Nemrég ismertettünk egy érdekes isztambuli útvonalat. Ahol is ahhoz, hogy lemenjünk a 100 m-el lejjebb található alagútba, igencsak hosszú, és furcsa utat kell bejárni.

Ezúttal ugyan ezt az utat megnézzük belülről is. Műszakiabban mondva: a fedélzeti kamera (= öreg mobil telefon) szemszögéből.

Tehát ablak lemosva (nem). Kamera felkészítve (hát… mondjuk). Tégla a gázpedálon (az igen!). Kalandra fel!

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

2016. december 20-án adták át az Avrasya Tüneli nevű alagutat, amivel ezúttal autóval juthatunk át a Boszporusz alatt Európából Ázsiába (vagy fordítva).

Ma pedig 2016. december 27. van. Akárhogy is számolom, még nem telt el 10 év a hír és a blog bejegyzése között. Méééég teljesen időben vagyunk!!*

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Íme az út! Ezen a szakaszon csak 100 m-t haladunk. Előre is, meg lefele is…

Van egy olyan lehetőség, hogy nem szakítjuk át a szalagkorlátot, és zuhanunk a mélybe. Hanem lemegyünk szépen az úton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Most, hogy felértünk a dombra, ideje, hogy le is guruljunk róla.

Nem tűnik nehéznek… de azért nem is olyan egyszerű!

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Folytatódnak a kalandjaink Isztambul történelmi labirintusában.

Ezúttal két részben: oda, és vissza.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Folytatódik a Fatih kocsikázás. A múltkor kifele mentünk, ezúttal pedig befele.

Úgy, direkt a sűrűjébe…

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

A múltkor piac nap volt Isztambul Fatih kerületében. Ez azt jelenti, hogy olyan 30 utca van lezárva, míg a környék csak simán megközelíthetetlen. Nemcsak hogy ilyenkor minden jel szerint az emberek között egy különleges vetélkedő zajlik, hogy kit ütnek el többször, hanem még a piacos teherautók is össze-vissza parkolnak.

Persze igazándiból nem össze-vissza parkolnak. Gondosan kiválasztják azt a helyet, hogy hol lehet a legnagyobb felfordulást okozni, és ott állnak meg.

Szóval durván eltévedtünk. És a navigáció sem segített (nem mintha máskor igen), mert mindig a piachoz akart minket visszaterelni. Mi pedig megküzdöttünk, hogy valahogy vele párhuzamosan haladjunk, és megkerüljük. Így pedig soha nem látott utcákon jártunk.

Mikor végre kiértünk a betondzsungelből, akkor jutott eszembe, hogy bárcsak a kamerát is bekapcsoltam volna…

Ezúttal viszont már készültem!

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

– És itt most fordulj jobbra…
– Nem tudok, ez egy egyirányú út. Ráadásul négysávos.
– Pedig azt mondták, ők itt jobbra szoktak menni.
– De ők betonkeverővel közlekednek ezt. Ha te is azzal jársz majd, te is arra mész, amerre te akarsz..

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →