Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Bursa

Ettetek már?

Mert ami most következik az igencsak beindítja a fantáziát. Kérjük, mindenki tegyen egy tálat maga elé, hogy ne a billentyűzetbe csöpögjön.

És sajnos, nagyon sajnos Magyarországra egyenlőre még nem szállítanak… 🙁

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.2/10 (6 votes cast)
 

Hüsrev Tayla professzor (törökül yüksek mimar, azaz magas végzettségű mérnők) a modern török építészek egyik legismertebb alakja, aki az ankarai Kocatepe Camii-t tervezte.

Élt 89 évet.

Hüsrev Tayla professzor" alt="Hüsrev Tayla professzor" src="http://isztambul.info/blog/wp-content/uploads/2014/03/istoc_yeni_cami-77-500x375.jpg" width="500" height="375" srcset="http://isztambul.info/blog/wp-content/uploads/2014/03/istoc_yeni_cami-77-500x375.jpg 500w, http://isztambul.info/blog/wp-content/uploads/2014/03/istoc_yeni_cami-77.jpg 800w" sizes="(max-width: 500px) 100vw, 500px" />

Hüsrev Tayla professzor (1925-2014)

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.2/10 (5 votes cast)
Hüsrev Tayla építész professzor',url: 'http://isztambul.info/blog/2014/03/26/husrev-tayla-epitesz-professzor/',contentID: 'post-7019',suggestTags: 'Ankara,Bursa,építészet,Isztambul',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Törökország két nagyvárosa, Isztambul és Bursa között nincs nagy távolság. Mármint török szemmel. Hiszen csak 80 km. Légvonalban (persze nem mindegy, honnan számoljuk, de most maradjunk a történelmi 0 km-nél, az AyaSofya-nál, mint kezdőpont).

Autóval már kicsit több, 235 km, hiszen ki kell kerülni a Márvány-tengert.

Persze minden török tud egy rövidebb utat: át a tengeren.

Hidroplánnal Isztambulból Bursaba

Hidroplánnal Isztambulból Bursaba. Forrás: ensonhaber

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Bursa nem egy híres város, holott talán Törökország legfontosabb központja (Isztambul és Ankara után.) Talán mert nincs tengerpartja. Igaz, Ankarának sincs (éppen azért lett főváros), de az egyébként is egy vicces hely. De azt majd máskor…mindenesetre ha eltévedtünk, ha nem, ne kérjünk útbaigazítást, hanem üljünk be valahova enni és próbáljuk megérteni a térképet…

Na de vissza Bursa városára, és egyúttal tartományára is!

Bursa több szempontból is fontos. Sőt, majdnem minden szempontból, és nemcsak most, hanem a történelem során is. Szinte nincs olyan élelmiszer Isztambulban, amelyik ne Bursából érkezne. Majdnem minden csomagoláson, dobozon, címként ott láthatjuk a feliratot, hogy Bursa.
De nemcsak élelemmel látja el a fél országot, hanem az ország egyik legnagyobb ipari központja is itt található. Fontos az autógyártás és a textilipar is. A város annyira fejlődik, hogy kiemelet státusza is van: Anatólia Tigrise. Csak néhány város kapta meg ezt a rangot: Denizli, Gaziantep, Kayseri, Bursa, Kocaeli és Kahramanmaraş.

Ágyuk a kicsit sem csöndes történelemből

A város története a szokásos anatóliai forgatókönyv szerint kezdődött: kb. 6000 éve már egymást csépelték az emberek akik vagy az Égei, vagy a Fekete, vagy a Földközi-tenger felől mentek befele, vagy keletről kifele, vagy egyszerűség kedvéért középről mindenfele. Aztán ki kit talált, azt kaszabolta.
Bursa a többi anatóliai várossal ellentétben ráadásul nagyon értékes helyen volt, és még kézre is esett mindenkinek, hogy szombat délután az árnyékszínház helyett oda járjanak el fegyvert próbálni.
Erről az időszakról keveset tudunk. Valószínűleg a történészeknek elfogyott a sziklafaluk, ahova jegyzetelhetnek.

Az első komolyabb feljegyzés már arról szól, hogy a makedónok veszekedtek rajta, majd másik városon, amikor V. Philipposz makedón király odaadta I. Prusziasznak, Bithünia királyának, amiért segített a Pergamon elleni csatában. (na ugye, hogy nem egyszerű?). Akkor a várost még úgy hívták, hogy Cius (magyarosan Kiosz, de a slangben elterjedt a Cicus is). Viszont Prusziasz annyira megörült az ajándéknak, hogy azonnal átnevezte Pruszára, és ezzel jól megmutatta az egóját az akkor ismert nagyvilágnak.
Cserébe viszont egy darabig béke volt. Arról sajnos nincs hír, hogy ez évtizedekig, vagy csak pár hétvégit tartott. De ez mindenképpen elég volt, hogy Bursa fontosabb város legyen. Ennek oka pedig a Selyemút volt. A karavánok ide érkeztek, mint egy hatalmas elosztóközpontba, és a selyem innen jutott tovább egész Anatóliába, és persze a tengerpartra is. Nagyon jó kis útvonal volt, amikor éppen a Boszporuszon ment a csatározás és ezért arrafelé szünetelt a hajóforgalom.

Természetesen a hírességnek is meglett az eredménye: ismét mindenki kihegyezte a piszkavasát, és ismét megkezdődött a vetélkedés, kié is legyen ez a fontos város.
Ne feledjük, hogy sem Anatóliában, sem a Hellászban, sem a Kaukázusban, de még a Balkánon, Észak-Afrikában, és más környékbeli helyeken nincs igazán jól termő terület. Az élelmiszer mellett pedig ott volt a selyem és a város központi fekvése is. Na persze, hogy mindenki magának akarta!

A folyamatos csatározást végül a rómaiak oldották meg a szokásos módon: mindenkit leütöttek és a Birodalomhoz csatoltak. Ekkor végre béke lett. És még az is sokat segített a fejlődésnek, hogy a közelben volt Nicea, mai nevén Iznik.

A Római Birodalom után a Bizánci birodalom része lett. A bizánciak szépen lassan elvesztették a területeiket, így Bursa határváros lett. De azért jobban megúszta, mint sok környező város.

Bursában a történelem folyamán egyedül a macskák nem változtak.
Talán azért, mert átaludták az egészet.

Ekkor már Anatólia nagy részét a szeldzsukok uralták. Ők egy egészen jó kis birodalmat tudtak volna összehozni, ha nem egymás torkát szorongatják állandóan. Így viszont egy kis török törzsnek sikerült világhíressé lennie.

Nem messze Bursától, egy Söğüt nevű faluban élt éldegélt egy Oszmán nevű törzsfő. Kedvelt hétvégi programjaként a szeldzsukokat segítette a bizánciak elleni csatákban, ahogyan ezt jóformán mindenki tette Anatóliában. Csakhogy Oszmán megunta, hogy az elfoglalt területeket a szeldzsukoknak kell adni, akik egyébként is mindent csak összekavartak. Így aztán saját szakállára kezdett dolgozni. És volt neki szakálla bőven.

Először Eskişehir városát foglalta el (törökül Régi Várost jelent), majd pedig Yenişehirt (ez meg Új Város). Ez már elég is volt arra, hogy fellelkesedjenek, és így elfoglalták Bursát, Izniket majd pedig a fél világot. Persze azért szépen lassan.

Bursa annyira megtetszett nekik, hogy mindjárt megtették fővárosukká, így ez lett az Oszmán Birodalom első fővárosa. Később Edirne majd Isztambul lett a szultáni város, de Bursa mindig is megmaradt fontos központnak.

Bursa éppen ezért, mivel már a birodalom születésének idejében török kézre került, egészen egyedi és régi oszmán épületeket találhatunk itt. Teljesen más a hangulata, mint a későbbi török városoknak. Mindenképpen érdemes ellátogatni. A törökök is szívesen járnak benéznek.


Turistáskodjunk!

Bursába belföldi repülővel hamar odaérhetünk, és jóval olcsóbb, mint a nemzetközi jegy. De mehetünk busszal is, ha bírjuk Ali bácsi vezetési stílusát (a repülőt is az Ali család vezeti, de ott ez annyira nem érződik).

Ha bejutunk a központba, akkor keressük meg a várat. Fent lesz egy jó nagy dombon. De ne azt keressük, aminek hó van a tetején. Az egy másik, az Uludağ, ahol télen-nyáron hó van, és oda járnak az isztambuliak síelni, mivel elég közel van. Tiszta időben a Boszporuszon hajózva látható.

A várdomba feljutva megnézhetjük a vár maradványait. De menjünk ott tovább, ahol van egy remek kilátás. Igen, ameddig a szem ellát, csak házak és házak és házak. Majdnem annyian laknak itt, mint Budapesten.
Itt a kilátónál megtekinthetjük az első oszmán szultánok türbéit. Mondhatjuk, hogy itt kezdődött minden. Aztán Buda visszafoglalásával fejeződött be. Vagyis akkor kezdődött a vége.

A Yeşil Türbe bejárata

Következő látnivaló a Yeşil Türbe, azaz a Zöld Türbe. Itt fekszik I. Mehmed (a második volt az, aki elfoglalta Isztambult). Maga az épület is nagyon érdekes a sok faragott mintájával.

Ez pedig a Yeşil Cami kapuja. Hétvégi szorgalmi feladat: 3D-ben leprogramozni. 😀

Mellette található a Yeşil Cami, a Zöld Dzsámi. Mert hát a türbék és a mecsetek együtt járnak. Színtén nagyon érdekes. Sok szép háromdimenziós faragások.

Itt a közelben van egy kisebb bazár is, és néhány bolt, ahol biztosan megpróbálnak megpakolni minket. De aki Isztambulban edzett, annak mindez fel se fog tűnni.

Ha már erre jártunk, akkor nézzünk be a Yeşil Medreset, ami egy kis múzeum. Bár nem nagy, de láthatunk benne érdekességeket.

Ulu Cami
 Ulu Cami

Mindezek után irány a belváros!
Központban egy hatalmas mecsetet találhatunk, ez az Ulu Cami. Az Oszmán Birodalom nagyon korai szakaszában készült, éppen ezért teljesen más a stílusa, mint amiket Isztambulban, vagy más nagyvárosokban találhatunk. Az épület olyan nagy, hogy belül még egy szökőkút is kényelmesen elfér.

Nagybazár török módra 🙂

A mecset után pedig jöhet a vásárlás. 🙂
Bursa leghíresebb termékei a selyemáruk. Az Ulu Cami közelében van a Nagybazár (Fedett Bazár, Kapalı Çarşı), de még ne engedjünk a csábításnak! Oda majd később ;). A bazár mellett van a Koza han. Ide érkeztek be régen a selymet szállító karavánok. Így ez a hely ma is a selyem központja. Ide azért érdemes vastag pénztárcával bemenni. Még az angol királynő is itt hagyta a fél birodalmát, mert annyi selyemsálat, selyemkendőt, selyemruhát, selyem-ingyom-bingyomot vett. Bár talán ha tudott volna aludni, és inkább szegény földművesnek álcázza magát (aki persze 400 feketeruhás napszemüveges “turistával” jár együtt), akkor talán olcsóbban megússza.

De ne ijedjünk meg, az áram még így is a felébe kerülnek, mint Isztambulba. És most már egészen olcsóak. Az oszmán szultánok kedvenc feleségeiknek aranyszállal font selyemszálból készült ruhákat ajándékoztak ha meg akarták úszni a sodrófát.

Koza han, a selyembazár

Bursa a selyem mellett még a mezőgazdasági dolgairól híres. Itt nagyon finom olívabogyókkal és olívaolajjal pakolhatjuk meg táskánkat. És ha még maradt hely, akkor a helyi specialitásból is vehetünk pár dobozzal: Kestane şekeri, azaz gesztenyecukor.

Iskender Bácsi kebab szobábja

Ha pedig megéheztünk, akkor irány Iskender bácsi kebab kertje. Ez sajnos kicsit távol van a belvárostól, de nagyon jó a hangulata. Ha mégse tudnánk oda kimenni, akkor a belvárosban, és a plázákban is megtaláljuk. Lényeg, hogy a Yavuz İskenderoğlu-t keressük. Bár a többi kebabos is biztosan finom, de ez az eredeti. Ezt nem szabad kihagyni.

Mond utánam: Yavuz İskenderoğlu istiyorum – ilyen kebabot akarok!
Címek és telefonszámok a képen, ha mégse sikerülne megtalálni. 🙂

Láthatjuk tehát, hogy Bursa tényleg egy nagyon jó kisváros (akkora, mint Budapest), ahol remekül lehet turistáskodni. Így ha van egy-két nap szabadidőnk, mindenképpen látogassunk el oda!

Linkek:

Zizzer ajánlása:
Az iskenderhez hozzászólva: van egy étterem az ágyúknál, én ott ettem (Iskender Iskenderoglu Kebabci). Ha gyalogosan mész felfelé az úton akkor a balkanyar előtt jobbkézen van. Nagyon finom ott is, és a város szívében van, közel mindenhez.

Ha ajánlhatok valamit még: van egy 600-700 éves platánfa (C,inar agaci) az Uludagon felfelé vezető úton, azt hiszem. Érdemes meglátogatni, gyönyörű.

 
Foto by: Meksel T. DUMAN
Eredeti kép, és térkép: Panoramio
    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 9.0/10 (1 vote cast)
     

    Zeytinbağı egy aranyos kisváros a Márvány-tenger partján, közel Mudanya városhoz.

    Ezen a területen a tengerpart ha unalmasnak éppen nem is nevezhető, de eléggé jól kalkulálható mi következik a következő kanyarban: meredek sziklafal, völgyek, rejtett kis kunyhók és mindenfele olívafák.
    A tengerparti kacskaringós sziklás úton a buszsofőr egyszerre beszélget és zenét hallgat. Vagyis jobb kézzel táncol, bal kézzel telefonál, jobb lábbal a gázt tapossa, a bal lábra marad a kormány. Mivel a gázt nem akarja elengedni, a jobb láb meg foglalt, így fék helyett inkább folyamatosan dudál. De egyébként kicsi a forgalom. Zeytinbağı eléggé kiesik a fő közlekedési vonalakból. Ez sok esetben megmentette a városkát a történelem során.

    Zeytinbağı központja

    Zeytinbağı (amit egyébként senki nem így hív, hanem a Tirilye vagy Tiriglia történelmi nevét használják) a tipikus anatóliai kisváros történelmét élte át: az elmúlt 6000 évben mindenki benézett ide, aki csak a közelben járt. De a többi várossal ellentétben, amit minden második turistasereg felgyújtott, addig Zeytinbağı nem esett útban, így kimaradt a fűtésszezonból. Talán a lakók nem is tudtak róla, hogy a héten már negyedszerre más a király a környéken.
    Így aztán a város történelmi hagyományai többségében jól megmaradtak. Azzal az apró különbséggel, hogyha kellett a kő, akkor mindig volt egy régi épület, templom, oszlom, amire éppen nem vigyázott senki. Mégis ma megtaláljuk a Anatólia ezen területének legfontosabb népeinek nyomait: görög, bizánci, és oszmán.

    A bizánci templom-mecset

    A város közepén áll egy nagyon régi, bizánci templom, ami ma már mecset és Fatih Camii a neve. Ha a városban járunk, először ezt keressük meg, mert ide még könnyen eltalálunk (régi falusi taktika: a templom torony fele menj (toronyirányt), itt a minarettet kell követni). Innen pedig felfele, a tengerpart fele menjünk, és máris egy kellemes kisvárosban barangolhatunk. A tengerparti sziklára érve nagyon hangulatos teázót is találhatunk, ahonnan szép kilátás van a nagy kékre.

    Zeytinbağı madár büfétávlatból

    Szerencsés esetben egy másik régi templom romjait is megleljük. Szintén még a bizánci időben épült, vagy még korábban.

    A régi templom

    A városka másik híres régi épülete pedig a régi görög iskola, a Taş mektep, ami kő-iskolát jelent és a 19. században épült.

    A Kő Iskola (Forrás: Wikipédia)

    Ha visszamegyünk a városközpontba, akkor rengeteg helyen láthatunk olíva árusokat. Tulajdonképpen a város neve is olívát jelent. Mivel nem frekventált helyen van, nagyon olcsó, mégis nagyon jó minőségű. Állítólag az itteni olívabogyók teljesen mások, mint az ország többi területén. Én csak azt tudom, hogy vettünk egy 1kg-os dobozt, amit utána 10 perc alatt befalt mindenki (6 ember). Így vettünk még 5 másikat, de 5kg-osat. Abból azért maradt is valami, mire hazaértünk.

    Olíva, olíva, olíva

    A tengerparton több étteremközül is választhatunk, ha esetleg megéheznénk. Természetesen a legjobbak a halak, és az olívaolajos saláták.

    A kisvároska megtartotta a régi hangulatát, ezért nagyon kedvelt a filmesek körében (na meg persze azért is, mert közel van Isztambulhoz).

    Itt megy a filmezés

    További Képek
    Térkép

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 6.0/10 (2 votes cast)
     

    Mudanya. Egy kellemes kis tengerparti város. Nincs frekventált helyen, nincs semmi különlegesség. Mégis az összes török gyerek megtanulja a nevét.
    Mi Trianonnak hívjuk azt, amit ők Mudanyanak. Mindkét helyen az első Világháborút lezáró békenyilatkozat aláírása történt. És bár sok a hasonlóság (még az évszám is), a különbség mégis érezhető. Míg a magyarok Franciaországba mentek, addig a törökök otthon várták a franciákat, angolok, olaszokat és görögöket. Ezek után nem kell mondani, hogy sok minden másképpen alakult, még annak ellenére is, hogy az Oszmán Birodalom rengeteg területet vesztett.

    Wikipédia – Törökország felosztása a Sèvres-i békeszerződés alapján

    A térképen jól látható, hogy Törökországból a tervek szerint alig maradt volna valami (de ismerős). Viszont Atatürk és csapata szembeszállt a szövetségesekkel, és kihajították őket az országból. Természetesen voltak még engedmények, megállapodások (egyik ilyen értelmében a Görögországi törökök Törökországba térhettek, cserébe a görögök is hazamehettek), de lényegében a törökök lakta területet sikerült megtartaniuk, Törökország független, szabad állam lett. Ennek a jelentőségét legjobban akkor érthetjük meg, ha megnézzük a szomszédokat (Irán, Kazahsztán, Grúzia), vagy akár az, hogy sikeresen kimaradtak a Világháború második epizódjából.

    Így lett híres kisváros Mudanya.

    A település a szokásos Anatóliai tengerparti forgatókönyv szerint fejlődött. Minden ilyen, vagy a görögök alapították, vagy elfoglaltak egy korábbi falvat és azt mondták, ők alapították. Tény, hogy az ilyen helyeken a történelem legalább 6000 éves. A görögök voltak az egyik olyan civilizáció, melynek komolyabb befolyásuk volt. Aztán persze jöttek a rómaiak, a bizánciak, a szelcsukok, majd az oszmánok. Közben ez a kisváros halakat fogott és olívabogyót szedett. Helyzeténél fogva mindig is egy jó összekötő volt Isztambul és Bursa között, de végül sose lett belőle komolyabb nagyváros.

    Talán ennek köszönheti, hogy a történelmi belváros nem sokat változott az utolsó évtizedekben. Így ez egy remek hely, ahol a 19. századi török építészetet megtekinthetjük. Ha valaki Bursabol Isztambulba megy hajóval, vagy fordítva, akkor érdemes 1-2 órát eltölteni itt és sétálni a régi stílusú házak között. Érdemes benézni abba a házba is, ahol a békeszerződést aláírták. Nagyon hangulatos. És minden közel van.

    A ház, ahol aláírták a békeszerződést (Mudanya Mütarekesi)

    Térkép.
    Fényképek.

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 9.5/10 (2 votes cast)
     

    Van egy kis falu Bursa mellett. Mármint magyar viszonylatban “mellett”, mert az a 10 km-es távolság a várstól, az igazán nem sok. Mégis, a Bursaban járóknak nem javasolt ezt a csekély 10 km-t gyalog megtenni, mert az a sok, míg már csak 10 km van. A városközpont ugyanis jóval messzebb van. 🙂

    Nehéz a Törökországba látogató turistáknak ilyen helyeket ajánlani, mert kiesik az általános turista utakról. Még Bursa sem szokott célpont lenni. Mégis, aki teheti, béreljen kocsit, használjon taxit, vagy kérdezgesse a helyi lakosokat, mert ezt a falut mindenképpen érdemes megnézni, ki Bursaban jár.

    A falu a bursai hegyoldalon, az Uludağ oldalában fekszik. Az Uludağ egy kedvelt síparadicsom, aminek a tetején gyakran van hó. Nehéz elhinni, de Isztambulból tiszta időben, ha kiülünk a Márvány-tenger partjára a nyári hőségben, akkor láthatjuk a havas csúcsokat. A falu pedig egyáltalán nem olyan, mint aminek egy mediterrán kisvárost várnánk.

    A hegy miatt úgy érezzük, mintha inkább az Alpokban járnánk. A falu fa-, és kőházai pedig még jobban erősítik ezt az érzést.

    Cumalıkızık a modern korig egy teljesen elfedett kis falucska volt. Mígnem a közeli nagyváros felfalta a többi, hozzá hasonló kis falvat. De valahogy ez kimaradt. És ma éppen ezért lett híres.

    Cumalıkızık a mai napig megőrizte a korai oszmán időszak stílusát. Vagyis legalább 700 éve (de inkább több) a falu alig-alig változott. Ami különösen érdekes, hiszen a szomszédjában Törökország egyik leginkább fejlődő városa, Bursa található.

    A falut kb. 30 perc, 1 óra alatt be tudjuk járni, miközben nagyon hangulatos épületek között bolyonghatunk. Szinte minden udvarban étterem van, ahol valódi házi ételek között válogathatunk. Mert itt valóban a háziasszonyok sütnek-főznek, nem pedig hivatalos szakácsok. Ugyan így az utcai árusok sem olyanok, mint amit Isztambulban vagy máshol látnánk. Itt a nénik a saját otthon készült kenyerüket, tésztájukat, lekvárjukat és más dolgokat árulják. Nekem nagyon tetszik, hogy nem a megszokott tömeg ajándékokat árulják, melyeknek még a származása és kérdéses. Sem pedig a mai terjedő félben levő ‘hobby/handmade’ igencsak minőséghiányos kacatjait. Helyette azt árulják, amit tudják, hogyan kell jól megcsinálni, hiszen az ük-ük-ük-ük-ük nagymama is így csinálta. És mindenki veszi. Mi is vettünk lekvárt, tészta szószt, kenyeret meg nem tudom még mit, de mind hamar elfogyott, mert finom volt. 🙂

    Így ebbe a faluba belépve úgy érezhetjük, mintha több száz évet visszamennénk az időben (kivéve persze, mikor a traktor letámad hátulról), és felvehetjük az igazi történelmi oszmán falu hangulatát.

    Cumalıkızık tényleg egy olyan hely, amit mindenkinek ajánlom, hogyha tud, menjen el oda. Talán egyszer megváltoznak a turista szokásos, és nem csak a nagyvárosokat, hanem az ország belső, rejtett részeit is könnyen meg lehet majd nézni.

    Képek itt 
    Térkép 

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
     

    102
    Egyedi
    Látoagtó
    Powered By Google Analytics
    Isztambul reptéri transzfer
    Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

    Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

    Támogasd a blogot!
    Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

    A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

    Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

    Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

    Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

    A pontos idő Törökországban
    Isztambulról röviden
    "Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
    Támogasd a blogot!
    Kategóriák
    Porosabb bejegyzések
    Learn Turkish
    nerede?
    “where is it?”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések