Kalandok Isztambulban és Törökországban.

ünnep

A történet szerint Noét elöntötte az özönvíz. No persze nem olyan, mint amik mostanában Isztambulban átélhetőek, hanem sokkal nagyobb.
Szerencsére Noénak jók voltak a kapcsolatai, így még időben értesült az időjárás eme felettébb szokatlan változásáról: És még abban is szerencséje volt, hogy ez a hírforrás sokkal megbízhatóbb volt, mint bármely mai meteorológia előrejelzés. Persze úgy könnyű, ha a hír kibocsájtó egyben az események irányítója is.

És akkor jött az eső, és csak esett, esett és esett. Noé pedig a családjával és az állataival bent várta, míg újra kisüt a nap, és ismét szárazra tegyék a lábaikat, mancsaikat, patáikat, vagy kinek mije volt.

Csakhogy bár az eső elállt, a Föld nem éppen igyekezett gyorsan megszáradni. Így Noé és csapa egyre csak reménykedve vártak és vártak. Az ennivaló pedig egyre csak fogyott és fogyott.
Ezt néha a tigris is megjegyezte utalva a fedélzeten egyre csak szaporodó nyulakra meg arra, és hogy mennyire utálja már a répát.

Az utolsó napokra majdnem minden elfogyott, amikor végre előkerült a szárazföld. Ennek örömére Noé összegyűjtötte az összes maradék ennivalót, ami főként már csak liszt, cukor és szárított gyümölcs volt, és egy pudingot sütött belőlük. Ez annyira jól sikerült, hogy mindenkinek nagyon ízlett. Még a tigrisnek is.

Így ezzel a pudinggal ünnepelték meg a szabadulásukat, hogy túlélték az Özönvizet, és az új világ kezdetét.
Ezt a pudingot azóta Noé pudingjának, törökül Aşure-nek nevezik.

Ettől kezdve Aşure-ként emlékeznek meg a törökök és a muszlimok Noéról és az Özönvízről.
Az Aşure valójában az iszlám naptár Muharram hónap tizedik napját jelenti. Jelentése is annyi, hogy tizedik nap. Viszont a megemlékezés egész hónapban tart.

Idén (tavaly), 2009. december 18-án kezdődött és 2010. január 16-ig tart. Legaktívabb az eleje, de sokan még az utolsó napokban is tartják a megemlékezést.

Miből is áll az Aşure?
A megemlékezés lényege, hogy minden család készít egy hatalmas Noé pudingot, amit megoszt a szomszédokkal, rokonokkal, ismerősekkel és mindenkivel akivel jóban vagy rosszban vannak. Így ez már immár a 3. olyan alkalom amikor felelevenítik a kapcsolatokat (a másik kettő a Ramadán és az Áldozati Ünnep), és mindenki nagyokat ehet.

Ilyenkor reggel az anyukák korán felkelnek és előkeresik az Aşure fazekat. Normál esetben a főzőedényt az ember a szekrényből szokta előhalászni. Az Aşure fazék viszont akkora, hogy a szekrényt kell kivenni belőle.
Ebbe kerül bele minden, ami jó.
Az Aşure-nak nincsen egyértelmű receptje. Ez minden terülten, családban és a gyerekek kérése alapján változik. Általában hét összetevőből áll: liszt, rizs, bab, mogyoró, földi mogyoró, szárított gyümölcsből és cukorból. Sok cukorból. Rengeteg cukorból. Annyi cukorból, hogy még ez a hatalmas fazék is púpos legyen. A cukor a lényeg. Az nem is igazi Aşure, ami után nem lehetne tíz bögre jó keserű török teát meginni.
Majd pedig, ha minden megvan, akkor már csak főzni, és keverni kell. Ami persze nem egyszerű, lévén hogy a fazék akkora, aminek a körbefutása külön olimpiai szám lehetne. Mindezt egy hatalmas fakanállal együtt persze, így lehetne akár váltófutást is rendezni.

Amikor végül elkészült a Noé pudingja, akkor külön kis tálakba szedik őket, és megkínálnak vele mindenkit. De tényleg mindenkit.

Ezzel az édességgel emlékeznek Noéra, az Özönvízre, és az emberi kapcsolatokra.

Aşure – Forrás: Wikipédia
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Na tehát, lesz Karácsony Isztambulban is. Persze nem úgy, meg nem akkor, meg más is más, de akkor is összedobunk valamit. – ez volt a terv.

Mivel Karácsonyt Magyarországon töltjük, ezért most tényleg csak egy szimbolikusat ünnepeltünk. De akárhogy is van. Karácsonyfa mindenképpen kell.

Itt is a készlet, hogy miből rakjuk össze fát. Meg persze a hátsó erkélyen valahol minden alatt. De azokat most nem használjuk.

Ez meg… hát… izé… hívjuk esetleg fának. Mert zöld. Vagy valami ahhoz hasonló. Ajándékba adták a hóember mellé. 😀

Sikerült a talpát a helyére rakni. És még stabilan is áll a fa (ez azért nem mindig sikerül elsőre az igazi fánál).
Csinos kis fánk van. Akár indulhat mis fa szépségversenyen is.

Az ágakat kihajtogattunk, mint egy márkás nyugati (de valójában kínai) esernyőnél. És abraka-dabra lőn fa!

Persze ha a csúcsot is kiegyenesítjük, akkor már egészen élethű lesz.

Mivel a fa nem éri el a plafont, még ha a csúcsot ki is hajtjuk, így inkább az asztalra tesszük. Persze azért reménykedünk benne, hogy reggel álmosan a vajat a kenyérre kenjük, nem a fára. 🙂
Felkerültek a lámpák is. Szintén akciós (500 ft), így egészen mázlisták vagyunk, hogy csak a sárga színű lámpák nem világítanak. A piros és a kék rendben van. Sőt, a drót sem zárlatos, még ha kicsit piszkálni is kel a működéshez.

Felkerültek a díszek is. Van télapós labda, igazi műanyag kristálygömb és még bió-dísz is eredeti toboz formában.

És akkor végre valami minőségi is: magyar szaloncukor. Ilyen is került a fa alá. Bár sokat nem ücsörögtek alatta. 🙂

A karácsonyfa készen áll, és minden a helyére került. Még az ajándékok is feltűntek a színen. 🙂

Így kívánunk mindenkinek Boldog Karácsonyt és vidám új évet!

A blog január 6-ig szünetel. Ti is inkább ünnepeljetek, építsetek hóembert, ijesztgessétek a szánkózókat, de ne a gép a előtt üljetek. 🙂
Nem leszünk sokat internet közelben, de ha tudok, a kérdésekre válaszolok. 🙂
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.8/10 (4 votes cast)
 

Közeleg a Karácsony. Mégha Törökországban nem is ünnep (mármint abban a formában, mint Magyarországon ismerünk), de azért itt is erősen érezni, hogy már nincs az messze. A plázák, a TV, a kis és a nagy üzletek mind-mind fel vannak már díszítve. Néha nem is lehet tudni, hogy melyik boltban árulják a lámpákat, mert a sajtárusnál több az égő, mint a lámpásnál.

  Kivilágított és feldíszített bevásárló központ. Természetesen a mikulás sapka és a hóember sem maradhat el. 🙂
(a kép azért ilyen rossz, mert a hidegben vacogva nem volt könnyű a gépet eg
yenesben tartani. :D)

Tehát van felhajtás rendesen. Vagy inkább azt mondom, hogy van is, meg nincs is. Mivel december végéig sima munkanapok vannak, az a bizonyos év végi hajtás teljes másképpen csapódik le. A Ramadán előtt pl. sokkal komolyabb hajtás van, holott az se nem év vége, se nem tart sokáig. Így aztán észre se venni, hogy nyakunkon a karácsony. Vagyis nem vennénk észre, ha nem lenne mindenhol néhány millió égő. Mert viszont ha díszíteni kell, akkor a törökök messze lepipálnak mindenkit. Nem feltétlenül koncepcióban, de díszek számában tuti.

Így aztán idén én ismét nekivágtam a bazárnak, hogy kicsit feldobjuk a karácsonyt. Bár most sok minden másképpen lesz, mint tavaly.
Előző évben kaptunk a Sedatól egy igazi, elő fenyőfát.

Karácsony 2008

Sajnos ez a fa mostanra már nem ennyire zöld.

Ugyan az a fa. Kevesebb zöld, több macska.

A fa most már sokkal inkább sárga. Ami még nem lenne gond, de az ágak sincsenek annyira jó állapotban. Félő, hogyha rakunk rá díszeket, meg a meleg lakás együtt, túlságosan megviseli. Reméljük, mire lesz gyerek, addigra kiheveri a megrázkódtatást. Az idén egyébként is Magyarországon fogunk karácsonyozni, így a fának tényleg jobb lesz, ha kint marad.

De azért leszek én jó tagja a fogyasztó társadalomnak, és Éljen Kína! felkiáltással bevettem magam a bazárba. Legalább egy kis műfát mindenképpen akartam venni, amit az asztalra lehet tenni. No meg kicsit körbenézni.

Isztambul Eminönü nevű negyede az a hely, ahol minden megvan. De tényleg. Amit ott nem talál az ember, az nem is létezik. A másik sajátossága viszont az, hogy minden rendkívül olcsó. Főleg ha egyenesen Kínából érkezik. Én nagyon szeretem az igényes, szép karácsonyfadíszeket, amiket éveken keresztül lehet őrizgetni. De olyat ma már nagyon nehéz venni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy két lehetőség van:

  1. Bevallom, hogy nem érdekel a minőség, és kimegyek a kínai tömegcuccok közé, ahol kb. 600 forintért vehetek két zsák festett pingponglabdát karácsonyfadísz néven. Majd Karácsony után az egészet odaadom a macskáknak játszani, jövőre pedig veszek újat.
  2. Tagadom, hogy jó nekem a vacak, így elegáns üzletekbe megyek, ahol ugyan azokat a kínai vackokat, vagy sokkal rosszabbakat kapok, de legalább jó drágán. Majd egész évben vigyázok, nehogy valaki ráüljön.

Akkor inkább marad az első variáció. És nem kell a cuccra vigyázni, minden évben pedig új izgalmak, új díszek várnak minket.

Tehát irány Eminönü!

  Welcome to China

Év közben békés kis papírboltok bújnak meg a Fűszerbazár háta mögött, amik ilyenkor hirtelen átváltoznak Karácsonyi árusokká, ahol csak elveszni lehet. Nemcsak fizikailag (a szűk utcákkal a GPS se tud mit kezdeni), hanem az áruk tömegében is. No és persze anyagilag is, ha nem vigyázunk. Mert hát hiába csak 10-20 líra a felfújható óriás hóember, meg 3 líra az ajándékdoboz alakú karácsonyfa égő (ettől persze ne azt várjuk, hogy nem fog működni, hanem hogy nem úgy fog működni 😀 ), ha sok ilyen apróságok veszünk, akkor mire az utca végére érünk, addigra tényleg elfogy a pénzünk.

A felfújható mosolygós hóember.

Persze az ember azért megy ilyen helyre, hogy mégiscsak vásároljon, úgyhogy sokáig nem lehet bírni. Én végül egy asztalra rakható 40cm-es hóemberrel beértem.

Ez a kisebb mosolygós változat. Van nem mosolygós is, ha leesett az álla.. 😀

Az ilyen különlegességeket leszámítva szinte minden egyforma. Általában minden pingponglabda, ami be van festve, aranyporral behintve, esetleg formára alakítva. Amiben az a jó, hogy beindítja a fantáziát, hogy kitaláljuk, vajon télapót vagy fenyőfát ábrázol. Na de viszont a választék! Az csak a kisebb dolog, hogy legalább 300 különböző színű, formájú, mintázatú van. Na de a méretek! A 2 cm-estől kezdve a szabvány pingponglabdán keresztül egészen a másfél méteresig mindegyik megtalálható. Tavaly is tervben volt, hogy veszek egyet, meg az idén is, de addigra már tele volt a kezem… Pedig a macskák hogy örültek volna neki. 🙂

Sok díszt tényleg nem akartam venni, mert csak egy kisebb műfát (vagy valami hasonlót) vettem.És legalább a macskák is kapnak valamit. És az irodába is egy-két dolgot. A hatalmas hópelyhet semmiképpen nem lehetett ott hagyni. Ebből egyet az ajtóra is kitettünk. 🙂

 

Sajnos viszont azt a mikulást, amit tavaly nagytételben vettünk, majd mindenkinek osztogatunk, olyan most nem volt. Bármennyire is keres
géltem. Éneklős télapó viszont nem kell (ilyen már van), sem pedig felfújható, de még olyan sem amit a négyméteres bástyával együtt árulnak. Bár ha lesznek majd gyerekek, akkor talán veszünk egy ilyet is, bár kit tudja mi lesz akkor a divat. Remélem valami blue-tooth-os távirányítós változat. 🙂

Akit végül nem találtunk meg. Pedig olyan aranyos. Idén a neon-narancssárga műanyag karácsonyfa a divat.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.5/10 (2 votes cast)
 

Isztambulban a Karácsony más. Ilyen talán sehol a világon máshol nincs is. Mondjuk Isztambul tele van olyan dolgokkal,a mi sehol máshol nincs. De mégis…

A Karácsony több szempontból is érdekes, furcsaság. Törökországban a lakosok 99% muszlim. A maradék 1% (ami még így több százezer embert jelent, vagyis néhány kisvárosnyit) pedig keresztény, vagy zsidó. A keresztények az egyszerűség kedvéért még további csoportokba tartoznak: keleti keresztények (azt hiszem ők a görög keresztények), ortodoxok (vagy ők), örmények, de mintha még római katolikusok is lennének. És a legtöbb persze Isztambulban él. Más szóval, laknak itt örmények, görögök és olaszok leszármazottai, akiknek a saját vallásuk is itt van. Miért is érdekes ez?

Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy hatalmas Római Birodalom, ahol miközben még vígan dobálták a keresztényeket az oroszlánok elé, addig a keleti határ túloldalán, az Örmény Birodalomban (Arménia) már államvallás volt a kereszténység. Így ők még az előtt lefektették az alapokat, hogy a Rómaiak, Bizánciak (és később még sokan mások) beleszóljanak. Ők, éppen ezért a karácsonyt január 6-án ünneplik.
A Római Birodalom felbomlása után is még egy darabig a január 6. ünnepeltek, de egyre inkább a december 25-én lett a tánc és a mulatság napja. Mígnem elérkezett az Egyházszakadás, majd a naptárreform. Ekkor kiderült, hogy jól benéztük a csillagokat, néhány nappal lemaradtunk. A nyugati oldalon ezt pár napos korrekcióval kiküszöbölték, míg a keleti részen csak azért sem. Persze mára már ott is megtörtént a naptár korrekció, de a hagyományok megmaradtak. Vagyis náluk a december 25. most már január 7-re esik, így a Karácsony is. Az örményeknél viszont sose történt meg az ünnepi korrekció, mert az eltelt évszázadokban túl nagy volt a káosz a köztük és Európa közötti területeken.

Na tehát, eddig van nekünk december 25, január 6 és január 7. Meg jöttem én a december 24-el. Viszont a jóból a törökök sem akarnak kimaradni, és náluk van az újévi ünnep. Eredetileg a muszlim holdnaptárban az újév máskorra esett. Ráadásul a naptár 10 nappal rövidebb a mi naptárunknál, vagyis az új év minden évben előbb kezdődik. Viszont Atatürk naptárreformja óta Törökország is az európai időszámítást használja, azóta van újévi mulatozás. Ami pedig december 31.
A törökök pedig nagyon szeretik a díszes dolgokat. Főleg ha azok villognak, meg még csoki is van a láthatáron. Így aztán a Karácsony nem is, de a vele járó felhajtás szépen lassan bekerült a törökök életébe is.

Az utcák tele vannak mikulás-, karácsonyfa-, díszek-, és rakétaárusokkal. Az üzletekben újévi akciók és leárazások vannak. Mindenhol feldíszített fenyőfa. A Tv-ben mindenhol fenyőágak, csillagszórók, gömbök, és még ki tudja mik vannak. Olyan ez, mintha a gyerekeket ráeresztenénk a játékboltba, ahol viszont nem tudnak választani, így inkább elvisznek mindent.

Tehát most már ott tartunk, hogy a Karácsony (és újév, törökül yilbaşında – évkezdet) nemcsak december 25-én, hanem 31-én, és január 6-7-én is van. Sőt, igazándiból sose ér végett.
Január 20-án a török szomorúan néz a 80.000 égős karácsonyfadíszre, amit az ajtóra, az ablakra, a kapura, a tetőre, a kerítésre, a kertbe, a fára, a macskára, a hajóra, a boltba, és mindenhova tett, ahova csak lehetett: Ez olyan jól néz ki. Még maradhat pár napig
Így lehet augusztusban is angyalkákat és égősorokat látni Isztambulban.

Ezzel még nem ért végett… 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.7/10 (3 votes cast)
 

Minden ünnepnek megvannak azok a részei, amivel a híradóba lehet kerülni: Karácsonykor a tűzoltók mesélik, hogyan sikerült a fát eloltani a 8. emeleten. Hogyan jutott át a Mikulás a kéményen, ami nála kevésbé volt jóltáplált. Valentin napon hogyan szedték le a hídról azt az öngyilkos jelöltet, aki valójában csak az ájlávjut akarta felírni egy jól látható helyre. Húsvétkor szintén a tűzoltók mesélnek arról, hogyan locsolták végig a fél város női lakosságát. Néha mindez tarkítva van, hogy elszabadultak a nyulak és lelegelték a termést 30 km-es körzetben.

Így aztán nem volt meglepő, hogy itt, Törökországban is a TV tele volt az ünnep kalandjaival. A faluban elszabadult bika minden évben előkelő szerepel attól függetlenül, hány embert sikerült felkergetnie a fára. Így minden bikának tudom ajánlani, hogy ezzel a módszerrel könnyen lehet bárkiből sztár. Bár az áldozást általában szakember végzi, aki ezzel együtt vallásos személy is, de ilyenkor nem ritka az “Apu most megmutatja a fiuknak, hogy is kell ezt csinálni”, ami végül rövid kórházi látogatással végződik. Apu viszont hős lett, még a TV-be is bekerült.

Nálunk mindez békés zsivajban telt.
A nagymama az Apukáéknál volt, így minden rokon hozzájuk ment. Természetesen mi is ott töltöttük a napokat. Minden rokon ahhoz megy, ahol a legidősebb családtag van. A dolog érdekessége az, hogy a legidősebb akár egy nagyon távoli rokon is lehet. Mindig azt kell figyelni, hogy ki kinél idősebb. Így pl. a testvér férjének az apjának a bátyjának a feleségének az anyjának a nővérének a férjének az apja is lehet a kulcsfigura. A nagymama szerencsére Isztambulban van mostanában, így nem kell egy napot tölteni az utazással. Cserébe egy napot lehet tölteni a főzéssel és a mosogatással. 🙂


A nagymama háza Kastamono egy kis falujában.
A ház legalább 300 éves, de belül mégis kellemes.

Apuka az első nap reggelén elment egy áldozati helyre. Ezt kora reggel kezdik, így Isztambul 8-11 óra környékén teljesen kihalt. Leszámítva persze a taxisokat, akik kihasználva a ritka szabadságot a szokottnál is érdekesebb útvonalakon haladtak. Az áldozati állat mérete attól függ, hogy hány ember végzi egyszerre az áldozatot. A levágott állat húsát köztük osztják szét. Majd minden ember ezt a húst még további 4 részre osztja. Ebből csak 1 rész marad nála, a többit elajándékozza a rokonoknak és az ismerősöknek. 1 rész pedig mindig a szegényeké. Ez az 1 rész, ami marad, ez sem kis adag azért. Mi ebből kaptunk tavaly, és még mindig van belőle a mélyhűtőben. Nem most fogunk kifogyni a húsokból, az biztos.

Szerencsére a rokonok az első nap megkíméltek minket, így az egész kellemesen telt. Nem úgy, mint a második nap, amikor délben beállított a fél rokonság, azaz 40 ember. Éltem már át sok konferenciát, de ekkora zsivaj azért még nem láttam sehol. Innentől kezdve már nem is emlékszem sokra. Csak arra, hogy volt sok mosogatás, tea mindenfele, sütemények bő választéka, és beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés és beszélgetés. Aztán meg már fejfájás. A török nyelv gyakorlása viszont megvolt. 😀

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

70 nappal vagyunk a Ramadán után, ilyenkor van az áldozati ünnep. A történet szerint Isten próbára tette Ábrahámot, amikor azt kérte tőle, áldozza fel a fiát, ezzel bizonyítva a hűségét. Ábrahám sokat vacilált, de végül mégis felvitte a fiát a hegyre, hogy odaadja. Már készült feláldozni, amikor megjelent egy angyal, és megállította Ábrahámot. Végül az áldozat egy bárány lett.

Erre emlékeznek a muszlinok minden évben, amikor is egy állatot (rendszerint bárányt, de lehet tehén, ló vagy teve is) ünnepélyes keretek között feláldoznak. Bár látszólag olyan, mint a disznótor m
Magyarországon, sok minden más. Nagyon fontos mozzanatai vannak az áldozásnak. Kezdve az állat lábainak megkötözésétől egészen a levágás közbeni imáig. Ilyenkor sok ember összegyűlik egy helyen, ahol az áldozás történik, és mindenki imátkozik. A húst pedig a végén szétosztják, elsősorban a szegények között.

Az ünnepet megelőzően Isztambulban sok helyen látni birka árusokat, és ház mellé kikötött bárányokat. Az áldozásra pedig vannak előre kijelölt helyszínek.

Természetesen egy török vallási ünnepből sem hiányozhat a család. Így hasonlóan a Ramadánhoz, ismét mindenki meglátogat mindenkit. Vagyis pontosabban mindeki oda megy, ahol a legöregebb családtag van. Ez a mi esetünkben a nagymama, aki viszont mindig máshol van. Biztos a családtagok kisorsolják egymás között, melyik héten hol lesz. Szerencsére bárhol is van, az biztos, hogy Isztanbulban, nem pedig abban a kis faluban, ami 10 órára van tőlünk.

Az idén a nagymama az Anyukáéknál van. Ezt mindenki döntse el magában, hogy mennyire élvezet, ha 4 napig az összes rokon hozzá jár. Főleg ha a rokon száma több, mint 200. így aztán érdekes lesz az elkövetkező néhány nap…
Sent from my BlackBerry® wireless device

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

1928. november 24. Törökországban megszüntetik a korábbi arab írást, és végérvényesen bevezetésre került a latin abc.
Ezt az eseményt ünneplik mostanában Tanárok Napja néven. Mivel a tanároknak volt köszönhető, hogy az új írás elterjedt. Ezt a napot Magyarországon Pedagógus Nap néven ismerjük, és június első vasárnapján ünnepeljük.

(Atatürk az új írást tanítja. forrás: Wikipedia)

Az új írást, azaz a latin abc rengeteg változást hozott. Elengedhetetlen része volt a fejlődésnek. Az érdekes, hogy ezt Leninék is felismerték. Csak míg ők években, évtizedekben gondolkoztak a cirill abc lecseréléseben, addig Atatürkét alig pár év alatt véghez vitték. Sőt, elég csak a német nyelvet megnézni, ahol 1990-óta folyik a harc a tizenhármas s (ß) kiirtásáért, és nyelv reformálásért. Így tudjuk igazán megérteni mekkora munkát is végzett Atatürk csapata.

A latin abc bevezetése mellett a nyelven is számos változáson ment keresztül. Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy a török nyelve tudományosan is megvizsgálták. Majd jött a meglepetés, hogy egy hihetetlenül bonyolult, évezredek alatt összegubancolódott valamit találtak. Ami nem csoda, hiszen Anatólia mindig is a kultúrák találkozása volt, így a nyelv is mindenhonnan összeszedett valamit, majd a tetejébe jött az arab írás, amiben az volt a jó, hogy semmi köze nem volt a török hangokhoz. Vagyis az írás és a kiejtés nem igazán volt kapcsolatban (hmm… mintha lenne még néhány ilyen nyelv a világon).

A reformok során kibogozták a nyelvtant, kigyomlálták az arab és sok más idegen szavakat, és ahol csak tudtak, ősi török szavakat és kifejezéseket vezettek be. Ahol pedig új szavak kellettek, ott a kiejtés szerinti írásmódban vették át az angol és a francia nyelvből. Így született meg pl. a tişört és a taksi. Egyébként is a török nyelvben alapvetően fontos, hogy mindent úgy írunk, ahogy ejtünk. Mindez sokat segít annak, ki törökül akar tanulni.

De nemcsak nekünk, külföldieknek, hanem a török gyerekeknek is. Atatürk rengeteg időt töltött az iskolapadban az arab írás tanulásával. Ma egy magyar általános iskolás első osztályos tanulója fél év alatt könnyedén elsajátítja az írás olvasás minden fortélyát. Mindez nem mondható el az arab, japán vagy kínai gyerekekről. Nem csoda, hogy az Oszmán Birodalomban magas volt az analfabetizmus, hiszen melyik szülő akarta azt, hogy a gyereke éveken keresztül írni-olvasni tanuljon? És utána kinek írhat majd levelet, hol talál olyat, aki el tudja majd olvasni?

Az arab írás nem olyan, mint a kínai. A kínainak is több fajtája van, de abban mindegyik megegyezik, hogy egy hangot (jelentést) egyféleképpen írnak le, és egy jelnek csak egy jelentése (kiejtése van) (ez most egy nagyon leegyszerűsített meghatározás). Tehát hiába bonyolult, ha már készen vannak a jelek, könnyen érthető. A jeleket pedig – függetlenül attól, összetettek – könnyen ki lehet nyomtatni. Nem is csoda, hogy a nyomtatás Kínából származik.Az arab írás viszont teljesen más. A jelek különböző alakúak lehetnek attól függően, hol helyezkednek el a szóban, és a környezetükben levő hangok is erősen befolyásolják. Éppen ezért nagyon nehéz arabul írni, olvasni, de még nyomtatni is. Nagyon jól látszik, hogy Európában már javában zajlottak a könyvnyomtatások (és a könyvégetések), mikorra megjelent az első arab nyelvű nyomtatvány.

Így érthetjük meg igazán, micsoda hatalmas változást hozott a latin abc bevezetése. Míg előtte alig-alig akadt valaki, aki tudott írni-olvasni, nemsokkal a nyelvreform után viszont már a lakosság nagy része olvasta az újságokat, leveleket írogatott, stb…Ma pedig már elképzelhetetlen, hogy valaki ne tudjon olvasni.

Mindehhez a legnehezebb munkát pedig a tanárok végezték és végzik ma is, akiket így ezen a napon ünnepelnek.

“A kultúra jelentése: olvasni, megérteni, látni, feldolgozni, amit látunk, gondolkodni és kiművelni magunkat”

Atatürk

Lásd még: A török abc – ábedzse

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
 

November 10. 09:04
Ez is olyan, mint a többi reggel. Az emberek futnak, hogy elérjék a buszokat, hajókat. A taxik dudálnak, mint mindenki más, az árusok pedig igencsak hangosak. Semmi jele, hogy 1 perc múlva kezdődik a megemlékezés. Most nincsen ujjongó tömeg, zászló is csak egy van, az is félárbocon. Az egyetlen jel, hogy a mai nap egy kicsit más. De egyébként egy teljesen átlagos munkanap. Munkanap akkor is, ha hétvégére esik. Ő azt szerette volna, hogy a törököknek, a lányaiknak és fiainak legyen egy saját országuk, ami az övék és ők építik. A törökök atya álma valóra vált. És ezt sose fogják elfelejteni, akár mi is történjék. Ma van a napja, hogy erre emlékezzenek.
A különleges alkalomból néhol büszke ifjakat látni, amint katonai díszruhában állnak egyes fontos épületek bejáratánál, fontosabb tereken és utakon. Ők reggel óta kint vannak.

November 10. 09:05
Megszólal a sziréna. Nem egy helyen, hanem mindenhol. Megállnak az emberek. Megállnak a buszok, a taxik, a dolmuşok, a hajók, mindenki. Nem rohan senki. Nem ez a néhány perc számít. Vagyis pontosan ez a néhány perc az, ami igazán számít. Nem kéri senki. Nem kéri azt se senki, hogy szánjanak a törökök egy teljes napot az emlékezésre. Nem kéri senki, hogy menjenek el egy helyre, hogy leróják a tiszteletet. Nem kötelező. De úgyis megteszik. De még ez a néhány perc minden évben, ez sem kérés. Mégis mindenki megteszi. Ettől senki nem lesz kevesebb, csak több. Pár perc cserébe mindazért, amit kaptak.

November 10. 09:06
A sziréna szomorú hangja még mindig szól. Itt, és mindenhol Törökországban. Mintha sose lenne vége. Hisz sose lesz vége annak a fájdalomnak és veszteségnek, hogy valakit, aki nagyon fontos volt végleg elvesztettek. Bár már alig él valaki, aki személyesen ismerte a nagy embert, Atatürköt, az emberek tudják mit tett. És tudják mit köszönhetnek neki. Elég csak körbe nézniük a szomszédokban. És azt is tudják, mit veszítettek.
Megjelennek az elő könnycseppek.

November 10. 09:07
Egyszerre van csend és zaj. Semmi más nincs, csak a sziréna. Sose lesz vége. Ő se lesz már soha többé. Senki se lesz, ki hozzá hasonló.
Elegáns öltönyös emberek Mercédeszben és szakadt ruhás virágárusok lehajtott fejjel könnyeznek. Mint ahogy a büszke katonák és rendőrök is. Az emberek lehajtott fejjel állnak. Minden áll egy helyben. Nem úgy, mint egy kimerevített filmben. Az emberek állnak, nem pedig megfagytak mozgás közben. Állnak és befelé fordulnak. A hajók is állnak. És közben kürtölnek.

November 10. 09:08
Elhaltak a  kürtök és a sziréna is. Mindegyik, mint egy utolsó lehelet. Csend van. És még mindig mindenki áll. Egyik-másik helyről felhangzik a török himnusz, mígnem a dal annyira felerősödik, hogy mindenki egyszerre énekli.

November 10. 09:15
Ez is olyan, mint a többi reggel. Az emberek futnak, hogy elérjék a buszokat, hajókat. A taxik dudálnak, mint mindenki más, az árusok pedig igencsak hangosak. Semmi jele, hogy percekkel ezelőtt volt egy megemlékezés. Csak a zászló lobog félárbocon…

Képek:

Utóirat

Divat lett mostanában, hogy a nagy emberek hibáit keresik. Bebizonyítják, hogy mennyire kicsapongó életet éltek. Nagy Sándor, Churchil, Atatürk és még lehetne folytatni. Ittak, dohányoztak, nőztek, és ki mit talál még.

Azért kik ezeket a cikkeket írják szeretném megkérdezni, hogy: mondja, maga észnél van???
Könnyű a fotelből dirigálni…

A nagy emberek eleve azért lettek nagyok, mert másképpen gondolkoztak. Mondhatjuk úgy, hogy nem voltak normálisak. De mondhatjuk úgy is, hogy különlegesek. Eleve felvédődik a kérdés, hogyan sikerülhet nekünk, egyszerű embereknek megérteni az ő gondolkodásukat. De ez még a kisebb dolog.

Ki dolgozott már komolyan felelős munkában, mikor emberek élete forog kockán, az tudja igazán mit jelent a stressz. És vajon hogy lehet kibírni ép ésszel azt, mikor egy egész nép jövője a tét? Mikor ezek az emberek nem értik meg a tervet, és ellenük kell küzdeni értük? Mikor minden nap egy külön háború? Már ahhoz is hősnek kell lenni, hogy ne dilizzen be az ember.

Így üzenem a hibákat keresőknek, hogy van hely a Földön bőven, ahol lehet bizonyítani.

Végezetül egy hasonló témában egy kommentált egy ismeretlent:
Tényleg olyan világban élünk, ahol a hősöket el akarjuk felejteni? Ma már nincs rájuk szükség?

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

Idén mindent pont fordítva volt, mint tavaly: Európa helyett Ázsiában ünnepeltünk, felhőtlen idő helyett szakadt az eső, akkor kevesen voltak most sokan, akkor a legnagyobb zászlót vettük, most kicsit, bár nem olyan nagy a különbség, most is elég nagy. És még dudát is vettünk. 🙂

Előtte egy kis történelem. Az Oszmán birodalom minden szempontból meggyengült, amikor belépett az I. Világháborúba abban a reményben, hogy visszakapja a régi dicsőségét. Ekkor már régen nem a szultán volt az igazi uralkodó, hanem más fajta diktatúra volt. Mindez a 20. sz. elején volt, amikor ezen a környéken még hírből is alig ismerték a “köztársaság” fogalmát. Éppen ezért egyáltalán nem egy olyan államforma volt, amire mindenki vágyott. Sőt, sokaknak kifejezetten kellemetlen ha a monarchia jelleg eltűnik, megszűnnek a földesurak, stb…

Az I. Világháborút a törökök elvesztették és Magyarországhoz hasonló sors várt rá. A mediterránt a görögök, a Kaukázust az oroszok, a Földközi-tenger vidékét a franciák és az angolok, Isztambult pedig mindenki akarta.
Mindennek tudott ellenállni egy katonai vezér, aki kizavarta az ellenséges csapatokat az országból. Őt hívták Atatürknek. Tettéért a törökök máig hálásak, abban az időben pedig annyi követője volt, hogy őt akarták megtenni uralkodónak. Ő, a kor hozzá hasonló személyeivel ellentétben, az így szerzet hatalmat nem arra fordította, hogy diktátor legyen, hanem hogy köztársaságot építsen.

Biztos, hogy rengeteg mindent lehetett volna másképpen, jobban is csinálni és számos hibát, ellentmondást találhatunk. Mégis, ő nemcsak kihozta a népét a középkorból, megtanította a demokráciát is. Ami azért lássuk be (akár Irakot, akár kis hazánkat nézzük) nem is olyan egyszerű dolog. Mindez nem megy egyik napról a másikra, és talán a 86 év sem volt elég, de Törökország elindult egy fejlődő úton, amin azóta is halad, és nem is rosszul. Elég ha azt nézzük, hogy kikerülték a II. Világháborút.

Így ezen a napon tényleg van mit ünnepelniük és megköszönniük a törököknek.

Mi is indultunk a 7-kor kezdődő utcai felvonulásra. Persze nem volt egyszerű megközelíteni, mert az utak már le voltak zárva. Egyik helyen a rendőr még falat is épített. A szomszéd építkezésen talált macskakőből egy egész sort kirakott. Jó, hogy láttuk, amikor építette, különben nem vesszük észre. Viszont legalább jó kedvvel kezdtük az ünneplést. 🙂

Az utcába érve – ami máskor egy nagyon elegáns kb. 10 km-es sétáló utca – már gyülekeztek az emberek. És persze az árusok is. Olyan volt, mintha a kínaiaktól mindent megvettek volna, ami piros. Így lett sapkánk. 🙂
Persze zászló és lufi is volt minden méretben. Meg simit is.

A gyors bevásárlás után ennivalót kerestünk. Gondosan ügyelve persze, hogy legalább ezen a napon mindenképpen török büfébe menjünk. Ez nem is volt olyan könnyű, mert minden hely már tele volt. Jó egy kilométert megtettünk, mire találtunk egy szabad sarkot. Mármint büfésarkot, nem pedig utcasarkot. Bár abból se volt szabad, ahogy egyre gyűltek az emberek.

Jó volt látni, hogy az emberek nem a kocsmákból jöttek, és tényleg lehet ünnepelni. Sokan hoztak kis gyereket is, akik nagyon élvezték a különleges napot, a hatalmas zászlókat, a lufikat és persze a dudákat is.

Mikor már eléggé megtelt az utca elindult a tömeg. Közben elkezdődtek az énekek is. A menet néha átcsapott tüntetésbe is, hiszen 86 év alatt jópár tüntető dal is született, ahol elég csak a célszemélyt vagy a célnemzetet kicserélni. Azért ezek sokkal kreatívabbak voltak mint a “mondjon le” és a rokonok emlegetése.
Mindezek csak 1-2 dal erejéig tartottak, mert utána visszatértek a sokkal kifinomultabb katona-, és köztársaság dalokra, melyeket jobban lehetett énekelni és táncolni.

Közben egyre több piros dolog került elő, még rakéta is akadt. Az emberek közül sokan felültek az oszlopokra, megállók tetejére. Mások pedig az utcai boltokba néztek be, ha már úgyis erre jártak.

Végül elértünk a buli helyszínére ahol sok zene, tánc, ünnepi beszéd majd tűzijáték is volt. A tánc persze az utcán levő törököktől származott, nem pedig valami színpadi műsortól. A törököknek elég a zene és mindjárt az egész utca együtt énekel és táncol.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

104
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
nerede?
“where is it?”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések