Véget ért az orosz-török háború. És… hát nem történt semmi..

Mármint persze hatalmas dolgok történtek, rengeteg ember meghalt, ide-oda tologatták a földdarabokat, kitüntetéseket osztogatta és a világ megint megváltozott egy kicsit. De ti nem jutottatok közelebb az eredeti tervetekhez, Magyarország felszabadításához. Pedig itt volt a lehetőség. A nagy lehetőség! A HATALMAS lehetőség!

De mégse sikerült semmit elérni.

Mondjuk innen Angliából, egy ország nélküli emigráns kormány nem sok mindent tehet.

Na jó. Az előzőekből semmi sem igaz. Igen is lehet tenni valamit, és igen is rengeteg minden történt Magyarországra nézve.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

1857. decembere van. Nemsokára Karácsony. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy erősen lehűlt a levegő.

Már csak +40 fok van. Árnyékban.

A helyszín nem Isztambul, hanem az Oszmán Birodalom másik vége, Bagdad.

Jutalomból van itt a többi megmaradt magyar katonával és Ömer Pasával együtt, akik egy évvel korábban hősiesen helyt álltak a Krími háborúban. És a hely tényleg nem rossz! Csak éppen még messzebb kerültél Magyarországtól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Kitört a háború az oroszok és a törökök között. És ez minden, amit tudtok róla.

De ennyi is bőven elég… meg vagytok győződve róla, hogy Kossuthnak is köze van a dologhoz. Márpedig, ha így van, akkor az számotokra azt jelenti, hogy lépést sem fogtok mozdulni. Az egész túl rizikós, az osztrákok nem fogják engedni. Ti itt maradtok Wiedergrünenhofferoberschwarzwaldbachdorf-ban.

Ezek után tényleg meglepődtök, amikor egyik este Herr Wind bejelenti, hogy mindenki csomagoljon, másnap elindultok Bécsbe.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

1853. novembere van. És mélyen benne vagy a Krími háborúban.

Ez persze teljesen érthető, hiszen orvos vagy. Katona orvos. És még a szultán hivatásos orvosa is.

Nem mellékesen itt a fronton, ahol golyók is szoktak repkedni, igencsak szükség van egy olyan képzett emberre, mint amilyen te vagy.

Tehát minden okod megvan, hogy itt legyél. Hiszen orvos vagy.

De van még egy okod! Az, hogy magyar vagy!

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Ali, aki a főnököd, kettő perc alatt ráuszította az oroszokat a törökökre. A franciák megmukkanni sem tudtak a meglepetéstől, és inkább hadba szálltak a törökök oldalán.

Téged is meglepett, te sem tudtál megmukkanni a meglepetéstől. De neked nincs hadsereged, így te nem üzentél hadat senkinek.

Ami viszont leginkább meglepett, hogy miután visszaértetek Isztambulba, őfényessége bőséges kitüntetéssel látta el Alit. És mivel te is vele voltál, te is kaptál egy kisebb vödörnyi érmet (ebből néhányat mindjárt sikeresen el is adtál a bazárban).

Majd pedig az eredményes munka jutalmaként felküldtek titeket a Duna mellé, a frontra. Itt ugyanis igencsak nagy szükség van tolmácsokra, hiszen egy kupacban vannak a franciák, az angolok, a törökök, a magyarok. Szembe velük ott vannak az oroszok, a színpad széléről pedig az osztrákok figyelik az eseményeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

Nos, kitört a háború az oroszok és a törökök között. Az utóbbi csapatot támogatják a franciák, az angolok, és a magyarok is.

Te a szultánnak dolgozol, mérnők vagy, és még katona is. Ez azt jelenti, hogy nem maradhatsz a palotában, neked is menned kell.

No nem a török tengerpartra, hanem a Duna mellé a frontra!

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

No lám, újra itt vagy a harcmezőn. Szemben az oroszokkal… Pedig megfogadtad, hogy inkább letelepedsz, és békében élhetsz

Na jó, nem pont a harcmezőn vagy, hanem attól egy kicsit távolabb. És nincs is nálad fegyver. Helyette egy szekéren henyélsz, ami jó alaposan meg van pakolva minden olyasmivel, amire csak egy katonának szüksége lehet.

Ezúttal markotányosként* vagy itt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

 

1584.-et írnak. Londonban ülsz egy társalgóban. Veled van Kossuth is, meg több magyar emigráns.

Éppen azt beszélitek meg, hogy mi történik a Fekete-tenger környékén, ahol az oroszok küzdenek a szövetséges török-francia-angol csapatokkal. Közöttük nem kevés magyarral.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →