Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Turistakalauz

Korábban elkezdtem egy térképet, ami segít nektek és a többi turistának, hogy Isztambul zegzugos utcáin elboldoguljon. Ezt a térképet frissítettem.

Gondolkoztam, hogy külön térképre rakom a különféle információkat, de utána úgy döntöttem, hogy jobb egybe látni mindent. Mégha elsőre kicsit ijesztő is lehet a túl sok színes ikon.

Így sokkal könnyebben láthatjátok mi mihez van közel, mit honnan lehet a legjobba elérni. Melyik városrészben, melyik kikötőnél, stb…

Megmaradtak a városrészek színezései, mert szerintem ez a legfontosabb. Ha valahova megyünk egyszerűen muszáj tudni, melyik városrészben is van. No és persze a szálláshelyünket is. 🙂

Ugyan így a tájékozódási pontok is maradnak. Piros rajzszög jelzi a fontosabb helyeket, tereket. Zöld pedig azokat az épületeket, amelyek szintén tájékozódási pontoknak számítanak. A kettő között kevés a különbség. Inkább annyi, hogy a pirosak a fontosabbak, azokat nagyon ajánlott megtanulnia annak, aki bele akar vágni Isztambulba.

Korábban kék pontok jelölték a kikötőket. Ezek hajókra lettek lecserélve. No persze a Google Maps-ben eleve benne vannak a kikötők, de csak az találja meg, aki tudja, hol keresse.
Nem minden kikötőt jelöltem meg. Meg egyébként sem akarok minden pontot felpakolni a térképre, mert akkor éppúgy használhatatlan lesz. Csak a fontosabbakba lett a tű belekalapálva.
Vannak tájékozódási pontok, amik egyben kikötők is. Ezek külön lettek szedve. Kivéve ahol a kikötő elhanyagolható, ott csak a tájékozódási pont maradt meg.

Tovább segíti a közlekedést, hogy a villamosmegállókat is felvettem.

És a reptereket is bejelöltem, de az inkább ijesztgetésnek jó, minthogy komolyabb haszna lenne. 😀 Jól látszik, hogy milyen messze. Najó, azért tényleg hasznos lehet. Általában a reptereket könnyű megtalálni, mert a városhoz közel egy hatalmas pusztaságot kell keresni. No de Isztambul méretéhez képest egy nemzetközi reptér is csak egy parkocska. Bár a reptéren kevesebb a macska.

A Szigeteket is bejelöltem. Általában az odatalálás nem gond, mert előbb egy tengert kell keresni, majd rajta egy buckát, és egy hajót, ami bevisz oda. A kifele jövet szokott viccesen alakulni, amikor a Kadıköy vagy Kabataş kikötő helyett Bostancı városrészben érünk partot. Innen dolmuş-al-al hamar eljutunk Kadıköy-be. Tehát nincs semmi gond. Viszont ha valakinek már ekkora szerencséje volt, akkor ajánlott egy kicsit sétálni Isztambul elrejtett és egyben legnagyobb és legmodernebb bevásárló utcájában a Bağdad Caddesi-n, ami tiszta Amerika. Öt és fél kilométer majdnem nyílegyenesen. Ez csak akkor nehéz séta, ha már az elején megpakoljuk magunkat… 😀

A térkép folyamatosan fog bővülni. Reméljük hasznos lesz, és várjuk a ti javaslataitokat is. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.5/10 (2 votes cast)
 

Isztambul látnivalói közül egyik legérdekesebbek a mecsetek (törökül cami – dzsámi). Főleg azon turistáknak, akik még sohasem jártam Iszlám országban, vagy nem találkoztak még a muszlim építészettel. Mindezek mellett viszont nem hanyagolhatóak el a templomok és a zsinagógák sem.

A mostani leírás abban segít, hogy ne csak egyszerű turistaként berohanjuk-kirohanjunk, hanem tényleg évezzük az épületek spirituális és építészeti csodáit.

Elsősorban a mecsetekről, dzsámikról írok, mert szerintem azok a leginkább különbözőek attól, amit Magyarországon találhatunk.

Yeni Cami – Istanbul

Nagyon leegyszerűsítve a dzsámi a templom helyi megfelelője. Ez talán eléggé nyilvánvaló, de valahogy a turisták szeretnek megfeledkezni róla, hogy ez is éppen olyan szent hely, és fontos a helyi lakosoknak. Ezeket végiggondolva a “szabályok” nagyon egyszerűek: kulturáltan kell viselkedni, nincs mobiltelefon, nincs hangoskodás, felmászás a falra, stb…
Imaidőben is bent lehet maradni a mecsetben, csak akkor húzkodjunk meg valamelyik sarokba, ne zavarjuk, és leginkább ne fényképezzük az imádkozó embereket.

Egyébként az ottani emberek nagyon kedvesek. A dzsámi gondnokával általában eléggé jól el lehet beszélgetni. Fel lehet kérni, hogy mutassa meg a mecsetet. Így akár érdekes, sosemlátott helyekre is bejuthatunk. Vagy felmehetünk a minaretbe, a dzsámi felső emeletére. Az ilyen magán idegenvezetés persze pénzbe kerül, de szerintem mindenképpen megéri.
Sok esetben nem is nekünk kell felkeresni a turistafőnököt, hanem ő fog megtalálni minket.

Fontos még, hogy dzsámi, zsinagóga és templomba lépés előtt gondoskodjunk a megfelelő öltözetről. A hosszú ruha mindenhol kötelező, vagy legalább illendő. A dzsámiknál a nők haját kell egy kendővel eltakarni, és ha jól tudom, akkor a zsinagógákban a férfiaknak sapkát kell viselniük.

A dzsámikba és a muszlim szent helyekre (pl. türbe) nem lehet cipővel belépni. Azt a kapuban kell levetni. A cipőnket polcra, néhol pedig kulcsos kis szekrénybe tehetjük. Mégis inkább javasolt, hogy egy zacskóba tegyük, és vigyük magunkkal. Igaz, a hírhedt cipőtolvaj, már csak a mesében él, de akkor is jó a zacskó, ha esetleg másik kijáratunk hagyjuk el az épületet.

Selime Camii – Edirne

No, és akkor lássuk a dzsámikat kicsit részletesebben!

A dzsámik építészeti szempontból is lenyűgözőek. Mindemellett egy zsúfolt zajos napon jó érzés bemenni egy ilyenre helyre megpihenni, élvezni a hatalmas belső teret.

A dzsámik több korszakra oszthatóak. Vannak a kezdeti dzsámik, a fa dzsámik. Ilyeneket Törökország belsejében lehet elrejtve találni.

Mahmut Bey Camii (1366) – Kasaba (Kastamono)

Majd ezt követték a kő dzsámik. Őket általában Régi Dzsáminak (eski cami) hívják a helyiek. Ők még egyszerűek voltak, de már hatalmasak.

Öreg Dzsámi – Edirne

Az előbb bemutat dzsámikat Isztambulban nem találjuk. Isztambul elfoglalása merőben megváltoztatta a dzsámik építészeti stílusát. Fényűzőek lettek.

Sultan Ahmed Camii (Kék mecset) – Isztambul

E mellett Isztambulban és a Bizánci Birodalom területén megtaláljuk a korábbi templomok átalakított verzióit is. Az Isztambuli dzsámik építészete sokban hasonlít a korábbi bizánci templomokéhoz.

Az AyaSofya. Hivatalosan sem dzsámi, sem templom, hanem múzeum.
A fő épület a bizánci templom, míg a minaretek az oszmán dzsámi részei.

Az Oszmán Birodalom hanyatlásával fokozatosan erősödött az európai kultúra, így az európai építészeti stílus is. Megjelentek a barokk dzsámik.

 

Dolmabahçe Camii – Isztambul
A dzsámik története nem ért véget a modern korral. Továbbra is készülnek újabb és újabb mecsetek. Ezek általában vegyesen használják a régi és az új stílusokat.
Modern dzsámi – Kınalıada (Isztambul)
A dzsámik felépítése a következő: A mecset bejárata előtt van egy (általában) zárt tér, egy kert. Itt található egy kút, ahol a hívők az imádkozás előtti rituális tisztálkodást végzik. Innen juthatunk be a dzsámi belsejébe.
Belül egy hatalmas tér van. Ritkán szokták több részre osztani. Egyedül a nőknek fenntartott terület az, ami rendszeresen elkülönül. Ide csak a nők léphetnek be, de ők nemcsak itt imádkozhatnak, hanem a többiekkel együtt is. Tehát ez csak egy lehetőség.
A belső rész fő elemei a Mihráb és a Minbar. A Mihráb az imafülke, ami Mekka felé néz. A vallási vezető (Imám) szokott benne ülni. Ő irányítja az imádkozást. Ilyenkor nincs “előadás”, c
sak imádkozás.
A Mihráb egy emelvény, ami nagyon hasonlít a templomban levő pulpitussal. Különleges alkalmakkor Imám innen tart beszédet a hívőknek.
Az ajtóhoz közel találunk egy órát, ahol a napi imádkozások idejét láthatjuk. Érdemes megjegyezni, kb. mikor vannak az imaidők, hogy lehetőleg csendes időszakban érkezzünk a dzsámikhoz.
A szultáni dzsámikban van egy speciális rejtett fülke is. A szultán itt tudott imádkozni úgy, hogy senki se tudja mikor is tartózkodik a mecsetben. Így a merénylőnek más helyett kellett keresnie.
A dzsámik régen nem magukba álltak, hanem egy komplexumot képeztek. A dzsámi mellett a minaret (magas torony, ahol az Ejzán imára hívja a hívőket. Túristák kedvence reggel fél hatkor), temető és türbe, szegényszállás, iskola, karavánszeráj (ahol a karavánok megpihenhettek éjszakára, és egyben üzletelhettek is) is volt. A Szulejmán Dzsámi mellett ma is megtaláljuk ezeket.
Összefoglalva:
Függetlenül attól, ki milyen vallású, a dszámikat érdemes meglátogatni, mert érdekesek, szépek, és lenyűgözőek.
Krimi Anglikán templom – Beyoğlu (Isztambul)
Isztambulban az Oszmán Birodalom kezdetétől fogva engedélyezték a szabad vallást. Ennél fogva Isztambulban számos Keresztény templomra bukkanhatunk. Attól függően, hogy az adott korszakban mennyire volt elfogadott, vagy csak megtűrt a nem-Iszlám vallás, úgy változnak a templomok. A nehéz időszakban épített templomok eldugott, rejtett helyen vannak. Sokszor egyszerűen csak két ház között, vagy magas fallal van védve. Míg a békésebb időszakban magas, jól látható helyekre épültek.
Mivel az Oszmán Birodalomban igencsak vegyesen voltak a különböző népek, így a Keresztén templomok is nagyon változatosak. Találunk velencei és genovai Római Katolikus; rum (anatóliai görög), ukrán, orosz, krimi és bolgár Ortodox; és örmény Katolikus templomot is. Leggyakrabban az óvárosban, de Kadıköy, Kuzguncuk városrészben is sok rum és örmény templom van. De még Beşiktaş-ban is találunk örmény templomot.
Érdekesség, hogy délben itt is hallhatunk haragszót. De nem valószínű, hogy a Nándorfehérvári győzelmet ünneplik. 🙂
A nándorfehérvári másik diadal, amit a törökök nyertek meg 1521.-ben.
Kép a Topkapı palotában található.
Templomot nem olyan könnyű látogatni, mint egy dzsámit. Sok templom zárva van, és meg kell keresni az illetékest, hogy bejussunk. A bejutás pedig általában fizetős.
A templomok és a mecsetek mellett a zsinagógák is békésen elférnek. Sőt, van olyan utca, ahol mindhárom vallási hely megtalálható. A legtöbb zsinagóga Beyoğlu városrészben, a Galata-torony közelében van. De máshol is találkozhatunk velük (pl. Kuzguncuk). A zsinagógák változóan vannak nyitva a turistáknak.
Mindez jó példa arra, hogy évszázadokon keresztül igenis békésen megférhet egymás mellett a három nagy vallás.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.8/10 (6 votes cast)
 

Egy jó turista felkészült. Persze egy jó turista néha őrült, de azért annyira felkészült, hogy legyen térképe.
Igen ám, de Isztambulról jó térképet szerezni nem annyira egyszerű

Egy általános Isztambul térképet könnyen vehetünk. Bármely térképbolt, sok könyvesbolt is árul térképet. Szerencsés esetben a reptéren is találunk ingyenes reklámtérképet. De Isztambulban is mindenhol árulják, több nyelven is. Sőt, most az Európa Kulturális Fővárosa 2010 miatt sok helyen kaphatunk ingyenes kulturális térképet.
Mindezzel az az egy baj van, hogy kicsi. Persze egy átlagos turistának elég, de egy igazi jó turistának (és remélem, hogy blog olvasói többségében ilyenek), és az extrém turistáknak ez nagyon kevés.
Ebben csak a történelmi belváros van, azaz Eminönü, Fatih, és a Galata. Egy pici még az ázsiai oldalról. De Kadiköy már nincs rajta. Sem pedig a reptér, ami azért nem volna rossza. Legalább azért, hogy lássuk, mennyire is van messze. Ez a térkép kb. olyan, mintha a Budapest térképen csak a Vár lenne rajta, meg a Moszkva-tér.

Igaz viszont, hogy Isztambul nevezetességei szinte mind a történelmi részen vannak. De ha valaki kicsit is ki szeretne mozdulni erről a részről, akkor térkép nélkül marad.

Van viszont Isztambul utcaszintű térképe. Ebben már minden benne van. Csakhogy Isztambulban rengeteg utca van. Nagyon-nagyon sok. A Sokak Sokak Istanbul cimű lexikon méretű könyvet Magyarországon is lehet kapni. Kb. 8 kg. Maga a térkép rész 300 oldal. Majd ehhez jön az utcakereső, ami ennek legalább a háromszorosa. Tehát igencsak nagy.
Ennek is megvannak az előnyei azért. Pl. ha este egy sötét sikátorban sétálunk, akkor a könyvet pajzsként használva megvédhetjük magunkat. Sőt! Vissza is támadhatunk vele! Vagy ha lekéstük az utolsó hajót, akkor a térképre ráülve kényelmesen átevezhetünk a túlpartra.

Sajnos a két véglet között nincs átmenet. Van persze egy-két különleges térkép. Pl. a buszhálózat térképe. Ez szép és jó (mármint az elgondolás, mert a térkép rettenetesen ronda), csak éppen semmi nem látszik belőle. Csak a végállomáson vannak a buszok feltüntetve, így elég nehéz kikeresni, merre is megy a busz. Jah, és meglehetősen régi.

Ugyan így találhatunk térképet a Fedett Bazárról is. Az szintén régi, de legalább használható.

Más térkép viszont nagyon nagyon ritka. Összességében nincs olyan térkép, amit turistának lehetne ajánlani.

Mit tegyünk akkor?

Egy extrém turistának persze mindez nem gond. Nála van legalább 4 GPS (egy neki, egy a fényképezőgépnek a POI-k miatt, egy fénykép célpontjának is (legyen geotagging is), egy pedig az előreküldött felderítő macskának). Úgyhogy őt nem kell félteni.

Aki kicsit egyszerűbbek is megelégedik, nekik ajánlom, hogy vegyenek egy általános Isztambul belváros térképet. De figyeljetek arra, hogy ne elnagyolt legyen, hanem olyan, amin azért rajta vannak a múzeumok, hamamok, látnivalók és a kisutcák is. Jól jön, hogyha bevetjük magunkat a sűrűbe, majd a térképre nézve látjuk: nini, van itt egy hamam.

Szerintem nem érdemes drága térképet venni. Nem az ártól függ a térkép minősége. Én pedig szeretem bejelölni, merre is jártunk, mit évek múlva éppen úgy végig lehet nézni, mint a fényképeket. 🙂

Ezt a térképet még otthon, vagy internet közelében tanulmányozzuk, memorizáljuk.
A térképről lelógó részekhez pedig segít nekünk Isztambul digitális térképe. Ennek a térképnek az az előnye a Google Maps-hez képest, hogy a városrészek pontosan be vannak jelölve. Ezen felül rengeteg más hasznos dolgot (pl. patikák) is feltüntettek. Keresni az Arama menüben tudunk.

Fontos, hogy a törökök nem használnak térképet. Ebben mondjuk igazuk is van, mert mire a térkép megjelenik, már elavult. No meg egy rendes térkép rettenetesen nagynak kell lennie.
Éppen ezért a térképen nem igazán igazodnak el. Ha eltévedünk, soha ne kezdjük el a térképet mutogatni, és soha ne kérjünk meg senkit, hogy bökjön rá a térképre, merre is vagyunk. Nem fogják megtalálni.
Inkább kérdezzük azt, ahol kiismerjük magunkat, vagy ahova el akarunk jutni. Íme néhány:

  • Eminönü (városközpont)
  • Sultanahmed (Kék Mecset)
  • AyaSofya (Haggia Szófia)
  • Galata (az a szép nagy torony, ami mindenhonnan látszik)
  • Iskele (kikötő)

Készüljünk fel, hogy az útleírás nem lesz egyszerű. Pl. ha azt mondják, hogy a második utcán balra, akkor utána még azt is el fogják mondani, hogy ne menjünk el a negyedik utcáig ahol van egy régi piros épület ahol…
Szóval… esetleg rajzoljunk közbe… talán segít. 🙂 Ha elfogyna a papír, akkor folytassuk a társunk hátán…

Tehát térkép van, de ha igazán bele szeretnénk mélyedni a városba, akkor nem fogjuk tudni használni. Helyette kérdezni, kérdezni, kérdeni kell.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.0/10 (3 votes cast)
 

Mostanra már megismertünk annyira a török konyha alapjait, hogy nem vaktában választunk élet. Sőt, akár azt is eltaláljuk, amit mi szeretünk.
Nos, akkor már csak azt kell megtalálni, hogy hol együnk.
Szerintem a legjobb felállás az, hogy felkelés után a reggelit egy péknél töltjük, majd az ebéd egy büfében, majd este, amikor úgyis lement a nap, akkor beülni egy étterembe és egy jó nagyot enni.
Persze mindez ellentmond az egészséges életmód azon paragrafusával, hogy reggel együnk sokat és este keveset. Nade úgyis nyaralunk, ennél vadabb dolgok is szoktak történni. 😀

Reggeli + házi pogácsa + free tea

Reggelizni legjobb a pékeknél, ahol a friss kenyérből szendvicset készítenek friss sajttal és zöldségekkel. Sok helyen pedig reggeli menüt is kaphatunk, amivel úgy teletömhetjük magunkat, hogy csak lejtőn lefele tudunk haladni, és azt is csak gurulva.
Ebédkor egy kis szünetet tartunk a város felfedezésében. Jó dolog egy kis időre leülni, és pihenni. De nem érdemes túl sok időt tölteni az ebéddel. Inkább álljunk meg többször, és üljünk be egy teára. Nagy melegben jó kis árnyékos helyeket találhatunk.
Gyors, finom, és olcsó ebédet legjobban a kis büfékben találhatunk. Azok a legjobbak, amik a környék dolgozóit látják el. Ugyanis nekik is kell enni valahol. A drága, luxus éttermek mögött is mindig itt vannak a kisbüfék ahol a törökök esznek rendes török ételt. Érdemes ezeket felkeresni, mert sok esetben sokkal finomabbat és nagyobbat is ehetünk, mint a turistaéttermekben. És ahol emberek dolgoznak, ott biztos van ilyen a közelben.
Sokszor ezek egyáltalán nem néznek ki csábítóan, sőt. De ne ijedjünk meg, nem piszkosak, nincs gond az étellel sem, csak lazábbak. Ahol sok ember van, ott biztosan jót lehet enni.
Este pedig már fáradtan tényleg olyan helyre is beülhetünk, ahol hosszabb időt töltünk. Érdemes jó előre kinézni az éttermet, hogy ne este félálomban, farkaséhesen kelljen keresgélnünk, mert akkor csak egy “jó lesz ez is csak együnk már” helyre fogunk jutni. Pedig a gasztronómia is része a nyaralásnak, kár lenne pont ezt elrontani a kapkodással. Nappal, amikor még józanok vagyunk, akkor nézzünk ki jó helyeket estére. Tájékozódjunk az árakról is (adana kebab, iskender kebab kb. 11 líra). Ha nincs kívül étlap, ne menjünk be. És persze az üdítő árát is nézzük meg.
Próbáljunk a hotelhez közeli helyet találni, hogy tele hassal könnyen eljussunk az ágyba. Vagy pedig egy érdekesebb éttermet válasszunk, esetleg jó kilátással, vagy ahol vacsora után tudunk még egyet sétálni.
Remélem mindenki megtalálja a neki megfelelő étkezési helyet és módot! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Az Isztambul Turistakalauzban eljutottunk oda, hogy végre hadat üzenjünk a gyomrunknak, kipróbáljunk valami igazán különlegeset!

A mostani bejegyzés elsősorban a gasztro-turistáknak szól.

Kezdjük az egyszerűbbekkel!

Kagyló.
Ez még talán nem is annyira török specialitás. Az igazi különlegessége inkább abban rejlik, hogy szinte minden forgalmas helyen találunk kagylóárust. Kicsi kis kocsiról árulja a frissen fogott csemegét, amit ott helyben elfogyaszthatunk.

Következő ételkülönlegesség a pacal kedvelőinek lehet jó. A pacal törökül iskembe, amit ne keverjünk össze az iskender-el! ebből készül pl. a pacal leves, az iskembe çorbası. Aki szereti az ilyet, biztos nem fog csalódni.

Ezután mehetünk vadabb területekre is. Lássuk a törökök kedvencét, a kokoreç-et!
A kokoreç nem más, mint bél (azt hiszem birka, de talán marha) jól átsütve. Sokszor a utcán is árulják, de rengeteg erre specializálódott étterem is van. Szép nagy betűkkel hirdetik, hogy ott bizony lehet nagyokat enni.
Az egészséges életmód kedvelőinek azért nem ajánlott.

És végül egy igazi különlegesség a bárány agy, azaz a kuzu beyni-t.
Ilyet már nem árulnak az utcán, és nem is egyszerű olyan éttermet találni, ahol van.
Viszont nagyon sok hentesnél lehet kapni, így aki sikeresen átküzdi a reptéri biztonságiakon, az otthon bizonyára valami nagyon izgalmasat tud sütni.

Mindenkinek jó étvágyat! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Ki Isztambulban jár, ne lepődjön meg, ha előbb-utóbb megéhezik. Sőt, ez egészen könnyedén megeshet velünk!

Isztambulban, és egyébként Törökországban is, hatalmas a választék. A különbség csak annyi, hogy Isztambul elég egy utcán végigennünk magunkat, és máris gasztronómiai körutazásban részesültünk. Így ez a mostani írás inkább egy segítség a tájékozódáshoz, mintsem egy komplett leírás.

Mielőtt bárhova beülnénk, először azt kell eldönteni, hogy is akarunk enni.

Ahogy minden turistás országban jellemző, a helyieknek eszük ágában sincs bemenni a turista éttermekbe. Mivel azok rendszerint jóval drágábbak. Cserébe viszont olyan hangulatos helyen lehetünk, ami csak az utazási magazinokban létezik. A helyi és a turistaétterem ritkán hasonlít egymásra. Az utóbbiban az van, amit a turisták gondolnak helyi ételnek, és a felszolgálás is abban van, amit a turisták gondolnak helyinek. Míg az itt lakóknak szánt éttermekben azt találjuk, amit a helyiek valóban esznek.

Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszak lennének a turistaéttermek. Sőt, gyakran tényleg nagyszerű a hangulata. Arra kell csak felkészülni (a drágább áron kívül), hogy az ételek nem lesznek annyira megfűszerezve, és ehhez hasonló szokatlan dolgok.
Természetesen ha turista helyre megyünk, akkor ott van angol menü, a pincérek tudnak angolul (vagy valami ahhoz nagyon hasonló nyelven), így ott igazán nem nehéz kedvünkre valót találni. Ráadásul az ilyenekről az útikalauzok is elég részletesen szoktak beszámolni. Turistaéttermek úgy lehet felismerni, hogy már gyakran a nevében is benne van, hogy Turkish, azaz török étterem.

Lássuk inkább azt, ahol a helyiek esznek. Ezek a kis és nagy éttermek is nagyon hangulatosak tudnak lenni. Sok esetben vannak felső emeletek is remek kilátással.

Ahhoz, hogy tudjunk az ételek között választani, meg kell ismernünk a kategóriákat.
Leginkább Törökország területei szerint csoportosítják az ételeket.
Ilyen a Fekete-tengeri övezet (Karadeniz) ahol elsősorban hal (balik) és tengeri ételek vannak. Kiemelten néha Trabzon vagy Rize városának neve is feltűnik. Ezek a területeken kukorica (mısır) alapú ételek gyakoriak. Ilyen különlegesség lehet a kukorica lisztben rántott hamsı (fekete-tengeri apró hal).
Hasonló tengeri övezet az Égei-tenger (Ege). Az itteni konyha a tipikus mediterrán, ami Olaszország, Spanyolország és Görögország ételeinek is az alapjai: Sok gyümölcs, zöldség. Főleg paradicsom és olíva. Bőven válogathatunk salátás dolgokban. Különlegesség az olívaolajban főzött-párolt zöldségek, a Zeytinyağ ételek.
A trák ételekben a balkáni ízeket találja meg a kitartó kutató. A trákok pl. előszereltet használják a vegetát az ételek ízesítésére.
No és van az anatóliai ételek. Kis-Ázsiai keleti és középső részeiről származó konyha alapja a hús. Ezt ízesítik hússal, és tesznek hozzá húst, meg húsos szószt. Egyetlen kivétel a mantı, ami tésztába csomagolt hús (tehát itt több a tészta, mint a hús).

Amikor éttermet választunk, akkor a fentiek alapján már a kategóriát is jól be tudjuk lőni. Még vannak a házias ételek, és a különböző régiók ételei. De itt már akkora eltérések vannak, amit nehéz kibogozni.

Érdemes olyan éttermet választani, ami hangulatos helyen van. Persze óvatosa, mert pl. az Eminönüben horgonyzó kis teknőkön (elmondásuk szerint történelmi hal-éttermek) nem biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Közvetlenül a kikötő mellett található, így a beérkező hajók eléggé rendesen megringatják az asztalokat. És előfordulhat, hogy a jó helyek drágábbak, bár ez sokkal ritkább, mint más országokban.

Általános jellemző, hogy ahol sokan vannak, ott az étel is jó. Vagy inkább fordítva: ahol kevés ember van, ritkán fogunk jót enni. A rossz helyekre még a macskák sem járnak.
Sok étterem ajtajában áll valaki, jó nagy hangerővel, hogy behívogassa a vendégeket.ők rendes emberek, de néha nagyon tudnak ordítani. Lehet velük jókat beszélgetni, de azét próbáljunk meg eljutni a menüig. Ez alapján az árat is fel tudjuk mérni.
Nekem az etalon az adana kebab, ami kb 10-12 TL szokott lenni. Ez egy általános ár. A középkategóriás ételek 10-15 TL között mozognak. Figyeljünk még az innivalóra is, nehogy az legyen túl drága. 3 TL felett már sok! Egy fogásos étel + üditő 15 TL körül ki szokott jönni, de ez az ár alatt is simán jól tudunk lakni,
Egy komolyabb étkezés, amiben már leves és saláta, meg egy-két extra is bekerül (pl. egy tányér sült krumpli középre), fejenként 20 TL alatt megúszható.

Még egy jótanács: ahol csak néhány féle ételt árulnak, azok mindig sokkal jobbak, mint ahol nagy a választék. ha egy étterem meg tud élni csak 1-2 étellel, akkor azt biztosan nagyon jól csinálják.

Ha már bent vagyunk, akkor lássuk a második kategóriát, amibe az ételeket csoportosítják:
Köfte: ez a magyar fasírt török verziója. Vagyis húsgombóc. Számtalan változata létezik.
Kebab: sült hús.
Izgara: ezek a grill ételek.
Şiş: nyárson sültek
Zeytınyağ: olivaolajban főtt/párolt zöldségek, gyümölcsök. Nagyon egészséges. Vegáknak ez ajánlott.
Mantı: Hús tésztába van hajtogatva. A legjobbak a Kayseri tartományból származnak.
Dolma: töltött káposzta és hasonló töltött ételek.
Gözleme: palacsinta
Balik: halak.
Makarna: tészta. Nem keverendő a pasta-val, ami sütemény! 😀
Patates: krumpli
Pilav: rizs

A lista persze tovább is folytatható, de ennyiből már kiindulhatunk.

Érdemes még tudni, milyen húsból is készült:
Et:  ez a hús törökül. Minden, ami nem más állat, azaz nem marha, annak van neve. Ami marha, az a hús, vagyis et. Itt még különbséget tehetünk a dana és az inek között. A dana a férj, az inek pedig a legelők úrnője.
Tavuk: csirke
Hindi: ez a pulyka, de ilyet még sehol sem láttam.
Kuzu: birka
Domuz: malac. csak hogy tudtátok ezt a szót is. 🙂 Nagyon-nagyon-nagyon ritka. Ortodox és örmény vallású helyeken bukkan fel, de állítólag nem jó.
Balik: hal, rengeteg verzióval. Yunus-t azért ne együnk, mert az a delfin.

Ha mindezek után még bírjuk, akkor bepróbálkozhatunk az édességekkel. De ezt egyenlőre meghagyom, hogy ti fedezzétek fel. 🙂 Egy szótár azért jó, ha kéznél van. 🙂

Mindenkinek jó étvágyat!

Várom a ti tapasztalataitokat is. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Bárhova is menjünk a világon, bármely országot is választjuk, mindenképpen komolyabb kapcsolatba kerülünk a helyi ételekkel. Persze minden esetben ott van a mentő mellény börgerking és mekdonnáldsz néven. 😀
Törökországban viszont tényleg nagyon jókat lehet enni. Én az első utazásomtól számítva összesen 30 kg-t (nem elírás!!!) sikerült Törökországból a gyomorba pakolnom (ez is egy módszer a 150 éves uralom visszavágására 😀 ).
Tehát ha az ember nem vigyáz, nagyon sokat fog enni. 🙂

Nade mégis mit, hogyan, merre, stb…?

Általában nincs probléma a török ételekkel. Nem kell félni tőle. Sőt, nagyon sok mindenben hasonlít a magyarhoz. Főleg a fűszerezés.
Ennek ellenére mindenkinek ajánlott, hogy megfelelő hasfogó gyógyszerekkel készüljön fel. Bármikor becsúszhat valami, amitől az esti programunk a porcelánbusz vezetése lesz. Leggyakrabban azért fordul elő, mert abban a rövid időben, amit Törökországban töltünk, mindent ki akarunk próbálni. Így a kedves turisták vég nélkül mindenből esznek. 😀 Szerencsére a hotelekben eleve svédasztalos a reggeli, így már kora reggel átalakíthatjuk a napi programunkat.

A török ételekről rengeteget lehet írni. Minden tájegységnek, minden falunak megvan a sajátos konyhája. Minderről egészen jó kis lexikont lehetne írni pár évtized alatt pár száz kiló extra súly felszedésével. 🙂
A török sajtokról már láttam egy lexikont az egyik boltban. 🙂

Megpróbálok mindebből valami használható alapot összeírni nektek. Mégis, hogyan tudtuk nekikezdeni.

Kezdjük az elején, az egyszerűbbekkel!

Ha Törökországban, vagy Isztambulban hotelben alszunk, akkor majdnem biztos, hogy a svédasztalos reggeli vagy benne van a hotel árában, vagy extrának választható. (Ha családnál alszunk, akkor pedig a házigazda fog minket teletömni minden jóval. Ez elől nem lehet elmenekülni. Jó példa a Török fürdő c. film). Hacsak nem valami rettentő rémes hotelt fogunk ki, akkor nincs baj a reggeli svédasztallal. Mármint abból a szempontból, bármit is eszünk, azt túl fogjuk élni. 😀
Viszont a svédasztalok már a 3. napon is rettentő unalmasok tudnak lenni. Sőt, sok helyen semmi törökös nincs az ilyen reggelikben. Persze ez nagy biztonságot ad (tudjuk mit eszünk és minden reggel van valami a tányérban). De egy igazi turista inkább reggel az utcai büfékben eszik.

A törökök imádnak enni. Így hacsak nem 50 km-e vagyunk a legközelebbi településtől, biztosan találunk éttermet és büfét. Ahol pedig legalább 5 ember összegyűlik, ott van simit árus is. Így nem kell attól félni, hogy éhen halunk, amint kiléptünk a szállodából.

Érdemes az első alkalommal kicsit jobban körbenézni, hol, mik vannak. Ha szerencsénk van, akkor találunk olyan büfét vagy éttermet, ahol a kahvaltı feliratot látjuk. Ez ugyanis a reggelit jelenti. Vagyis itt tudunk török módra reggelizni. Szerencsés esetben a köy kahvaltı (falusi reggeli) vagy más “bővített” reklámot láthatunk. Ez azt jelenti, hogy ott jó nagyokat lehet enni. Egy igazi török reggeli rengeteg mindenből áll. Főleg zöldségből és lekvárokból. No és az olíva bogyók sem maradnak el 🙂
Sajnos amíg meg nem ismerjük a helyet, mindig egy zsákbamacska, hogy ez a reggeli mit is takar pontosan.

Bemehetünk kis büfékbe és pékségekbe (fırın), ahol mi magunk rakjuk össze a menüt pogácsákból és más édes (tatlı) és sós (tuzlu) finomságokból.
Mindebben az a jó, hogy fejenként kb. 5 lírából meg tudunk reggelizni, ami gyakran olcsóbb, mint a hotelben.

Ezen helyek nemcsak reggelire, hanem napközben is hasznosak lehetnek, ha nem akarunk sokat költeni a pénzünkből és az időnkből. Őket bárhol megtaláljuk.
Vannak nevezetesebbek is, mint a Simit Sarayı és az Aslı börek. Ezek a legváltozatosabb helyen tudnak elénk ugrani és becsalogatni. 🙂

Valahogy próbáljunk meg listát összerakni, mit is ehetünk ezeken a helyeken.

Legismertebb török “sütemény” a simit. Fordíthatjuk török perecnek is, bár a simit jelentése egyszerűen a kör alakot jelenti (matekból ellipszis vagy tórusz néven kérdezhette a tanár tőlünk). Simitet bárhol találunk. Még az utcán is. Kifli szerű a tésztája sok szezámmaggal. Kicsit olajos. Frissen nagyon finom. A sirályok is ezt eszik! 🙂

Isztambuli simitárus

Ha inkább kalácsra vágyunk, akkor azt is vehetünk açma néven. Sok simitárusnál is van, de bármelyik péknél, büfénél is könnyedén találunk. Kellemes, nem túl édes.

Hajók, és kisbüfék kedvelt étele a toast, amit ahogy az angol neve is mondja, toast, vagyis meleg szendvics. Bár annyira ritkán bonyolult. Kiflibe van mindenféle (sajt, paradicsom, saláta) bepakolva, majd forró kontakt grillel (vagy mi is a neve a két összenyomott sütőlapnak) ki van lapítva. Általában nincs eltúlozva, ennek ellenére egész jóra szoktak sikerülni. Ha találunk egy jó kis teázót, gyakran ott is van toast. Ritkán lakunk vele jól, de néha jól jön.

Következzék a nálunk is népszerű pogácsa, törökül poğaça. Persze egyáltalán nem úgy néz ki, mint a magyar verzió, viszont 2-3 darabbal már jól lehet lakni.  pedig friss, akkor nagyon finom tud lenni (persze nem annyira, mint a magyar). Népszerű az üres (sade), sajtos (peynirli), és a trappista sajtos (kaşarlı).

Ennél sokkal bővebb választékot kaphatunk, ha a börek-et választjuk. Ez is pogácsa szerű sós sütemény. Vékony tésztába van valami (rendszerint sajt, krumpli, vagy zöldség, esetleg hús) becsomagolva, majd megsütve, megfőzve. Legalább ezer féle változata van. Ráadásul némelyik nem is kicsi, így igencsak megtömhetjük a gyomrunkat.

A többi sós sütemény nekem nem igazán jött be. Nagyon üresek, és nincs semmilyen ízük. Azért remélem, ti találtok egy-két jobb verziót! 🙂

Édesség kedvelőinek sem kell szomorkodnia, mert a törökök mindenért rajonganak, ami csak édes. A büfékhez hasonló cukrászdákat is könnyen találunk, ahol bőven tudunk válogatni. Érdemes hozzá teát is kérni, cukor nélkül. A török édességek általános jellemzője, hogy 99%-ban cukorból állnak.

Ajánlott a mogyorós (fındık) és a pisztáciás (fıstık) édességek kipróbálása.
Ja, és a török csokis dolgok nagyon finomak tudnak lenni.

Kissé már az étterem kategóriába tartozik (erről a következő részben), de mégis a gyors és az egyszerű étkezés: a dönner, magyar (görög) nevén gyros. Kis és nagy büfékben, éttermek is megtaláljuk. Általában csak a füstöt kell követni, bár az néha a kokoreç-től is eredhet (lásd majd a különleges török ételek részben). Hasonlóan a magyarországihoz, vannak jobb, és kevésbé jó helyek (meg rettenetesek). Csak itt nincs annyi segítség, hogyha török a szakács, akkor jó a dönner. 😀 A kipróbáláson kívül az egyetlen tájékozódás az, hogyan is néz ki a hús, és mennyire van vékonyra szeletelve. Minél nagyobb darabok és minél vékonyabbak, annál jobb a minőségű.
A dönnert kérhetjük pidében, kenyérben (ekmek), vagy tányéron (tabak).

Szintén feles kategória a ciğköfte. Ez nyers darált hús, ami szép narancssárga halomba
van rendezve a kirakatba. Ehhez salátát és citromlevet kapunk. A köftéket az eladó fogja a jellegzetes formára alakítani.
Nagyon jó kis nomád ennivaló. Általában a parkban leülve kézzel fogyasztjuk, mert úgy az igazi.

Másik jellegzetesen parkos-pados étel a kumpir, magyarul krumpli. (na ugye, hogy ez az eredeti neve, és nem az a rémes burgonya szó…). Mindig egy jól látható helyen árulják. Olyan, mint a fagyiárus, csak a fagylajtok helyett a különféle ínyencségek vannak felhalmozva. A kumpir valójába egy főt krumpli, amibe az eladó az általunk kiválasztott összetevőket fogja bepakolni. A választék pedig hatalma. Amennyiben csípőset szeretnénk, akkor mindenképpen kérjünk acı-t!
A kumpir leggyakoribb előfordulási helye Isztambulban az Ortaköy városrész.

Kumpir és Ortaköy

És a feltétek

Evészet az utcán.

Igazi turista nem riad vissza a kihívásoktól (és az éjszakai nagy szent áldozástól a porcelán hatalmas szelleménél), és kipróbálja az utcai árusokat is. Ebben leginkább gyomrunk és saját tapasztalatunk tud legtöbbet segíteni.
A forgalmas helyeken szinte mindig csak jó minőségű ételt árulnak. Így a legjobb célpontok a kikötők.
Még az is egy íratlan szabály, hogy ahol nincs macska, ott valami gond van.

Utcán gyakran találunk simit, kumpir, dönner, ciğköfte, rizs, kukorica, és szendvicsárusokat is. De szinte mindenféle “gyorsételt” fellelhetünk.

Időszaktól függően kagylóárusokkal találkozhatunk. Kitudja miért, leginkább a lányok szeretik, de ők aztán simán befalnak 6-8 kagylót is.

Olyan helyen, ahol a közelben víz van, ott horgászt is mindig látni. A horgász közelében pedig valahol mindig van valaki, aki a friss halat süti. Hal kedvelőknek ajánlott.

Hogyha viszont inkább az egészséges étkezést preferáljuk, akkor tudunk venni gyümölcsöt (meyve) a forgalmasabb helyeken. Vagy ihatunk frissen préselt gyümölcslevet is (meyve suyu). A gyümölcsöt ajánlott megmosni (a gyümölcslevet viszont nem).

Zöldséget viszont már nem fogunk csak úgy az utcán találni. Pedig milyen jó is gyaloglás közben egy jó nagy répát, vagy egy hagymát elrágcsálni. Vagy inkább a villamoson, hogy más is élvezze.
Zöld dolgok esetében piacra vagy boltokba kell mennünk. Szerencsére sarki kis zöldséges vagy kisközért minden sarkon van.

A listát igencsak lehet még folytatni. Remélem, azért kiindulásnak ezek az információk is segítenek. Esetleg írjátok meg a ti tapasztalataitokat is. 🙂

Következő részben már beülünk egy étterembe is. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
 

Tovább folytatjuk Isztambul felkészítő tanfolyamunkat.

Az embernek naponta legalább 2,5 liter folyadékra van szüksége a helyes működéshez. Ha viszont Isztambulban jársz, főleg nyáron, és főleg gyalog, hegynek felfele természetesen és még ott is megmászva a tornyot mert ott van jó kilátás, de amikor felérsz, látod, hogy van egy magasabb torony is a közelben, na akkor viszont az 5-6 liter is kevés lehet.

Persze a hagyományos turistánál ott van mindig a kicsi kulacsa. A profibbnak pedig a camel bag van a hátára beszerelve, amivel akár a sivatagon is át lehet gyalogolni.

Hátizsák kulacs, azaz camel bag, ahol egy csövön keresztül lehet a vizet inni, vagyis nem kell előkeresni sem kinyitni. Benne simán elfér 5-15 liter víz is. – Forrás: alibaba.com
Isztambulban erre szerencsére nincs szükségünk. Inni mindenhol lehet.
Isztambul és Törökország csapvize nem iható. Ennek oka valójában nem a vízben keresendő, hanem a rendszerben. Sok országban (keleten és nyugaton egyaránt) egész egyszerűen nem ivásra készítették a vízvezeték rendszer, ezért hiányoznak azok a tisztasági elvárások a csövek és a berendezések terén, ami mondjuk Magyarországon van. Mindez nem jelenti azt, hogy a víz büdös lenne, vagy bármi komolyabb bajod lenne, ha iszol belőle (a porcelánbusz vezetésén kívül). Főleg ha csak 1-2 hétig vagy itt. De a kellemetlen meglepetések elkerülése véget érdemes ásványvizet venni.
Az ásványvizet, vagyis vizet su (ejtsd: szú) néven találjuk meg minden sarkon, minden kicsi és nagy boltban, újságárusnál, és tényleg mindenhol, ahol szájba rakható dolgokat árulnak. A fél literes kisüveget 50 kuruş-ért árulják. Kérhetünk soğuk (szóúk) hideg vagy sıcak (szcsak) meleg vize. A meleg azt jelenti, hogy ami kint van a napon/árnyékba. A hideg pedig, ami a hűtő legalján, és jó esetben is csak rettenet hideg. Néha találni olyan feliratot is, hogy buz gibi, ami jéghideget jelent. Olykor valóban jeget találunk az üvegben…

Sarki boltokban találhatunk literes (1 líra), és még nagyobb palackokat is. Ezt mindenki maga döntse el, hogy kirándulás közben inkább nagyobb üveggel jár, vagy kisebbel. De attól nem kell aggódni, hogyha elfogy a víz, akkor nem találunk pár percen belül. A hotelbe is érdemes pár literrel bepakolni. A hotelekben általában minden drágább, így ajánlott a sarki kisközérben a legnagyobb palackból berámolni néhányat a szoba hűvösebb részébe.

Törökországban nincs olyan, hogy buborékos víz, nem buborékos, félig buborékos, stb… A víz minden esetben sima víz, hiába kék a kupakja. Ha bubis vizet szeretnénk, akkor szódát kell keresnünk. Bár ebben az esetben inkább ajánlom a gazos (gázosz)-t, ami egy ízesített tradicionális szóda. Nem túl erős az íze, csak annyira, hogy ne sima vizet igyunk.

Néha találhatunk dobozos vizet is. Bármennyire is jópofa, egyáltalán nem praktikus, mert nem lehet visszazárni. Így csak akkor vegyünk, ha nagyon olcsó, és azonnal meg akarjuk inni.

A víz után következzen a tea (çay – csáj). Ilyet is mindenhol lehet inni, bár ehhez már be kell ülni valahova, kivéve ha a hajón ülünk. Ez viszont jó alkalom arra, hogy elvégezzük a szükséges kitérőt a mellékhelyiségbe (törökül toalet, nehéz szó! 🙂 ). Teát étteremben és büfékben is tudunk inni. Ha csak teát szeretnénk, akkor jobb, ha büfébe ülünk, mert ott olcsóbb és teljesen természetes. Míg egy étteremben hát… bunkóság csak egy teáért beülni. Ha kisbüfébe ülünk be, akkor érdemes mellé egy kisebb pogácsaszerűséget is választani a kirakatból. Sós (tuzlu – túzlú), és édes (tatlı – tatl) süteményeket kérhetünk.

Néha kifejezetten csak a helyért ülünk be/le egy teára. Ezt a törökök imádják: egy jó kilátásért, vagy egy jó hangulatért leülni valahova és inni egy teát.
Egyik legjobb a Kislány torony közelében a tengerparton leülni. Erről itt találtok egy részletesebb bejegyzést.
Másik ajánlat a Piere Loti, amiről képeket itt találtok.
És pár jó hely a Boszporusz ázsiai oldalán. De ezekről lesz még szó később bővebben.

további török teás bejegyzések: török tea, instant tea, egzotikus török teák

Teát általában 50 kuruş-ért vehetünk, de elegánsabb helyeken 3 líra is lehet. Büfékben 1,5 fölé ritkán megy az ára. Jah, és ha unjuk a kis poharat, akkor kérhetünk büyük çay-t (büjük csáj), azaz nagy teát, ami már majdnem akkor bögre, mint amiben otthon iszunk. Najó, talán nem olyan nagy, de egy ekkora török teamennyiséggel vidáman felfutunk bármelyik dombra.

Ha olyan boltban járunk, ahol komoly vevőnek néznek minket, akkor gyakran meghívnak miket egy teára is. Ezt érdemes elfogadni. A tea, mint ajándék azt jelenti, hogy megkedveltek minket, jó kapcsolatot akarnak velünk kialakítani.
Néha felröppennek olyan hírek is, hogy a teába altatót raktak, majd kirabolták a turistát. Amennyiben nem megyünk olyan helyre, akkor ez biztosan nem fordul elő velünk.

Kávé.
A tea és a kávé bármennyire is különbözik, a “használatuk” nagyon hasonló. A fenti teás leírás majd minden eleme vonatkozik azokra is, akik inkább a kávét részesítik előnybe,
Ha kávét szeretnénk inni, akkor türk kahve (türk kahve)-t kérjünk, és várjuk meg, amik elkészült. Ha viszont éppen rohanunk, akkor lehet egy egyszerű nescafe-t is bedobni.

Ha kávét iszunk, akkor még készítés előtt kell kiválasztani, hogy mennyire szeretnénk édesen. A sade (száde) jelenti a cukor nélkülit, az az şereli (az sekerli) jelenti a kevés cukorralt, az orta şereli (orta sekerli) jelenti a közepes cukorralt (1 kanál), az çok şereli (csok sekerli) jelenti a sok cukorralt. Mindenki tanulja meg, melyiket szereti.

Vannak kifejezett kávéházak is. Ezeknek a nevében valahol benne van a kahve szó. Itt találhatunk nemzetközi cappucino, late és egyébb kávékat is, csak teát nem.

A kávéról korábbi bejegyzés itt.
Terebess leírás a török kávéról.

Következnek a gyümölcslevek.
Törökországban, így Isztambulban is mindig kapni friss gyümölcsöt, amik nagyon finomak. Persze legjobb Antalyaban. Sok helyen, főleg a forgalmasabb részeken, láthatunk egy-egy embert, amint egy kézi préssel gyártja a gyümölcslevet. Nosza, mi is menjünk oda! Nyári hőségben az egyik legjobb!
Kedveltek: narancslé (portakal suy
u – portakál szujú)
és a gránátalmalé (nar suyu – nar szujú).

És van még egy ital, ami nagyon jó a forróságban: az ayran (ájrán).
Ez joghurt, víz és só keveréke. Ijesztő mi? 🙂 Elsőre az. Másodjára is. Harmadjára azért elkezdi az ember megszeretni.
Annak ellenére, hogy sós, nagyon jó meleg időben.
Ayranról bővebben itt.

ayran.jpg">ayran.jpg" border="0" alt="" width="400" height="300" />

Hideg időben ajánlott ital a salep (szálep).
Ez az orchidea gyökeréből készült tejes-vaníliás ital igazán finom, és jól átmelegít minket. Hajókon, büfékben lehet kapni. Hideg időbe az utcán is árulják, de ott jól meg kell nézni, hogy kitől is veszünk.
Salepről bővebben itt.

A szoft italok itt véget is érnek. Persze van kóla-fanta-stb… meg azok is, amiket otthon is találni a közértben. Egyedüli érdekesség a Kola Turka, azaz török kóla. Ezt is a Coca Cola gyártja, de ebben garantáltan nincs alkohol, így azok isszák, akik szerint a másikban van. Bár állítólag ezt utólag találták ki reklámfogásnak. Aki még emlékszik a 90-es évek magyar kólájára, annak ajánlom. Annyira nem rossz. 🙂 Sőt, sokan jobban szeretik, mint a “amerikait”.

És akkor térjünk át az éjszakai italokra!
Erről nekem kevés tapasztalatom van. Remélem, azért jó lesz kiindulásnak. 🙂
A törököknek nincsen olyan több száz/ezer éves hagyományuk az alkoholokkal, mint az európai országoknak. Ezért pl. a sör és a bor messze nem annyi jó, mint Magyarországon vagy Csehországban, Spanyolországban. Néha be lehet futni egy-egy jobb borba, de nagy szerencse kell hozzá.
Ritka a fehér bor. A minőségi minden esetben a vörösboré (kırmızı şerap -kürmüzü seráp). Ebből kérhetünk szárazat (sert – szert vagy kuru vagy sek – szek) és édeset (tatlı – tatlü). Bár az édes inkább félszáraz.
Elegáns helyeken olasz, francia, spanyol és bolgár bor van. Magyar bor csak nálunk, a lakásban található.

Sör esetében a leginkább elterjedt az Efes. Erről kevesen meséltek nekem, de jót nem mondtak még róla. Ha mindenképpen sörözni szeretnénk, de az Efes mégsem jön be, akkor általában amerikai márkák között válogathatunk. Nagyon ritka az általunk is ismert német, holland és cseh.

Igyunk inkább jó kis török töményet, a rakı (rakü)-t! És ezt vigyük ajándékba is. Sok helyen erre specializált bárok vannak, amik messze hirdetik, hogy rakı+balik. Azaz rakı és hal, no meg foci a TV-ben.
A rakı-t magyar ánizspálinkának is hívhatjuk. Jó erős, amit a helyiek vízzel hígítanak, ettől kapja a jól ismert fehér színét.
Nagyon jó ajándéknak is otthonra. Sima közértekben könnyedén találunk többfajtát. Ajánlom a Tekirdağ-ban, azaz Rodostóban készült rakı-kat. Azok az egyik legjobbak.

Készüljünk fel, hogy a nagyon vallásosak szerint alkoholt inni bűn. Mások megelégednek azzal, hogy a vallási ünnepeken (pl. Ramadán) nem isznak alkoholt. Így ha egy törökök szeretnénk meghívni valahova, előtte mindig kérdezzük meg tőle, így nem ér minket meglepetés.

Alkoholmentes kocsma

Vannak helyek, ahol nem árulnak alkoholt. Ők messziről hirdetik, hogy alkoholmentes étterem (alkolsüz).
Más dolog viszont, hogy ezt az “extra” szolgáltatást a vendégek hogyan fogadják. Sokszor a közelben van egy kisbolt, ahol 40-60 féle bort, likőrt, sört és más különlegességet árulnak, és adnak hozzá diszkrét fekete zacskót is, hogy az ifjúság mégis tudjon valamit inni a kedvenc helyén.

Remélem eme rövid összefoglaló mindenkinek segít abban, hogy jól érezze magát Isztambulban! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.7/10 (3 votes cast)
 

A turista felkészítő tanfolyam folytatódik.
Remélhetőleg mindenki próbálja a tájékozódási térképet megtanulni. Vagy legalább a tenyerébe rajzolni. Bár akinek akinek akkora tenyere van, hogy Isztambul térképe belefér, azzal inkább csak akkor találkoznék egy sötét sikátorban, ha az én oldalamon áll…

No tehát, jól meggondoltuk? Belevágunk Isztambul sűrűjébe? Hát persze, különben csak egy szűk csoportos kis utazásban vehetünk részt.
Azt azért mindenkinek ajánlom, hogy tényleg legyen tisztában a saját eltévedtem/megtaláltam hányadossal, mert Isztambulban tényleg jól el lehet tévedni. Ebben valahogy a nyugat-európaiak a profik. Ők bármikor, bárhol el tudnak veszni. A magyaroknak van valami titkos képességük, amiért Isztambult általában eljutnak a keresett helyre.

Fatih Szultán nem bízott a tömegközlekedésben.
Ő inkább lóval járt…

Felkészülés:
Mielőtt belevágunk a sűrűbe érdemes egy kisebb előkészületet tenni. Legfontosabb, hogy írjuk fel a hotel címét és telefonszámát. Legrosszabb esetben a taxis majd felhívja, és megkérdezi, hogyan is lehet oda eljutni. Ezután memorizáljuk be a legközelebbi tájékozódási pontot. Ha eltévednénk, akkor ezt kell minden járókelőtől megkérdezni, és majd eljuttatnak minket oda. Lányok! Aki elég meggyőzően tud sírni, az akár kedvezményt is kaphat a taxistól, buszsofőrtől.

Mindezek után szerezzünk be egy akbilt, hogy kényelmesebb legyen a közlekedés. Egyenlőre az új mágneses kártyák nem kerültek bevezetésre. Ha ilyen történik, mindenképpen megírom.
Legyen egy jó térképünk, esetleg GPS-ünk, bár úgy már túl könnyű. 😀

Korábban már volt egy bejegyzésem Isztambul közlekedéséről, így azt most is ajánlom bemelegítésnek.

És akkor lássuk a közlekedést nehézségi sorrendben. Kezdjük a legkönnyebbel!

Gyaloglás.
Megszökve a csoporttól a legegyszerűbb és legpraktikusabb túrázás, ha gyalog vágunk neki Isztambul dzsungelének. Ennek számtalan előnye van (pl. arra mész, amerre TE akarsz, és ott állsz meg, ahol TE akarsz) és persze a hátránya is, hogy ha már 30 km-t elkavarodtál a hoteltől, akkor onnan visszagyalogolni már nem annyira mókás.
Ebben különösebben nincs semmi extra. Utcatáblát nem mindig látni (rémlik, mintha lenne még másik ilyen város is valahol…), helyettük a dzsámik a legjobb tájékozódási pontok,melyeket jó eséllyel a helyiek is ismerik, azt tudjuk kérdezgetni.

Ha találunk egy buszmegálló, akkor ott jó eséllyel van térkép is. Azon láthatjuk, hova sikerült kilukadnunk.

Érdemes felkészülni arra, hogy Isztambul történelmi részében NINCS párhuzamos utca. Nem biztos, hogy a rövidebb valóban rövidebb lesz. Ha nem szükséges, nem érdemes letérni a fő utakról, bár az is igaz, hogy a kis utcák általában sokkal szebbek és sok érdekességet lehet találni. Azért vannak helyek, ahol nem ajánlott a kis utcákba bemenni, még nappal sem. Aki nagyvárosban, vagy olyan helyen nőtt fel, az ilyen könnyen kiszúrja.

Másik fontos, hogy Isztambulban nincs vízszintes felület. A térképen semmi nem jelöli, hogy ott esetleg egy hegy van. Nincs szerpentin. A kocsik itt minden meredeken fel tudnak menni.

Egy kisebb emelkedő Fenerben.

Villamos.
Villamosban az a jó, hogy ritkán tér el a kijelölt útról. Tudjuk rajta az akbilt is használni. Igazán kiszámítható egy jószág, mégha elég komoly tömeg is ki tud alakulni rajta. A villamosról bővebben itt.
A villamos kezdetnek, bemelegítésképpen igazán egy jó választás. Aztán lehet majd otthon vagánykodni is vele, hogy bevállaltuk Isztambul tömegközlekedését. 🙂

Metró, földalatti, felvonó és hasonlóak.
Ugyebár ezek csak annyiban különböznek a villamostól, hogy nem az utca felszínén járnak, hanem alatta vagy felette. Az akbilt mindegyiken tudjuk használni, és igazán nem egyszerű eltévedni rajta. Kivéve, amikor a metróból a felszínre akarunk jutni. Ott már komoly labirintusba bolyonghatunk kedvünkre akár évekig is.

Hajók.
Isztambulban járva semmiképpen ne hagyjuk ki a hajót! Nagyszerű élmény áthajózni Ázsiába, hacsak nincsen valami rettenetesen rossz idő. És még olcsó is, mert használhatjuk az akbilt. Hajózásról bővebben itt.

A kikötőkben találhatunk menetrendet. Érdemes néhányat elrakni. Ebben angolul is le van írva, melyik hajó honnan, hova és mikor megy.

Buszok.
No, ez már kezd izgalmasabb lenni. Bár még török tudás nélkül is el tudunk boldogulni. Itt már igazán előjön a sokat emlegetett tájékozódási térkép. Elvileg létezik egy Isztambul busztérkép, de igazándiból azzal nem megyünk sokra.
Amit tegyünk: keressünk valakit a megállóban, és mondjuk el neki a tájékozódási pontot, ahova menni akarunk. Nem kell a nyelvtannal vacakolni, mondjuk csak a hely nevét (pl. Taksim). Az emberek nagyon segítőkészek lesznek.

Ha viszont még egy macska sincs a megállóban, akkor ugye ez már nem működik. Sok megállóban van térkép, és lista, hogy mely buszok állnak ott meg, és hova mennek. Ha nincs ilyen, akkor próbáljuk belőni, melyik irányba is akarunk jutni. Észak vagy dél, nem mindegy. Ha megálló sincs, akkor figyeljük az elsurranó buszokat.

A busz elején, és oldalán mindig ott találjuk, hogy hova megy. Szerencsére nem csak a végállomást, hanem a fontosabb megállókat is, amiket mi tájékozódási pontoknak hívunk. Abból a nem ritkán hosszú listából bogarásszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet.
A busz hátulján sosincs tábla. Ha egy busznak a hátulját látod, akkor már úgyse éred el, minek akarod tudni, hogy pont a te buszod ment el? 🙂

Ha úgy érezzük, megtaláltunk a nekünkvaló buszt, akkor álljunk be a sor végére. Még felszállás előtt a sofőrtől is megkérdezhetjük, hogy valóban jó buszt választottunk-e.

Felszállás mindig az első ajtónál történik, míg a leszállás bárhol máshol, ahol sikerül. Az első ajtónál nem illik megállni.

Menet közben néha kérdezzünk rá valakitől, hol is kell leszállni. Ha elég sokat kérdezzük, akkor segíteni fognak, és szólnak.

A buszokon is tudunk akbilt használni. Két fajta van: az IETT a helyi BKV, míg az özel a magán busz. Ha van valami komolyabb megmozdulás, pl. maraton, akkor az IETT buszokon kedvezményesen vagy akár ingyen is utazhatunk a rendezvényre. Ezeken a járatokon átszállási kedvezményt is kaphatunk, ha korábban is valami IETT-n voltunk, pl. hajón. Az özel buszoknál viszont ez nincs.

Bár a buszoknak kötött az útvonaluk, azért néha itt is vannak meglepetések.

Troli.
Régen ilyen is volt, ma már viszont nincs. Ha látsz ilyet, akkor léci fotózd le! 🙂

Metrobusz.
Ez török találmány a mindennapi kabarék főszereplője. A metró, busz és a villamos egy különös keveréke. Kötött pályás busz-rendszer a hivatalos megnevezése. A forgalmas út közepén van elkülönítve neki egy sáv, így a legnagyobb dugóban is tud haladni. A metróbuszon is tudjuk az akbilt használni, de készüljünk fel, hogy drágább lesz.

Egyetlen egy, jó hosszú járat van. Útvonala: Küçükçekmece (ez jó messze van), Zeytinburnu metró megálló, Topkapı (nem a palota, hanem a városrész), Edırnekapı, Halıcıoğlu, Mecidiyeköy, Zincirlikuyu, Boszporusz-híd, Altunizade, Kadıköy (innen a kikötő még 2 km-re van, viszont 30 m-re lehet házasodni).

Minibusz.
No, ez már tényleg izgalmas. Kicsi kék zajos dobozok, amik mint a veszett egerek, mozognak minden fele. Ennek használata előtt érdemes életbiztosítást is kötni.

A minibuszoknak már nincs fix megállójuk. Néha az útvonal is változik, ha úgy gyorsabban eljutnak a kijelölt helyre. A sofőrnek csak az számít, hogy minél előbb, és minél több utassal. Ha ennek érdekében át kell vágni a plázán, hát akkor…

Használatunkhoz már érdemes egy kicsit törökül tudni. Az útvonalat (azaz a tervezett útvonalat) a busz elején és oldalán találjuk. Néha a sofőr facebookos oldalát és MSN azonosítója is fel van tüntetve. Ha túléltük az utat, mindenképpen vegyük fel barátnak! Ezen kívül a “megállóban” várakozó utasoktól és a sofőrtől is megkérdezhetjük, melyik minibuszt is kell használnunk.

Valójában persze nincsenek megállók. Az ember kiáll a sarkokra, és leinti az első arra száguldó kék dobozt. Ha elég sokan vagyunk, meg lehet győzni a sofőrt, hogy máshova is elvigen minket.

Amint felraktuk a lábunka a buszra, az már el is indult. Próbáljuk kapaszkodni, majd a hozzánk legközelebb állónak adjunk pár lírát, és mondjuk be a célpontot. A pénz majd eljut a sofőrig, hozzánk pedig a visszajáró.
Az ne zavarjon meg, hogy esetleg a sofőr nem ér rá, mert telefonál, énekel (azaz táncol), az utasokkal beszélget és még vezet is (vagyis két lábbal nyomja a dudát és a gázt no meg a féket). Mindenképpen tud a pénzzel is foglalkozni. Akbil sajnos itt már nem él.

Ha le akarunk szállni, akkor mondjuk pl. durabilir misiniz? Akkor hirtelen a busz meg fog állni, és mi kieshetünk belőle. A dolgot lehet finomítani, ha elmondjuk, hogy a sarkon, a lámpánál, a piros kabátos hölgynél, a csíkos macskánál, stb… szeretnénk megállni, ha tudjuk ezeknek a török nevét.

Bárhogy is alakuljon, a minibusz már valóban egy izgalmas utazási forma, amiről otthon jókat tudunk majd mesélni.

További minibuszos bejegyzések:

Dolmuş
A dolmuş a török közlekedés igazi szimbóluma. Egy nagyobb méretű sárga taxiba 10-12 utas fér be. Amikor megtelik, akkor elindul a kijelölt útvonalon, és ott áll meg, ahol az utasok kérik.
A dolmuş nagy előnye, hogy garantáltan kapunk ülőhelyet. Elég gyakran járnak, ezért nem kell sokat várni rájuk.

Használata teljesen megegyezik a minibusszal: sarokra kiállunk, leintünk egyet, beszállunk, fizetünk, és szólunk, ha ki akarunk szállni.

A dolmuş igazi közösségi közlekedési eszköz. Utastársunkkal jókat cseveghetünk. Ezért nem árt, ha kicsit tudunk törökül.

Extrém turistáknak mindenképpen ajánlott, hogy kipróbálják. Legjobb, ha mondjuk Kadıköy kikötőből Üsküdar kikötőbe, vagy Beşiktaş-ból a Taksim térre megyünk vele egyet. Ezeken a helyeken egy kék D tábla jelzi, hogy ott a végállomás, de a sok sárga kisbuszról könnyen felismerjük. A dolmuş elején láthatjuk, hova is megy, de azért érdemes a sofőrt megkérdezni. Nem túl jó móka, ha Üsküdar helyett Kartalban kötünk ki, mert az 50 km-el van odébb…

Taxi.
Egy átlagos városban taxival nagyon jól lehet közlekedni. Isztambul viszont nem egy átlagos város. Hacsak nem valaki mindenki által jólismert helyre akarunk menni, akkor könnyen lehet, hogy a taxisofőr sem tudja az utat. Isztambulban egyébként is nem utcanevek, hanem útvonalak alapján jutnak el az emberek egyik helyről a másikra. Vagyis először elmennek az adott városrészbe. Utána a tájékozódási pontra, majd következnek a kiemelt épületek: dzsámi, bank, kék ház, szobor, sarki kisközért, stb.. Ebben az az érdekes, hogy nem feltétlenül azok lesznek a fontos épületek, amikre mi gondolunk. Lehet, hogy egy hatalmas supermarketet senki se fog ismerni, ellentétben a cipésszel, akinek már az ük-ük-ük-ük nagyapja is ott dolgozott.

Ezért ha valahova el akarunk jutni, akkor mindenképpen legyen útvonalunk is. Ha ilyen nincs, nem kell izgulni. A sofőr majd fog kérdezősködni. Így persze kicsit drágább lesz, mert néhány kilométert feleslegesen fog megtenni, de biztosan eljutunk a célba.

A taxik Isztambulban nem drágák. Ha már hárman vagyunk, akkor a taxi akár olcsóbb is lehet a sima tömegközlekedésnél. Mindenképpen gyorsabb. Előfordulhat, hogy a turistáknál azért bepróbálkoznak egy kisebb extra bevétellel, ezért mindig győződjünk meg róla, hogy a taxióra működik.
Ha átmegyünk a Boszporuszon, akkor a híddíjat extrában kell adnunk, azt nem számolja az óra.

Tapasztaltabbak előre is kialkudhatják az árakat.

A törökök elég kevés borravalót adnak a sofőröknek. Ha mi 1-2 lírást adunk, az bőven több, mint a megszokott.

Ha hosszabb távra megyünk, akkor mielőtt beülünk a taxiba, kérdezzük meg a sofőrt, hogy ismeri-e a városrészt, ahova megyünk. Érdemes olyat választani, aki jártas arrafele.
Rövidebb utakon, főleg nagyon rövideken, viszont előbb szálljunk be, és csak utána mondjuk el az úticélunkat. Mire a sofőr befejezi a káromkodást, már meg is érkeztünk.

Béreljünk autót!
Hát megőrültél??? Csak nagyon-nagyon-nagyon tapasztaltaknak ajánlott, és nekik is csak hétvégén éjfél és hajnali 3 között és a belvárostól 40 km-e. A motor és bicikli még inkább nem ajánlott.

Az isztambuli vezetéshez nemzetközi jogosítvány szükséges és 360 fokos látás.

Ha mégis vezetésre szánod magad, akkor ajánlom az alábbi beljegyzéseket:

Egyéb közlekedési eszközök.
Néha találhatunk mást is, amivel eljuthatunk egyik helyről a másikra. Pl. a Szigeteken lovas kocsi van, a bevásárló központokban pedig kisvonat. A hosszú aluljárókban pedig futószőnyeg. Ezt meghagyom mindenkének, hogy kedvére fedezze fel. 🙂

Isztambul közlekedésével kapcsolatos bejegyzések itt találhatóak.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
akbil,istanbulkart,közlekedés,legjobb írások,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

104
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
beş
“5”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések