Kalandok Isztambulban és Törökországban.

csípős

Habár Isztambul tele van jobbnál jobb éttermekkel, néha van egy-kettő, ami mindenképpen ajánlásra kerül.

Bursa városa, ha nem is a kebab őshazája, egyértelműen a fellegfára. Így ha húsos dolgot akarunk enni, mindenképpen érdemes olyan helyet kipróbálni, aminek a nevében benne van a Bursa.
Az izgara pedig a grill, tűzön sütött dolgokat jelenti.
Eme két szó elég hívogató volt egy éhesebb délutánon, így aztán benéztünk.

 Ezt “sis köfte”-nek hívják. Ez kis méretű ebéd, nem kell megijedni. 🙂
Vannak egészen komoly adagok is. 🙂
Egyiket leginkább “vitrinnek” lehetne nevezni,
mert majdnem az étterem teljes listáját belerakják. 😀

Nagyon tudom ajánlani, főleg kezdő turistáknak. Az étlapot kihajtva először a fotókkal találkozunk, ami igencsak előnyös ha valaki más országban ismerkedik az ételekkel. A kép alatt a nevét is megtaláljuk. Elég csak rábökni arra, hogy mit akarunk enni.
Persze árak is vannak, ha tovább nyitjuk az étlapot. Mindez a normális árkategóriában, ami azt jelenti, hogy kb. 15-20 TL-ből jóllakhatunk és még ittunk is valamit. Ebbe még a saláta is beleférhet.

Igen, kifejezetten kellemes, hogy van salátás pult, ahol ki-ki maga döntheti el, milyen mély támadást is intéz a gyomra ellen. A bátrabbaknak és zöldségbarátoknak ajánlott a nagy adag. És persze a paradicsom-paprikaszósz sem maradhat el. Csak enyhén csípős, nem kell félni.

 Jó kis saláta szószokkal 🙂

Hasonlóan az izgarához (vagyis a sült húshoz) is alapban járó erős paprikaszósz sem az a tipikus török szósz, ami még a szomszédnak is fájni fog. Így ezt is nyugodtan meg lehet próbálni. A hús nagyon finom lesz tőle. Lehet persze az erős paprikára is kenni, és akkor már majdnem olyan, mint egy igazi sarki török kisbüfében.

Gondoltam, ez még két hét múlva is csípni fog, de azért belevágtam. 🙂
Végül egészen kellemes volt
.

Nagyon kellemes kis hely az İstiklâl Caddesi-n. Ha a Galata-toronytól megyünk, akkor a jobb oldalon lesz. A sétáló utcában van egy jobbra foruló (Galatasaray Licesi), az után van nem sokkal.

Sajnos a régi térképprogram bedöglött, majd a Google Maps-ba berakok mindent, aztán meglátjuk. Addig remélem sikerül megtalálnotok (bár az Istiklal Caddesin nem lehet rossz helyet találni, csak esetleg drágát)!
Egyenlőre itt egy kép az étteremről.

Jó étvágyat! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

“És akkor a szakács kivette az éles nyársat a tűzről, megmarkolta puszta kézzel, és lehúzta a forró kebabot róla és berakta a tányérba. Majd belemarkolt a csípős paprikák közé és az egész tetejére hajította.”

Kb. így lehet leírni egy jó kis török éttermet, amit talán a higiénia messze elkerül, viszont a vendégek és a macskák nagyon gyakran látogatnak.

A most következő bejegyzést szigorúan csak extrém turistáknak és nagy gyakorlatokkal rendelkezőknek ajánlott!

Legjobb a mama főztje. De még jobb, amikor a mama kiszabadul az utcára és ott eteti a jónépet. Csakhogy a mama sose olvasta el a Köjál ajánlásait, sem a BTK ide vonatkozó paragrafusait. Egyszerűen, ami a fazék közelében mozog annak vagy “Sicc már innen” lesz a neve, vagy a fakanállal fog odacsapni egy nagyot, és már mehet is a levesbe. Ettől lesz igencsak finom.

És persze ez az, amitől minden utazási iroda óva int minket, hogy csak olyan helyen együnk, ahova a turisták járnak. Mert mi a mi elkényeztetett európai gyomrunk már azt se bírja, ha csak ránézünk a fűszerre.
Bár mindez sok szempontból igaz lehet (főleg, mivel a turizmus elsősorban a németekre épül, nem azon magyarokra, akiknek a vérében is Erős Pista folydogál – ettől olyan vörös, meg a zászlóban is a vörös a csípős paprikát szimbolizálja, a fehér amit akkor látunk, mikor megesszük, a zöld pedig a másik erős paprika). Viszont éppen így maradunk ki az igazi helyi ételekből. Azokból, amit a helyiek esznek.

Isztambulban, és Törökországban is általános tapasztalat, hogy a legkisebb éttermek a legfinomabbak. Ez persze nem azt jelenti, hogy oda kell bemenni, ahol akkora mocsok áll, hogy lapát kell a kapu kiszabadításához. Nem árt, ha takaros rend van (vagy legalább a látszata, hogy törődnek a tisztasággal).

Aki kezdő a extrém gasztronómiában annak ajánlott előtte egy kis felkészülés. Pl. átnézni az utazási biztosítást, hogy elcsapott gyomorra milyen lehetőségeink vannak, be kell szerezni egy-két gyógyszert is, és vészhelyzetre (dögöljön meg mindenki, aki odalent van) vörösbor is legyen a közelben.
Sokan azért nem mernek helyi éttermet bevállalni, nehogy a másnapi porcelánbusz vezetése tönkretegye a nyaralást. Nekik ajánlott az utolsó napra hagyni a kalandot, így legfeljebb a repülőn a privát nulladik osztályon utazhatunk hazáig.

De azért mindenkit megnyugtatok, nekem eddig 4 gyomorrontásom volt, és mindegyik szállodában vagy elegáns étteremeben, majd egy otthon, de az már a saját kísérlet volt. 😀 Egyik sem az ilyen helyek miatt.

És tényleg, a legkisebb éttermek tudnak a legfinomabbak lenni. Mivel ott még él a házias főzés. Esetleg a mama áll a tűzhelynél a fakanállal és azzal veri el a segédeket, ha rosszul keverik a levest.
Olyannyira jók tudnak lenni, hogy Isztambul összes nagy étteremlánca, és híres étterme ilyenből nőtte ki magát. Az isztambuliak egyébként is jobban szereti a házi jellegű ételeket, ahol a fűszerezés az eredeti, mint a futószalagos ennivalókat (egy kis megjegyzés: messze a legmocskosabb hely, ahol eddig jártunk, mindig a McDonnalds volt).

Ilyen éttermeket, büféket könnyű találni, ha kimegyünk a turista részről. Mindegy merre, induljunk el. Bár jó, ha nem a tenger fele, de a kikötő azért még belefér. Olyan irányba érdemes, ahova a török tömeg megy. Nem jó arrafele menni, ahol senki se jár, mert ott nem lesz étterem se.
Ha már nem hallunk angol beszélgetést, és nem látunk fényképező turistákat, akkor kezdhetünk körbenézni. Talán egy kisebb utcába lesz az, amit keresünk.

Ajánlott olyan helyre beülni, ahol már van valaki. Ha többen vannak, akkor az mégiscsak azt jelenti, hogy az emberek szeretik a helyet. A törökök nem szeretnek kísérletezgetni. Ha egy hely jó, akkor oda fognak visszajárni.
Érdemes azt is megnézni, hogy mennyire sok macska van a környéken. A macskák mindig beszédesek.

Nem árt, ha előtte már felkészülünk az ételek fajtájából, mert ahova megyünk ott nem fognak tudni angolul. Ha szerencsénk van, képek is lesznek az ételekhez.

Az igazán jó éttermekben csak kevés fajta étel van. Óvakodjunk a bő választékos helyektől, kivéve, ha az valóban jóhírű, és meg megbízható. Ritka az, amikor valaki sokfélét tud jól főzni. Legjobbak azok, ahol csak egyféle ennivaló van. Pl. köfte (köfteçi), mert ha valaki egy fajta ételből meg tud élni, akkor az valóban különleges (ezért is ajánlott pl. a Sultanahmed melletti Sultanahmed Köfteçi). Itt az az előny is megvan, hogy nem kell az étlappal bajlódni.

Érdemes olyan helyre menni, ahol sok ember megfordul, de nem sétálóutca. Ahol sok ember van, ott úgyis csak az marad meg, aki finomat tud. No és persze nincs ideje a húsnak megromlani. Ezek a kikötők és a nagyobb csomópontok. De óvakodjunk azoktól, ahol csak 1 étterem van. A monopólium sosem jó.

Végül egy utolsó tanács:
Használjuk az orrunkat! A jó éttermek illata messzire száll. Ha füstöt látunk az se baj.

És ha így találtunk egy takaros ki igazi török éttermet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon jót fogunk enni.

Kajálda

GRG kedvelt kiskonyhája 🙂 köszönet a képért.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
 

Egyenlőre semmi hír, miszerint az Univer hatalmas vagyonra szeretne szert tenni és elkezdi az Erős Pistát Törökországban is árulni. Persze kilos kiszerelésben.

Így be kell érni a helyi verziókkal, amik azért szintén nagyon jók. De mi az Erős Pistát szeretjük. Sema annyira, hogy a három üveget amit hoztunk (darabonként fél kg a teljes 23 kg-s max pogyásztömmegből, és kéziben sem lehet vinni, mert az utastérben veszélyes) két hét alatt megette. Pedig nem is kente úgy a kenyérre, mint más a vajat…

Na de sebaj, a bazár jobb felderítésével azért idővel majdcsak pótoljuk eme kritikus étel hiányát. Választékban azért nincs hiány, és mindenkit biztatok arra, ha erre jár, ne hagyja ki.

A piros paprikát “kırmızı biber”-nek hívják. De nem baj, ha nem tudjuk a nevét azonnal megtanulni, mert fel fogjuk ismerni a szép sötétvörös púpokat, mint valami földönkívüli tevekaraván, mindenfele pihennek a fűszerbazárban.

Sokkal fontosabb viszont, hogy a csípős és az édes szavakat megtanuljuk, különben szó szerint borogatni kell majd a torkunkat, mert az egész Boszpurusz nem lesz elég a tűzoltáshoz. Az erős, azaz a csípős törökül “acı”, míg az édes a “tatlı”. Fontos még, hogy a sok, vagyis a nagyon az a “çok”, míg a kevésbé az “az” melléknév.
Összegezve: a bátrabbak a “çok acı” esetleg az “en çok acı” (legerősebb), “çarşının en acı” (a bazár legcsípősebb) vagy a “dünyanın en cok acı” (a világ legcsípősebb) szavait tanulhatják meg és használhatját az extrém gasztronómiai kalandozásokban, míg aki inkább csak kiváncsi, a “tatlı biber” a javasolt varázsszó. Érdemes nem összekeverni 🙂

A bazárban pedig tényleg bőséges a választék. Nagyon nem ronthatjuk el, max a gyomrunkból kipusztulnak a baktériumok. Meg persze a perem alatt is. De ennyi belefér.

Az alábbi képen ajánlom figyelmetekben a középen levő Erős Pistához hasonló “ACI SOS 6 TL” krémet. Meg a hozzá tartozó kislapátot is.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.7/10 (3 votes cast)
 

94
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
evet
“yes”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek