Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Mi

A statisztikák szerint a világon szépen-lassan, de biztosan növekszik azok száma, akik máshol élnek, mint ahol születtek. Legalábbis most már vannak erről számok, amelyek növekedni tudnak..
De nemcsak számok vannak, hanem felmérések, tanulmányok is.

Ugyanis amikor az ember egy új helyre megy, akkor az a hely bizony új lesz. Sőt! Legtöbbször sokkal inkább új lesz, mint amire számítunk. Ami azért vicces, mert legtöbbször azért megyünk új helyre, hogy az új legyen.

Régen talán megkérdezték Rákóczit, vagy Kossuthot, hogyan is érzi magát távol a hazájától. De biztosan egyikük sem kapott 20 oldalas kérdőívet, amit egy erre specializálódott pszichológus csapat készített azzal a céllal, hogy felmérje az illető lelkiállapotát.

Igaz, ilyet én se kaptam. Bár egyszer tényleg kaptam egy 20 oldalas kérdőívet, amiről aztán kiderült, hogy csak az internet szerződésünk. Erre azért több helyre is beírtam, hogy “Menjetek a fenébe!” (magyarul persze). Így persze az internettel kapcsolatos kérdésekre nem kaptak választ, viszont az én pszihikai állapotomat bárki kielemezhette…

De a lényeg, hogy ma már elég sokan foglalkoznak azzal, hogy miképpen éli meg az ember azt, amikor egy új helyre költözik. Az ilyenkor átélt kisebb-nagyobb traumákat kulturális sokk-nak szokták hívni.
Amiben az az érdekes, hogy nem kell feltétlenül egy teljesen más országba menni. Mondjuk Új-Zélandra, ahol az évszakok is fordítva vannak, meg az autók is fordítva járnak. Hanem akár vidékről városba költözve is át lehet élni. Ez majd a későbbiekben érdekes adalékokat fog adni.

Általában a tanulmányok – a sok egyéb érdekes dolog mellett – azt szokták kihozni, hogy a kulturális sokk egy hullámzó jelenség. Amennyiben az ember a saját akaratából, nagy reményekkel vágott neki a nagyvilágnak, akkor az első időszak boldog rózsaszín ködben zajlik. Ilyenkor még az is nagyszerűnek tűnik, ha 40 órát kell sorba állni egy tartózkodási engedélyért (a tartózkodási engedélyért állok sorba! az ENGEDÉLYÉRT!!), vagy ha csak a lábunkra lépnek (egy helyi hozzám ért!). Mert ezek azok a pontok, ahol az új világgal kapcsolatba kerülünk.

Ezt szokta követni a meredek zuhanás, és a hullámvölgy. Amikor kiderül, hogy tényleg 40 órát kell sorban állni. Sőt! Esetleg 60-a, vagy vissza kell menni még két pecsétért. És mindeközben rájövünk, hogy egy olyan papírért gürcölünk, ami otthon automatikus volt. E mellett valami állat a lábunkra lépett.

Ha szerencsések vagyunk (márpedig ehhez bizony kitartás, és sok-sok szerencse kell), akkor ebből a hullámvölgyből lesz egy emelkedés. Amikor végre megtanuljuk a szokásokat, a nyelvet. Amikor lesznek barátaink, amikor már nem szállunk rossz buszra, és ilyesmi.

Persze utána csak lejár az a nyavalyás tartózkodási engedély, meg megint a lábunkra lép valami állat.. Úgyhogy egyből mindjárt jön egy újabb hullámvölgy. Ami jó esetben kisebb, mint az előző. Míg végül beáll egy olyan állapot, amikor minden szép és jó. De legalábbis jobb, mint otthon (hiszen azért költöztünk ki). Vagy legalábbis minden reggel a tükör előtt ezt hazudhatjuk magunknak. És ezzel véget is érhet a kulturális sokk.

De ahogy ezt a Törökország-rajongók megszokhatták, itt a dolgok sose úgy történnek, mint máshol. Ahogy a közlekedésben sincsen igazán olyan alapszabály, hogy mindenki a jobb oldalon megy, hanem ez is inkább csak egy ajánlás. Úgy a kulturális sokk is inkább egy ajánlás: próbáld jól érezni magad! A hangulat úgyis inkább attól függ, hogy éppen autót vezetsz, vagy sikerült beülni egy cukrászdába, és rád dőlt a baklavával teli szekrény..

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.3/10 (3 votes cast)
 

Isztambul történelme az évezredek homályába vész…
Vagyis csak hinnénk, hogy elveszett! Mert aztán egyszer csak sétálunk az utcán, és megbotlunk egy kőben, amiről kiderül, hogy ezt valaki 6000 évvel korábban tette oda.
Ráadásul oda is ragasztotta, hogy az legyen a házának a teteje.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
 

Isztambul egyik különlegessége, hogy A pontból B pontba eljutni sosem egyszerű. Még akkor se, ha a B pont esetleg a szemközti házat jelenti.
Minden esetben át kell menni a C, D, E, K, Ly, de még a W ponton is. És ezek egyike biztosan egy szőnyegbolt lesz…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.0/10 (1 vote cast)
 

Minden úgy kezdődött, hogy volt az irodában egy jó minden, és működött az internet(*), és sütött a nap.

De aztán keletről sűrű felhők érkeztek, majd pedig az internet szolgáltató telefonált, hogy másnap jönnek modemet cserélni. Mert az jobb, gyorsabb, meg egyébként is csinosabb.

* Jó, szélsebesen azért nem száguldott, de volt olyan gyors, mint a forgalommal szembemenő csuklós busz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

 

Ő itt Julcsa. Kezdő turista. Korábban még sosem járt Isztambulban, de máris megszerette a várost és az embereket. Most ül életében először török taxiban, és nagyon lelkes.

Juj de izgi! Szembe megyünk a forgalommal!!

Ő pedig itt Béla. Ő sem járt még előtte Isztambulban, és ő is most ismerkedik a török taxizással. Maradjunk annyiban, hogy Julcsával ellentétben ő már nem rajong annyira a helyzetért.

Te jó ég, hogy vezet ez!! Szembe megyünk a forgalommal!!!

Ő pedig Marcsi, aki már évek óta Isztambulban él. Ő is taxiban ül, igaz, nem először.

Mit bénázik már ennyit! Na, adja ide a kormányt, és húzzon hátra!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.9/10 (8 votes cast)

 

Aki bújt, aki nem, itt az új év!

Ráadásul itt, Törökországban 2 órával hamarabb lett 2018, mint Magyarországon. És ezzel nálunk hamarabb kezdődik az új év, mint bárhol máshol Európában (kivéve Fehéroroszországot, de ennyi ez maradjon a mi titkunk)

Igen, a nagyfőnök elintézte nekünk! Legalább ennyit nyertünk az óra átállítással! Következő célpont, hogy lehagyjuk az oroszokat is!

Jó, hát Kamcsatka kicsit húzós lesz, mert ahhoz még 9 órát kell behozni. De majd megoldjuk! 🙂

A sofőr is ezt szokta mondani, amikor az emeletes busszal bement szembe az egyirányú szűk utcába…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

 

9 éve, 2008-ban történt, hogy otthon elrendeztem mindent, majd elővettem a legnagyobb bőröndömet, és beleraktam a számítógépet.

Akkor az még egy nagy dög volt (ma már még nagyobb, mert kell a hely a merevlemezeknek), jól el is foglalta a teljes bőröndöt.

Jó, hát akkor kipakolunk belőle. Mármint nem a bőröndből, hanem a gépből. Winyók és kártyák, meg egyéb könnyen mozdítható alkatrészek kerültek a kabátom zsebébe. Ez az, amelyikkel még 2005-ben jártam Isztambult esőben-szélviharban-orkánban. Olyan jó zsebei vannak, hogy mindent lehet bele pakolászni. Akár egy egész számítógépet is darabokba. Kész csoda, hogy végül felengedtek a repülőre.

Viszont az immár üres keretbe lehetett pakolni a zoknikat és az egyéb öltözködési kellékeket.

A vicces, hogy nem vittem olyan sok dolgokat, mint egy nyaraláshoz. Hiszen nem jövők már úgy vissza, egy csomó mindent meg lehet majd ott venni.

No meg 2 hónap múlva jött az esküvői menet Magyarországról. Hozta az elmaradt dolgokat. Mint pl. a nyári ruhákat, és a könyveket*.

* Szerencsére a magyar elektronikus könyvek sokat fejlődtek az elmúlt években. Mármint ahhoz képest sokat, hogy mennyire nem volt semmi korábban. Most már olyan a hangulata az egésznek, mint amilyen az internet volt valamikor 1998 környékén. Ha nem lenne a moly.hu, akkor nem lenne egyszerű levadászni, melyik könyv melyik e-boltban vásárolható meg (ahogy az sem, hogy egyáltalán megjelent-e már). Így is több helyen kell regisztrálni, kártya és személyes adatokat úgy megadni, hogy nincs lehetőség a külföldi lakcímet megadni.
Mindeközben az oldalakon való keresés is inkább nosztalgikus hangulatú, mint praktikus. De ez végül is csak apróság, mert a könyvet azért meg lehet találni, és az a lényeg. Az már sokkal viccesebb, amikor egy trilógiának csak középső könyve érhető el elektronikusan is.
Szóval van még hova fejlődni. Ez vonatkozik főleg a Google könyvesboltjára, amire egyetlen egy jó szót se tudok leírni. Pedig állítólag a Google a világ zsenijeit gyűjti össze… Mondjuk a Google Play is olyan, mintha a nagymamám írva volna a délutáni főzőműsor alatt, míg várja, hogy a tészta megkeljen. Fél kézzel közben meg sapkát is köt. Tehát ne a Google felől várjuk a csodát.
De a lényeg az, hogy vannak elektronikus könyvek. Nem kell őket a repülőn cipelni, így a táskákat mással lehet feltölteni. És a magyar nyelvű könyveknek hamarosan óriási hasznuk lesz most, hogy a gyerkőcök kezdenek olvasni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.8/10 (8 votes cast)

 

Mindig eljön az a pont, amikor az a pont, amikor végre a gyerekeket elvisszük az iskolába, mi pedig bemehetünk a munkahelyre pihenni…

Izé… amikor véget ér a szünet, véget érnek az ünnepek, véget ér a nyaralás. És amikor haza kell menni.

Nos igen.. Isztambulba még vissza kell menni. És nem az a 600 km a nehéz, ami előttünk áll. Csak az utolsó 100 km. Ahol majd találkozunk a hozzánk hasonló több millió emberrel. És ugye mindenki hozott magával autót is.. Jó móka lesz…

De előtte még!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

 

Másnap felkeltünk. És nem volt sötét!

Pedig lehetett volna! Mondjuk, ha hajnali 3-kor keltünk volna fel. De hát éppen 3-kor feküdtünk le, így ez nem lett volna annyira izgalmas… Vagyis pont, hogy tele lett volna izgalmakkal. Meg sikongatásokkal… és káromkodásokkal… Úgyhogy senki se akart 3-kor felkelni.

Lehetett volna úgy is sötét, hogy reggel 7-kor kelünk. Ilyenkor azért már fent van a nap, főleg így nyár végén. De a völgybe még nem süt be igazán.

De még így sem volt sötét. Hiszen délben keltünk! (akinek gyereke van, az tudja, hogy ez mennyire nagy dolog!)

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

 

69
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
yirmi
“20”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések