Kalandok Isztambulban és Törökországban.

akbil

Az Istanbulkart, néhai nevén akbil, az egyik legjobb barátunk, ha Isztambulban járunk (a másik egy olyan póló, melyikre törökül az van felírva, hogy nincs pénzem (param yok).

Sokak kérésére készítettem egy videót, hogyan is lehet az Istanbulkart-ot feltölteni.

Istanbulkart

Istanbulkart

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.5/10 (6 votes cast)
Istanbulkart feltöltése',url: 'http://isztambul.info/blog/2012/12/20/istanbulkart-feltoltese/',contentID: 'post-5089',suggestTags: 'akbil,istanbulkart,legjobb írások,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Jó hír az Isztambulba jövő turistáknak! Az istanbul kart depozitja 6 líra lett!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.0/10 (3 votes cast)
Istanbulkart, elektronikus buszjegy" >Istanbul kart csak 6 TL',url: 'http://isztambul.info/blog/2011/08/08/istanbul-kart-csak-6-tl/',contentID: 'post-3134',suggestTags: 'akbil,istanbulkart,Isztambul,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Pontosabban az akbil árusítása szűnt meg. A rendszer még működik, a régi akbilek tölthetőek, használhatóak. De újat nem tudunk venni. Helyébe az Istanbul Kart lépett.

 

Akbil

Akbil

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 1.0/10 (1 vote cast)
akbil,istanbulkart,Isztambul,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Keveset tudunk az Isztambul kártyáról, török nevén az Istanbul Kart-ról. Megpróbáltuk összeszedni, hogy mi is az, meg hogyan is működik.

Szóval megpróbáltuk…

 

Istanbul kard

Istanbulkart, elektronikus buszjegy" >Istanbul kard (forrás: Belbim.com)

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (1 vote cast)
akbil,istanbulkart,Isztambul,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Itt majd egyszer lesz egy óda az akbilhez…de nem most. 🙂

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.6/10 (5 votes cast)
akbil,istanbulkart,Isztambul,közlekedés',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Téves volt a hír, mégis él tovább az akbil, Isztambul elektronikus buszjegye! 🙂

Már nagyon kíváncsi volta, mégis, milyen ez az új mágneskártyás buszjegy, ezért reggel beálltam a végeláthatatlan hosszú sorba.
Úgy tűnik, ezek a reggeli buszjegyes sorbaállások a világ minden pontján egyformák. Úgyhogy erről inkább nem is mesélek. 😀

Na de csak sikerült túlélni a 20 perces sorbaállást. Végre eljutottam az ablakig, és mondom az eladónak, hogy én biza amolyan modern akbil kártyát szeretnék. Erre közi velem, hogy olyan nincs, csak hagyományos akbil van, olyat tud nekem adni.
Erre mondtam neki, hogy olyanból van már nekem 3 db. Én kártyát szeretnék.
Nézett is rám, mint a frissen szabadult turistára. Gondolom azt hitte, ez az új turista-divat, hogy akbilt veszünk képeslap helyett.

Node, node, akkor hogy is van, meg mégis mi van.

Kiderült, hogy az akbilt csak a diákoknál és a nyugdíjasoknál cserélték le mágneses kártyára. A többi maradt.

Ez persze mindjárt ezer kérdést vet fel. Miért nem mindet? Vagy miért egyiket sem? Miért a diákokét? Jó persze, ők szokták a legtöbbet buherálni az ilyen kütyüket, így érthető, hogy az övékét akarják bonyolítani. De akkor miért a nyugdíjasok is? Nagypapa otthon akbilt hegeszt? Vagy a tanulók mennek haza hétvégén, hogy figyu papa, matekon csináltam neked korlátlan akbilt!
Bár ha tényleg így van, akkor csak az új játékosokat nehezítik. A régiek továbbra is használhatják a hackelt akbilt. Szóval ez így nem áll össze…

Na mindegy, a jó hír, hogy viszont akkor mégis él tovább az akbil. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
akbil,istanbulkart,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Isztambul tömegközlekedésében kedvenc eszközünk az akbil.

Mi is az? Egy kulcstartó méretű elektronikus buszjegy. De erről bővebben itt olvashatsz.

Roppant praktikus és rengeteg előnye volt. Pl, hogy átszállásnál kaptunk kedvezményt.

Természetesen mindez megmarad, csak a kulcstartó helyet bankkártya formájú lesz. A fő kérdés persze az, hogy mindezt a változást csak azért tették, mert valaki jól járt a több százezer olvasó berendezés lecserélésével, vagy esetleg lesz további fejlesztés. Pl. bankkártyaként lehet használni, stb… Tehát kíváncsiak vagyunk. 🙂

Érdekesség még, hogy a régi olvasók az akbilt gyorsan kezelték, míg az újak igencsak lassúak. A szóbeszédek szerint direkt vannak lelassítva, hogy majd a kártyás változat gyorsabb lehessen.

Egyenlőre viszont még működik az akbil, de már nem lehet sem venni, sem feltölteni.

Az új kártya 10 TL-ba kerül. Nekünk egyenlőre még nincs. Ha majd lesz, akkor írok róla.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
akbil utolsó napjai',url: 'http://isztambul.info/blog/2010/09/09/az-akbil-utolso-napjai/',contentID: 'post-1759',suggestTags: 'akbil,istanbulkart,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

A turista felkészítő tanfolyam folytatódik.
Remélhetőleg mindenki próbálja a tájékozódási térképet megtanulni. Vagy legalább a tenyerébe rajzolni. Bár akinek akinek akkora tenyere van, hogy Isztambul térképe belefér, azzal inkább csak akkor találkoznék egy sötét sikátorban, ha az én oldalamon áll…

No tehát, jól meggondoltuk? Belevágunk Isztambul sűrűjébe? Hát persze, különben csak egy szűk csoportos kis utazásban vehetünk részt.
Azt azért mindenkinek ajánlom, hogy tényleg legyen tisztában a saját eltévedtem/megtaláltam hányadossal, mert Isztambulban tényleg jól el lehet tévedni. Ebben valahogy a nyugat-európaiak a profik. Ők bármikor, bárhol el tudnak veszni. A magyaroknak van valami titkos képességük, amiért Isztambult általában eljutnak a keresett helyre.

Fatih Szultán nem bízott a tömegközlekedésben.
Ő inkább lóval járt…

Felkészülés:
Mielőtt belevágunk a sűrűbe érdemes egy kisebb előkészületet tenni. Legfontosabb, hogy írjuk fel a hotel címét és telefonszámát. Legrosszabb esetben a taxis majd felhívja, és megkérdezi, hogyan is lehet oda eljutni. Ezután memorizáljuk be a legközelebbi tájékozódási pontot. Ha eltévednénk, akkor ezt kell minden járókelőtől megkérdezni, és majd eljuttatnak minket oda. Lányok! Aki elég meggyőzően tud sírni, az akár kedvezményt is kaphat a taxistól, buszsofőrtől.

Mindezek után szerezzünk be egy akbilt, hogy kényelmesebb legyen a közlekedés. Egyenlőre az új mágneses kártyák nem kerültek bevezetésre. Ha ilyen történik, mindenképpen megírom.
Legyen egy jó térképünk, esetleg GPS-ünk, bár úgy már túl könnyű. 😀

Korábban már volt egy bejegyzésem Isztambul közlekedéséről, így azt most is ajánlom bemelegítésnek.

És akkor lássuk a közlekedést nehézségi sorrendben. Kezdjük a legkönnyebbel!

Gyaloglás.
Megszökve a csoporttól a legegyszerűbb és legpraktikusabb túrázás, ha gyalog vágunk neki Isztambul dzsungelének. Ennek számtalan előnye van (pl. arra mész, amerre TE akarsz, és ott állsz meg, ahol TE akarsz) és persze a hátránya is, hogy ha már 30 km-t elkavarodtál a hoteltől, akkor onnan visszagyalogolni már nem annyira mókás.
Ebben különösebben nincs semmi extra. Utcatáblát nem mindig látni (rémlik, mintha lenne még másik ilyen város is valahol…), helyettük a dzsámik a legjobb tájékozódási pontok,melyeket jó eséllyel a helyiek is ismerik, azt tudjuk kérdezgetni.

Ha találunk egy buszmegálló, akkor ott jó eséllyel van térkép is. Azon láthatjuk, hova sikerült kilukadnunk.

Érdemes felkészülni arra, hogy Isztambul történelmi részében NINCS párhuzamos utca. Nem biztos, hogy a rövidebb valóban rövidebb lesz. Ha nem szükséges, nem érdemes letérni a fő utakról, bár az is igaz, hogy a kis utcák általában sokkal szebbek és sok érdekességet lehet találni. Azért vannak helyek, ahol nem ajánlott a kis utcákba bemenni, még nappal sem. Aki nagyvárosban, vagy olyan helyen nőtt fel, az ilyen könnyen kiszúrja.

Másik fontos, hogy Isztambulban nincs vízszintes felület. A térképen semmi nem jelöli, hogy ott esetleg egy hegy van. Nincs szerpentin. A kocsik itt minden meredeken fel tudnak menni.

Egy kisebb emelkedő Fenerben.

Villamos.
Villamosban az a jó, hogy ritkán tér el a kijelölt útról. Tudjuk rajta az akbilt is használni. Igazán kiszámítható egy jószág, mégha elég komoly tömeg is ki tud alakulni rajta. A villamosról bővebben itt.
A villamos kezdetnek, bemelegítésképpen igazán egy jó választás. Aztán lehet majd otthon vagánykodni is vele, hogy bevállaltuk Isztambul tömegközlekedését. 🙂

Metró, földalatti, felvonó és hasonlóak.
Ugyebár ezek csak annyiban különböznek a villamostól, hogy nem az utca felszínén járnak, hanem alatta vagy felette. Az akbilt mindegyiken tudjuk használni, és igazán nem egyszerű eltévedni rajta. Kivéve, amikor a metróból a felszínre akarunk jutni. Ott már komoly labirintusba bolyonghatunk kedvünkre akár évekig is.

Hajók.
Isztambulban járva semmiképpen ne hagyjuk ki a hajót! Nagyszerű élmény áthajózni Ázsiába, hacsak nincsen valami rettenetesen rossz idő. És még olcsó is, mert használhatjuk az akbilt. Hajózásról bővebben itt.

A kikötőkben találhatunk menetrendet. Érdemes néhányat elrakni. Ebben angolul is le van írva, melyik hajó honnan, hova és mikor megy.

Buszok.
No, ez már kezd izgalmasabb lenni. Bár még török tudás nélkül is el tudunk boldogulni. Itt már igazán előjön a sokat emlegetett tájékozódási térkép. Elvileg létezik egy Isztambul busztérkép, de igazándiból azzal nem megyünk sokra.
Amit tegyünk: keressünk valakit a megállóban, és mondjuk el neki a tájékozódási pontot, ahova menni akarunk. Nem kell a nyelvtannal vacakolni, mondjuk csak a hely nevét (pl. Taksim). Az emberek nagyon segítőkészek lesznek.

Ha viszont még egy macska sincs a megállóban, akkor ugye ez már nem működik. Sok megállóban van térkép, és lista, hogy mely buszok állnak ott meg, és hova mennek. Ha nincs ilyen, akkor próbáljuk belőni, melyik irányba is akarunk jutni. Észak vagy dél, nem mindegy. Ha megálló sincs, akkor figyeljük az elsurranó buszokat.

A busz elején, és oldalán mindig ott találjuk, hogy hova megy. Szerencsére nem csak a végállomást, hanem a fontosabb megállókat is, amiket mi tájékozódási pontoknak hívunk. Abból a nem ritkán hosszú listából bogarásszuk ki a nekünk legmegfelelőbbet.
A busz hátulján sosincs tábla. Ha egy busznak a hátulját látod, akkor már úgyse éred el, minek akarod tudni, hogy pont a te buszod ment el? 🙂

Ha úgy érezzük, megtaláltunk a nekünkvaló buszt, akkor álljunk be a sor végére. Még felszállás előtt a sofőrtől is megkérdezhetjük, hogy valóban jó buszt választottunk-e.

Felszállás mindig az első ajtónál történik, míg a leszállás bárhol máshol, ahol sikerül. Az első ajtónál nem illik megállni.

Menet közben néha kérdezzünk rá valakitől, hol is kell leszállni. Ha elég sokat kérdezzük, akkor segíteni fognak, és szólnak.

A buszokon is tudunk akbilt használni. Két fajta van: az IETT a helyi BKV, míg az özel a magán busz. Ha van valami komolyabb megmozdulás, pl. maraton, akkor az IETT buszokon kedvezményesen vagy akár ingyen is utazhatunk a rendezvényre. Ezeken a járatokon átszállási kedvezményt is kaphatunk, ha korábban is valami IETT-n voltunk, pl. hajón. Az özel buszoknál viszont ez nincs.

Bár a buszoknak kötött az útvonaluk, azért néha itt is vannak meglepetések.

Troli.
Régen ilyen is volt, ma már viszont nincs. Ha látsz ilyet, akkor léci fotózd le! 🙂

Metrobusz.
Ez török találmány a mindennapi kabarék főszereplője. A metró, busz és a villamos egy különös keveréke. Kötött pályás busz-rendszer a hivatalos megnevezése. A forgalmas út közepén van elkülönítve neki egy sáv, így a legnagyobb dugóban is tud haladni. A metróbuszon is tudjuk az akbilt használni, de készüljünk fel, hogy drágább lesz.

Egyetlen egy, jó hosszú járat van. Útvonala: Küçükçekmece (ez jó messze van), Zeytinburnu metró megálló, Topkapı (nem a palota, hanem a városrész), Edırnekapı, Halıcıoğlu, Mecidiyeköy, Zincirlikuyu, Boszporusz-híd, Altunizade, Kadıköy (innen a kikötő még 2 km-re van, viszont 30 m-re lehet házasodni).

Minibusz.
No, ez már tényleg izgalmas. Kicsi kék zajos dobozok, amik mint a veszett egerek, mozognak minden fele. Ennek használata előtt érdemes életbiztosítást is kötni.

A minibuszoknak már nincs fix megállójuk. Néha az útvonal is változik, ha úgy gyorsabban eljutnak a kijelölt helyre. A sofőrnek csak az számít, hogy minél előbb, és minél több utassal. Ha ennek érdekében át kell vágni a plázán, hát akkor…

Használatunkhoz már érdemes egy kicsit törökül tudni. Az útvonalat (azaz a tervezett útvonalat) a busz elején és oldalán találjuk. Néha a sofőr facebookos oldalát és MSN azonosítója is fel van tüntetve. Ha túléltük az utat, mindenképpen vegyük fel barátnak! Ezen kívül a “megállóban” várakozó utasoktól és a sofőrtől is megkérdezhetjük, melyik minibuszt is kell használnunk.

Valójában persze nincsenek megállók. Az ember kiáll a sarkokra, és leinti az első arra száguldó kék dobozt. Ha elég sokan vagyunk, meg lehet győzni a sofőrt, hogy máshova is elvigen minket.

Amint felraktuk a lábunka a buszra, az már el is indult. Próbáljuk kapaszkodni, majd a hozzánk legközelebb állónak adjunk pár lírát, és mondjuk be a célpontot. A pénz majd eljut a sofőrig, hozzánk pedig a visszajáró.
Az ne zavarjon meg, hogy esetleg a sofőr nem ér rá, mert telefonál, énekel (azaz táncol), az utasokkal beszélget és még vezet is (vagyis két lábbal nyomja a dudát és a gázt no meg a féket). Mindenképpen tud a pénzzel is foglalkozni. Akbil sajnos itt már nem él.

Ha le akarunk szállni, akkor mondjuk pl. durabilir misiniz? Akkor hirtelen a busz meg fog állni, és mi kieshetünk belőle. A dolgot lehet finomítani, ha elmondjuk, hogy a sarkon, a lámpánál, a piros kabátos hölgynél, a csíkos macskánál, stb… szeretnénk megállni, ha tudjuk ezeknek a török nevét.

Bárhogy is alakuljon, a minibusz már valóban egy izgalmas utazási forma, amiről otthon jókat tudunk majd mesélni.

További minibuszos bejegyzések:

Dolmuş
A dolmuş a török közlekedés igazi szimbóluma. Egy nagyobb méretű sárga taxiba 10-12 utas fér be. Amikor megtelik, akkor elindul a kijelölt útvonalon, és ott áll meg, ahol az utasok kérik.
A dolmuş nagy előnye, hogy garantáltan kapunk ülőhelyet. Elég gyakran járnak, ezért nem kell sokat várni rájuk.

Használata teljesen megegyezik a minibusszal: sarokra kiállunk, leintünk egyet, beszállunk, fizetünk, és szólunk, ha ki akarunk szállni.

A dolmuş igazi közösségi közlekedési eszköz. Utastársunkkal jókat cseveghetünk. Ezért nem árt, ha kicsit tudunk törökül.

Extrém turistáknak mindenképpen ajánlott, hogy kipróbálják. Legjobb, ha mondjuk Kadıköy kikötőből Üsküdar kikötőbe, vagy Beşiktaş-ból a Taksim térre megyünk vele egyet. Ezeken a helyeken egy kék D tábla jelzi, hogy ott a végállomás, de a sok sárga kisbuszról könnyen felismerjük. A dolmuş elején láthatjuk, hova is megy, de azért érdemes a sofőrt megkérdezni. Nem túl jó móka, ha Üsküdar helyett Kartalban kötünk ki, mert az 50 km-el van odébb…

Taxi.
Egy átlagos városban taxival nagyon jól lehet közlekedni. Isztambul viszont nem egy átlagos város. Hacsak nem valaki mindenki által jólismert helyre akarunk menni, akkor könnyen lehet, hogy a taxisofőr sem tudja az utat. Isztambulban egyébként is nem utcanevek, hanem útvonalak alapján jutnak el az emberek egyik helyről a másikra. Vagyis először elmennek az adott városrészbe. Utána a tájékozódási pontra, majd következnek a kiemelt épületek: dzsámi, bank, kék ház, szobor, sarki kisközért, stb.. Ebben az az érdekes, hogy nem feltétlenül azok lesznek a fontos épületek, amikre mi gondolunk. Lehet, hogy egy hatalmas supermarketet senki se fog ismerni, ellentétben a cipésszel, akinek már az ük-ük-ük-ük nagyapja is ott dolgozott.

Ezért ha valahova el akarunk jutni, akkor mindenképpen legyen útvonalunk is. Ha ilyen nincs, nem kell izgulni. A sofőr majd fog kérdezősködni. Így persze kicsit drágább lesz, mert néhány kilométert feleslegesen fog megtenni, de biztosan eljutunk a célba.

A taxik Isztambulban nem drágák. Ha már hárman vagyunk, akkor a taxi akár olcsóbb is lehet a sima tömegközlekedésnél. Mindenképpen gyorsabb. Előfordulhat, hogy a turistáknál azért bepróbálkoznak egy kisebb extra bevétellel, ezért mindig győződjünk meg róla, hogy a taxióra működik.
Ha átmegyünk a Boszporuszon, akkor a híddíjat extrában kell adnunk, azt nem számolja az óra.

Tapasztaltabbak előre is kialkudhatják az árakat.

A törökök elég kevés borravalót adnak a sofőröknek. Ha mi 1-2 lírást adunk, az bőven több, mint a megszokott.

Ha hosszabb távra megyünk, akkor mielőtt beülünk a taxiba, kérdezzük meg a sofőrt, hogy ismeri-e a városrészt, ahova megyünk. Érdemes olyat választani, aki jártas arrafele.
Rövidebb utakon, főleg nagyon rövideken, viszont előbb szálljunk be, és csak utána mondjuk el az úticélunkat. Mire a sofőr befejezi a káromkodást, már meg is érkeztünk.

Béreljünk autót!
Hát megőrültél??? Csak nagyon-nagyon-nagyon tapasztaltaknak ajánlott, és nekik is csak hétvégén éjfél és hajnali 3 között és a belvárostól 40 km-e. A motor és bicikli még inkább nem ajánlott.

Az isztambuli vezetéshez nemzetközi jogosítvány szükséges és 360 fokos látás.

Ha mégis vezetésre szánod magad, akkor ajánlom az alábbi beljegyzéseket:

Egyéb közlekedési eszközök.
Néha találhatunk mást is, amivel eljuthatunk egyik helyről a másikra. Pl. a Szigeteken lovas kocsi van, a bevásárló központokban pedig kisvonat. A hosszú aluljárókban pedig futószőnyeg. Ezt meghagyom mindenkének, hogy kedvére fedezze fel. 🙂

Isztambul közlekedésével kapcsolatos bejegyzések itt találhatóak.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (5 votes cast)
akbil,istanbulkart,közlekedés,legjobb írások,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Isztambulban turistaként legjobb, ha gyalogolunk. Ez viszont jelentősen behatárolja, meddig is juthatunk el. Így időnként nem árt, ha mégis felszállunk valamire.

Leginkább a hajó az ajánlott. Egyszer, mert amerre megy, jó a kilátás, kényelmes és még tea is van. A másik pedig, hogy nagyon nem lehet elrontani (de el lehet rontani), és mindig vissza tudunk jutni a kiindulási helyre. Meg persze a kikötő az olyan, amit könnyű megtalálni.

A busz, és a dolmuş, pláne a minibusz viszont nem ilyen. Ott néha a helyi lakosok se tudják, végül hova fogunk kikötni. Viszont a villamos. A villamos olyan, hogy az mégiscsak arra tud menni, amerre a sín van. Akárhogy is próbálkozik a sofőr másfele. Márpedig próbálkozik.

Ezért aztán a villamos is ajánlott turistáknak, hogy Isztambulban ezzel közlekedjenek. És nincs is belőle sok. Így nem lehet elrontani, bátran használjuk.

Isztambulban két ismert villamos van: egyik ami a sétáló utcán, az İstiklâl Caddesi-n, közlekedik. Ez egy piros nosztalgia villamos. Mindenki imádja fotózni, és éppen úgy nem maradhat ki egyetlen isztambuli filmből sem, mint a hajó és az AyaSofya. Ez a villamos éppenhogy a sétáló embernél egy picit megy gyorsabban. Jó buli rá felszállni, de hacsak nem vagyunk nagyon fáradtak, nem érdemes. Elég ritkán jár, és mindenhol megáll. A sofőrnek viszont felsővezetékből vannak az idegei. Péntek és szombat este, mikor pár millió ember rohangál ezen az utcán, és ennek a fele a villamos előtt, kész csoda, hogy nem száll ki szablyával és vág rendet, mint a dzsungelharcosok az esőerdőben.

A másik villamos pedig az, ami a történelmi negyed kellős közepén megy. Ezzel tudunk a reptérhez is kijutni. Így mindenképpen fontos, hogy tudjunk róla. Ha másért nem is, azért mindenképpen, hogy felkészüljünk mind arra, hogy el kell előle ugrani, mind pedig, hogy a fényképek 20%-ba bele fog lógni.

Ez a villamos, olyan, mint a budapesti combinó, csak kék, két részből van, és nem rohad le. És nem feltétlenül áll meg a piros lámpánál. Sokat segít az egészségünknek, hogy amikor csenget, nem keverjük össze a fagylajt árussal.

Ezt a villamost is, mint minden mást, akbillel tudjuk használni. És mivel a reptérre ezt tudjuk használni (átszállás metróra), így érdemes megismerni ennek az útvonalát, és fontosabb állomásait.

Két iránya van, de az egyszerűség kedvéért mindkettőn két végállomás is van:

Zeytinburnu vagy A. Ö. Y. – Ez megy a reptér felé.
Eminönü vagy Kabataş – Ez megy a kikötő felé.

És akkor lássuk a fontosabb megállókat, mégpedig a reptér irányából.

Ha a reptérről jövünk (ez egyébként csak a tapasztaltabbaknak ajánlott), és nincs sok csomagunk akkor a metróval az Aksaray megállóig kell menni. Ez most éppen a végállomás, de sose lehet tudni. Innen rövid gyaloglással (kövesd a tömeget át az aluljárón, ami egyben bazár is) jutunk el a villamosmegállóhoz. A megálló neve: Yusufpaşa. Tehát ha haza szeretnénk menni, és nem akarunk taxizni (mert elherdáltuk az összes pénzünket, vagy mert kalandosnak érezzük a 30 kg-os csomagokkal és a vasmacskával a tömött aluljárókat és mozgólépcsőket), akkor ennél a megállónál tudunk átszállni a metróra.
Sok csomag esetén a Zeytinburnu megálló jobb, mert kevesebbet kell gyalogolni.

Aksaray: Ne tévesszen meg senkit a neve. Ez nem nem ugyan az, mint a metró megálló. Normál esetben itt nem szállunk le, mert itt nincs olyan érdekes látnivaló. Leginkább enni nem jövünk ide. A környéken egyébként sok az orosz. Így ha valakinek esetleg nosztalgiája van, vagy orosz nyelvvizsgára készül csak rossz gépre szállt, akkor itt a helye.

Laleli-Üniversitesi: Ez az egyetemi megálló. Innen rövid sétával juthatunk el a Tulipán Dzsámihoz, törökül a Laleli Camii-hoz. Még itt se együnk.

Beyazıt-Kapalıçarşı:‎ A Beyazit Camii és a Nagybazár egyik bejárata. Innen a Könyvbazárt innen érjük el a legkönnyebben. Nemcsak a bazárt, hanem az utca másik felét is érdemes megnézni, ha vásárolni szeretnénk. Itt van pl. a Koska, ahol lehet édességet venni.

Çemberlitaş: Kiemelten fontos megálló. A Nagybazárba innen is be tudunk menni, és itt van a Çemberlitaş hamam is. Ugyanitt van egy oszlop, a Konstantin oszlopa. Pár éve (1955-ben) kezdték meg a felújítását. Ha szerencsénk van, hamarosan befejeződik. Innentől kezdve már találunk jó éttermeket is. Figyeljük az árakat az étlapon. Ajándékokat viszont itt már ne vegyünk. Inkább a Nagybazárban és a Fűszerbazárban nézzünk körbe, mert itt minden nagyon drága. Innen befele akár gyalogolhatunk is. Merészebbek balra, mindig csak lefele, levághatják az utat a kikötő felé.

Sultanahmet : A központ, a Kék Mecset. Itt van minden, ami az útikönyvekben van: AyaSofia, Ciszterna, stb.. stb.. stb…

Gülhane : Az AyaSofya-ba innen is bemehetünk. Nincs túl messze a Sultanahmed megállótól. Ez is kimondottan a turistaközpont, bár már nem annyira. A Gülhane park (rózsa han) bejárata.

Sirkeci : Ide eléggé kacskaringósan és csengetősen jut el a villamos. Minap erre járva sok csalogató éttermet láttunk. Tapasztalat egyenlőre még nincs, de jól néznek ki. Sirkeci az Orient Express végállomása és egyben a legfontosabb kikötő is. Itt aztán van büfé dögivel, így a hasunk biztos nem marad üresen.

Eminönü: A Sirkeci kikötő folytatása. Valójában ez maga a kikötő. Ha bárhol eltévedünk, akkor Eminönüt kell mondogatni, és ide fogunk jutni. Ez Isztambul szíve. A kikötőn és a szotyolán kívül itt van még a Fűszerbazár, a Yeni Cami, és innen felfele indulva tudunk a bazárban bolyongani. Ha szerencsénk van, akkor a Nagybazárhoz vagy a Szulejmán Dzsámihoz jutunk ki. Más esetben… tudjátok: eminönü…eminönü…eminönü… 🙂 A dolog érdekessége, hogy ezt az egész városrészt Eminönünek hívják, mégis a név alatt általában a kikötőt értik. Ha mégse lenne egyértelmű a segélykérésünk, akkor a másik csodaszót használhatjuk: szultánahmed…szultánahmed…szultánahmed… 🙂

Karaköy: Ez már a másik oldala az Aranyszarv-öbölnek. Egyes utazási irodák szeretik a turistát megtréfálni, és azt mondják, ez már Ázsia, az imént meg a Boszporuszon mentek át. Pedig ez nem Ázsia. Oda viszont innen hajóval könnyedén át tudunk menni. Vagy pedig felkapaszkodhatunk a Galata-toronyba és a sétáló utcába (İstiklâl Caddesi) (szemfülesek Tunnel mennek fel, és a torony tövében egy teázóban várják be azokat, akik kifáradtak a felmászásban).

Eminönüt és gyakran női bazárnak hívom. Karaköy pedig a férfi bazár. Itt láthatjuk is, miért. Míg Eminönüben általában enni-, és hordanivalót (magyarul ruhát) vásárolhatunk, addig Karaköyben tv-távirányító, csavarok, hangszerek, csövek, lámpák, és ehhez hasonló dolgok vannak.

Tophane: Ebben a megállóban egy szép dzsámit találunk. Az igazán fontos része viszont az, hogy ha a sétáló utcából szeretnénk visszajutni a hotelbe, akkor nem kell végiggyalogolni rajta. A Galata-torony felé menetben bal fele bármely szélesebb utcába ha bemegyünk, és mindig csak lefele megyünk, akkor vagy ehhez, vagy a másik (Fındıklı Address:) megálló közelébe jutunk.

Fındıklı : A Tophane-hez hasonlóan a hazajutásban lehet fontos szerepe. A parkban is jó a kilátás, és van a közelben egy finom süteményes.
Kabataş: A végállomás. Innen tudunk hajóval a Szigetekre bejutni, felvonóval a Taksim térre és buszokkal tovább menni az európai oldalon. Nagyon fontos hely, ha a hotelhez akarunk visszajutni, mert a buszok többsége vagy a Taksim térre, vagy a ide fut be. Hazafele mind a sétálóutcából is elgyalogolva a Taksim térre, a felvonóval lemegyünk és visszajutunk a hotelbe.

(ez a felvonóval lemegyünk összeállítás azért viccesen hangzik)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
akbil,közlekedés,turista',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

93
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
şehir merkezi
“town center”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések