Ez a mostani akár közérdekű közlemény, felhívás is lehetne. Változtass jelszót!

Kinek volt szerencséje informatikai oktatásban, vagy legalább egy rövid gyorstalpalóban az ismerőstől, az biztosan tudja, mi a jelszókezelés néhány fő szabálya (érdekes, hogy viszont kamiont meg repülőt azért nem kezdünk el vezetni előzetes képzés nélkül, csak a számítógépet):
– nem mondjuk el senkinek
– nem hasonlít semmire, ami velünk összeköthető
– minden web-oldalon mást használunk
– havonta (3 havonta) megváltoztatjuk úgy, hogy az ne hasonlítson az előzőre
Egy ideális jelszó kb. Ilyen: G/jsv5i

Na és akkor most tegye fel az a kezét, aki mindezt be is tartja!
Ugye, hogy nem. 😉

Eddig merő kárörvendéssel kevert szadizmussal olvastam a híreket, mikor feltörtek valami távoli szervert és elloptak onnan egy halom jelszót. De most azért ennél kicsit komolyabb a helyzet, mert nemcsak a Hotmail, de más komolyabb helyek jelszavai is kikerültek.

Persze normál esetben annyira nem gond, ha valaki a nevemben küld mindenkinek e-mailt. A barátaim már tudják, mikor kell komolyan venni. Viszont az nem annyira mókás, ha más, fontosabb helyekre is bejut az illető és ott randalírozik.
Persze a komolyabb helyeknek komolyabb jelszavai vannak, meg ott tényleg betartom a szabályt, hogy mindenhol más van. Csak nem minden esetben lehetett tudni, mi lesz a komoly hely. A Yahoo e-mail pl. kifejezetten szemetesnek készült, a Google meg poénból. Azóta viszont mindkettő hasznos szolgáltatással bővült, úgyhogy nem lenne rossz, ha azokat mégse piszkálgatná senki.

Na tehát, megérett az idő arra, hogy lecseréljem a jelszavaimat, amit neked is erősen ajánlok.

Persze 15 év alatt jópár helyre sikerült regisztrálni, így ez korántsem olyan egyszerű, mint gondoltam. Később kiderült, hogy messze nem egyszerű, de akkor is meg kell csinálni.

Elsőnek, mindenképpen el kell kerülni a hasonló helyzeteket, így tényleg olyan jelszavakat kellett gyártani, amik csak arra az egy oldalra vonatkoznak. Na persze, aztán ki fog mindegyikre emlékezni?
Ugy annak meg mégsincs sok értelme, hogy utána mindezt összeírjam, és olyan helyre tegyem, ahol megtalálom. Akkor már ki is írhatnám: jelszógyűjtemény.

Ezért aztán két napig gondolkoztam egy olyan módszeren amivel minden oldalon egyedi jelszó legyen, de én mégis tudjam mindet, és persze egyikből a másikba ne lehessen következtetni. A módszert azért nem fogom leírni. Ennyi előnyöm azért legyen. 🙂

Na tehát, készen voltam, hogy akkor kezdődik a jelszóváltási maraton.

Elsőnek a Google és a Yahoo volt.
A Yahoo simán ment, és az van annyira jó, hogy jelezte, mely szolgáltatások kapcsolódnak hozzá, ahol szintén változott a jelszó. Ellenben a Google változtatás után minden elkezdett sikoltozni, hogy nem tud kapcsolódni. Nabanyek, ennyi minden összehálózva… És még a jobbik az, amelyik szól, nemcsak néma lesz addig, míg gyanút nem fogok, hogy miért nem jön az e-mail vagy más. Úgyhogy ezekkel eltartott pár óráig a mókázás.

Miután kibogoztam a programokat és szolgáltatásokat és megmondtam mindnek, hogy most pedig új jelszó van (persze volt ami ilyenkor újra szinkronizált, így duplázva az adatbázist, úgyhogy ezekkel lesz még munka azért), már mehettem is tovább. Persze idő közben jutottak eszembe, hogy még ez is van, az is van…sose lesz vége.

Szerencsére azért általában elég gyorsan ment, mígnem eljutottam a messengerekig, pontosabban az MSN, ICQ, AOL és Skype okozta a legtöbb problémát.

Az MSN ugye nem csak egy chat, hanem ott is rengeteg szolgáltatás van, mint a Google és a Yahoonál. Csakhogy míg az utóbbiaknál belépés után egy(max 3) kattintással a jelszóváltásnál voltam, addig az MSN-nél az sem volt egyértelmű, hol találom a profilt. Majd ott is a képcsere és minden más kacat között keresgéltem fél órát, mire sikerült megtalálni. Jó pont viszont, hogy be lehet állítani, 72 nap múlva jelezze, ideje jelszót cserélni.

Na akkor ez is megvan, jöhet az AOL/AIM. Az olyan volt, mint valami fantasztikus film. Egy őrült film, ami sose akart véget érni. Míg a többi web-oldalnál kb. fél percbe tellett a jelszócsere, addig itt végetnemérő bolyongások sem vezettek eredményre. Az oldal ugyanis egy eléggé összekuszált portál mindenféle színes bigyókkal, ahol belépés után csak annyi változik, hogy át lehet rendezni a színes bigyókat, és megjelenik a nevem jobb oldalt. De bármi, ami közelebb vinne a profilhoz, vagy a beállításokhoz, olyan persze nincs. Ha nagyon sokat kavargok, akkor legalább találok egy “elfelejtettem a jelszavamat” linket. Csakhogy én nem felejtettem el. Pontosan tudom, csak meg akarom változtatni. Valahol (egy külső oldalon persze) találtam egy utalást, hogy a jelszót a chatprogramból kell megváltoztatni. Nadejó. Nálam már évek óta nincsenek fent a chat programok, hanem a központi kezelőprogramot, a digsby-t használom. Ezen legalább látszik, hogy gondolkodtak is a program fejlesztése közben. Így aztán semmi kedvem nem volt a chatprogramot csak azért felrakni, hogy jelszót változtassak.
Szerencsére a digsby-ban benne volt ez a funkció, amiről közben kiderült, hogy egy sima link az AOL oldalára, ami viszont egy olyan oldalra visz, amit akár profilnak is hívhatunk (főleg ha becsukjuk a szemünket, a gépet pedig bedobjuk a tengerbe). Persze mindez még nem jelenti azt, hogy máris sikerrel járnék. A belépés után ugyanis kérdezi a jelszó emlékeztetőt. Vagy inkább a segéd jelszót, mint pl. mi a kedvenc filmed, stb… Ez momdjuk kicsit fura, de sebaj, erre is tudom a választ. No persze a program nem enged be. Semmi gond, most legalább végre tényleg mehetünk az elfelejtett jelszó részlegbe, ahol ismét a segédjelszót kérdezi amit persze kitartóan nem fogad el a rendszer. Van persze megoldás a segédjelszó megváltoztatására is. Meg is teszem, de az eredményen nem változtat. Látszik, hogy érzékeli az új segédjelszót (kedvenc film átvált kedvenc macskává), de akkor sem enged be.
Ilyenkor jutottam el oda, hogy az oldal bal alsó sarkában levő “send us feedback” gombra kattintva kitomboltam magamat.
Na ez akkor marad a régi jelszó. Ha esetleg valaki eltenné emlékbe, az se baj. Igazándiból úgysincs AIM-es kapcsolatom, és csak az x-drive volt az, amikor igazán használtam, de az megszűnt.

Jöhet az ICQ, mi a mai napig a kedvencem. Bár ma már alig használja valaki, még mindig sokkal többet tud, mint az MSN. Itt már 1998-ban megoldották azt, hogy a fájlküldés megszakítható és később folytatható. Ezzel ellentétben az MSN-nél azt sikerült elérni, hogy vírust úgy át tudok küldeni bárkinek, hogy semmit sem tehet ellene. Ha akarja, nézheti az egészet, de a dologba beleszólása nincs. Persze ez is egy hasznos dolog.

Sajnos mára teljesen kiüresedett az ICQ, minden kapcsolatom offline. De azért jelszót itt is változtatok. Persze ez is a programból megy, így ismét elővettem a digsby-t. A megfelelő menüre kattintva pedig vajon hova jutun? Persze, hogy az AOL oldalára, mert az megvette az ICQ-t. Super…

Így eme két chat (hacsak nem válaszolnak a nem túl barátságos, de annál hangulatosabb levelemre) megmaradt a régi jelszónál. Tiszta mázli, hogy mindkettő csak dísznek van.

Persze a “hadművelet” koránt sem ér véget. Hiszen legalább 100 helyen kell jelszót változtatnom. A legfontosabbakkal elkészültem, és egyszer majd csak eljutok az utolsóhoz is. És még a kapcsolódó programokat is át kell állítani. Jó szórakozás. 😀

Ajánlom neked is. Nem azért, mer annyira jó érzés. A biztonság kedvéért. 🙂