Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Magyar

Eddig többségében kimaradtunk az európai kulturális fővárosa mókából. Bár minden nap használjuk a hajót, ami csak ebben az évben különleges, más mint bármikor. Más, mert van rajta egy kék matrica. És a tea is más, mert…nem a tea nem más.

De most, úgy tűnik, hogy találtunk valami igazán nekünk való érdekességet! Magyar filmfesztivál lesz Isztambulban, szeptember 10-16 között!

Az isztambuli mozikban, pontosabban a Beyoğlu Moziban és a Kartal Színházban ezeken a napokon a 2000-es évek kortárs magyar filmjei lesznek láthatóak. Mégpedig a következőek:

Kalandorok – Forrás: Port.hu
Kaméleon – Forrás: Port.hu
Szezon – Forrás: Port.hu
Iszaka utazása – Forrás: Port.hu
Tréfa – Forrás: Port.hu
A nyomozó – Forrás: Port.hu
Életek éneke – Forrás: Port.hu
Hosszú utazás – Forrás: Port.hu
Kishalak… Nagyhalak… – Forrás: Port.hu
Gogo & George – Forrás: Port.hu
A süllyedő falu – Forrás: Port.hu
Talpuk alatt fütyül a szél – Forrás: Port.hu
Remélem megfelelően sikerült összerakni őket, mert nálam csak a török voltak meg.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)
 

Ahol mi lakunk Isztambulban, ott már hetek óta árulják a pékek a húsvéti kalácsot. Bizony, itt ilyen van, ami az ortodox vagy pedig az örmény keresztény egyház ünneplési formája. Erről egyenlőre még keveset tudok, de ha minden jól megy, a héten találkozunk az örmény-török ismerősünkkel és majd kikérdezzük. A lista már eléggé hosszú. 😀

A Húsvétban pontos idejét nem egyszerű meghatározni. Nem ám olyan, mint a Karácsony. Valaha a mostaninál sokkal bonyolultabb volt, mígnem az első niceai zsinaton (Nicea ma Iznik. Erről lásd bővebben az Iznik tag-et) 325-ben meghatározták, hogy a napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap. Csakhogy a napéjegyenlőség nem olyan egyszerű. Néha március 21., néha pedig március 20. de akár március 19. is lehet. Éppen ezért 1581-ben megállapodtak, hogy a Nap kedve szerint úgy megy, ahogy akar, a Húsvét akkor is március 21.-hez képest számolják. De addigra már régen az Egyházszakadás is fent a keresztény történelmi tablón. Így az ortodoxok nem használják ezt a számítást. Míg az örmények pedig kitudja, hogyan kalkulálnak. Jah, és akkor még nem kevertük bele a naptár problémát is.

Ezek után teljesen meglepő, hogy idén a “török” Húsvét pontosan a “magyar” Húsvéttal egyező napon zajlott. Sőt, jövőre is így lesz! De erre majd oda kell figyelni, mert a Hold sem zavartatja magát mindenféle napéjegyenlőségekkel, ezért időnként egészen komoly különbségek is előfordulhatnak a keleti és a nyugati Húsvét dátumai között. Pl 2013-ban Magyarországon március 31-én, míg Görögországban május 5-én lesz a nyúlkergetés.

Úgyhogy jól elvagyunk ezekkel a dátumokkal. A szokások pedig még ennél is érdekesebbek. De azt majd tényleg akkor, ha megtudtam valamit. Mi kitartottunk a festésen. Én a tojásokat, Sema pedig a haját és a körmét.  Najó, azért ő is sokat segített, de idén nem volt sok időnk, így ott gyorsítottunk, ahol csak lehetett.

Szerencsére még maradt festék tavalyról, így nem kellett az átmenni az örmények kedvelt városrészébe. Bár a mi részünkön rengeteg színes tojást láttunk a kirakatokban, így jövőre a környékünkön is körbenézek. No meg a bazárban. 😀 Veszünk kínai elemes nyulat, ami világít a sötétben. 🙂

Idén kimaradtak a natur dolgok: nincs hagymafestés sem pedig levél használat mintának. Majd jövőre. Addigra félreteszünk egy zoknit is. 😀

Tehát akkor kezdjük a festést: először is megfőzzük a megvett 15 sértetten tojást. Vagyis csak 13-at, mert egyiket sikerült belapítani, másikat pedig megette valaki reggelire. De mégis csak 10 darab lett, mert nemcsak egy lapult be. Ez így túl kevés lesz. Telefonáltunk a sarki közértnek, hogy kérünk még tojást. Szép fehéret. Jött is még 10 darab. Persze mindegyik sorszámozott… hogy fog ez kinézni festés után? Sorszámozottan… Vajon azokat, amelyek elrepedtek a főzés közben, azokat vissza lehet-e vinni garanciával, ha már egyszer be van számozva?

Az utánpótlás

Najó, a főzés sikerült, csak három tojás repedt meg. Ebből egyet a Sema megevett. Ő járt a legjobban. Én addig leporoltam a festőkészletet.
Amit tavaly használtunk az teljesen török volt. De az elfogyott. Idén maradt a görög. Csakhogy miként is kell használni? Görögül van ráírva… No meg egy másik nyelven, ami talán angol akart lenni, de valahogy nem sikerült… Jól nézünk ki. Egy külön program volt kibogarászni, miként is kell mindezt összekotyvasztani. Külön meglepetés, hogy sikerült! 🙂

Itt sárgulnak a tojások.

Minden szépen és jól ment, ameddig a tojás bent ücsörgött a festékben. A kivétel nem volt nehéz, csakhogy rá kellett jönni, hogy a tojás környéke is festékes lesz. Az a tojás is, ami egyébként már elkészült. Így a szép egyenletes színek helyett egyre több és több absztrakt kezdett megjelenni. Persze lehetne ebrunak is hívni, ami egy ősi török technika, de az ennél mégiscsak jobban néz ki. 😀

A pancsikolás eredménye

Normális esetben várunk a száradással, de erre most nem volt idő. Meghívtuk a hajszárítót is, hogy segítsen. Persze csak óvatosan! Csak a tojást akarjuk befesteni, nem pedig szétfújni a festéket az egész konyhában!

Gyorsított szárítás.

Ó hát ez is sikerült, és nem tört össze újabb tojás! Végre kezdhetünk pingálni! 🙂
Szerencsére itt is volt tavalyi maradék. Bár az arany-filc teljesen feldobta a kupakját, az ezüst még eléggé jól bírta. Persze mit nekünk hagyományos hullámvonal! Modern verziókat gyártunk. Pl. mérnököknek valót ferde toronnyal. De még Facebook-os tojás is lett.

Íme az eredmény:

Tradicionális Facebook-tojás. Hátulján a barátok listájával.
Mérnőktojás ferde toronnyal
Romantiktojás.
Tojáskoktél
aa
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Egy zászlót mi is kitűztünk, és még dobálózásra is jutott idő. Igaz, csak kenyeret hajigáltunk a sirályoknak, de legalább ezzel is elvégeztük a szokásos március 15.-ei ceremóniákat. Mégha az ordibálás el is maradt, volt helyette dudálás, de azért nálunk mégiscsak csendesebbre sikerült.

A reggeli zászlófelvonást mi is megtartottuk. Még korábban sikerült vennem egy magyar zászlót (itt Isztambulban, mert Budapesten sehol sem találtam hacsak nem Nagymagyaroszágosat szeretnék). Nekem is volt ám díszőrségem, nemcsak a Kossuth-térieknek. A macskák ott ültek az erkélyen és kíváncsian figyelték, ahogy a ruhacsipeszekkel próbálom a zászlót valami normális állapotba hozni. Türelmesen megvárták, míg elkészülök, majd levonultak az etetőtálhoz. Egy kevés macskatáppal sikerült megakadályozni a zendülést. Nem kellett a kutyákat bevetni az oszlatáshoz.

A reggeli zászlófelvonás után a céges internetet leterheltük, hogy megnézzük a múzeumos műsort. Jó volt látni, hogy idén is elmard az ilyenkor szokásos eső. Még Isztambulban is sütött a nap. Persze egyenesen bele a monitorba, de aztán odatoltunk egy szekrényt az ablakhoz.

Szerencsére a műsor ebédidőben volt, így többen is tudták nézni. A műsor tetszett a törököknek is. Ők szeretik az ilyen megmozdulásokat. Főleg ha van sok zászló meg népi motívumok, sok zene és tánc.

Abban nem vagyok biztos, hogy sikerült a történelmi részt elmagyarázni nekik. De azt elmondták, jó ötlet volt, hogy az emigrációba vonulók Törökországot választották.

A múzeumos műsor után mi viszont visszamentünk dolgozni. A délutáni fakultatív programokat mi kihagytuk. De hogy emlékezzünk az otthoni helyzetre, este dobálóztunk egyet: adtunk a sirályoknak rendesen a kenyérből.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.7/10 (3 votes cast)
 

Néha egészen meglepő dolgokat lehet találni, ha az ember bekukkant a színfalak mögé. Persze ehhez előbb a színfalakhoz kellene bekukkantani, de az ilyen dolgok manapság elmaradnak.

Pedig megint találtunk magyarokat. Mégpedig most úgy, hogy a törökökkel közösen koncerteztek. És itt most szó szerint a háttérben vannak: ők az a szimfonikus zenekar, akik a a háttérben a zenét adják a török énekesnőnek.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
 

Híres magyarok, ki a nagyvilágban is híresek. Sokan Törökországban (az Oszmán Birodalomban) tevékenykedtek.
Egyik legkorábbi, akit ismerünk, egy magyar ágyúöntő volt, aki Konstantinápoly ostrománál ágyukkal látta el a szultánt. Igaz, az ágyuk abban az időben nagyon kezdetlegesek voltak, és a várost el sem találták. De legalább mindenkire a frászt hozták.
Vannak, akik ismertebbek: Kossuth, Bem Apó, Rákóczi, stb…
És olyan is van, aki nagyon ismert, és nagy tiszteletnek örvend: Gróf Széchényi Ödön. Pontosabb nevén: Széchenyi Ödön György István Károly török császári pasa. Ő volt az egyetlen nem muszlim, aki ilyen magas címet kapott.

Széchenyi Ödön, oszmán egyenruhában
(forrás: Wikipédia)

Ödön Pasa, ahogy Isztambulban mindenki hívta, azzal vívta ki ezt az igencsak megtisztelő rangot, hogy megalakította a tűzoltóságot.

Akkoriban Isztambul tele volt faházzal. És tűzvésszel. Már-már olyan gyakoriak voltak a tűzesetek, hogy helyi látványosságnak is kezdtek unalmasak lenni. Pedig volt tűztorony is, de az is többször leégett, hiába volt kőből.
A tűz nem válogatott. Egyformán égett le lakóház, iroda és követség is. Ennek persze a külföldiek annyira nem rajongtak, így megpróbálták a szultánt rábeszélni, hogy alkossanak tűzoltó csapatot. Akkoriban Széchenyi Ödön már ismert volt Európa-szerte, hiszen a magyar önkéntes tűzoltásokat olyan jól megszervezte, hogy annak híre mindenhova eljutott. A nyugatiak őt ajánlották a szultánnak. Viszont az orosz követség is leégett, és az oroszok szerették volna, ha inkább az ő embereik küzdenek a lángokkal (ennek valószínűleg politikai okai is voltak, hiszen az oroszok és a törökök évszázadokon keresztül ott szúrták egymást hátba-szembe, ahol csak tudták). Az oroszok összeállítottak egy csapatot, és bemutatót tartottak a szultánnak. De Széchényi Ödön is megmutatta, mit tudnak a magyarok! Ez annyira megtetszett az oszmánok vezetőjének, hogy rögtön felkérte a tűzoltóság megszervezésének.

A törökök nagyon hálásak voltak annak, hogy végre eltűntek az állandó tűzvészek. A jól szervezett csapat, és persze a megelőző tevékenységek (tűzfalak a faházak közé, stb…) megtették a hatásukat. Így az isztambuliak szombat esténként a menekülés helyett más program után nézhettek.

Széchényi Ödön emlékét sok helyen megtaláljuk Isztambulban. A Feriköy temetőben, Fatih negyedben a Macar Kardeşler Cd. (Magyar testvérek u.), és még egy múzeum is van: a Gróf Széchenyi Ödön Tűzoltómúzeum. (Kont Széchényi İtfaiye Müzesi – İtfaiye Caddesi No: 9 Fatih, Isztambul)

A múzeumbejárat.
(Forrás: Istanbul burada)

Ebben a múzeumban láthatjuk, milyen felszereléssel kezdett neki Széchényi Ödön a tűzoltóságnak, és hova fejlődő mindez mára. A múzeum szombat és vasárnap kivételével 08:30-16:30-ig van nyitva.

Ajánlott link: Széchényi Ödön – Wikipédia bejegyzés.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
 

Még Isztambulba jövet előtt, mikor csomagoltam, gondoltam jó lenne egy piros-fehér-zöld lobogó is. Elsősorban a falra kitenni, vagy készíteni egy magyar sarkot. Majd március 15-én és hasonló napokon pedig meg lehetne lobogtatni.
Kerestem is zászlókat napokig a városban, interneten, de olyan igazi, hagyományosat sehogy sem sikerült szerezni (hasonló volt a probléma, mint amikor az egyik török tanárunknak akartunk magyar foci mezt venni). Sehol semmi.

Vagyis az mégsem igaz, hogy nem volt zászló. Turulos, nagymagyarországos, és az a bizonyos csíkos is könnyen beszerezhető lett volna. De az itt elég hülyén nézne ki.

Végül úgy költöztem át Isztambulba, hogy nem volt magyar zászlóm. Bezzeg itt hegyekben árulják. A határon átérve a hazafi azonnal bevásárolhat pár Atatürkös török zászlóvan, majd nagyit sóhajthat: Igen, hazaértem.

Most viszont, Eminönü bazárjait járva karácsonyi ketyerék után kutatva, találtam egy boltot. Azt hírdette, hogy odabent bizony minden ország zászlaja megtalálható. Be is kérdeztem azonnal, magyar is van-e?
– Persze hogy van, hány darabot/dobozzal akarosz, és milyen méretben? – mutatott a falon levő táblázatra.
Úgy éreztem, a lepedő méretű talán kicsit nagy lenne, meg azért ne legyen nagyobb az utcai átlagnál se. Nem akarok demilitarizált zónát kialakítani (bár jó móka lenne lezárni az utcát, majd követelni nemzetiségi iskolát, rádiót és focicsapatot is, és még a villamos is járhatna 10 m-t így lenne 2 megállóm, mert hát mégiscsak kisebbség vagyok itt Isztambulban). Lett inkább egy kényelmes 30 cm-es lobogóm. 🙂

Szuper!
Sent from my BlackBerry® wireless device

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (4 votes cast)
 

Már többször írtam, hogy mennyire hmm.. furcsa, hogy a híres magyar dolgoknak aztán semmi nyoma Törökországban. Az Erős Pista kitartóan egy álom, hogy valaha is lehet venni. Az erőspaprikabolt tele van mindenféle sose hallott márkákkal ismeretlen országokból, csak éppen magyar paprika nincs. A bor részleg, sőt, a borspecialista sose halott a Tokairól, nem is beszélve az egri vagy a villányi borokról. Pedig Dobó után milyen mókás lenne egri borokat árulni. Mondjuk Egri Diadal néven.

Ma viszont ráakadtunk a magyarokra. Még ha nem is úgy, ahogy vártuk volna: a kispárnában bújtak meg!

Párnát szerettünk volna venni. Vagyis inkább az eladó szerette volna, ha mi veszünk párnát. Bár nem sok sikerrel (hiába, Sema nem egy erre tévedt turista 😀 ). Így utolsó lehetőségként kimondta a varázsszót: ebben a párnában magyar libatollak vannak! Mi van? – néztem nagyokat. Ez most komoly, vagy ennyire süt rólam, hogy magyar vagyok (általában elsőre meglátják, hogy külföldi, de csak a Nagybazárban ismerik fel a magyarokat 300 m-ről). De tényleg. A dobozon hatalmas betűkkel hirdetik, hogy magyar toll. Mint egy fontos minőségi jelző.
Mikor már sikerült lerázni az eladót, akkor láttunk több ilyen feliratot is. Sőt, Sema az egyik újságban egy reklámot is talált. Szintén párnáról. Rajta pedig a felirat – mint máskor az akció -, hogy magyar libatoll.

Így tehát végre megvannak a keresett magyarok. És büszkék vagyunk a libáinkra. 🙂
(ui: a libamáj is nagyon tetszett itt mindenkinek. Jobban, mint bármely más európai verzió, így kérjük az ebben gondolkodóakat, hogy azt is exportálják keletre!)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

A Mikulásról:
A piros ruhás titokzatos emberke Anatóliából származik. Mai nevén Antalyanak hívják a várost, ahol még szobor van. Puttony is van. Ez egy olyan rész ami kevésbé ismert. Mint ahogy az is, hogy miért éppen a sarkvidékre disszidált, amikor bármely itt élő inkább a sivatagba építené fel a bázisát, ahol jól lehet kebab sütögetni, és bivaly erős (azaz rénszarvas erős, bár ha sivatag, akkor inkább teve erős) kávét főzőcskézni. Azt a fajtát, amit reggel 5 liter főzősével kezdenek, és mindig átöntik kisebb kannába, míg már alig egy pohárnyi van, majd abból tesznek egy cseppet a bögre aljára és öntik fel vízzel. Aki azt megissza, utána biztos lehagyja a tevéket, annyira hiperaktív lesz.
Ha a Mikulás a sarkvidékre ment, akkor azt is kell jelenteni, hogy Antalyaban nem a tengerparton sütkérezett 1700 évvel ezelőtt, hanem a környező hegyekben síelt. A rénszarvasokat viszont már biztosan ott szedte össze. A kicsi manók, kik az ajándékokat gyártják, könnyen lehet, hogy kínaiak. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint a játékboltok polcain található áruk többsége (legjobb példa, hogy a plüss Süsü is kínai).

Tehát a Mikulás a mai Törökországból származik. Ennek ellenére a törökök nem ismerik. Mármint a Mikulást ismerik, hiszen egyedi neve is: Noel baba. A hozzá tartozó történetet nem ismerik, sem pedig a hozzá kapcsolódó ajándékozást. Vagyis nem tartják az ünnepet. Amit ismernek, az mind az amerikai filmekből tanulják meg (ahol ilyen értelmes dolgokat is mondanak, mint levegő a Marson, vagy akár a Trója háború 10 perces változata szőke hercegekkel).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a törököknek bármi ellenvetésük lenne a Mikulással vagy a szokásokkal. A csoki mindenhol csoki, az emberek pedig mindenhol emberek.

Így aztán én is elrejtettem a csokimikulást Sema csizmájában. Anyu hozta nekünk Magyarországról. Itt még nem árasztották el az utcát a mikulások, mert az egész Karácsony-Mikulás-Újév egyben, majd december 31-én lesz (az örmény, és az ortodox vallás egyébként is január 6-7-én tartja, de minderről, majd később, amikor már Karácsonyra készülünk, lesz bővebben). Semának nagyon tetszett. A csokimikulásnak nem, mikor hátbatámadta a lefejezés, majd a nyam-nyam.

Ugyanebben az időben az Isztambuli Magyar Konzulátuson is volt Mikulás buli. Nálunk egyenlőre gyerek nincs, de azért elvittem Semát, hogy ő is lásson mikulást. Vagyis megnézze, hogy mennek a dolgok a honabelivel. Hohohó! A követségi Mikulás törökül is tud! Tehát nalunk van az eredeti. 🙂

Semának nagyon tetszett a gyereknap. Meg nekem is. Mindenhol rosszcsont gyerekek, akik néha magyarul, néha törökül kiáltoztak. Ilyenkor persze irigyeltem őket. 4-6 évesek, és már két nyelven beszélnek. De jó is nekik.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Minap egy igencsak érdekes könyvet találtunk Isztambul egyik könyvesboltjában.

Imádom a mesekönyveket. Nemcsak azért, mert a mesékben gyakran több a fantázia, mint a rendes könyvekben, hanem szebben ki is dolgozzák őket. Nemcsak betűk kupaca, hanem képek is vannak. Vagy kihajtható 3D-be (ebből a típusból itt egy nagyon brutális van, ahol egy egész labdává lehet széthajtani a könyvet, amiből egy nagyon összetett komplett űrállomás lesz), plüs, simogatható, dudálható, zenélhető, stb… Nincs határa az ötleteknek.

No meg persze a mesekönyveket egyszerűbb elolvasni, ha valaki még kezdő a nyelvben.

Éppen egy négyrészes mesekönyvet nézegettem, amikor feltűnt, hogy az egyik írónak magyar neve. Megörültem neki, és jobban belelapoztam, hátha másik is van. Kiderült, hogy a fele könyv magyar írókkal van tele. Nosza gyerünk a hátulsó oldalra, hátha van forrásgyűjtemény. És igen van. Megdöbbentő, hogy az összes mese magyar könyvekből lett összegyűjtve.

Megint arra járunk, megvesszük a könyvet, és megkeressük a mesék magyar verzióját is. Így a gyerekek majd tudnak választani, milyen nyelven is akarják meghallgatni. 🙂


Magyar mesekönyv

Sajnos a kép nem túl jó, így egy kis segítség:

Öregapó karmantyúja – Móra könyvkiadó (itt jól látszik, hogy a karmantyú szép magyar szó milyen nehezen is fejezhető ki törökül)
A Vadhattyúk – Lilliput könyvkiadó
Repülő hajó – Móra Ferenc kiadó.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.5/10 (2 votes cast)
 

114
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
et
“meat”
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek