Isztambul kalandok

Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A konyha egy olyan helyszín, amit nem lehet elkerülni, bár nem is mindenki akar 🙂

Ha pedig elmegyünk egy másik országba, és hiányzik a hazai íz, akkor pedig nem számíthatunk másra, csakis magunkra. Aztán vagy sikerül vagy nem 🙂 Egyszer majdcsak összejön.

Igenám, de Törökországban nagyon hasonlóak az ételek. Vagy mégsem?

A török konyhában számos tradicionális magyar ételt találunk. Kezdve a pogácsával, ami poğaca (ami egyébként Olaszországból ered), de ugyan úgy megtalálható a fasírt köfte néven, a töltött paprika pedig dolmaként. És a sor nem ér itt véget.

Nosza ezen felbuzdulva, egyik este gondoltuk, hogy sütünk palacsintát. Azt mindketten ismerjük, mindketten csináltunk már, és olyan könnyen és gyorsan elkészíthető.

Aztán kiderült, hogy kettőnk receptjében csak egy azonos dolog van: az eredményt meg szokták enni, ami előre vetíti az igényt is, miszerint ehetőnek kellene lennie. A recept többi része már kevésbé hasonlított.

Így lett a palacsintából puzzle. Végül is összebarkácsoltunk egy saját receptet, de egy összetevővel nem tudtunk dönteni: szóda-bikarbonátot, vagy szódavizet tegyünk a kotyvalékba?

Végül a szóda-bikarbonátnál döntöttünk. Aztán vártunk.

Már itt gyanús volt, hogy a gyors vacsora reménye elúszott 🙂

Vártunk és vártunk, majd megszavaztuk, hogy jó már a szósz. Végül is demokráciában vagyunk 🙂

A sütés persze, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük. Abban is eltértünk, hogy kell olaj vagy nem kell olaj a palacsintasütőbe. De a füst az nemzetközi lett.

A massza viszont nem úgy akart kinézni, ahogy elképzeltük, hát raktunk bele a szódavízből is. Na az mindjárt beindította a hiányzó folyamatokat. Így vidáman lehetett sütögetni. Bár inkább Sema sütött, én csak égettem a palacsintát. Viszont az megnyugtatta, hogy mégse csinálja olyan rosszul a dolgokat, ha én itt ennyit bénázok mellette. Pedig megpróbáltam kreativitással is felvidítani, mint Törökország alakú palacsinta. Igaz, az füstté vált, és annak nem örült.

Nagy nehezen, de csak összegyűjtöttünk egy vacsorára való adagot. Írtam már, hogy könnyen és gyorsan akartunk végezni? 🙂

De sebaj, van mit enni ma este is, így nekiestünk a palacsintáknak. Persze a túrós palacsintát hogy csinálják egy olyan országban, ahol nincs túró? Maradt a sajt… Vagyis van egy sajt, ami már majdnem olyan, mint a túró, azzal egészen jó lett.

Jó lett volna, de mi beraktuk a masszába mind a szóda-bikarbonátot, mind a szódavizet. Ettől pedig a palacsinta tele lett mikro lukakkal és minden szépen kifolyt rajta 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
 

Bár Törökországban a többség muszlim (98%), az országban nincs hivatalos vallás, sőt kormány és a vallás szigorúan külön van választva (ebből vannak a balhék mostanában). Az ország egyébként is nagyon toleráns más vallásokkal szemben. Az Oszmán Birodalomban már 700 éve szabad vallásgyakorlás van.

Így igazándiból nem meglepő, hogy a karácsony nem ismeretlen errefelé, még ha a muszlim vallásban nincs is ilyen.

Igen ám, de a december 24 éjszakája, csak Közép-Európában a karácsony estéje. Itt viszont már ortodoxok is vannak, akiknek más a naptárjuk és akkor ez még csak a kezdet…

A karácsony pontos időpontja attól függ, ki melyik csoportba van. Az örmények pl. január 6-án tartják, míg az ukránok a január 7-én. Az örmények hagyományból, míg az ukránok a naptáreltolódásból. (A Wikipédia szerint Európában is január 6 volt, míg a 4. században átrakták december 25-re, ami a naptáreltolódás miatt Kelet-Európában átcsúszott január 7-re).

Lényeg, hogy nagy a kavar, de ez az eladókat egyáltalán nem érdekli. Sőt! Nemcsak év végén lehet karácsonyfaégőt és más ketyerét venni, hanem sok helyen egész évben. Mert ugye hát olyan jól néz ki. Miért csak karácsonykor és újévkor legyen feldíszítve a kert, amikor az egész évben olyan jól nézhet ki.

Ehhez még hozzájön ugye az újév, amikor szintén mindenhova mindent fel lehet aggatni, tele lehet pakolni, stb…

Összességében, bár nincs hivatalos karácsony, a bazárban akkora a felfordulás, hogy öröm nézni…a Boszporusz másik partjáról vagy még messzebbről.

A karácsonyfa és szilveszteri díszeket kétféle kétféle kategóriából rakhatjuk össze:

  • kínai cuccok, amik olcsóak, sokat lehet venni, majd ünnepek után mennek a kukába.
  • azon kínai cuccok, amik Németországon keresztül érkeznek, szintén pocsék minőségűek, de rajta van a német matrica és ezért sokkal drágább.

Viszont a bazárban aztán tényleg lehet vásárolni, és nagyon olcsón. Nem is tudom, hogy a díszeket inkább kilóra vagy köbméterre érdemes venni. De bárhogy is lesz, nem úgy lesz, mert akaratlanul is több raklappal vesz az ember, mint amennyi hely az utcában van.

Idén a ping-pong labda volt a sztár (talán máskor is, de eddig nem karácsonyoztam itt). Ami azt jelenti, hogy valójában minden a ping-pong labda anyagából volt, legfeljebb nem olyan alaku. Aztán befestve, majd jól behintve csillámporral. Azzal a super csillámporral, ami utána nemcsak a lakást teríti be, hanem a fél lakónegyedet is…

Ebből viszont akkora választék volt… Legkisebb olyan 2 cm lehetett, míg a legnagyobb tuti, hogy több volt 1 méternél. Vettem volna, de akkor nem marad hely a fának a lakásban. Pedig az ára is jó volt, és tudtunk volna vele focizni…

Az igazi rekordot mégis inkább a műanyag mikulás vitte el. Szintén tipikus, mint Magyarországon is, hogy beesik egy repülő tele valami vacakkal, és mindenki azt árulja. Itt a legkisebb 100-as csomagban volt. Az oké, hogy ronda, de az igazán vicces, hogy még le is eszik az arca. Nem a feje, hanem az arca orral, szájjal és szemekkel. Elképzeltem, ahogy a télapók beszélnek a klubban: Ahogy ott ültem a zacskóban, arra ment egy olyan nő, hogy a pofám leszakadt…

Jah, egyébként a mikulás Anatóliából származik, vagy ahogy mi tanultuk a suliban, Kis-Ázsiából. A terület neve jelenleg Antalya. Van szobor is, meg emlékház és minden, ami csak kell a túristáknak. Nem is értem, hogy miért költözött át Finnországba, amikor Antalyaban olyan jó a tenger…

Közben lett fánk is. Nem fánk, hanem fa.. .:) Igazi szobafa. Nem kell minden évben egy fának meghalnia a szeretet ünnepe miatt. Miénk egy cuki cserepes fa. Valami ultra-mutáns, mert bár fenyőfa, nem nő, nem szúr, és nem is iszik sok vizet. Így a szobában vígan elvagyunk a fával, bár karácsony után kiraktuk a levegőre. Hátha mégis jobb szereti azt, mint a zokni szagot. Bár idebent meg van heavy metal…

A fát Sema nővére vette nekünk ajándékba. Nagyon rendes tőle.

Az első karácsonyunk

Az első karácsonyunk

Najó, de mi van az ünnepek pirotechnikai részével? Naná, hogy Istanbulban lehet rakétát is venni. Persze a csillagszóró az alap volt. 500 forint árban vettem egy kis dobozzal. Asszem a következő 10 évere elég lesz… És micsoda rakéták vannak.  Lehet, hogy a többségük illegális. Legalábbis vannak olyan nagyok, amivel a Holdat is le lehet lőni az égről…

Persze a karácsony süti nélkül nem az igazi.

Nem hiányozhat a fáról a mézeskalács sem, még akkor se, ha mi valójában nem tudunk sütni. Mondjuk eddig nem halad rosszul a dolog, de azért van még mit csiszolni, baltázni a süteményeken. De sütésről majd lesz egy másik bejegyzés 🙂

Most legyen elég annyi, hogy sikerült mézeskalácsot csinálni, és nem is mind ment a macskáknak, hanem jutott a fára is. Az eredmény az alábbi képsorozaton látható:

Nyum

Nyum

Nyumnyum

Nyumnyum

Nyumnyumnyum

Nyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyumnyum

Nyumnyumnyumnyumnyumnyum

Ebben az időszakban nem ritka a Nyúlfogyatkozás sem…

A sütinek igazán akkor lett nagy sikere, amikor beköszöntött az új év. Hiszen az itt is buli, És milyen mókás, hogy össze lehet kötni a karácsonnyal. Így nem csak a szerpentin röpködhet, hanem a karácsonyfadísz is.

Persze a buli itt is buli, zene tánc és nagy evészet. Sőt! Kirúgtunk a hámból és
az alkohol készletet is megcsapoltuk. Elfogyott 2 üveg bor, 3 sör, fél üveg rakı (helyi itóka, görögöknél uzonak hívják, legjobban az ánizs pálinkához hasonlít. Itt kötelező a vízzel hígítása, mert állítólag túl tömény. Rutinosoknak nem ajánlom a hígítást, hacsak nem vodkával teszik…). Mindezt 10 ember 🙂

Namajd legközelebb viszünk rendes magyar bort, annak úgyse lehet ellenállni 🙂

A lufik viszont egyszerűen fantasztikusak voltak. Ez is ugyan az a kínai kategória, viszont nagyon jó minőségűek voltak, és állati jók a színei. Magyarországon még nem sikerült ennyire jó lufikat szerezni.

Persze egyszer minden bulinak vége lesz, és attól minden lufi retteg…

Egyszer minden partinak vége szakad...

Egyszer minden partinak vége szakad...

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.3/10 (3 votes cast)
 

Istanbul lakossága kb. 15-17-20 millió lakos. Vannak pontos adatok, de közöttük is ekkora a szórás. Persze nehéz úgy kalkulálni, hogy közben mindenki mozgásban van. Az meg külön érdekesség, hogy a szórás az fél Magyarországnyi.  (A mérete pedig kb. Budapest-Szeged)

Ugyanitt ennek legalább a 10x macska.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.4/10 (7 votes cast)
 

118
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics

A pontos idő Törökországban

Isztambulról röviden

"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma

Támogasd a blogot!

Kategóriák

Porosabb bejegyzések

Learn Turkish

iyi akşamlar
“good evening”

Kalandtérkép

Isztambul időjárása

Isztambuli szelek