1453 után Konstantinápolyban viszonylag béke volt. A szultánok és politikusok egymás hátbabökdösését megoldották a palota falain belül. A szultán kedvesei, a háremhölgyek pedig szintén maguk között rendezték le az ügyeiket.

Mindezt kívülről csak a sarki zsákárus látta. De ő is csak annyit, hogy bizonyos időszakokban jobban kelendőek a portékáik. Ráadásul olyankor nem az érdekelte az illetőket, hogy mennyire tudják az egerek kirágni, vagy hasonlóak. Hanem, hogy miként viselkedik, ha esetleg egy nehéz tárggyal a belsejében a vízbe pottyanna. De mivel biztosította az urakat, hogy nem szakad ki akkor sem, mindjárt rendeltek néhány tucatot.

Persze volt néha 1-1 janicsár lázadás, néha 1-1 lefejezés, vagy csak sima tűzvész. De a szappanoperák feltalálása előtt kellettek ezek a látványosságok is a népnek.

Majd eljött 1918-a, amikor kiderült, hogy még érdekesebb dolgok érkeztek a városba: angol, francia és olasz katonák. Lett is belőle nagy futás!

Mindenkinek akadt otthon olyan szőnyege, amit esetleg el lehet adni nekik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →