Isztambul kalandok

-Beszéltem a kapitánnyal – mondta Kiraz – Holnap megérkezünk Epheszoszba.
-Ó! De jó! Már alig várom! – válaszolta Zoltán.
-Ez a körutunk utolsó állomása.
-Ó! Jaj de kár… Na mindegy! Jó volt ez a körút! Örülök, hogy körbehajóztunk a Földközi-tengert! Azaz a Mare Internumot! Barcelona-t meg fel se ismertem! Mi is volt a neve?
-Tarraco!
-Azaz! Ezek az ókori térképek nagyon furcsák. Hogy a bánatban nem tévedtek el akkoriban az emberek?
-Ügyesek voltak. Tapasztaltak voltak. És nem igazán a térképet nézték. Hanem a csillagokat, hegyeket, sziklákat, folyókat, ilyeneket.
-Azért biztos volt olyan, aki mégis eltévedt..
-Hallottál Odüsszeuszról?
-Igen.
-Na. Hát ő tényleg eltévedt.

***

 

–Alea iacta est! – mondta Zoltán a rómainak. Talán kicsit indulatosabban, mint kellett volna.
-“A kocka el van vetve“. Most ezt miért mondtad neki? – kérdezte Kiraz.
-Hát mit mondjak neki? Ez az egyetlen mondat, ami tudok latinul. Hónapokig szenvedtem a göröggel, hogy legalább az alapokat megtanuljam; erre áthozol egy olyan korba, ahol mindenki latinul beszél…
-Ne izgulj! Majd 400 év múlva újra beszélhetsz görögül..
-Nem is izgulok miatta… inkább a római kezében lévő bökdöső miatt izgulok..
-Ja, a pilum miatt? Attól még, hogy a kezében van, nem biztos, hogy használni is fogja…
-Pedig nagyon úgy fogja! De várj! Eszembe jutott egy másik latin mondat! Ez segíteni fog! Azt jelenti, hogy “Hol van a kocsma?” Hald római: In vino veritas?
-Ez azt jelenti, hogy “Borban az igazság“.
-A kettő nem ugyan az?
-És ez így nem is kérdő mondat!

***

 

-Biztos vagy benne? – kérdezte Zoltán egy héttel a napfogyatkozás után.
-Nem! Persze, hogy nem! Csak… – válaszolta Kiraz.
-Eddig elleneztél mindent, ami arról szólt, hogy belenyúlunk a történelembe.
-Igen. Idegenek vagyunk itt. Ez nem a mi világunk..pontosabban nem a mi korunk. Próbáltam. Próbáltam, minél kevésbé legyünk feltűnőek. Amire azért te is jobban törekedhettél volna.
-És akkor mi ez a változás?
-A kereskedő barátunk, Xirkamox miatt. Nem került volna veszélybe, ha nem jelenünk meg.
-De meg is mentettük! Igaz, két nap kellett, mire a városlakók visszamerészkedtek. Tényleg! Írnak arról valamit a történelemkönyvek, hogy mi történt Izmirben i.e. 585-ben?
-Áh! Még pár száz évig nem lehet a napfogyatkozásról szóló írásokat komolyan venni. Mikor már tudják, hogy ez csak a Hold árnyéka, akkor már úgy-ahogy lehet rájuk támaszkodni. De még akkor is tele van mindenféle babonával. Előtte pedig! Leginkább fejetlen futkosásról van szó. Valószínűleg aki a történelmet leírta, pont ugyan úgy fel-alá futkosott az esemény alatt… Szóval a mi kis közbelépésünk nem igazán tűnik majd fel senkinek. Az egész szervezet miatt jobban aggódok. Sőt! Igazándiból a miatt aggódom leginkább!
– Xirkamox titkos társasága miatt? Mi is volt a neve? Zöldsapkások Fölalatti Mozgalma?
-Zöldsapkás Titkos Társaság.
-Hát. Nem valami fantáziadús név…
-Hát nem… De nem is ez a lényeg. Ez miattunk alakult. Felelősséggel tartozunk értük.
-Jaj! Ne már!

***

 

Amikor Zoltán felébredt még sötét volt. Viszont nagyon furcsán érezte magát. Nem tudott megmozdulni. Mint akit megkötöztek. Majd amikor jobban megnézte magát, akkor kiderült, hogy tényleg megkötözték. Hosszas próbálkozás után csak egyetlen egy dolog sikerült elérnie: leesett az ágyról.

Valójában ezzel még egy dolgot elért: nagy zajt. És ezzel elért még egy dolgot! Valaki felfigyelt rá!
-Hé! Ki kötözött meg? – Kérdezte Zoltán a belépő lánytól.
-Én. – válaszolta Kiraz.
-Na de miért?
-Mert ma van a napfogyatkozás.
-És ez valami ősi anatóliai szokás, hogy napfogyatkozáskor megkötözik a férfiakat?
-Nem mindet. Csak azt, amelyik garantáltan bajt hozhat a fejére. Pontosabban az elkövetkező évszázadok történelmére.
-Na de én nem szoktam ilyet tenni…
-Áh, nem… lássuk csak! Ott a zöld kő esete..meg az oroszlános kapu…meg a..
-Jójó. Csináltam pár dolgot a múltban.
-Hát igen. De azt szeretném ha jövőben nem tennél. Főleg ma! Nem akarom, hogy valami furcsa ötlettel állj elő a napfogyatkozásra nézve! Mondjuk, hogy istent játszol..
-Éééén? De hát semmi ilyesmire nem gondoltam.
-Lehet… Sőt! De én inkább biztosra akarok menni. Úgyhogy így maradsz, megkötözve, míg véget nem ér a napfogyatkozás.
-És akkor nem is láthatom?
-Dehogyisnem! Majd kirakunk az erkélyre!

***