Kalandok Isztambulban és Törökországban.

vallás

1 11 12 13

Véget ért a Ramadán. Visszatért a pazarló és mértéktelen életmód. De azért valami mégiscsak megváltozott.


A Ramadán 30 napja alatt csak este lehetett inni, enni, dohányozni és házas életet élni. Ezt persze mindenki döntse el, kinek melyik a legnehezebb. 🙂
Most mindez véget ért. Viszont nem egy hétről volt szó, amikor majd csak kibírjuk valahogy állapotban tengődünk, hanem egy teljes hónapig. Ez elég hosszú ahhoz, hogy ne ideglenes állapot legyen. Tényleg másképpen álljunk a dolgokhoz. Az életmódunk, mindennapjaink változtak meg tőle.
Vagyis írhatnám azt, hogy mit is tanultunk az egészből.

Egyik legfontosabb, hogy sokkal kevésbé pazarlóan eszünk és iszunk. Főleg a pohárból kicsöppenő vízcseppek után tudok szomorúan nézni, hiszen nem is olyan régen még minden egyes molekulának nagyon tudtam örülni.
Ugyan így az értékelés is megváltozott. Igenis tudunk örülni egy-egy pohár víznek és egy friss kenyérnek is. Kifejezetten jó, ha a kenyér még meleg, mert a megvásárlás és a szájba gyömöszölés között nem telik el 1-2 óra. És persze milyen jó a napsütésben a hajó teát inni. Ilyenben is régen volt már részünk. Bár most nagyon hideg lett, így inkább a radiátor mellett iszunk bármit, ami forró.

Ehhez hasonlóan kevesebbet is eszünk, iszunk. Megszoktuk, hogy napközben nem eszünk, így mostanában a fél ebéd is bőségesen elég. Más dolog, hogy rengeteg sütink van, amit viszont el kell fogyasztani addig, amíg meg nem romlik. Úgyhogy még nem derült ki, kevesebb vagy több kilóval jövök ki az ünnepekből. 🙂 De azért nem rossz fogyókúra. Tényleg csak az első napokban ettünk sokat, utána már egyre kevesebbet.

Sokan gondolom megkérdezik, rossz volt-e. Nem, nem mondhatni rossznak. És annyira nehéz sem volt. Akarat viszont kell hozzá. Ami igazán nehéz, az a hajnali 3-kor kelés volt. És ez minden nap, még hétvégén is. Jó lett volna legalább hétvégén pihenni. Az összes többi megszokható volt.
Persze voltak kellemetlen részei. Leginkább a délutáni 3-4 órás időszakban dolgozott kevésbe az agy. Vagy inkább semennyire. És ilyenkor az ember bármilyen ennivalót kívánatosnak láthat, amit korábban nem. Pl. az egyik polip reklám igencsak ízletesen nézett ki. Juj….

Így ezzel befejeződik az egyhónapos sorozatunk. Ramadán legközelebb 320 nap múlva lesz.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

A Ramadán nem ér ám véget csak úgy. A rokonlátogátás igencsak hosszú tud lenni. Ezt mindenki maga döntse el, hogy mennyire vidám dolog a rokonokkal tölteni a napot. Apuka mindenesetre úgy döntött, hogy érdekessé teszi.
Nemrég volt ugyanis Törökország keleti felén, amit egyszerűen csak “másik végnek” hívnak, bárhol legyen is az. Talán ez még az Oszmán Birodalomból ered, így nem kellett naprakésznek lenni a határok állapotáról. Magyarul akár “világ végén is túlnak” is nevezhetnénk. Apuka ott a helyi népviselet boltban összeszedett egy komplett felszerelést fejkendőstől, mindenestől. Csak egy jó kis török szabja hiányzott az oldaláról. Majd így ijesztegette a rokonságot.

Persze mindenkit az érdekelt legjobban, apukáék milyennek is látták Magyarországot, ahonnan az új rokon származik. Az új persze nem teljesen igaz, mert azóta több esküvőn is voltunk, ahol 400-500 rokonnal bővült a család.
Apuka nagyon sokat mesélt arról, mennyire tiszták a magyar falvak, és milyen jó, hogy 3 metró is van. Ahogy ő mondta, Európa legszegényebb országában, utalva arra, hogy Isztambulban megint megállt a metró építése, mert megint találtak pár 6000 éves dolgot a föld alatt. Persze úgy könnyű, ha ide nem jutnak el a 4-es metrós hírek. 🙂

És persze ott volt a nagy kérdés: Milyen Európa?
Az mindenkinek teszett, hogy noincsenek határok, bár az már bonyolultabb volt, hogy ez miért nem Bulgáriánál kezdődik. Schangel bácsinak pedig nincs boltja Isztambulban, így nem egyszerű elmagyarázni, ki is az, meg miért van két fajta határ és egyebek.

A rokonságot kellően felcsigázta, így könnyen lehet, hogy lesz majd pár száz újabb túrista Magyarországra. Jó lenne, ha a turinfó egyszer meglepne valami nagyobb ajándékkal… 😀

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

A Ramadán böjtnek vége. Elkezdődött a háromnapos cukor ünnep, török nevén Şeker Bayram.

Ez a három nap nagyon hasonlít a Karácsonyi három (kettő és fél) napra. Ilyenkor minden zárva van, mert mindenki ünnepel, rokonokat látogat. A gyerekeket pedig elhalmozzák ajándékokkal. Új ruha, cipő, stb… De rájuk más kaland is vár: házról házra járnak ünnepi jókívánságokkal amiért cserébe cukrot kapnak. Aztán a zsákmánnyal hazatérő gyerekek napokig csak csokit és cukrot esznek. Innen is ered az ünnep neve.

Ez az időszak nem ajánlott turistáknak, hacsak valami nagyon furcsán üres várost szeretnének látni. Minden zárva, és még a tömegközlekedés sem olyan, mint máskor. Nálunk a villamos 3 órával később indult útjára, és akkor sem sietett.
Ha mégis ebben az időszakban Isztambulba látogatunk, semmiképpen ne üljünk taxiba. Kivéve, ha kanadra vágyunk. Mivel az utak üresek, a taxi a megszokotthoz képest is érdekesen közlekedik. Mondhatnánk, hogy úgy vezetnek, mint az őrültek, csakhogy a helyi taxisok annyira nem lassúak.

Mi szeretjük a kalandot, így taxiba szálltunk. Szó szerint szálltunk is. A sofför tényleg mindent megtett, hogy az 50 perces utat negyed óra alatt lerendezze. Mindig talált gyorsabb utat. Majd még gyorsabbat, és még gyorsabbat, és még gyorsabbat. Néha (najó, nem néha, hanem állandóan) olyan helyeken jártunk, hogy a két oldasó tükör a falat érintette vagy a másik kocsit. Esetleg a szembejövőjét. Mindkét tükör a szembejövő autó mellett húzott el néhány miliméterrel.
Sofförünk a gázt három lábbal, a dudát pedig négy kézzel nyomta (és persze telefonált közben). Csak egyszer lassítottunk, mikor egy turista elöttünk döcögött 110-el. Kegyetlenül ledudáltuk az útról. Hát Ankarában nem tudják, mit jelent a 30-as tábla?
Aztán kétszer meg is álltunk. Egyszer egy kutyát engedtünk át a túloldalra. Egyeszer pedig piros volt a lámpa. Najó, többször is, de ennél megálltunk. Erre mögöttünk egy másik taxi nagyon elkezdett dudálni. Persze, ha busz megy keresztbe, az mégiscsak akadály.

Végül csak túléltük és megérkeztünk a szülőkhöz, így a rokonok és ismerősök látogatása sem maradt el. Egyik helyről mentünk a másikra. Immár mi is felfegyverkeztünk és kocsival közlekedtünk.
Meglett a nagymama is, így ott kezdtük az ünneplést, ami egyet jeletett a süti és a tea bepakolása a hasba minden korlát nélkül. 30 nap után elég fura volt nappal enni és inni. Persze meg is lett az eredménye. A szervezet nem szokott hozzá, hogy csak így dől a lé, így öntötte azt tovább. Mi meg sorba álltunk a WC-nél.

Estére meg is lett a csokimérgezés. 😀

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (3 votes cast)
 
1 11 12 13

51
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
üçyüz
“300”
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések