1453.-ra a Bizánci Birodalom igencsak megfogyatkozott. Már régen elveszítette a régi fényét. Míg a Bizánc Birodalom próbál a Római Birodalom utódjának maradni, fokozatosan veszítette e a területeit. Közben pedig Európa szépen lassan felzárkózott, majd meg is előzte.
Az oszmánok már 1360-ban elfoglalták Drinápolyt, mai nevén Edirnét, amivel a bizánciak szinte minden területet elvesztette. Egyetlen város maradt, körbe az ellenséggel.

A

Ennek ellenére Konstantinápoly nagyon jól tartotta magát! A fekete-tengeri kereskedelem továbbra is virágzott. Elsősorban a genovai kereskedőknek köszönhetően, akiknek több kereskedő-városa is feküdt a Fekete-tenger partján. Bizánc pedig a kapu szerepét töltötte be. Ha valaki esetleg elfelejtett volna fizetni, az előtt leengedték a jól bevált láncot.

Persze a törökök (oszmánok) sem voltak rest, mert ők pedig egy erődöt, az Ázsiai Erődöt (Anadoluhisarı) építettek 1394-1395-ben. Innen már remekül lehetett a hajókat ágyúzni. De a Boszporusz szorost még nem zárta el teljesen. Mígnem 1451-1452-ben az európai oldalra is került egy török katonai objektum sok-sok ágyúval, az Európai Erőd (Rumelihisarı). Így már megakadályozhatták, hogy a Fekete-tenger partján levő genovai hajók Konstantinápoly segítségére siethessenek.

A kor politikai helyzete mit sem különbözött a szokásostól: Mikor XI. Konstantin bizánci császár egyértelműen látta, hogy a törökök bizony nemcsak turistacsoporttal fognak belátogatni a városba, hanem majd hoznak kardokat meg rokonokat is, akkor Nyugat segítségét kérte. V. Miklós pápa mindjárt ki is akarta használni a remek alkalmat, hogy a kettészakadt keresztény egyházat egyesítse, persze az ő vezetése alatt. Azt kérte, hogy az ortodoxok felejtsenek el mindent, és tegyék azt, amit Róma mond. Ezt Bizánc nem fogadta el. A többi ország még ennyit sem reagált. Egyedül a velenceiek, genovaiak kis csoportja (többségük a Fekete-tengeren volt) és szerbek segítették a város védelmét.

Azaz volt még valaki Európából, csak éppen a másik oldalon. Egy Orbán nevű magyar a szultán (Fatih Szultán Mehmed, magyar történelemkönyvi nevén II. Mohamed) seregében ágyút készített. De nem ám holmi apró kis zsebágyúkat, hanem egy igazi szuperágyút rakott össze! Olyan nagyot, hogy arról még az angol web-oldalak is beszámolnak: A 8 m hosszú, 1 m átmérőjű ágyú 550 kg-os golyókat lövöldözött nagyjából 1 km távolságba. Ez már elég volt, hogy átlőjenek a Aranyszarv-öböl túloldalára, vagyis a török táborból a bizánci városba. Ebben az időben még nagyon kezdetlegesek voltak az ágyuk. Orbán bácsi ágyúja még annyira pontatlan volt, hogy nem találta el a hatalmas várost. Az utántöltéshez pedig 6 órára volt szükség!
A csata valahogy így nézhetett ki:

– Készen van? – Kérdezte Orbán bácsi.
– Igen!
– Akkor tűz!
Hatalmas dördülés, még a túloldalt is kiesnek a emberek az ablakból, akkorát szól. Még hatalmasabb füst és porfelhő keletkezik. Fél óra elteltével már szinte látni is valamit. Orbán kilapátolja a földet a füléből, és a két csomag sajtot, amit a zaj ellen dugott bele:
– Hova ment a golyó? Látja valaki?
– Nem látjuk. A város sértetten. valaki röhög a túloldalon…
– Akkor hozzák vissza az emelőt a domb aljából, ahova levitte a dörrenés, majd fordítsák az ágyút balra két könyökkel!
Orbán hátramegy a sátorba, társasozik egyet, elszív egy vízipipát a török haverokkal, lefekszik aludni, eszik egyet, megint vízipipázik, társasozik, ismét eszik, megint alszik, lemegy úszni egyet a Boszporuszba, megkergeti a lányokat, erre a törökök őt kergetik meg, engesztelésképpen meghívja őket borozni és elszívnak egy vízipipát. Ekkor megjelenik egy tiszt a sátorba:
– Orbán testvér, az ágyú készen van.
– Megyek.
Kiérvén Orbán nézeget, méricskél, nézeget. Szemben egy francos kis torony van, ez már csak jó lesz.
– Tűz! –  adja ki a parancsot. Mire valaki a pipáról egy izzó fadarabot tesz a gyújtózsinórra. Orbán vidáma néz, ahogy a láng szépen lassan halad az ágyú fele, miközben a törökök idegesen tömködik a sajtot a fülükbe.
A hatalmas durranás után, végre eloszlik a füst, mindenki erősen mereszti a szemét.
– Megint nem találtunk el semmit, Orbán tesó.
– Fene egye meg! És ma már nincs idő még egy lövésre! Holnap itt folytatjuk, de vigyázzanak, nehogy valami félnótás elfordítsa az ágyút, mert akkor magukat fogom belerakni és átlőni a túlpartra!

Az ágyú mindezek ellenére hatalmas sikert aratott. Leginkább, mivel mindenki frászt kapott tőle, akkorát szólt. Így morális szempontból nagyon hasznos volt.

Később – ki tudja hogyan és miért – a Dardanellák szorosba került. Azt nem tudjuk, hogy valóban védelmi célokból vitték oda, vagy csak valaki ki akart ülni teázni a sziklapartra, és ezt oda rakta padnak. Viszont az már biztos, hogy 1807. február 19-én az angolok megtámadták a törököket (oszmánokat), és akkor valaki valamit belegyömöszölt az ágyúba. Valami olyat, ami biztos benne volt a használati utasításban, hogy ilyet soha és semmilyen körülmények között nem. Az ágyú pedig működött! No ekkor végre eltaláltak egy angol hajót, ami el is süllyedt. Mázli, hogy a török hajók akkor éppen lőtávolon kívül voltak…

Az ágyút később, 1866-ban Abdülâziz Szultán Viktória angol királynőnek ajándékozta. Ez is egy érdekes szituáció lehetett azért, amikor a szultán a királynőnek a kezébe nyomta a tizennyolc tonnás csodaszerkezetet. 🙂 És vajon mit mondott közben? 🙂

Az ágyú ma megtekinthető az Egyesült Királyságban, Fort Nelsonban.

Mennünk most vissza 1453-ba és Isztambulba, azaz akkor még Konstantinápolyba, Ahol Fatih Szultán Mehmed (II. Mohamed) és XI. Konstantin bizánci császár vívja csatáját, mégpedig úgy, hogy egy rakat embert küldenek egymásra.

Az ostrom 1453. április 6-án kezdődött. Az ünnepi megnyitó a szultáni sátor leszúrásával kezdték, majd ágyúdürgéssel fejezték be. A korabeli beszámolók szerint este nem volt tűzijáték, csak meghitt borozgatás és dalolászás.

Kezdetekben a törökök kevés sikert értek el. A bizánciak fő erőssége a Márvány-tenger melletti falon volt felsorakoztatta. Ennek legfőbb oka az volt, hogy abból az irányból érkezett a városba az utánpótlás. A tengeren nagyon komoly csaták folytak, és sokáig az ostrom itt zajlott. A törökök nem tudtak bemenni az Aranyszarv-öbölbe, mert a bizánciak oda is kifeszítették a láncot.

Konstantinápolyt már sokan próbálták bevenni. Ezért a bizánciak nem sajnálták a követ a falakból. A fal, vagy inkább a Fal igencsak erős volt. Teljesen körbevette a várost, még a tenger felőli oldalon is. Teljes hossza meghaladta a 20 km-t. A város elfoglalásához a törököknek ezt kellett áttörniük.

De a törökök hiába ágyúzták a falakat a hajókról, és még Orbán bácsi se tudott rajta lukat ütni. Ezért a szultán elrendelte, hogy a csatahajókat vigyék át az Aranyszarv-öbölbe. A láncot nem tudták felnyitni, mert azt a bizánciak túlságosan is jól védték. Így a hajókat görgőkre rakták, és a Galata megkerülésével átvontatták a szárazföldön.
Márpedig ez nem volt egy könnyű feladat. Aki járt már a Galata környékén, az tudja, hogy ez a rész bizony messze nem vízszintes. Egészen biztos, hogy megkeresték a legkönnyebb utat, de még akkor is meredek emelkedőkkel és vízmosásokkal kellett számolni.

A hajók beérkezve az Aranyszarv-öbölbe már vígan tudták a falakat és a várost ágyúzni. Ugyanis a bizánciak bíztak a láncban, így ezen az oldalon alig volt valami védelem.  De végül csak átcsoportosították az ágyúikat, amivel elsüllyesztették a török flottát. Ekkor a törökök egy hidat építettek
Eddigre már az áprilisnak is végbeszakadt és május lett.

A fordulat végül tényleg drámai lett. Május 29-én a törökök éppen a reggeli csatározásukat tartották Konstantinápoly szárazföld falainál, amikor a bizánciak egyik vezére annyira jelentősen megsérült, hogy inkább a helyi kocsmában keresett menedéket. Ettől a falakon eluralkodott a fejetlenség és hogy, hogynem, egy hátsó kiskapu nyitva maradt. A törökök ezen át már bejutottak a városba, ahonnan végül a nagyobb kaput is kinyitották. Így már el tudták foglalni Bizánc központját, Konstantinápolyt.

Az ünnepi mulatság három napon és három éjjelen keresztül zajlott középkori módszerekkel, öldökléssel és fosztogatással. Egy mítosz szerint az AyaSofya-ban a pap éppen misét tartott, amikor a törökök bevonulta. A templom, hogy a papot megvédje, megnyitotta a falát és elnyelte. A mítosz szerint ha Konstantinápoly felszabadul, a templom visszaadja a papot, aki ugyan ott folytatja a misét, ahol abbamaradt.
Amikor pedig majd megfordul és meglátja a 400 japán turistát, amint éppen őt fotózzák, akkor azért lehet, hogy meglepődik egy pillanatra.

A város elfoglalása után az oszmánok hamar rendet teremtettek. A keresztényeknek engedélyezték a szabad vallásgyakorlást, meghagyták a templomokat. Csak néhánya alakítottak át mecsetté, köztük az AyaSofya-t, aminek szimbolikus jelentősége van. A keresztények pedig új pátriárkát is választhattak.
A harcok végével a genovaiak is visszatérhettek, de a vezetés már a velenceiek kezére került. Genova gyengülése ezután már elkerülhetetlen volt.

A Bizánci Birodalom örökre eltűnt a térképről. Nem szétesett, nem maradtak aprócska utódállamok. Európa 1450 előtt főleg a két vallási hatalom versengésének volt a színhelye, ahonnan az egyik most eltűnt. De nem azért, mert a másik legyőzte, hanem mert megjelent egy harmadik. Mindez teljesen átformálta Európa jövőjét.
Konstantinápoly elestével, és az Oszmán Birodalom (most már valóban birodalom) terjedésével bezárult a keleti kapu. 1492-ben egy genovai tengerésztiszt, Cristoforo Colombo, apró hajóival nyugat fele keres új utat Indába. Még nem tudja, hogy ezzel a tettével nemcsak Európát, de az egész világot végérvényesen átalakítja.

Ajánlat és forrás:

• Wikipédia – Konstantinápoly eleste
• Wikipédia – Bizánci Birodalom
• Wikipédia – A magyar ágyú (angol bejegyzés)