Isztambul kalandok

Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Bár Törökországban a többség muszlim (98%), az országban nincs hivatalos vallás, sőt kormány és a vallás szigorúan külön van választva (ebből vannak a balhék mostanában). Az ország egyébként is nagyon toleráns más vallásokkal szemben. Az Oszmán Birodalomban már 700 éve szabad vallásgyakorlás van.

Így igazándiból nem meglepő, hogy a karácsony nem ismeretlen errefelé, még ha a muszlim vallásban nincs is ilyen.

Igen ám, de a december 24 éjszakája, csak Közép-Európában a karácsony estéje. Itt viszont már ortodoxok is vannak, akiknek más a naptárjuk és akkor ez még csak a kezdet…

A karácsony pontos időpontja attól függ, ki melyik csoportba van. Az örmények pl. január 6-án tartják, míg az ukránok a január 7-én. Az örmények hagyományból, míg az ukránok a naptáreltolódásból. (A Wikipédia szerint Európában is január 6 volt, míg a 4. században átrakták december 25-re, ami a naptáreltolódás miatt Kelet-Európában átcsúszott január 7-re).

Lényeg, hogy nagy a kavar, de ez az eladókat egyáltalán nem érdekli. Sőt! Nemcsak év végén lehet karácsonyfaégőt és más ketyerét venni, hanem sok helyen egész évben. Mert ugye hát olyan jól néz ki. Miért csak karácsonykor és újévkor legyen feldíszítve a kert, amikor az egész évben olyan jól nézhet ki.

Ehhez még hozzájön ugye az újév, amikor szintén mindenhova mindent fel lehet aggatni, tele lehet pakolni, stb…

Összességében, bár nincs hivatalos karácsony, a bazárban akkora a felfordulás, hogy öröm nézni…a Boszporusz másik partjáról vagy még messzebbről.

A karácsonyfa és szilveszteri díszeket kétféle kétféle kategóriából rakhatjuk össze:

  • kínai cuccok, amik olcsóak, sokat lehet venni, majd ünnepek után mennek a kukába.
  • azon kínai cuccok, amik Németországon keresztül érkeznek, szintén pocsék minőségűek, de rajta van a német matrica és ezért sokkal drágább.

Viszont a bazárban aztán tényleg lehet vásárolni, és nagyon olcsón. Nem is tudom, hogy a díszeket inkább kilóra vagy köbméterre érdemes venni. De bárhogy is lesz, nem úgy lesz, mert akaratlanul is több raklappal vesz az ember, mint amennyi hely az utcában van.

Idén a ping-pong labda volt a sztár (talán máskor is, de eddig nem karácsonyoztam itt). Ami azt jelenti, hogy valójában minden a ping-pong labda anyagából volt, legfeljebb nem olyan alaku. Aztán befestve, majd jól behintve csillámporral. Azzal a super csillámporral, ami utána nemcsak a lakást teríti be, hanem a fél lakónegyedet is…

Ebből viszont akkora választék volt… Legkisebb olyan 2 cm lehetett, míg a legnagyobb tuti, hogy több volt 1 méternél. Vettem volna, de akkor nem marad hely a fának a lakásban. Pedig az ára is jó volt, és tudtunk volna vele focizni…

Az igazi rekordot mégis inkább a műanyag mikulás vitte el. Szintén tipikus, mint Magyarországon is, hogy beesik egy repülő tele valami vacakkal, és mindenki azt árulja. Itt a legkisebb 100-as csomagban volt. Az oké, hogy ronda, de az igazán vicces, hogy még le is eszik az arca. Nem a feje, hanem az arca orral, szájjal és szemekkel. Elképzeltem, ahogy a télapók beszélnek a klubban: Ahogy ott ültem a zacskóban, arra ment egy olyan nő, hogy a pofám leszakadt…

Jah, egyébként a mikulás Anatóliából származik, vagy ahogy mi tanultuk a suliban, Kis-Ázsiából. A terület neve jelenleg Antalya. Van szobor is, meg emlékház és minden, ami csak kell a túristáknak. Nem is értem, hogy miért költözött át Finnországba, amikor Antalyaban olyan jó a tenger…

Közben lett fánk is. Nem fánk, hanem fa.. .:) Igazi szobafa. Nem kell minden évben egy fának meghalnia a szeretet ünnepe miatt. Miénk egy cuki cserepes fa. Valami ultra-mutáns, mert bár fenyőfa, nem nő, nem szúr, és nem is iszik sok vizet. Így a szobában vígan elvagyunk a fával, bár karácsony után kiraktuk a levegőre. Hátha mégis jobb szereti azt, mint a zokni szagot. Bár idebent meg van heavy metal…

A fát Sema nővére vette nekünk ajándékba. Nagyon rendes tőle.

Az első karácsonyunk

Az első karácsonyunk

Najó, de mi van az ünnepek pirotechnikai részével? Naná, hogy Istanbulban lehet rakétát is venni. Persze a csillagszóró az alap volt. 500 forint árban vettem egy kis dobozzal. Asszem a következő 10 évere elég lesz… És micsoda rakéták vannak.  Lehet, hogy a többségük illegális. Legalábbis vannak olyan nagyok, amivel a Holdat is le lehet lőni az égről…

Persze a karácsony süti nélkül nem az igazi.

Nem hiányozhat a fáról a mézeskalács sem, még akkor se, ha mi valójában nem tudunk sütni. Mondjuk eddig nem halad rosszul a dolog, de azért van még mit csiszolni, baltázni a süteményeken. De sütésről majd lesz egy másik bejegyzés 🙂

Most legyen elég annyi, hogy sikerült mézeskalácsot csinálni, és nem is mind ment a macskáknak, hanem jutott a fára is. Az eredmény az alábbi képsorozaton látható:

Nyum

Nyum

Nyumnyum

Nyumnyum

Nyumnyumnyum

Nyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyumnyum

Ebben az időszakban nem ritka a Nyúlfogyatkozás sem…

A sütinek igazán akkor lett nagy sikere, amikor beköszöntött az új év. Hiszen az itt is buli, És milyen mókás, hogy össze lehet kötni a karácsonnyal. Így nem csak a szerpentin röpködhet, hanem a karácsonyfadísz is.

Persze a buli itt is buli, zene tánc és nagy evészet. Sőt! Kirúgtunk a hámból és
az alkohol készletet is megcsapoltuk. Elfogyott 2 üveg bor, 3 sör, fél üveg rakı (helyi itóka, görögöknél uzonak hívják, legjobban az ánizs pálinkához hasonlít. Itt kötelező a vízzel hígítása, mert állítólag túl tömény. Rutinosoknak nem ajánlom a hígítást, hacsak nem vodkával teszik…). Mindezt 10 ember 🙂

Namajd legközelebb viszünk rendes magyar bort, annak úgyse lehet ellenállni 🙂

A lufik viszont egyszerűen fantasztikusak voltak. Ez is ugyan az a kínai kategória, viszont nagyon jó minőségűek voltak, és állati jók a színei. Magyarországon még nem sikerült ennyire jó lufikat szerezni.

Persze egyszer minden bulinak vége lesz, és attól minden lufi retteg…

Egyszer minden partinak vége szakad...

Egyszer minden partinak vége szakad...

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.3/10 (3 votes cast)
 

Istanbul lakossága kb. 15-17-20 millió lakos. Vannak pontos adatok, de közöttük is ekkora a szórás. Persze nehéz úgy kalkulálni, hogy közben mindenki mozgásban van. Az meg külön érdekesség, hogy a szórás az fél Magyarországnyi.  (A mérete pedig kb. Budapest-Szeged)

Ugyanitt ennek legalább a 10x macska.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.4/10 (7 votes cast)
 

Hogyan házasodjunk külföldre?
Ha az adminisztrációs részét nézzük, akkor a legjobb válasz az, hogy ne tegyük!

Persze az ember nem adminisztrációs okokból házasodik, legalábbis normális esetben nem.

Ebben az a jó, hogy minden országban más. Sőt, minden városban, minden kerületben. De egyébként tök mindegy, mert pecsét alapu rendszerben elünk. Ez azt jelenti, hogy akinél a pecsét van, az a király vagy királynő. A többi nem számít, mert úgyis az az ember teszi rá a végén a pecsétet. Bárki bármit mond, azt felejtsd el!
Ha meg már rajta van a pecsét, akkor meg mindenki csak a vállát vonogatja majd.

A dolgok végére ezt mi is megtanultuk.

Történt ugyanis, hogy belevágtunk a házassági adminisztrációba. Aztán hülye fejjel megkérdeztük a magyar bürokráciát, hogy ehhez mi kell. Bár inkább ne mondtak volna semmit. 😀

Túoldalt is megkérdeztük az adminisztrációt. Sema már volt annyira rutinban, hogy megkerülte az egész rendszert, és attól a személytől kérdezte meg a dolgokat, aki a házassági papírt intézi, aki a pecsétet rakja, aki összead minket.

Az egész végül is egyszerű, mert csak két papír kell: a születési anyakönyv leghitelesebb másolatának hitelesített verziója. Meg egy másik papír, hogy nem vagyok házasak. Ehhez jött még két orvosi vizsgálat Istanbulban, meg két talicska fénykép.

Najó, az anyakönyvi dolog az könnyen meg. Szokásos 2 óra várakozás a születési körzetben, és máris meglett a hologramos papír. És három nyelvű!!!

A nemházas-igazolás már sokkal viccesebb volt. Ugyanis azzal kezdte az önkormányzat, hogy milyet kérünk. Van az egyszerű, és a másik aminek már hivatalosan is bonyolult neve van, így nevezzük azt inkább bonyolultak. Az úgy indul, hogy a másik félnek a másik országból kell igazolás, hogy nem házas, meg valami másik halom papír, de annyi, hogy azt már csak teherhajóval lehet behozni az országba. Ebben csak az a kérdés, ha nekem is kell igazolást küldenem a másik országba, hogy nem vagyok házas, de ehhez onnan is kell igazolás, amihez az kell, hogy én küldjek igazolást, amihez onnan kell igazolás… akkor ki kezdi és hogyan?
Ebben egyébként az is benne van, hogy engedélyezik a magyar törvények szerinti házasságot,  míg az egyszerűben ilyen apróság nincs benne. Azt lehet használni 5. feleségnek vagy 5. férjnek attól függ, merre járunk.

Ezzel ellettében az egyszerű talán túlságosan is az…
Minden magyar állampolgárról van egy általános információ: név, lakcím, születési adatok, szülők neve, macskák neve, stb… Ezek között az egyik a házassági állapot. És mivel ez hiteles helyről származik, ez hiteles lesz házassági igazolásra is. Persze ha le van pecsételve, és alá is van írva.
Biztos ami boztos, a néni azért ráírta kézzel a papírra, hogy házasság céljából lett kiadva. Plusz aláírás és pecsét. Igaz, a hatalmas információ mind elfért a lap sarkában, de így legalább maradt hely a papíron, amit a nyomtató össze tudott gyűrni 🙂

A jóhír, hogy a papír viszont csak négy hónapig érvényes (ez persze felvethetne bizonyos egyéb kérdéseket is), de ezt ugye nem kell mindenkinek tudnia 🙂 Meg más országban, más alapján számítják a határidőt. Törökországban pl. a lap beadási ideje. Az esküvő akár évek múlva is lehet.

Tehát eme két papírral elvileg a fordító irodába kellett mennünk, majd a követségre. A túloldal szerint viszont apostil kell, majd a török oldalon fordítani.
Az egyszerűség kedvéért már a fordító iroda beleszólt a dolgokba (de minek…), hogy ők szívesen lefordítják, de ilyen papírt még sose láttak. Szerintük kérjünk másikat. Az ilyen papír a nemházas-igazolás volt…
Nosza vissza az önkormányzathoz (szerencsére nem minden nap van nyitva az anyakönyvi rész), és megkérdeztük a szakértőt. Tőle is megtudtuk, hogy van az egyszerű és a bonyolult igazolás. Vagyis nincs más. De annyival előbbre jutottunk, hogy kiderült, ebben az ügyben senki nem fog tudni segíteni, de legalább mindenkinek rengeteg ötlete van.

Najó, akkor jött a követség. Eddigre a hiteles papírok le lettek fordítva, és ők is hitelesek lettek (mármint a fordítások). A hitelesítés ki tudja miért egy francia igazolásként volt ráirva a fordításra. Ennek köszönhetően a nemházas-igazolás elérte a 2 oldalt (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás + 1 francia hablblabalabla), míg a másik, a születési papír maradt 1 oldal (1 lap eredeti, + 1 oldal fordítás, de a habalabala kifért az első oldalra). Vagyis a fordítás után nemcsak dupláztunk, hanem kamatoztunk is.
A törlesztés a követségen jött, ahol oldalanként fizettük a követségi pecsétet. Dejó nekünk.

A követség szerint mindez már hivatalos és rendben van. A török anyakönyv szerint viszont nem.
Azt mondta, hogy bár a nyagykövet egy elismert és tisztességes személy, de honnan tudja ő, hogy az önkormányzat felíratú lap valóban az önkormányzattól jött, nem pedig az Országos Macskasimogató Baráti Társaságtól. Mer ugye azoknak is lehet pecsétjük…

Fene egye meg, igaza van. Végül is erre találták ki az apostilt, ami igazolja, hogy a magyar állam az magyar állam. (a történetet tovább színesítheti, ha olyan országba megyünk, ami a magyar apostilt se fogadja el hitelesnek, hanem nemzetközit kér. Mi szerencsére ebből a körből kimaradtunk.)

Na jó, akkor apostil, majd minden megy Istanbulba.

Míg a papírok a minisztériumban voltak, én már átjöttem Törökországba, hogy intézzük az ügyeket. Anyu küldte utánunk DHL-el a cókmókot (a DHL meg közben elment Amszterdamba… micsoda kalandjai voltak annak az összegyűrt nemházas-igazoló lapnak…).

Szerencsére elég könnyen találtunk hitelesített fordító irodát, akinek van hiteles magyar fordítója (ebben a szituban még a macskának is hitelesnek kell lennie, különben a nyávogása érvénytelen).
Super, akkor mehet az apostil fordítása. Csak az kellett, az eredeti nem érdekelt senkit, de össze kellett tűzni, nemzeti szalaggal összefűzni, papírpecséttel összeragasztani, és még a fordítással megegyező sorszámot is adni attól függően, hol is készült róla a másolat. Vagyis a szerencsétlen papír nemhogy össze volt gyűrve, hanem négy oldaláról lógtak a különböző fordítások és hitelesítések is.

Igen ám, de az apostil nem 100%-ban magyar ám! A fejlécen ott van angolul, hogy mi a bánat, meg ki adta ki. És bár a fordításhoz annyi angol ismeret is elég, amivel a Madonna bármely dalát el tudjuk énekelni, de az már nem lesz hiteles! Vagyis a fejléchez hiteles angol-török fordító kell!

Aki már nem bírja követni, azt most tartson egy szünetet!

Így végül, néhány extra körrel, elkészült a fordítás. Ezt jelezve minden lapra rátettek 2-2 batár nagy pecsétet, ami jelezte a hiteles fordító iroda munkáját. E mellett az anyag tartalmazta a hiteles fordító nevét. De nem a hitelességét! Ugye érthető? A lap még mindig nem volt hiteles a Török Köztársaság számára, mert az még nem hitelesítette a lapot (csak az irodát meg a fordítót).

Ezért átmentünk a hitelesítő irodába, amit én csak Pecsét Szalonnak hívok, mert ez szinte semmi mást nem csinál, csak pecsétel. Sőt! Itt van álmaim munkahelye, ha besokallok a számítógéppel:

Van egy ember ott, aki egész n
ap semmi mást nem csinál, csak az elé rakott papírt a megfelelő számmal ellátott pecséttel jól megdöngeti (a számot is valaki más adja oda neki). Ő a hitelesítő. Az ég világon nem szól hozzá senki, nincs ügyfele, nincs felelősége (hiszen se a papírt, se a számot nem ő dönti el), nincs határideje, mindezért cserébe a 2. emeleten egy olyan üvegfal mellett ül, ahonnan csodás kilátás nyílik Istanbul egyik részére.

Ide vittük be a majdnem kész papírokat. Itt ellenőrizték, hogy a hiteles fordító iroda hiteles fordítója (a magyar és az angol is) benne van-e a hiteles listában. Majd mikor erről meggyőződtek, akkor kaptunk egy halom aláírást és pecsétet. Persze minden lapra.

Ezzel a két talicskányi papírhalommal mentünk az önkormányzathoz, ahol legnagyobb örömünkre átvették, és elismerték a hitelességét. Bár nem értették, hogyan lett ekkora kupac ebből a két adatlapból.

Végeredmények:
A nemházas papír lett a leghosszabb, annak ellenére, hogy az volt a legrövidebb. Összesen 8 lap lett, 42 pecséttel és 15 aláírással 7 különböző embertől és 3 bélyeg.

Szerencsére nem Németországa akartunk házasodni, mert az állítólag nem ilyen egyszerű…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
 

239
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics

A pontos idő Törökországban

Isztambulról röviden

"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma

Támogasd a blogot!

Kategóriák

Porosabb bejegyzések

Learn Turkish

meyva suyu
“fruit juice”

Kalandtérkép

Isztambul időjárása

Isztambuli szelek