Isztambul kalandok

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.
-Jaj! Ne már megint! – gondolta, aztán átfordult a másik oldalára, hogy tovább aludjon. De aztán mégis inkább az ébredés mellett döntött. A hirtelen felébredés mellett.
-Rácsok???

 

Zoltán egy furcsa helyen ébredt. Ezúttal nem volt ismeretlen a környezete mert az elmúlt napokban is itt lakott. Megszokta, még ha nem is volt kényelmes.

Visszagondolt az előző napra. Megtalálták a gépet. Bementek a raktárba ólmot keresni, és ott állt a gép. Egy ki tudja milyen állat szőréből készült pokróccal letakarva és csak a sarka látszott ki. De az is lehet, hogy valakinek a szakállából készült a takaró… itt mindenkinek akkora szakálla van!

Mindegy. Ott állt a gép. A hülye gép, ami visszavitt minket a hülye időben. Mintha valami hülye sci-fiben lennénk. – gondolta Zoltán.

Csak aztán azokban a filmekben, a hősök mindig megnyomtak 1, esetleg 10 gombot, és husss! Már haza is mentek. Ők meg még mindig itt vannak. És gombokat sem találtak.

De legalább csaptak egy jó kis bulit! Volt tábortűz, éneklés a helyiekkel, sok bor, és…hát utána a szokásos… a filmszakadás.

-Zoltán! Ébredj már! Nem igaz, hogy 2 napig kell kiütve lenned! – hallatszott Kiraz hangja az elmeköd túloldaláról.

-Jaj anya! Még 5 perc! Léci! – mondta Zoltán, és visszaaludt.

***

Aztán Zoltán mégis felébredt. A patakban volt. És egész biztosan fejjel lefelé. Ami csak úgy lehetséges, hogy…igen..egész biztosan.. Valaki fejjel lefelé belelógatta a patak jéghideg vizébe.

***

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.
-Ne már! Megint??- gondolta Zoltán magában-Hát ennek már sose lesz vége??
Majd úgy döntött, hogy megkockáztat még néhány tizedmillimétert, még jobban kinyitotta a szemét. Egy teljesen ismeretlen, és igencsak furcsa ágyon találta magát.
–No! Hát ez meg?-gondolta tovább a gondolkodnivalót. És ha már ennyit gondolkodott, gondolt még egyet, és még pár tizedmilliméterrel jobban kinyitotta a szemét. Röviddel utána máris óriásira nyitotta. A csodálkozástól. Ugyanis egy teljesen ismeretlen ruha volt rajta.
-Na, ilyen még tényleg nem történt! Milyen buli zajlott itt, míg eszméletlen voltam??

De aztán végül Zoltánon mégiscsak győzött a praktikusság.
-Végül is nem mindegy? Medve nincs, akkor akár aludhatok is!

***

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Amikor Zoltán felébredt, akkor úgy döntött, hogy inkább nem nyitja ki a szemét. Annál is inkább, mert….mintha…igen, egészen biztosan…valaki puszilgatja!
Na de vajon ki? A Réka? Vagy a Szilvi? Esetleg a Kata?… Na nem! Ki ez a szőrös állat?? Ugye nem a Miklós! De akárhogy is, több napja tarthat már ez a buli, mert partner felől áradó illatok messze nem a legjobbak.
Zoltán inkább úgy döntött, hogy mégis kinyitja a szemét. Mégpedig nagyon gyorsan. Majd ugyan ilyen gyorsan odébb is gurult.

Szerencsére (vagy balszerencsére…nézőpont kérdése) Zoltán egy domboldalon aludt, így jó lendülettel indult el lefelé. Legalább 30 m megtett, mire egy fa végre megállította. Majd onnan kiáltott vissza.
-Mit keress itt ez a kecske!
-Gyere Ekmek! Mindig ilyen reggel, míg bemelegednek a processzorai…Később sem lesz sokkal jobb, de legalább lehet vele kommunikálni. – mondta Kiraz, és elvezette a kecskét.

***

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →