Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Mi

Isztambul a rejtélyek városa. Vagy inkább azé a történelmé, ami sunyi módon meglapult a falak között. 😀
Persze nagy körvonalakban sokan ismerik. Kevesen pedig többet tudnak, mint az átlag. De pontosan, vagy legalább megközelítően senki se.
Annyi biztos, hogy legalább 10.000 éves a város. Bár ha sikerül leásni a frissen előkerült hajóroncsok alá, alá biztosan találnak valami még régebbit.

Igen, Isztambul ilyen, hogy ha valahol leásunk, akkor ott van valami régi. Sőt, ha az alá is leásunk, akkor ott is. Meg az alatt is, meg az alatt is. Ami pedig az alatt van, az már a kínaiakhoz tartozik.

Elsőre azt gondolnánk, hogy hát igen, az óváros régi, és az alatt valóban sok minden lehet. De az óváros környéke sem mentes a meglepetésekben. Régi elfeledett katonai erődök, paloták és parasztkunyhók. És még kit tudja mi.

Semáék egyik ügyfelével is hasonló történt. Vett egy kis házat, amit fel akart újítani. Bár nem biztos, hogy így képzelte el, de az önkormányzat ebben eléggé szigorú. Csakhogy amikor lement a pincébe, talált egy követ. Megfogta, hogy kihúzza, de nem jött.
A kő nem tetszett neki, és húzta, húzta, majd inkább kiásta. Akkor derült ki, hogy ez nem csak egy kő, hanem valami nagyobb. Ebben a kérdésben az önkormányzatnak pedig eléggé konkrét előírásai vannak: ki kell ásni, bármi is az.

A terület megtisztítása után kiderült, hogy ház alatt egy török fürdő, egy hamam van. Bár azóta már nincs meg a ház.

Ezt a hamamot ti is meg tudjátok nézni, körbe tudjátok járni, és még esernyő sem kell hozzá. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Törökországban, és így Isztambulban nincs töpörtyű. Bár technikailag lehetséges lenne, hiszen van liba (még ha nagyon kevés is), és a nem-muszlim lakosság is jelentős, tehát lehet kapni disznóhúst is. Csak éppen töpörtyűt nem. 🙁

Pedig egy jó töpörtyűs pogácsa azért nem lenne most rossz…

Próbáljuk a problémát kikerülni! Lássuk, mire jutunk darált húsból!

Darált húsból rengeteg van. Nem is olyan rég, még a mi mélyhűtőnk is tele volt vele, mert az Áldozati Ünnepkor (és az jó régen volt) több kilóval kaptunk. Kész csoda, hogy elfogyott, annyi volt.
Kaptam egy tippet, hogy a darált húst kicsit előre kell sütni, de csak egy kicsit, majd úgy belegyúrni a tésztába. Remélem, jól emlékszem rá! 😀

Nosza, elmentem a henteshez, mert hát gondoltam, hogy nem lesz olyan nehéz darált húst venni. Jó kis bolt, van benne kirakat is, így elég csak rábökni, mit is akarok. Igen ám, de darált húsból több fajta van. A darált marhából 3 fajtát találtam. Nem is mertem ezek után megkérdezni, hogy esetleg más állatból is készül-t. Ígyis látszik, hogy nem fog ez sima bögdösődéssel elintéződni.
Najó, akkor megkérdezzük az eladót, hogy mégis, melyik a legjobb a pogácsához.
– A mihez??
– Pogácsához.
Egy darabig néz rám az eladó nagy szemekkel, majd átordít az üzlet túloldalára.
– Ali gyere már, megint van itt egy külföldi, és pogácsát akar csinálni!
Rövid csevegés után (benne a szokásos, hát te hogy kerültél ide, honnan jössz, merre laksz, húdejóhogyideköltöztél, dejólbeszéledanyelvünket, mond utánam hogy Çekoslovakyalılaştıramadıklarımızdan mısınız stb…) kiegyeztünk abban, hogy a töpörtyűs pogácsa és a köfte nem is áll olyan távol egymástól. Sőt! Akár össze is házasodhatnak. Így vettem a köfténekvaló darált húsból 400 g-ot. Terv szerint ugyanis 1 kg pogácsát készítünk.

Persze a tervekben az a jó, hogy a végén elmondhatjuk, hogy bezzeg ha terv szerint csináltuk volna…

Végre kipróbáljuk az új kenyérsütő-gépet! Annyi előnyünk van, hogy török márka, és minden csak törökül van. A gombok is és a használati utasítás is. Sőt, még a mitnemszabadcsinálni is. Pedig az érdekel a legjobban, mert azon néha jókat lehet röhögni. Kedvencem amikor a 70cm-es óriáslabdára írják rá, hogy 3 éven alatti gyereknek nem adható, mert az apró darabokat könnyen lenyeli. Biztos a kenyérsütő-gépen is vannak hasonlóan mókás kalandok. Namajd egyszer…

Így viszont nem tudjuk a szabályokat tudatosan megszegni. Sebaj!

A kenyérsütő-gépben nekem az tetszik nagyon, hogy a tésztagyúrás jellemerősítő feladatát átvállalja. Így gyúrás közben lehet nézni a Dr. House epizódokat.
Hátránya, hogy előre ki kell találni, mit és hogyan akarjuk megcsinálni. Pl. nem elég találomra mindent bepakolni, oszt majd meglátjuk milyen lesz. Hanem pontosan kell mindent belapátolni, mert menet közben nem lehet már módosítani.
Nekem azért sikerült. 🙂 Kiderült, hogy a fedőt azért fel lehet nyitni, és gyúrás közben is lehet még módosítani egy kicsit. Ennek azért örülök. 🙂

Nosza, akkor kezdjünk neki!

Felkészülve, bemosakodva, az új bocis kötényben. 😀

Azt mondja a használati utasítás, hogy szárított élesztőt használjuk. Olyan nincs itthon, csak rendes élesztő, de abból rengeteg. Úgyhogy a hagyományos joghurtos élesztőpumpálás marad. De azért valami viszonyítási alap mégiscsak jó lenne.

Kiválasztok találomra egy kenyérreceptet a listából. Mondjuk a legnagyobbat. 500g-os kenyér. Banyek… hogy lesz ebből 1 kg-s pogácsa?
Kénytelen vagyok a darált húst megfelezni. Sebaj, a Sema remek köftéket tud belőle készíteni. 🙂
Ez a recept azt mondja, hogy 300 ml víz, 1.5 nagykanál olaj, 1.5 nagykanál tej meg 1.5 kiskanál élesztő. Ezt kell nekem átkonvertálni 1 kocka rendes élesztőre és joghurtra.
Nézem a hozzáadott nagykanalat, és ehhez képes próbálom a joghurt mennyiségét megsaccolni. Kaptunk mérőedényt is, amibe max 200 ml folyadék fér. Szóval a kanál is kicsi, meg a mérőedény is, és egyiket sem akarom elmosni. Érzem, hogy a laboratórium pontosság kezd felborulni…

Végül lett egy fél tál joghurt, benne egy kis cukor, liszt, megijesztve a mikróval, hogy langyos legyen, majd bele az élesztő.

Szokásos joghurtos móka

A várakozási időben megsütjük a húst. Vagyis inkább elősütjük.

 A (majdnem) 200 g hús, köfténekvaló, pogácsánakvaló

Ehhez van nekünk két darab remek kis teflonos lábosunk, de valahogy most egyiket sem sikerül megtalálni. Így egy nagy lapos edényben fogom elősütni.
Teszek egy kis tranzoni vajat, hogy szimuláljam a töpörtyű hangulatot. Jó kis trabzoni házi vaj, micsoda illata van. Mint egy rét tehénnek! Majd letöltök egy kis kolompolást mp3-ban, hogy jobb legyen a hangulat.

 Itt a vaj (így most szagmentes, de majd egyszer lesz illatos internet! 😀 )

A vajba gyorsan elősütöm a húst (bár igazándiból nem tudom, mennyire sikerült, ez majd a kész pogácsánál fog kiderülni). Közben az élesztő is elkészül. Lehet mindent bepakolni a kenyérsütő-gépbe. Oké, de a hús rettentő meleg, én meg pont a tetejére raktam az élesztőt. El fog gőzölögni.

 Kész a hús

Najó, próbáljuk lehűteni az edényt, és így a húst is. Egyszerű megoldás, a mosogatócsapot felfele fordítva alulról hűtőm a tálat. Ebben az a jó, hogy bár a tálat nem sikerült jól lehűteni, de legalább az egész konyha úszik, és még a kezemet is összeégettem az akrobatikázás közben. Legközelebb kirakok inkább egy adag jeget. 😀

Akkor ha jól számolom, minden készen áll. Tehát a kenyérsütőben van liszt, só, cukor, élesztő, tojássárgája (az nem annyira fontos, csak a pogácsa tetejére kell tojásfehérje, így a sárgával is kell valamit kezdeni), hús.
Szuper, minden megvan. Lehet a gépet indítani.

< a href="http://farm5.static.flickr.com/4138/4737671371_64697babfb_z.jpg" style="margin-left:1em;margin-right:1em;">
Mindent bele!

Persze nem baj, ha először a keverő kis pöcköt rakjuk a gépbe, mert az van legalul. Ki gondolná, hogy ez a kis bigyó, annyira jól meg tudja a tésztát gyúrni, mint egy ember két kézzel és két lábbal? Pedig tényleg, szép kis labdát gyúrt nekem.
Persze közben bele-nézegettem és raktam hozzá vizet meg lisztet. Biztos valahol leírják, hogy ilyet nem szabad. 🙂

Van itt sok szép gomb, meg felirat. De melyik mi?

A keverés alatt a sütőből is ki kell pakolni. Kicsi a konyha, és van, ami csak oda fér el. Persze azért még nem olyan, mint az egyik korábbi munkahelyemen, ahol a sütőbe rejtettük el az írható CD-ket, DVD-ket  a kollégák elől.

Meg persze van idő a konyhát kitakarítani. A tegnapi, tegnapelőtti, azelőtti…

 Kész a tészta

Meglepő módon a konyha hamarabb lett kész, mint a tészta. Viszont a tészta jobban nézett ki. A kenyérsütő-gép nagyon jó kis tésztát gyúrt össze. Könnyű volt vele dolgozni.

Ennek elvileg az a dolga, hogy ezzel szedjük ki
a keverőlapátot a kenyérből (talán sütés előtt, talán utána).
Az eszköz nagyon hasonlít arra, amit az ősi egyiptomiak
használtak a mumifikálásnál, hogy az agyat az orron keresztül….

Egy darab tégla lett a tészta

Innentől kezdve már minden ment a régi úton: nyújtás, kockázás, tojásozás, tepsibe pakolás, majd sütés. Ebben a részben nem volt sok izgalom. Gondoltam két tepsit összetolok, és építek közé egy pogácsa-boszporusz-hídat, de nem fért volna be a sütőbe. Maradt a hagyományos pogácsa.

Kinyújtva és kockázva
 Sütésre kész!

Szóval megsütöttük. És nem is lett rossz!
Kell még rajta dolgozni, hogy jobban hasonlítson az eredetire. De azért már így is finomabb, mint bármely utcán árult töpörtyűs pogácsa.

Evésre kész!
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Isztambulban a vásárlás mindig egy nagy kaland. No nemcsak azért, mert az ember nem tudja, hova fog a végén elkeveredni, hanem azt se lehet előre megtippelni, hogy végül mit is fog venni. Lehet, hogy veszel egy cipőt, és egy kenyérsütő-géppel térsz haza.

Isztambulban az üzletet komolyan veszik az emberek. A vásárló pedig próbáljon eligazodni az akciók és kedvezmények hálózatába. Itt ugyanis nem létezik az “egyszerre csak egy kedvezmény vehető igénybe” című mondat. Igenis mindent jól össze lehet vonni, és kutyulni. Egy akciós termék árát tovább lehet csökkenteni a bankkártyában levő kedvezményekkel (és az automatikus, ingyenes részletfizetéssel), a mobiltelefon előfizetéshez járó kedvezménnyel, a törzsvásárlói kártya kedvezményével, a pontgyűjtéssel, a bevásárlóközpont törzsvásárlói kártyájának kedvezményével, és a további csoportos vásárlókártyák kedvezményével. És természetesen mindehhez jár az ajándékbögre, a kupon, sorsolási részvétel az autóért, az ajándékpontok a következő vásárláshoz, az ajándékutalvány amit a péknél lehet elhasználni, stb… stb…

Tehát, ha egy boltba bemegyünk, akkor könnyen lehet, hogy a terméket nem a kiírt árért fogjuk megvenni, hanem jóval olcsóbban. Egyes üzletekben éppen ezért nem egy ár van kiírva, hanem egy egész lista. A listában az a jó, hogy az is csak tájékoztató jellegű, mert még ott is lehet további kedvezményeket összelapátolni.

Bár a fenti leírás eléggé leegyszerűsíti a valódi vásárlás menetét, de talán így is sikerült betekintést nyújtanom nektek.

Mi pedig elmentünk cipőt venni. Van egy jó kis török márka, a Beta. Tényel jó cipőket csinálnak, és nagyon kényelmes. A régi cipőből átbújva a Beta cipőbe olyan érzés, mintha végre felszabadulna a lában. Úgyhogy tényleg jó, és még olcsóbb is, mint egy közepes márka.
Jah, és nálunk mindig van valami érdekes akció. 🙂

Amikor utoljára ott jártunk, akkor egy ajándék kenyérsütő-gép volt az akció. Ehhez mindössze 250 líra (36.000 ft) értékben kellett cipőt venni. Így lett egy halom cipőnk, meg egy kenyérsütő-gépünk. 🙂 Ez majd sokat fog segíteni a pogácsakészítésekben. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Lakásunk első erkélye remek kis hely. Ebben a dög melegben kellemes árnyék van, és szépen oda lehet látni a tengerre. Jó kis szellő is fújdogál. Ha pedig a paradicsomok továbbra is jól nőnek, akkor hamarosan egy kiserdőnk is lesz ott. 😀

Csakhogy, nincs mire kiülni!

Persze ki lehet rakni egy rendes széket. Sőt, még olyan vagány irodai forgószékünk is van. De ezek valahogy mégsem adja a várt hangulatot.
Többször is gondoltuk már, hogy kellene venni kisasztalt, meg kisszéket, hogy olyan jól ki lehessen ülni, de eddig sose találtuk meg az igazit. Most pedig itt a nyár újra, és ha nem figyelünk, akkor megint eltelik úgy, hogy alig ültünk ki.

Így aztán gondoltam egyet, és benéztem az Isztambul bazárba. Ott van egy rész, ahol mindenféle köteles dolgokat árulnak.

No, itt aztán van választék! A képen jól látszik, hogy akár fellógatható kosarat is lehet venni! Ez nagyobb szélben kifejezetten kellemes lehet. És ha közben a tengert is nézzük, akkor akár egy hajón is érezhetjük magunkat. Legalább nem kell messzire rohanni a papírzacskóért. 😀

Ehhez viszont ki kell fúrni az erkélyt és egy kampót kell felrakni. Mi azért ennyire nem vagyunk felkészülve, meg kérdés, hogy a bérelt lakást mennyire lehet összeluggatni.
Maradt tehát a hagyományos függőágy.

Ezek a függőágyak egyébként meglepően olcsóak. Bár nem emlékszem, Magyarországon mennyibe kerülnek. Az Isztambul bazárban 20 líráért (kb. 3000 forint) tudunk egyet venni. A díszesebbek biztosan többe kerülnek, de még így sem drágák.
Hazacipelni már sokkal nehezebb volt. 😀

Megvan ennek a függőágynak az a remek előnye, hogy nagyon kis helyen is elfér. Majd pedig hétvégén percek alatt ki lehet feszíteni. A limonádé elkészítése több időt igényel, főleg ha mentásat készítünk. De azért összességében 15 perccel a vágy felébredése után máris a függőágyban ringathatjuk magunkat. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Ha sokáig vagy távol otthonról, akkor előbb-utóbb lesz valami, ami hiányzik otthonról.
Ha viszont ez az időszak nemcsak egy hét, amit valahogy majdcsak túlél az ember, akkor már szoktak érdekes dolgok lenni.

Legfurcsább, hogy néha nagyon furcsa dolgok hiányoznak. Látok egy filmet, és valamiért bekattan, hogy sós perecet akarok enni. Hiába Budapesten legalább 12 éve nem ettem sós perecet, itt valahogy kibírhatatlanul hiányzik. Szerencsére az interneten vannak jó receptet, és már nekem is egyre jobban sikerül. 🙂

Szó se róla, az ennivalóval semmi baj. Sőt, nagyon jókat lehet Törökországban enni. A mindennapokból nem is hiányzik a magyar konyha. Csak néha, de akkor nagyon. És akkor kell a recepteket bogarászni.

Néha olyan ez az egész, mintha egy magyar űrbázison lennék. El vagyok itt látva mindennel, ami csak kell. Mégis néha már alig várom, hogy megérkezzen a magyar szállítmány. És akkor két hétig esszük a Túrórudit, Sema dupla adag ErősPistát tesz a kenyérre, stb… Ezek a magyar hetek.
Néha sietni kell, mert a sajt és a TúróRudi is megromlik. Lefagyasztva nem az igazi.

Utána pedig kezdődik a spórolás, és a várakozás. No meg a szakácskönyvek bogarászása.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Fordulópontjához ért a paradicsom projekt. Nemrég még mindeni kényelmesen csücsült a vattás tálban, aztán husss, megnőttek, és jól össze is gabalyodtak. Pedig siettünk ám. 🙂

Szerencsére kaptunk sok sok hasznos tippet, hogyan is álljunk a dolgokhoz, ha már egyszer paradicsom-szülők lettünk. Vettünk egy rakat poharat, meg virágföldet is, és megkezdtük az átültetést.
Sajnos a poharat nem tudtuk kilukasztani, mert nem volt mit alájuk tenni a kifolyó víz ellen. Azért remélem, hogy nem lesz minden pohárba uszoda. 🙂 Viszont nagyon elegáns pohárkákat vettünk. 🙂

Igen, a virágföldet is jó lett volna keverni valamivel, de itt a közelben csak tengerpart van, olyat meg nem akartam beletenni. Remélem a gyökerek azért tudnak hova nőni. 🙂 A zacsin az volt, hogy I. osztályú föld. Úgyhogy nincs okuk panaszkodni. 🙂

Viszont a gyökeret nagyon össze voltak gabalyodva. Nem volt szívem egyet se kidobni, ezért ahogy sikerült, kiscsoportokban (1-4) pakoltam őket a pohárba. Majd elajándékozzuk őket. 🙂

Így egy röpke egy órás vagdosás után mindenki bekerült a cserepekbe. Ez volt a 1 nap.

És már itt is csücsülnek az elegáns poharakban

Miután kigyönyörködtünk bennük magunkat, szépen kipakoltuk őket az erkélyre.

Ez pedig már a paradicsom hadsereg. Szépen felsorakoztak. Háttérben az a nagy zöld kazal a hagymánk, ami gondolt egyet és még a zacskóban kihajtott, azért őt is elültettük. Jól megnőtt ám. Hamarosan ki lehet feküdni az árnyékába.
Ami meg előtte van, és nagyon nem látszik, az a fokhagyma, ami hasonlóan rügyezni kezdett. Az még nem kezdett kimászni a cserépből.

Most itt tartunk. Bal oldal van egy számláló, hány naposak is a kicsikék. Legfrissebb képek pedig itt.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.0/10 (1 vote cast)
 

Ahol mi lakunk Isztambulban, ott már hetek óta árulják a pékek a húsvéti kalácsot. Bizony, itt ilyen van, ami az ortodox vagy pedig az örmény keresztény egyház ünneplési formája. Erről egyenlőre még keveset tudok, de ha minden jól megy, a héten találkozunk az örmény-török ismerősünkkel és majd kikérdezzük. A lista már eléggé hosszú. 😀

A Húsvétban pontos idejét nem egyszerű meghatározni. Nem ám olyan, mint a Karácsony. Valaha a mostaninál sokkal bonyolultabb volt, mígnem az első niceai zsinaton (Nicea ma Iznik. Erről lásd bővebben az Iznik tag-et) 325-ben meghatározták, hogy a napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap. Csakhogy a napéjegyenlőség nem olyan egyszerű. Néha március 21., néha pedig március 20. de akár március 19. is lehet. Éppen ezért 1581-ben megállapodtak, hogy a Nap kedve szerint úgy megy, ahogy akar, a Húsvét akkor is március 21.-hez képest számolják. De addigra már régen az Egyházszakadás is fent a keresztény történelmi tablón. Így az ortodoxok nem használják ezt a számítást. Míg az örmények pedig kitudja, hogyan kalkulálnak. Jah, és akkor még nem kevertük bele a naptár problémát is.

Ezek után teljesen meglepő, hogy idén a “török” Húsvét pontosan a “magyar” Húsvéttal egyező napon zajlott. Sőt, jövőre is így lesz! De erre majd oda kell figyelni, mert a Hold sem zavartatja magát mindenféle napéjegyenlőségekkel, ezért időnként egészen komoly különbségek is előfordulhatnak a keleti és a nyugati Húsvét dátumai között. Pl 2013-ban Magyarországon március 31-én, míg Görögországban május 5-én lesz a nyúlkergetés.

Úgyhogy jól elvagyunk ezekkel a dátumokkal. A szokások pedig még ennél is érdekesebbek. De azt majd tényleg akkor, ha megtudtam valamit. Mi kitartottunk a festésen. Én a tojásokat, Sema pedig a haját és a körmét.  Najó, azért ő is sokat segített, de idén nem volt sok időnk, így ott gyorsítottunk, ahol csak lehetett.

Szerencsére még maradt festék tavalyról, így nem kellett az átmenni az örmények kedvelt városrészébe. Bár a mi részünkön rengeteg színes tojást láttunk a kirakatokban, így jövőre a környékünkön is körbenézek. No meg a bazárban. 😀 Veszünk kínai elemes nyulat, ami világít a sötétben. 🙂

Idén kimaradtak a natur dolgok: nincs hagymafestés sem pedig levél használat mintának. Majd jövőre. Addigra félreteszünk egy zoknit is. 😀

Tehát akkor kezdjük a festést: először is megfőzzük a megvett 15 sértetten tojást. Vagyis csak 13-at, mert egyiket sikerült belapítani, másikat pedig megette valaki reggelire. De mégis csak 10 darab lett, mert nemcsak egy lapult be. Ez így túl kevés lesz. Telefonáltunk a sarki közértnek, hogy kérünk még tojást. Szép fehéret. Jött is még 10 darab. Persze mindegyik sorszámozott… hogy fog ez kinézni festés után? Sorszámozottan… Vajon azokat, amelyek elrepedtek a főzés közben, azokat vissza lehet-e vinni garanciával, ha már egyszer be van számozva?

Az utánpótlás

Najó, a főzés sikerült, csak három tojás repedt meg. Ebből egyet a Sema megevett. Ő járt a legjobban. Én addig leporoltam a festőkészletet.
Amit tavaly használtunk az teljesen török volt. De az elfogyott. Idén maradt a görög. Csakhogy miként is kell használni? Görögül van ráírva… No meg egy másik nyelven, ami talán angol akart lenni, de valahogy nem sikerült… Jól nézünk ki. Egy külön program volt kibogarászni, miként is kell mindezt összekotyvasztani. Külön meglepetés, hogy sikerült! 🙂

Itt sárgulnak a tojások.

Minden szépen és jól ment, ameddig a tojás bent ücsörgött a festékben. A kivétel nem volt nehéz, csakhogy rá kellett jönni, hogy a tojás környéke is festékes lesz. Az a tojás is, ami egyébként már elkészült. Így a szép egyenletes színek helyett egyre több és több absztrakt kezdett megjelenni. Persze lehetne ebrunak is hívni, ami egy ősi török technika, de az ennél mégiscsak jobban néz ki. 😀

A pancsikolás eredménye

Normális esetben várunk a száradással, de erre most nem volt idő. Meghívtuk a hajszárítót is, hogy segítsen. Persze csak óvatosan! Csak a tojást akarjuk befesteni, nem pedig szétfújni a festéket az egész konyhában!

Gyorsított szárítás.

Ó hát ez is sikerült, és nem tört össze újabb tojás! Végre kezdhetünk pingálni! 🙂
Szerencsére itt is volt tavalyi maradék. Bár az arany-filc teljesen feldobta a kupakját, az ezüst még eléggé jól bírta. Persze mit nekünk hagyományos hullámvonal! Modern verziókat gyártunk. Pl. mérnököknek valót ferde toronnyal. De még Facebook-os tojás is lett.

Íme az eredmény:

Tradicionális Facebook-tojás. Hátulján a barátok listájával.
Mérnőktojás ferde toronnyal
Romantiktojás.
Tojáskoktél
aa
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Egyszer minden ünnep véget ér. Szerencsés esetben még az előtt, hogy újra elkezdődne.
Hivatalosan a karácsonyfa akkor kezdi meg a repülőútját, amikor eljutunk a Vízkeresztig. Vagyis január 6-án. Valójában amikor a fáról annyi tűlevél hullót már le, hogy nem lehet tőle mozogni, vagy ha már unjuk, hogy eltakarja a TV.t.

Nálunk azért ez nem így ment. Mivel mi a biztonság kedvéért az ortodox és örmény karácsonyi időpontokat is figyelembe vesszük (jaunár 6. és 7.) a biztonság kedvéért, így semmiképpen nem dobhatjuk ki a fát a macskáknak játszani ilyen korán. Persze nekünk még mindig ott van a január 19, a keleti egyházak Vízkeresztje. 🙂

Idén kisebb műfát vettünk, mert a tavalyi gyökeres nem bírta a nyári hőséget. Bár még életben van, de szegényke nagyon roskadozik, nem mertünk rá díszeket akasztani. A kicsi műfának viszont rengeteg előnye van, ami próbálja ellensúlyozni azt az igencsak erős tényt, hogy ronda. A legjobb mégiscsak az benne, hogy kicsi. Így amikor csak útban volt, akkor csak odébb raktuk. Mígnem észre se vettük, hogy a Karácsony lassan, majd gyorsan, majd réges-régen véget ért, a fa pedig szépen feldíszítve ott álldogál az asztal tetején…

De most aztán megtaláltuk a fát, és jól belegyömöszöltük a ládába, eltettük “jövőre”.

 
A fa lekerült az asztalról.
Ennyi dísz fért fel a fára.
 A háromszázforintos izzósor. A fele még működik. 🙂
Ezek pedig a tavalyi pingpong labdák. 
Kezdhetnek ismerkedni az ideiekkel. 🙂
 
Instant Karácsony. Minden ebben a dobozban van.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.0/10 (1 vote cast)
 

Öt éve történt, hogy felkerekedtem, és felszálltam az isztambuli éjszakai repülőre (mérete alapján akár kisbusz is lehetett volna). Ki gondolta, hogy ez lesz belőle… 🙂

Akkor még persze csak két fiatal voltunk (na mert most aztán már öregek vagyunk ám. :D), akik előtte csak az interneten ismerték egymást. Két jóbarát, két teljesen eltérő, de mégis hasonló kultúrából. De aztán az itt, Isztambulban töltött 16 nap mindent megváltoztatott. Figyelni kellett volna a reptéren levő reklámra: Istanbul, city of dreams, city of loves. 🙂

Eme alkalomból elmesélem az első érkezésemet Isztambulba.

Egy másik országba átmenni nem nagy ügy, de mindez teljesen más, ha már ismerünk valakit a túloldalról. Akkor sok zsákbamacskát elkerülhetünk (elvileg erre valók az utazási irodák, de ott más zsákokkal és macskákkal kell számolni, mint pl. az elmaradt visszaút). Sema is sokat segített a tervezésben. Még hotelt is foglalt nekem, egy jó helyen, az AyaSofya mellett. Akkoriban ő éppen a felújítási tervezésen dolgozott, így meg is beszéltük, hogy munka előtt és után találkozunk.

Indulás előtt még átbeszéltük az utolsó dolgokat is, telefonszám, pontos találkozási hely (hotel bejárata, reggel 7:30-kor), hotel címe, stb.. De a hotellel nem kell törődni, mert kimennek elém a reptérre. Lesz náluk egy tábla is, hogy Mr. Tóth.

Na, hát ez szuper. Ilyenben még úgyse volt részem. Gondoltam is, hogy ezt mindenképpen lefényképezem. Így aztán jól megpakolt cuccal éjjel 3-kor úgy léptem ki a reptér biztonsági részéről, hogy a fényképezőgépem már fel volt fűtve, készen arra, hogy az első szembejövőt levakuuzom. De nem volt ott senki. Egy ilyen hatalmas reptér is üres lesz az éjszaka közepén. Egy darabig még táncoltam 20 kg-val a hátamon, hátha valaki észre vesz, de nem volt senki, aki megláthatott volna.

No de semmi pánik, szobám van, találka időpontja is megvan. Nosza hajrá. Reptéren nem nagy dolog taxit szerezni. Persze akkor még nem tudtam, hogy Isztambul akkora, hogy nincs olyan szuperszámítógép, ami minden utcát ismerne, pláne élő ember. Így hiába volt címem, először egy olyan sofőrt kellett találni, aki ismerős abban a városrészben.

Kisebb felhajtással, de csak sikerült ilyet is találni, és már száguldottunk is belváros fele. Akkor még sehogy se ment a török nyelv, így beszélgetés híján az 50 km-es sebességkorlátozó táblákban gyönyörködtem. A sofőröm kedves volt, és néha lelassított 140 km/h-ra, hogy jobban meg tudjam nézni azokat a táblákat.
Mindez télen volt, és én úgy öltöztem, hogy simán elmehetnék a Déli-sarkra. A sofőröm viszont dél-anatóliai volt, aki jobban szerette, ha 40 fok van a kocsiban.

A hotelt pillanatok alatt elértük. Sose hittem volna, hogy olyan szűk utcában olyan gyorsan is lehet fordulni. Azóta persze már én is megtanultam azt a technikát: dudálni kell, és ha elég jól csináljuk, a ház is odébb mozdul.

A hotel persze zárva volt. Ki lenne már nyitva hajnali 3-kor? Mert még mindig csak 3 volt, gyors az a taxi, na. 😀 A sofőr azért rutinos volt, tudta, hogyan lehet téglával kopogni. Nem is próbálkozott kisebb eszközzel. A hotel tulajdonosa viszont elhajtott minket, mert már minden szoba foglalt. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy az egyik foglalt szoba az enyém, de inkább visszament focit nézni.

Gondoltam, hogy a reggel 7:30 már nincs olyan messze, addig majd sétálok, csinálok jó kis éjszakai fotókat. De a sofőr ragaszkodott ahhoz, hogy szerez nekem egy hotelt. Najó, akkor vissza a kocsiba, és átszáguldottunk egy másik épülethez. Nem is nagyon volt időm az ajtót becsukni.
A már ismert téglás módszerrel hamar előkerítette a recepcióst. Kérdezték, hány napig maradok, majd pedig, hogy mennyi pénzt akarok nekik adni. Jó móka volt éjjel fél 4 körül alkudozni. Ha az angol tanárom ezt látta volna… Megértettem mit jelent az, hogy angolul gondolkodni no meg az álmodból felébresztenek, akkor is tudd című dolgok. Csak jussunk már el az álomig és az alvásig!

Nekem nem kellett az aranyozott csap, sem pedig a szobapincér. Inkább olcsó legyen, ahol van ágy, meg meleg víz. Ezért jó néhány hotelt végigjártunk, mire találtunk egyet. Itt még sikerült alkudni is. A nyereményt persze azonnal elvesztettem, amikor a reggelit is berakták az árba. Ma már inkább nem választanék reggelit.
Cserébe viszont a szobámból gyönyörű kilátás nyílt a Boszporuszra.

Maradt három óra a találkozásig. Beestem az ágyba.

Reggel 7-kor az induló hajók még az órám előtt ébresztettek. Minden reggel megtették ezt a szívességet. Így elindulhattam a másik hotelhez. A megbeszéltekkel ellentétben nem belül, hanem kívül várakoztam. Izgultam is rendesen. Pedig Sema pontosan 7:30-kor megérkezett.

Így kezdődött minden……………………………………………

(mint később kiderült, a hotel egy nappal elnézte a naptárat, azért nem vártak kint a reptéren)

500 évvel Szulejmán, Dobó és Mohács után egy török egy egy magyar egymásra talál.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

93
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
sabah
“morning”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések