Alkudni az isztambuli bazárban

Megpróbálok néhány jó tanácsot adni azoknak, akik az isztambuli Nagy Bazárba jönnek vásárolni.
Persze mindezt nem könnyű, főleg nekem, aki nem elég agresszív ahhoz, hogy igazán tudjon alkudni.

De még előtte.

Az isztambuli Nagy Bazár különleges hely. Már maga az épület is lenyűgöző és hatalmas. Érdemes megnézni a Google maps-ban, hogy tényleg milyen nagy. Persze ha benne barangolunk, akkor nem így érezzük, hanem hogy sose jutunk ki belőle. Éppen ezért érdemes a bazárra jól felkészülni.

A legtöbb utazási iroda 1 napot szán a bazárra. Én inkább 3 napot javaslok. Nem kell izgulni, ez nem azt jelenti, hogy mondjuk az 1 hetes nyaralás felét a bazárban töltjük. Inkább úgy számoljunk, hogy az első nap 10 perc után úgyis sikoltozva elrohanunk onnan.

No persze nem azért mert bármi ijesztő is lenne, hanem az áruk mennyisége, a tömeg és a forgatag lehet, hogy elsőre kicsit sok lesz. Diszkósok előnyben.

Érdemes egyik nap csak benézni és menni egy kört, nem túl mélyen, hogy tudjuk mi vár ránk a következő nap.

Második nap az ismerkedés. Ilyenkor ne vegyünk semmit. Csak szokjunk hozzá, ismerkedjünk meg az árusokkal. Legjobb ha pénzt se viszünk.

A bazárba betérve hirtelen mindenki a barátunk lesz. Minden árus ránk fog köszönni egy Hello my friend-el.
Ha megállunk, és visszaköszönünk, akkor máris elvesztünk. Ezért jó, ha nem hoztunk magunkkal pénzt.

Legyünk határozottak, és céltudatos szerűen menjünk. Ha valamire kíváncsiak vagyunk, akkor inkább tegyünk pár kört és nézzünk meg több hasonló boltot is.

Amennyiben viszont tényleg tetszik valami, akkor a következőt tegyük: jegyezzük meg, hol a bolt. Majd keringjünk egy kicsit, hátha találunk hozzá hasonló nagyobb boltot. Ha megvan, akkor oda menjünk be, vagy pedig vissza a korábbihoz. Menjünk be a boltba, vagy kívül állva jelezzük, hogy mi bizony megérkeztünk.

A sas pár másodperc múlva le fog csapni, de minket se kell félteni. Először is legyünk rendkívül udvariasak. Azonnal kívánjunk kellemes munkát (iyi günler – vagy kolay gelsin). A törökök elolvadnak akkor ha megszólalunk a nyelvükön, főleg ha az átlagnál udvariasabbak vagyunk. Ne lepődjünk meg, ha erre törökül fog válaszolni és azt mondja: hoş geldiniz. Erre mi mondjuk azt, hogy hoş bulduk. Ez nagyjából azt jelenti, hogy isten hozott. Ha még azt is mondja, hogy buyrun akkor az azt jelenti, hogy tessék (választani).

Legyünk roppant kedvesek. A törökök szerint egyébként is a magyarok nagyon kedvesek, holott a legtöbb magyar legjobban a magyar turistát tartja kifejezetten ellenszenvesnek. Szerencsére a törökök nem így gondolják, ezért biztosítsuk róla az eladót, hogy mi a szokottnál is jobb fejek vagyunk.

Kezdjünk el barátkozni vele. Nyugodtan kérdezgessünk akár családról is és mindenképpen mondjuk el, hogy magyarok vagyunk. Mindez nagyon kedvező alapot ad a későbbi alkudozáshoz.

Ha már haverkodunk (kérdezzünk nevet is, majd próbáljuk megjegyezni), mindenképpen mondjuk azt, hogy ma még nem akarunk vásárolni, pénzünk is a hotelban (mutassuk meg a pénztárcánkat, amiben csak pár apró van), és azt is mondjuk el, hogy ma csak megnézzük, melyek a legjobb helyek. Kérjünk is azonnal névjegykártyát, hogy holnap is idetaláljunk. Mondjuk el, hogy feltétlen eljövünk holnap és még a barátainknak is szólunk.

Erre nagyon nagy valószínűséggel az lesz a válasza, hogy ha holnap eljövünk, akkor rendkívüli kedvezményt fog adni.
Ezzel még ne búcsúzzunk el. Érdeklődjünk tovább az áruk között, mindent jól nézzünk meg, kérdezzünk meg. Sugározzon rólunk az, hogy egész Isztambulból ez az egy bolt tetszik nekünk a legjobban. Ne csodálkozzunk, ha az egész boltot megmutatja nekünk és olyan árukat is, amihez a lottó 5-s is kevés. Ez nem jelenti azt, hogy meg kell venni, egyszerűen csak szeretne eldicsekedni vele.

Ha komoly vevőt néz ki belőlünk, akkor teával is megkínál, amit érdemes elfogadni.
Bár mindez nem kötelez minket arra, hogy másnap vásároljunk, ennyi után már illik. De ne aggódjunk, mert ez a bevezető után már tényleg nagyon kedvező árat kapunk, és garantáltan a legjobb árukat fogja adni.

Ha mindezt több helyen is megtettük, akkor azzal a nap is jócskán eltelik. Közben ha nagyon nem bírjuk a nyüzsgést, akkor rengeteg kijáraton távozhatunk. Leülhetünk egy kicsit teázni.

Használjuk ki, hogy úgysincs pénzünk, és nézzük a bazárt más szemmel, nézzük az épületet, kukkantsunk be minden kis lukba, másszunk fel minden lépcsőre (max azt mondjuk, hogy pardon), és persze fényképezzünk annyit, hogy azt bármely japán turista megirigyelhetné. A fényképeket este átnézve ismét gondolkodhatunk, kinek mit veszünk.

Másnap pedig mehetünk vissza az új barátunkhoz. Próbáljuk a nevén szólítani. Mindenképpen örülni fog nekünk, hiszen nem bízott benne, hogy visszatérünk, hát még ha a nevére is emlékszünk!
Mindjárt előkerül a tea…

Alkudozási tippek.

Törökországban általában 25%-ot tudunk az árakból lefaragni. De nem mindenre lehet. Nem tudunk alkudni arany, ezüst, drágakő, fűszer, dohány és hasonló termékekre. Isztambulban a bazáron kívül kevés helyen lehet alkudni, de azért próbáljuk meg! A két varázsszó: indirim és a pazarlik. Az országban kelet fele haladva ez a két szó egyre több helyen nyit kaput a kedvezőbb árak felé.

Legjobb alkudozás a kegyetlen alkudozás. Ehhez kőszív kell, de nem kell félteni a kereskedőt, az nagyon jól tudja a határt és azt is, hogyan tud felette maradni.

A fiatalok hivatkozhatnak arra, hogy tanulók, és csak ellógtak a suliból. A tanár elől bebújtak egy ponyva alá, nem tudván, hogy az vonat, és itt kötöttek ki. Ha már itt vannak, körbenéznek egy kicsit.
Legalább mesének szép…

Mondjuk azt, hogy mindig is szerettük a törököket, és még internetes barátaink is vannak Ankarában. Ali és Ayşel. Az utóbbi nagyon helyes török lány.

Ha picit tudunk törökül, az mindenképpen jó pont.

Vannak olyan eladók, akik szívükön viselik a vallást. Ha szóba kerül a vallás, mindenképpen említsük meg, hogy nagyon szimpatikusnak tartjuk az iszlámot, és nagyon sajnáljuk, hogy a nyugat ennyire rosszat gondol, de mi tudjuk az igazságot, hogy nagyon jó emberek.

Alkudozásnál vegyük figyelembe az árat. Magasabb árból nagyobbat lehet alkudni. Ha valamiből többet vettünk, kérjünk mennyiségi kedvezményt, és erre hivatkozva a többi áruból is. Ha szükséges, mondjuk azt, hogy veszünk még valamit, ha lejjebb megy az árral.

A törököknél Anyu mindig ott van a szív közepén. Mondjuk meg, hogy Anyunak vesszük (ezt a magyarokon kívül kevesen szokták), így nagy megbecsülésben részesülünk és persze további kedvezményben. De ugyan így mesélhetünk romantikus kalandról egy lányról vagy annak gonosz apukájáról, aki nem akarja odaadni ezért meg kell puhítani.
Azért ügyeljünk arra, hogy ne legyen nagyon átlátszó a történetünk. A törökök nem szoktak láncfűrészt venni Anyunak.

Mégis, semmi sem jobb alku alap, mint Magyarország.
– Honnan jössz?
– Magyarországról.
– Jaj tesó, akkor neked nincs pénzed. Az nagyon szegény ország, már hónapok óta nincs gazdasága se. Neked minden féláron van…