Kalandok Isztambulban és Törökországban.

pénz

Isztambul utcai árusai valószínűleg legtalálékonyabb emberek az egész országban. Ez persze érthető is, hiszen nekik a túlélésért folytatott harcban az ötletek a legjobb fegyverek. Így aztán náluk mindig találunk valami érdekes megoldást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
 

Aki járt már Isztambulban, biztosan járt az Îstiklal Caddesin. Ez az az utca a Galata-torony mellett, ami olyan, mint Pesten a Váci utca. Csak van benne egy villamos is.

Van viszont egy másik sétáló-bevásárló utca is, amit viszont nem ismernek a turisták. Pedig az sokkal nagyobb. Nem is csak egy utca, hanem egy egész negyed. Ez a hely tiszta Amerika. Felveszi a versenyt bármely európai nagyváros bevásárló utcájával, holott ez Ázsiában van.

A teljes terület 5,5 km hosszú, és 800 m széles.

A hely neve: Bağdat Caddesi

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.8/10 (8 votes cast)
 

Szupermarketben sorban állni azért jó, mert…..öööö…hát nem jó.
Főleg, ha csak néhány apróságot akarunk venni, de minden sorban csak olyanok állnak, akik 4-6-8-24 kocsit plafonig megpakoltak.

Ehhez találták ki az expressz kasszát, ami már egyre több országban divat. Ez azt jelenti, hogy csak azok állhatnak be a sorba, akiknek csak néhány cuccuk van. Így nem kell sokat várni.

Persze egy jó szupermarketben a pénztáros villámgyorsan dolgozik. Valójában a sor nem is miatta hosszú, hanem a vásárló vacakol sokat a fizetéssel. Éppen ezért kitalálták a szupergyors kasszát, amit Törökországban jet kasszának hívnak.

Egy sima, hagyományos kassza helyén 4 darab ilyen jet kasszát lehet felállítani. Nincs futószalag, sem pénztáros. Mindenki maga viszi a cuccát a leolvasó géphez és kedvére szöszölhet vele.

A gépen van vonalkód leolvasó, mi mutatjuk meg neki, mit is vettünk (hé, csalni nem ér ám!). Majd pedig megkapjuk a végösszeget.

Fizetni egyszerű: a gép elfogad papírpénzt, és még vissza is ad. De fizethetünk kártyával is természetesen.

Nem maradnak el a pontgyűjtő kártyák is. Mindent szépen sorban megmutogatunk a gépnek, ő pedig kalkulál, levon, hozzáad, pinkódozik majd viszontlátásozik.

Nesze neked sorbaállás!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

A Vissza a jövőbe című film második részében a jövőbe utaznak, ahol a pénz már elavult, mert mindenki az ujjlenyomatával fizet. Nincs is bankkártya, elég az ujjat használni. A film akkor még a jövőben játszódott, 2010-ben. 🙂

Most pedig tényleg 2010. van, és tényleg megjelent az ujjlenyomatos fizetés, más néven biometric (törökül biyokimlik). Egyenlőre még csak az ATM-ek lesznek ujjlenyomatosak, de talán hamarosan a kártyás fizető helyeket is lecserélik. Különben nincs sok értelme. 🙂 Hiszen ha nincs bankkártya, akkor mindig előbb ATM-et kell keresni… 🙂

  
Forrás: aktifhaber.com
Persze lehet itt vitatkozni, hogy mennyivel jobb, vagy rosszabb az ujjlenyomat. Ugyebár az ujjlenyomatot nem könnyen veszíti el az ember, bár a konyhában történhetnek balesetek. Viszont az ember mindenhol hagy belőle egy másolatot. Így egy ügyes hacker egy buszon egész rakat ujjlenyomatkártyát tud összegyűjteni. 🙂

Egyébként Törökországban az ATM igencsak multifunkcionális eszköz. Tele van ki és bemeneteli nyílásokkal. Pl. van rajta vonalkód leolvasó, így ha valakinek pénzt akarunk küldeni, akkor nem kell a számlaszámát begépelni, hanem elég csak leolvasni. Az ATM-ekkel pedig minden banki műveletet azonnal el tudunk végezni. Az azonnal azt jelenti, hogyha pl. pénzt rakok a számlámra, akkor az már abban a percben ott lesz. Ha utalok, akkor az is elmegy még abban a percben (nem úgy, mint a hipergyors 3 munkanapi utalás…).

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (1 vote cast)
 

Isztambulban a vásárlás mindig egy nagy kaland. No nemcsak azért, mert az ember nem tudja, hova fog a végén elkeveredni, hanem azt se lehet előre megtippelni, hogy végül mit is fog venni. Lehet, hogy veszel egy cipőt, és egy kenyérsütő-géppel térsz haza.

Isztambulban az üzletet komolyan veszik az emberek. A vásárló pedig próbáljon eligazodni az akciók és kedvezmények hálózatába. Itt ugyanis nem létezik az “egyszerre csak egy kedvezmény vehető igénybe” című mondat. Igenis mindent jól össze lehet vonni, és kutyulni. Egy akciós termék árát tovább lehet csökkenteni a bankkártyában levő kedvezményekkel (és az automatikus, ingyenes részletfizetéssel), a mobiltelefon előfizetéshez járó kedvezménnyel, a törzsvásárlói kártya kedvezményével, a pontgyűjtéssel, a bevásárlóközpont törzsvásárlói kártyájának kedvezményével, és a további csoportos vásárlókártyák kedvezményével. És természetesen mindehhez jár az ajándékbögre, a kupon, sorsolási részvétel az autóért, az ajándékpontok a következő vásárláshoz, az ajándékutalvány amit a péknél lehet elhasználni, stb… stb…

Tehát, ha egy boltba bemegyünk, akkor könnyen lehet, hogy a terméket nem a kiírt árért fogjuk megvenni, hanem jóval olcsóbban. Egyes üzletekben éppen ezért nem egy ár van kiírva, hanem egy egész lista. A listában az a jó, hogy az is csak tájékoztató jellegű, mert még ott is lehet további kedvezményeket összelapátolni.

Bár a fenti leírás eléggé leegyszerűsíti a valódi vásárlás menetét, de talán így is sikerült betekintést nyújtanom nektek.

Mi pedig elmentünk cipőt venni. Van egy jó kis török márka, a Beta. Tényel jó cipőket csinálnak, és nagyon kényelmes. A régi cipőből átbújva a Beta cipőbe olyan érzés, mintha végre felszabadulna a lában. Úgyhogy tényleg jó, és még olcsóbb is, mint egy közepes márka.
Jah, és nálunk mindig van valami érdekes akció. 🙂

Amikor utoljára ott jártunk, akkor egy ajándék kenyérsütő-gép volt az akció. Ehhez mindössze 250 líra (36.000 ft) értékben kellett cipőt venni. Így lett egy halom cipőnk, meg egy kenyérsütő-gépünk. 🙂 Ez majd sokat fog segíteni a pogácsakészítésekben. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Isztambul Nagybazárját (törökül Kapalı Çarşı, azaz fedett piac) elég csak egyszer meglátogatni, hogy utána az ember sose feledje el.

A Nagybazár minden szempontból lenyűgöző. Már maga az épület is is hihetetten a maga labirintusával és méretével, amire valóban illik a középkori pláza elnevezés. Ehhez jön még az áruk színes és hatalmas választéka. Minden bolt egy “kisebb” karácsonyfa. Egyik-másikban még “égősorok” is vannak jópofa török lámpások képében.

És ha mindez nem lenne elég, akkor ott vannak a török árusok. Ők azok, akik a közgazdaságot kicsit másképpen alkalmazzák. A jólismert amerikai üzleti nyelv helyett a Hello my Friend típusú marketinget alkalmazzák. Azaz ha egy turista túl közel megy a bolthoz, vagy túlságosan lelassul, akkor pillanatokon belül ott terem néhány török marketinges és sales-es, hogy beinvitáljon minket a boltba, aminek legalább a felét el is adja nekünk.
A kezdő turistáknak éppen ezért már a bejáratban lecserélődik a pénzük több kilónyi ajándékra. Ők azok, akik sose jutnak el a bazár közepére, de néha még az első utcáig sem.
Mindez szintén hozzátartozik a Nagybazár hangulatához, amit a turisták még évekig mesélnek az ismerőseiknek.

Ennek viszont már vége!
A bazári eladók elmondása alapján a válság teljesen felkavart mindent. Egyre kevesebb turista érkezik a Nagybazárba. És a legrosszabb, hogy ők sem vásárolnak. Csak fényképeznek. De azt úgy, mint a kezdő japán turista, akinek már ránőtt az ujja a fényképezőgép kioldó gombjára.
A legtöbb, amit el lehet érni, hogy vesznek egy kulcstartót, valami más apróságot.
Így a fenti leírt hangulat teljesen eltűnt.

A minap bent jártam, és össze sem lehet hasonlítani a korábbi állapotokkal. Régen elég volt csak egy üzlet előtt lelassítani ahhoz, hogy az eladó máris mellém teleportáljon. Most viszont én megyek be a boltba, és szólók, hogy szeretnék venni valamit. Úgy kell könyörögni.

Ez a szituáció segít az alkudozásban. Két pénztárcával menjünk be a bazárba. Egyikben csak annyi pénz legyen mindig, amennyit az ajándékra szánunk. Ha valamit meg akarunk venni, akkor egész egyszerűen öntsük ki a tartalmát a eladó tenyerébe, hogy lássa, csak ennyi pénzünk van. Hiába mondja, hogy 100 líra, ha nekünk csak 75 van. Esetleg a zsebünkbe tehetünk még néhány kuruş-t, amit szükség esetén még előbányászhatunk.

Miközben az épület belsejében, a turista részlegben pangás van, az utcákon, ahova a törökök járnak ennek az ellenkezőlét látjuk, virágzik az üzlet!
Amikor elkezdődött a válság, egyre több és több nagynevű márka kezdte a vackot behozni Törökországba. Nagy nevek árulnak csapnivaló minőséget. Ami azért egy nagy ostobaság, mert a törököknek a márka nagyon fontos. Más országban sose láttam olyan, hogy az emberek ennyire vakon bíztak a márkában. És most könnyen lehet, hogy a törökök végleg kiábrándulnak a nagy márkából. Egyszerűen azért mert senki sem fog pl. 1000 líráért olyan nadrágot venni, ami már a boltban hosszában végig van hasadva!

A törökök egyre inkább a piacra járnak anyagot venni, hogy otthon maguknak készítsenek ruhát. A Nagybazár mögötti területen egyre jobb minőségű alapanyagokat vásárolhatunk, amelyek ráadásul hazai termék. Rengeteg a fonál (a rengeteg azt jelenti, hogy legalább 200 fonalboltot találunk.), a vászon, stb…
Annyira kezdenek átállni az emberek arra, hogy saját maguk készítsék a ruhát, hogy a TV-ben a női főműsoridőben kézimunka tanfolyamokat láthatunk.

Mindez nagyon jól mutatja, hogy a válságban miképpen alakul át a világ. Nagy nevek kerülnek elfeledésre, miközben elfeledett módszerek és technikák lesznek újra mindennaposak.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.0/10 (3 votes cast)
 

Isztambulban, és Törökországban is a bankok nem olyanok, mint Magyarországon. Itt az ügyfelek érdekeiért küzdenek a bankok és naponta új technikák jelennek meg. Nem úgy, mint a magyar bankok, ahol naponta új és újfajta szívatási módszerek jelennek meg. A bankkártyák viszont talán egyedülállóak a világon.

Ugyebár Magyarországon ha kártyával akarok fizetni, akkor szégyelljem magamat, különben az eladó egy hatalmas bunkóval fogja a fejemet lecsapni. Majd hosszan várakozok a csiga lassú tranzakcióra, miközben mögöttem a türelmes sorbanállók a kosarakkal próbálnak meg barátságos viszont kiépíteni.

Szerencsére itt, Törökországban minden pont fordítva van. Itt kártyával fizetni valóban jó dolog. Pl. kártyás fizetés esetén nemcsak, hogy kedvezményt kaphatunk, hanem automatikus részletfizetésben, ajándék bögrében és néha még ajándék nyaralásban is részesülhetünk. De erről már volt szó korábban (Részletesen itt).

Tehát a bankok harcolnak az ügyfélért. De minden kedvezmény csak a bank saját kártyaolvasójával működik. Éppen ezért egy-egy népszerű helyen valóban hegyekben állnak a készülékek. Végre sikerült egyet lefotóznom:

Vannak ennél vadabb helyek is, csak azok túl forgalmasak a fényképezéshez.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Véget ért a tél, már többször látunk napot, mint esőt. Sőt, a tengerre a delfinek is megérkeztek. Azaz lassacskán kezdődik a turistaszezon.Mi sem mutatja mindezt jobban, hogy privátban egyre több és több e-mail érkezik kérdésekkel. Éppen ezért egy új sorozatot indítok, ahol az általános információk mellett megpróbálok sok más érdekes és hasznos tanácsot is adni. Mindez persze ne akadályozzon meg senkit abban, hogy további kérdésekkel bombázzon. 🙂

Azt azért mindenképpen még az elején szeretném fixálni, hogy amiket írok, elsősorban tapasztaltabbaknak, talpraesetteknek és kalandvágyóknak írom. És nem szeretnék alapvető dolgokra kitérni (pl. miért ne hadonásszunk baltával a repülőn), hacsak az nem fontos.

Másik fontos, hogy mindezt a szabadidőmben írom. Engem nem támogat senki, nem kapok jó kis kenőpénzeket, ha egy helyről jókat írok. Minden ajánlás olyan, ami szerintem jó vagy érdekes.
A szabadidőhöz az is hozzá tartozik, hogy abból azért eléggé kevés van. Éppen ezért biztosan nem fogok hosszú történelmi leírásokat adni egy-egy épületről, vagy másról. Inkább annyit, hogy abból mindenki el tudja dönteni, hogy a drága turistaidőből érdemes-e rászánni. Annak meg semmi értelme, hogy más oldalakról másolgassak át, akik valószínűleg eme cselekedetem egy vállveregetéssel értékelnék, miközben egy lapát is van a kezükben. Bízom benne, hogy akinek felkeltettem az érdeklődését, könnyen megtalálja a további információkat. Persze lehetőség szerint megpróbálok minél többet nyújtani. Én is utálom, amikor úgy kell összekapirgálni a fontosabb dolgokat…. 😛

Első alkalommal az alapokat írom. Ennek többsége még megtalálható az utazási irodáknál is, de azért erre is szükség van.

Törökországba, és Isztambulba elsősorban repülővel érkezünk. Kalandosabbak jöhetnek vonattal vagy busszal is. Többnyire tényleg inkább kaland miatt érti meg a busz vagy a vonat, mert ha eléggé hamar veszünk repülőjegyet, akkor sokkal olcsóbb. A repülő pedig alig 2 óra csak. Annyi mint hétfő reggel eljutni az Örs-vezérről dél-Budára…
Persze lehet még hajóval is jönni, ami viszont tényleg jó móka lehet. Isztambulba a tenger felől érkezni csodálatos.

Törökországba vízum szükséges. EU ide vagy oda, nekünk magyaroknak kell vízum. És mi csak 30 napra kapjuk meg, ellentétben más EU-országokkal. Aki Erdélyből származik, és van román útlevele, akkor érdemes azzal próbálkozni, mert ha jól emlékszem, akkor olcsóbban kap több napot.
A vízumot megvehetjük a budapesti Török Köztársaság Budapesti Nagykövetségén is. De itt elsősorban akkor ajánlott, ha valami extra vízumot szeretnék. A reptéren mindet sokkal egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban elintézhetünk.
A vízum legutoljára 15 euró volt (2009. november – mióta nekem nem kell, mindig elfelejtem megnézni). Ezt lehet dollárban (20), angol fontban (10) vagy török lírában (fene tudja) is fizetni. Érdemes az aktuális árfolyamot nézni, hogy a dollár vagy az euró a jobb nekünk. A líra biztosan mindig a legdrágább.
További információk itt.
Még további: A Magyar köztársaság Főkonzulátusa – Isztambul

Ha már előkerült, akkor lássuk a PÉNZt!

1 TL (török líra) – 130 HUF (néha 128, gyakrabban 135)
1 TL – 100 kuruş

Isztambul fejlett ország. Sokkal inkább, mint elsőre gondolnánk. Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni. Sőt, a kártyás fizetés náluk messze fejlettebb, mint sok európai országban (bővebb itt). Így elvileg sok helyen fizethetünk Visa vagy MasterCard-al. Najó, persze pogácsát nem illik kártyával fizetni, sem pedig az utcai halásznál. Sajnos viszont vagy a magyar bankokkal van gond, vagy pedig a nemzetközi rendszer úgy vacak, ahogy van. Nem minden helyen működnek a magyar kártyák (ez sok más európai országban is így van). Így fel kell készülni arra, hogy azért legyen nálunk készpénz.
Ha nem akarunk váltani, akkor legjobb az euró. Ezzel tényleg mindenhol fizethetünk. Jelenleg, ebben a pillanatban 1 euró 2.05 líra. Fél óra múlva más lesz, de nagyjából 2:1-arányban számolhatunk. A törökök jobban szeretik, ha euróban fizetünk, mint lírában. A készpénz is mindig előnyt jelent a kártyával szemben. Ezekkel sokkal jobban lehet alkudni.
Nekem a legjobb megoldás a következő lett: Magyarországon az Unicredit bankban nyitottam a számlát, mert náluk az ATM használat ingyenes. Azaz akár 10 lírát is kivehetek extra költségek nélkül. A váltás sem ross, leszámítva, hogy a rendszer valami extrém pocsék. Kiveszek 100 lírát, kapom az SMS-t, hogy 13000 forint. aztán kiderül, hogy 4-5 nap (munkanap) után kerül jóváírásra az akkori árfolyam szerint, Vagyis a 13000 forint lehet 12800 és13500 is. Valahogy mindig a utóbbi sikerül…
Törökországban az Unicredit csoportba a Yapı Kredi bank tartozik (kép). Ilyet rengeteg helyen találunk. Ha segítségre van szükség, bármely járókelőt megkérdezhetünk. Tudni fogják, hol van. Ne ATM-et kérdezzünk, hanem kifejezetten a Yapı Kredi-t! Tehát csak ezt a kék automatát kell keresni:

Fontos még kiemelni, hogy 2010. január 1-től az új líra (YTL) nem érvényes. Helyette még újabb, az újtalan líra (TL) a hivatalos fizetőeszköz. Erről bővebben itt.

Bármit is veszünk, mindig próbáljunk meg alkudni. Kivétel ez alól az arany-ezüst-ékszerek-társaság (bár ha sokat veszünk, akkor még ott is elképzelhető), kávé-tea-fűszerek-dohány csoport, benzin, és ami nagyon olcsó (pl. simit – 50 kuruş). Általában az eredeti ár 70-80%-t is sikeresen elérhetjük az alkudozással (bővebben).

Azt lehet mondani, hogy a pszichikai váltóarány 1:100. vagyis ami 1 líra, az kb. 100 forint lenne, ha Magyarországon vennénk meg. Persze a mi zsebünkből 130 fog fogyni, de kb. ezzel a váltással érdemes számolni, hogy megtudjuk, valami mennyire drága vagy olcsó.

Ha valaki odajön hozzánk, bármilyen kedves, akkor se vegyünk tőle semmit. Nem megyünk utána, nem adunk neki kölcsön, de még a cipőnket sem engedjük megpucolni (róluk bővebben). Ezek a nagyon kedves ember legjobban a pénztárcánkat szeretnék. Nem rosszindulatból, és nem fognak leütni vagy ilyesmi, csak addig beszélnek hozzánk, míg végül mindent nekik adunk, és ehhez nagyon is értenek. Legjobb, ha nem veszünk róluk tudomást. A képet látható kedves teaárust pedig meg se közelítsük, még le se fényképezzük. Egy jó hosszú rúddal hessegessük el őket minél messzebbre!

Azt hiszem, nem maradt ki semmi fontos az első kőrből, azaz érkezés, vízum és pénz témakőrből. Ha mégis, akkor írjatok! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
vízum + pénz',url: 'http://isztambul.info/blog/2010/03/08/isztambul-turistainfo-alapok-vizum-penz/',contentID: 'post-1621',suggestTags: 'legjobb írások,pénz,turista,vásárlás',providerName: 'Isztambul kalandok',styling: 'text' });return false" class="evernoteSiteMemoryLink">
 

Nyakunkba hullott az új év, mint ahogyan a hó is. Kívánok mindenkinek éppen ezért mindenkinek sok nevetős napokat ebben a 2010-ben is, ami már előre is kalandosnak tűnik.

Új évet indítottunk, ami mindjárt egy újdonsággal kezdődik, mégpedig, hogy új a török líra. Vagyis az új lett régi. Vagyis inkább izé… Ez nem is olyan egyszerű.

Az egész még 2005-ben kezdődött, amikor a régi lírát elkezdték lecserélni az újra. A régi líra igencsak sokat veszített az értékéből, ezért kellett lecserélni. Hat darab nulla került eltörlésre. Vagyis ami korábban 1000000 volt, abból lett 1. Pontosabban egymillió (régi) líra lett egyetlen új líra. Ez is volt a neve: Yeni Türk Lirasi (YTL).
Pedig a törökök de sokat mókáztak vele előtte:
– Lehet, hogy neked van néhány euród, de nem jutsz vele semmire. Viszont én már pár lírával is milliomos vagyok.

A pénz kinézetre nem változott sokat. Minden ugyan úgy nézett ki, csak éppen a nullák hiányoztak. Persze az emberek továbbra is a régi formában beszéltek:
– Kérek egy pogácsát.
– Egymillió lesz.

Azóta eltelt néhány év, pontosan 5. Vagyis éppen ideje volt már, hogy megint legyen valami változtatás. Új pénz lett még 2009-ben. Csakhogy a régi volt az új, az új pedig nem lett új.
Az új pénz neve Török Líra (TL) lett. A régi pedig, aminek Új Török Líra a neve, kivonásra került. A határidő 2009. december 31. volt. 2010 január 1-től már csak az újmentes, azaz a török lírát fogadják el. Persze egy darabig még bankokban be lehet váltani. De van aki az egyszerűbb módot választja: rásózza a turistára.

A bal oldali az régi líra, aminek a neve új líra. Elegáns, klasszikus kinézettel.
Jobbra pedig az új líra, aminek a neve simán csak török líra. Díszes, törökös stílussal.
A jobb oldali nem fényesebb, hanem csak így sikerült megvilágítani. 🙂
Tehát mostantól, ha új lírát látunk, akkor az a régi. Ne fogadjuk el! Csak olyat, ami újmentesen új, nincs rajta a Yeni felírat. Ha nem vagyunk biztosak, akkor nézzük meg az évszámot, ami 2009. vagy újabb.
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

84
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
nasιlsιnιz?
“how are you?”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések