eléggé vagány. Sőt, még az EU-ba sem akarnánk csatakozni. Inkább a szomszédos utcában a Bajszosokkal lépünk unióba.

Saját pénzt is kibocsájtanánk (ameddig bírja tintával a nyomtató), de mivel nem adunk belőle senkinek, rendkívül ritka lenne. Így magasan tarthatnánk az értékét, és garantáltan nem függnénk sem a forint, sem az euró mozgásától.

Egyenlőre további terveink nincsenek, majd figyelmesen nézzük a TV-ben levő kisebbségeket újabb ötletekért. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Isztambul időjárása különleges. Sőt egyedi. Köszönhetően a Fekete-tengernek, a Márvány-tengernek, a közte levő dimbes-dombos résznek, és persze, hogy mindezen keresztbe van egy szoros, a Boszporusz.

Az időjárásra éppen ezért a jellemző a kiszámíthatatlan. Vagy más néven a változó, vagy kaotikus. De mégis a legjobb az, hogy egy akkora városban, mint Budapest-Szeged távolsága, nem csak egy időjárás van. Minden kerületnek van saját időjárása. Sőt, saját napkeltéje is, mert Isztambul annyira hatalmas, hogy a város egyik részéről mire eljut a nap a másik végére, addig percek telnek el. Tiszta mázlija a Napnak, hogy hajnalban indul útra, amikor még nincs forgalom, mert ha bedugul a hídon, akkor lehet, hogy csak délutánra vergődik át Ázsiából Európába.

Az időjárás fő meghatározója a Boszporusz, amitől az egész városban sokkal magasabb a páratartalom, mint máshol. Ez egy olyan furcsa szituációt teremt, hogy az asztalon kint felejtett pogácsa, kenyér, stb.. vagy kiszárad, vagy átnedvesedik.

Egyenlőre még nem derült ki, hogy mitől függ, mi fog pillanatok alatt kiszáradni, és mi lesz nedved. A mézeskalács pl. egy nap alatt a kőkeményből lány puha lesz. A pogácsa is inkább puhul. A kenyér néha szárad, néha meg jól bepenészedik. A fűszerek viszont… na azok aztán keményednek.

Hiába az elzárt szekrény, a légmentes zacskó, és a csomósodásgátló, a fűszerek olyan kemények, hogy követ lehet velük törni.

Úgyhogy egyenlőre Isztambul – csomósodásgátló: 3 – 0

Ez is csak dísznek van… Nem, a minőségét nem őrzi meg 2010-ig, hanem csak 3 napig.
E mellett szeretném tudni, hogyha a fokhagyma 40%, akkor hogy lesz a konyhasó max. 65?
És akkor hol van a csomósodásgátló?
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Augusztus első hétvégéjén volt az utolsó éjszakai Boszporusz hajótúra. Igaz, ez most az Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt keretében működött, de azért mindenki kihangsúlyozta, hogy már több évtizedes hagyománya van az egésznek. Így, aki lemaradt róla, ne bánkódjon, tutira lesz jövőre is. 🙂

Mi a biztonság kedvéért jó előre bevacsoráztunk. Elvileg a végállomáson két óra áll rendelkezésünkre, hogy vacsorázzunk és sétáljunk, sőt, még a várhoz is felmásszunk. De valójában jó, ha egy óra marad fagyizásra.
Hát igen, nagy a dugó a Boszporuszon. Kerülgetni kell a vízmolekulákat.

 Ortaköy, még napsütésben

Mi az utolsó belvárosi kikötőnél, Beşiktaş-nál szálltunk fel a hajóra. A hajó kicsi volt, de legalább sokan voltak rajta. Talán néhány megállóval hamarabb kellett volna felszállnunk. Vagy még jobb, ha eleve a hajógarázsban (ennek vajon mi a neve).

A naplemente

Volt, aki készült, és nem bízott abban, hogy rendes ülőhelyet talál. Hozott kemping széket. Ezen mások is fellelkesültek, és telefonon szóltak az ismerősöknek, hogy a következő megállóban hozzunk nekik is valamilyen széken. Volt, aki sima otthoni széken ült, de irodai forgószékek is érkeztek.

Európai Erőd, odafele menet…

No de, csak felfértünk, és még ülőhelyet is találtunk. Belül rengeteg szabad hely volt, köszönhetően a legalább 10 fokos hőmérséklet különbségnek. Így mi kényelmesen elfértünk, míg kívül úgy nézett ki a hajó, mint egy túlérett cseresznyefa: mindenhol emberek csüngtek.

..és visszafele

A hajó estfele indult, és haladt végig a Boszporuszon. Innen tudtunk néhány naplementés képet fényképezni.

Este a Boszporusz teljesen más, mint nappal. A fő különbség, hogy sötét van. Ezért persze nehéz is fotózni. Viszont sok épület látványosan van kivilágítva. Leginkább persze a Boszporusz-híd, az első, hiszen az Isztambulban rengeteg helyről látszik. Ráadásul különböző színekben van, így mindenki választhat, melyik tetszik neki a legjobban, melyiket fotózza le.

A piros (narancs) híd

Az út végére teljesen besötétedett. Persze a hajónk késett, így nem másztunk fel a magyar erődbe, ahonnan látható a Fekete-tenger. Bár éjszaka a Fekete-tenger bizonyára igencsak fekete lehetett… Sőt, a hajónk olyannyira késett, hogy még egy jó kis vacsorára sem maradt idő. Csak egy gyors fagyira. Azt is a hajón ettük meg.

A zöld híd

Igen, mi egy kicsit rutinosak voltunk, és azonnal mentünk vissza a hajóra, hogy elfoglaljuk a legjobb helyeket. Ez jó tanulság mindenkinek. Ha szeretnénk is valamit látni a hajó végállomásán, akkor úgy érdemes menni, hogy visszafele másik hajóval jövünk. Ez persze csak nyáron lehetséges, napközben, amikor két hajó is van.
Lehet busszal is visszafele menni. A turisták többsége egyébként is visszafele inkább alszik (főleg, ha a pincér a fél étlapot beléjük tudta tukmálni). Most az ázsiai oldalon vagyunk, így az Üsküdar vagy a Kadıköy feliratú buszokat, dolmuşokat kell keresnünk. Azután már hajóval átmehetünk Eminönübe. Ez a verzió is inkább nappal működik. Este nagyon, nagyon ritkák a buszok…

És a kék híd

Visszafele jövet már sokkal izgalmasabb volt. Leginkább azért, mert eddigre már tényleg besötétedett, így már a kivilágított épületeket láttuk.

Visszaértünk Ortaköybe
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Nemrég találtunk egy jó kis paradicsomleves receptet, amit szeretnénk veletek is megosztani.
A legjobb benne, hogy nemcsak leveshez, hanem bármi más paradicsomos szószhoz is jó. Pl pizzához. 🙂

Jah, és nagyon egyszerű, bár kicsit várni kell vele.

Normál esetben úgy indul, hogy van otthon paradicsom. Kevésbé normál esetben előbb ki kell menni vadászni.

Normál esetben bicska is van ám otthon. Ha már az sincs, akkor viszont rossz helyen ébredtünk fel.

Ezek után (mármint ha találtunk paradicsomot és bicskát is), fogjuk meg a paradicsomot, és vágjuk négy részre. Lehet a mértani középen szeletelni. Vagy fél szemet becsukva az optikai középen is. De ha mindkét szemünket becsukjuk, akkor könnyen a biológiai ujjunkat fogjuk darabolni. Így azt inkább ne tegyük.

Tegyük helyette az így szépen feldarabolt paradicsomainkat egy szép tepsibe. Fontos, hogy a tepsi szép legyen, hogy amikor lefotózzuk és átküldjük az ismerőseinknek, nehogy leszóljanak minket! Sőt, kérjük kölcsön a szomszéd márkás, drága tepsijét is, hogy azzal villogjunk!

A tepsibe helyezés talán nem okoz senkinek problémát. Ez eléggé könnyű, bár lehet nehezíteni, hogy csukott szemmel dobáljuk bele, vagy mandinerből. Esetleg a tepsit berakjuk a sütőbe üresen, rácsukjuk az ajtót, és úgy próbáljuk megtölteni. Talán az utóbbi a legnehezebb. Itt mindenkinek javasoljuk, hogy használja a kreativitását, különben a sütés rettentő unalmas lesz.

Ha már a paradicsom a tepsibe került (és a falakról is lemostuk a foltokat), akkor jöhet a fűszerezés.
Ezt többféleképpen tehetjük meg:
Legegyszerűbb, ha csak szépen odarakunk egy jó nagy darab fokhagymát a paradicsom mellé. De lehet pakolni vöröshagymát (ez a pizzaszószban lesz jó), és megszórhatjuk még fűszerekkel is. Pl. szurokfű (vagány nevén: oregano (helyesírás-ellenőrző szerint öreganyó)), rozmaring, petrezselyem meg ilyenek.

Mindezt behajítjuk a jó meleg 150 fokos sütőbe, és rácsukjuk az ajtót. Megint lehet nehezítésként az ajtót előbb becsukni, vagy pedig a tepsit a szemközti ház ablakából repítjük.

Miután rácsuktuk az ajtót, jól lekötözzük, és egy székkel ki is támasztjuk. Nehogy valaki kijöjjön. A sütés pontosan egy rész Dr. House időegységig tart (42 perc).

Ha mégsem akarunk várakozni, vagy kifogytunk a sorozatokból, akkor ilyenkor lehet előkészíteni a tésztát a pizzához, vagy behűteni a pezsgőt a kiérkező tűzoltóknak. Vagy akár elmagyarázhatjuk a szomszédnak, hogy a drága és menő tepsijét miért nem fogjuk visszaadni.

42+x perc múlva (ahol x egy és a végtelen közötti tartomány bármely értékét felveheti, mi pedig a füstszűrős gázmaszkunkat vesszük fel) kivesszük a tepsit a sütőből. Majd rohanunk az égett kezünket bejegelni.

No, ezzel kaptunk egy paradicsomos alapot. A további sorsáról mi döntünk, hogy paradicsomleves, szósz, öntett, vagy ingyom-bingyom legyen belőle.

Persze még nem így! Előbb valami olyan formát kellene felvennie, ami hasonlít a folyadékra. Ezt tehetjük falhoz csapkodással, vagy a szomszéd megdobálásával (aki nem érti meg, miért nem kapja vissza a tepsijét), de kivételesen választhatunk humánusabb (ENSZ egyezmény kompatibilis) megoldást is: a darálót.

Ennek sok neve van. Szecskagép, Bicskás Haver, Ujjrövidítő, Mixer, stb… Mi Rondónak hívjuk, bár nem tudom mért. Aki nem tudja beazonosítani, annak elmondom: egy kis dobozban forog(nak) a kés(ek). Ebbe mindenfélét bedobálunk, a gép pedig apró miszlikbe darabolja. Mi mindezt a hangulatos üvegablakban nézhetjük végig. Vagy akár fel is vehetjük videóra, ha éppen házihorrort forgatunk.

Tehát ebbe fogjuk a paradicsomot belehajítani. No meg a fokhagymát is, csak azt előtte megpucoljuk. Itt nagy hasznát vesszük a korábban már előpakolt jeget. Pizzaszósz esetén a vöröshagyma is a szeletelőbe kerül. No meg a fűszerek! Pl. feketebors.
És ha már úgyis kevergetünk, akkor az 1 kanál só és 1 kanál cukor is most kerülhet be a rendszerbe. Mármint a szószba, nem a fogaskerekek közé!

Az így kapott massza lesz az alapunk.
Pizzaszós esetén elég felkenni a tésztára, és máris mehet vissza a sütőbe.
Paradicsomleves esetén viszont kicsit felöntjük vízzel, és 10 percig lelkesen kevergetve forraljuk.
Más szószok esetén pedig tovább fűszerezzük, forralgatjuk, vagy amit csak akarunk.

Ebből nekünk ilyen pizzánk lett.
Nyumnyum. Ramazán alatt a legjobb főzőcskés cikkeket írni. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

A bevásárló központok Isztambulban is olyanok, mint a világ bármely pontján: Tele vannak étteremmel, csak valahogy jóllakni sohasem sikerül benne.

Kihasználtuk azt, hogy a Ramazán (Ramadán) miatt egy órával előbb hazamehetünk a munkából, és elmentünk vásárolni. A munka és a vacsora között kb. három óra van. Ez nézőpont kérdése, hogy mire elég.

Normál esetben haza lehet jutni jutni ennyi idő alatt, és készíteni egy jó nagy vacsorát.
Meg lehet próbálni kocsival átjutni a Boszporusz túloldalára, de erre viszont nem lesz elég a három óra.
Vagy el lehet menni vásárolni, meg nézegetni a szép szökőkutakat. Egyébként is olyan érzékeny lett az orrom a vízre, hogy a tenger irányát kilométerekről megérzem. Lassan mindenki engem használ iránytűnek…

Ha viszont vásárolunk (ugye ehhez nem szokott a három óra elég lenni), akkor biztos, hogy valahol kint fogunk vacsorázni. Szerencsére Isztambulban bárhol, bármikor találunk jó éttermet. Kivéve a plázákat, ahol, mint már már tapasztaltuk, jóllakni nem lehet.
Viszont van jó kis internaciónális börgerking és mekdonnaldsz. Jó kis sültkrumpli szaggal, ami belengi az egész étkező emeletet. Meg néha az egész kerületet.

Így aztán a vásárlás után, úgy döntöttünk, szakítunk a ramazáni hagyományokkal, és kipróbáljuk a gyorséttermeket. A Ramazánnak van egy formai vacsorája, amiben pl. a füge is szerepel. Így ha valahol ilyenkor ramazáni vacsorát kérünk (İftar yemek), akkor számíthatunk egy bizonyos ételfajtára, és mennyiségre (pukkadásig).
A gyorséttermekben mindez persze másképpen van. Mondhatnánk azt, hogy modernebben. Vagy ha a Pizza..Hát..-ot nézzük, akkor pedig legjobban a kreatív szó fedi le a valóságot. Tehát itt is számíthatunk valami ünnepi különlegességre.

Mi végül a Burgert választottuk, a sültkrumpli mégiscsak sültkrumpli.

Kifejezetten érdekes volt, ahogy tinik felkészültek az Ejzanra. Percekkel korábban már mindenki a helyén ült. Kézközelben az extra nagy kóla. Az épületben pedig olyan mennyiségű sültkrumpli illat, hogy majd kitörtek az ablakok a szagnyomástól. Olyan tömény volt, hogy akár rá is ülhettünk volna, ha nem találunk asztalt.

Már csak pár perc volt hátra, amikor lekapcsolt a zene. És vártuk az Ejzánt. És vártuk, vártuk. Aztán eltelt az utolsó perc is. Síri csend. Majd az a perc is. Sőt, már mínuszban voltunk. Persze a plázában dzsámi, kintről pedig nem hallatszik be semmi. Így mindenki az órájára hagyatkozott.

És akkor, egyszer csak mindenki egyszerre elkezdett enni. Kivártuk a biztos +2 percet, és nekiestünk az extra nagy rakás sültkrumplinak.
Azért ennyi kólát meginni nem volt olyan vicces….

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Két hét telt el a Ramazánból (Ramadánból). Sőt, már a 15. napnak is vége. Elérkeztünk a feléhez.

Valószínűleg.
Az idén egy kicsit bizonytalan, mikor is van vége. Elvileg 30 napos az ünnep, de mindenhol csak 29 nappal számolnak. Azt mondják, hogy a Hold miatt van, mert az Iszlám naptár a Holdat veszi alapul, ezért nem pontos. Ezért nem is lehet előre tudni, hogy jövőre mikor kezdődik a Ramazán…

Ezt a részt sose értettem, bevallom. A NASA oldalán megtaláljuk a napfogyatkozások másodpercre pontos idejét az elkövetkező 6000 évben. Ezt a Föld bármely koordinátájára át lehet számolni. Így a bizonytalanság nem tudom, honnan jön.

Az persze igaz, hogy a Holdat a tradíciók szerint figyelik. Minden országnak (közösségnek) vannak megbízottjai, akik a Holdat figyelik. Ha megjelenik az Újhold, akkor kezdődik a Ramazán, és a következő Újholdkor van vége. Ez viszont országonként változik. (Hasonló a keleti és a nyugati keresztények között a Húsvét megállapításának problémája, ahol pedig a Nap okozza a “problémát”).

Bárhogy is nézzük, a felén túl vagyunk.

Eddigre már megszoktuk az éhezést és a szomjazást. Teljesen természetes lett. Bár a szomjazás még mindig nehéz. Főleg, ha már reggel így kezdünk, és az ember szájában folyamatosan ott van ugyan az az íz…
Kitartóan nehéz viszont reggel 4 előtt felkelni, és reggelizni. Az ilyenkori táplálkozásunk mostanra meglehetősen szerény lett. Nincs túl nagy kedvünk a vacsora után pár órával ismét egy hatalmas lakomát csapni. Elég a sajt meg a vajaskenyér.

És ugye ez hétvégén is folytatódik. Bár a hétvégének megvan az az előnye, hogy a reggeli után akár estig is lehet aludni. 🙂

Azért az éhezés és a szomjúság (meg a hajnali kelés) összességében eléggé fárasztó, és a munka is nehezebben megy. Főleg a kreativitás. Ezért a hétvégi fő program az alvás.

Nade, félúton vagyunk, kirúgtunk a hámból. Persze nem ünnepelünk, mert az még odébb van, de egy sajtos süti sütése azért belefér.

Próbáltunk egyszerűt választani, de talán még egyszerűbb jobb lett volna. 😀
Najó, azért ez is nagyon jó lett, csak a fele dolgot elfelejtettük megvenni a közértben. 😀

Most csak röviden a recept, semmi extra. Mint a képen láthatjátok, mi se vacakoltunk vele túl sokat. Mindent simán csak behajítottunk a kenyérsütő-gépbe, hogy az keverje össze, míg mi vacsorázunk.

Tehát kell bele liszt (300g), meg margarin (250g, kicsomagolva jobb), 1 tojás+1 tojássárgája (fehérje a tetejére), sajt (250g) + só (1 kanál).
Mindezt jól belapátoltuk a kenyérsütő-gépbe. Majd a margarint kivettük, kiszedtük a csomagolásból, és újra visszaraktuk.

Ez így jól el is volt 1 óráig. Persze ebben a kelesztés is benne volt, bár mi nem raktunk bele élesztőt. Nade sebaj, lényeg a keverés. Ami majdnem sikerült is!
Azért még rá kellett dolgozni kézzel, de legalább jó puha lett.

Ezután előkerestük a nyújtó készletünket (amit persze nem tudtunk, hova is raktuk), és kb 7-8 mm vastagra nyújtottuk. A kb. az +/- 15 cm-t jelentett nálunk.
Ezt jól megkenjünk a tojásfehérjével, és még jobban megpakoljuk azzal a sajttal, amit a nagy izgalomban még nem ettünk meg.
Aztán pedig cakkosra vágjuk. Kb. így, vagy ennél jobban:

Majd pedig mindezt jó nagy lendülettel behajítjuk a sütőbe.

Majd várunk.

Ha nagyon sokági nem történik semmi, akkor ellenőrizzük, hogy a sütőt egyáltalán bekapcsoltuk, bedugtuk, stb…

A miénk egyenlőre a szoba közepén van, így néha az áramforrás kimarad (mert kell az elosztó máshova)

És ha kész, ha megsült, és a kerület sem égett le, akkor aztán jól befaljuk. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Augusztus 20-át mi is megünnepeltük. Az otthoniakhoz hasonlóan szerényen, sőt, nálunk még a tűzijáték is elmaradt. Bár tavaly sem volt, mert ha én veszek rakétát, az nem fog beférni a taxiba…

Most, hogy van magyar zászlónk, meg szép erkélyünk, és unatkozó szomszédaink, akik mindent tudni akarnak, tavalyhoz képest sokkal…hmm…hát… magyarosabban ünnepeltünk.

Elsőnek, kiraktuk a magyar zászlót.

Ez egy olyan dolog, amin a szomszédok még hónapokig tudják egymást szórakoztatni. Kíváncsian várjuk, vajon ki fejti meg, ez melyik ország lobogója. Vagy esetleg milyen tippeket kapunk. Mindenesetre szórakoztató lesz.

Hódoltunk ám az új kenyérnek is. Mégpedig sütöttünk mi egyet annak örömére, hogy van kenyérsütő-gépünk. No meg annak is, hogy pék idő előtt bezárt. Vagyis ő jókor zárt be, de ez még azon idő előtt volt, hogy mi odaértünk volna. Bő két órával… Valami pedig mégiscsak ki kellett találni a reggelihez.

Úgyhogy összekutyultuk a kenyérnek valót, és elmentünk aludni. Ez a kenyérsütő-gép nagy előnye. Míg mi alszunk, addig ő megcsinál mindent. Aztán reggel jön a meglepetés, hogy pl. az élesztő kifutott, és a fél konyhát takarítani kell.
Bár mostanában pont fordítva van. Ez a fránya por (instant) élesztő nem akar működni. Ott kell állni mellette egy fenyítő rúddal, és még így is alig dagad meg a tészta.

Úgyhogy kicsit visszatértünk a hagyományos megoldáshoz.

Elővettük a gyári receptet. Majd elraktuk egy olyan helyre, ahol nem látjuk, és nincs is útban.
Majd az élesztő port beleraktuk az előmelegített joghurtba. Adtunk neki cukrot meg lisztet is. Ettől elkezdett bugyogni.
Ennek örömére, mindjárt beleöntöttük a kenyérsütő-gépbe, rá a lisztet, sót, olajat, meg még egy kis vizet. Majd rákerült még a fedél is, és egy böhöm nagy lexikon, nehogy már kimásszon.
Sajnos mi lelkesebbek voltunk, mint az élesztő. Kenyér azért így is lett, ami egészen jól néz ki. Csak  rettenetesen nehéz lett.

Nade az elv a lényeg. Nekünk lett új kenyerünk, és lett reggelink is! Úgyhogy Boldog (ennél jobb) Újkenyeret mindenkinek!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Költözünk.
Bár már minden átkerült az új lakásba, azért nem mondható, hogy a költözés befejeződött. Még lesznek új szekrények is, meg sok minden csak valahol van. Pl. a sütő az előszoba közepén.
Persze ennek is megvan az az előnye, hogy a hívatlan vendég mindjárt jobb helyre kerüljön.

Nade minderről majd lesz egy rendes bejegyzés. Ha már fotózható állapotban lesz a lakás. Persze lesz majd azlrt olyan kép is, amikor alig látszunk ki a dobozok alól. 🙂

Most viszont egy másik praktikus dolgot szeretnék veletek megosztani, mégpedig az UHU ragasztót.
Tapasztalt barkácsolóknak (vagy a Discovery csatornán levő szeméttelepi roncsderbi rajongóknak) talán nem idegen a szigetelőszalag. Amivel ugyebár bármit össze lehet ragasztani, ha van belőle elég.

Ezt mi is lelkesen használtuk, sok olyan dolog szerelésére, amire a szerelő azt mondta, nem lehet megcsinálni. Csak nem mindig lett esztétikus. Ezért gondoltam egyet, és benéztem a sarki mindentárul boltba. Ott szerencsére van UHU bőven. Bár utánam már jóval kevesebb maradt. 😀

Jópár tubus UHU-val már mindjárt jobban lehetett a dolgokat szerelni. Pl. a wc fedő (standard) bár belemegy a standard lukba, és oda a standard csavar is belemegy, csak utána kiesik az egész.
Nos, UHU barátunk megoldotta. Nem esik ki. Sőt! A régészek már csak egyben fogják kiásni.

Jó volt még továbbá az eltörött mézeskalács ragasztásához, a lefolyó megszereléséhez, a cserepek rögzítéséhez és még nagyon sok esetben.

Úgyhogy bár ez reklám, de akkor is, ajánlom mindenkinek! 🙂
Persze mozgó buszon ne használjátok! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Kollégákkal arra jutottunk, hogy Isztambul közlekedési lámpai elavultak. És ezért van itt mindig ekkora dugó.
Ugyanis milyen lámpa már az, amit előre be kell állítani, hogy mikor legyen piros vagy zöld. Függetlenül attól, hogy valójában mennyi kocsi is várakozik.

Egy lámpának figyelnie kell a forgalmat. Ezt könnyen meg lehetne oldani megfelelő érzékelőkkel és programmal, de az nem lenne eléggé törökös. Íme a mi verziónk!

A lámpa alapban piros, és csak akkor lesz zöld, ha a sofőr dudál. Úgyis a dudálás Isztambulban mindig megoldja a problémát. Ha több kocsi dudál, akkor hamarabb. Ezt a különleges varázserőt fogjuk a lámpában is használni. Ha valaki dudál, akkor zöld lesz a lámpa. Ha többen dudálnak, akkor hamarabb lesz zöld.
Kereszteződésnél pedig annak lesz zöld, aki jobban tud dudálni.

Már csak a gyalogosnak kellene valamit kitalálni, de ők úgysem állnak meg a pirosban, szóval nekik mindegy…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)
 

93
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
çarşamba
“wednesday”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések