A víz Isztambulban és Törökországban is víz. Igaz, úgy hívják, hogy su.
Viszont egész Törökország területén nem ajánlatos a csapvizet inni. Helyette a boltokban és az utcán árulnak palackos vizet.
A víz leírása
Isztambulban és egész Törökországban nem ajánlatos a csapvizet inni. Nem azért, mert komoly vízprobléma lenne, hanem mert egész egyszerűen a vízhálózat nem ivásra lett kiépítve. Törökország belső részein nagyon jó minőségű ásványvizek vannak.
Tehát vizet csapból nem iszunk. Helyette ott a palackos víz. Ilyet Isztambulban minden sarkon, minden kisközértben, minden büfében találunk. Még ott is, ahol nem is keresnénk.
Ennek előnye, hogy nem kell magunkkal komoly vízmennyiséget cipelni, mert úgyis hamar találunk.
Persze, ha nem kis üveges vizet veszünk, hanem nagyobbat, akkor az sokkal olcsóbb. Olyat is bármely sarki boltban találunk, de az utcai árusoknál már nem.
Így aztán Isztambult járva annyi vizet ihatunk, amennyi csak jól esik. Aztán utána kereshetjük a mellékhelyiséget.
Vizet a büfékben is tudunk venni. Ehhez nem kell beülni, sem pedig mellé mást is vásárolni.
A kis üveges víz ára egységes. Mindegy, hol és milyen körülmények között vesszük, az ár egyforma. Ez alól csak nagy ritkán van kivétel. A szupermarketekben előfordulhat, hogy egyes cégek akciósan kicsit olcsóbban árulják. Míg a mozikban pedig pont fordítva: ott nagyon drágák (nem véletlen, hogy a fiatalok jól megtömött hátizsákkal járnak filmet nézni, amiben komoly chipsz, víz, és hmm.. mondjuk rakı készlet lelhető fel).
A kis üveges víz ára: 50 kuruş (2012-es adat).
A víz minden esetben buborékmentes, azaz nem szénsavas. Ne tévesszen meg minket, hogy kék kupakja van. A szénsavasat szódának hívják.
Víz vásárlása
A víz török neve su.
A kis palackos víz: küçük su, míg a nagy büyük su.
Vásárláskor választhatunk, hogy hideg vizet szeretnénk (soğuk su), vagy meleget (sıcak su). A meleg valójában a langyos, de ez függ az időjárástól. Az számít melegnek, ami kint van a napon (felhőben, esőben, hóban), míg az a hideg, ami a hűtőben van.
Ha a hűtőből vesszük elő, akkor nyúljunk jól hátra, mert ott hidegebbek vannak!
Értékelés
Ár
Beszerezhetőség
Egzotikus
1
1
1
Mit jelent az értékelés? Kattints ide! Értékeld te is! 🙂
A török tea (törökül: çay) Törökország legnépszerűbb itala. A törökök naponta többször is isszák, és fontos része a baráti és üzleti megbeszéléseknek.
A török tea sokkal, de sokkal erősebb, mint az európai teák.
Török tea
A török tea leírása
A török tea Törökország alap itala. Egy török bárhol és bármikor bármilyen pozícióban képes teát inni. Még akkor is, ha éppen egy szakadékokkal szabdalt szűk szerpentines úron halad (padlógázzal és közben a sofőr persze telefonál).
Ennek ellenére a teát nem szokták elkapkodni. Ha egy török teát iszik, akkor ezzel egy időben szeretné magát jól is érezni. Képesek több tíz kilométert is utazni csak azért, hogy a teát egy kellemes helyen iszogassák. Persze nem a tea miatt mennek oda, hanem egészében a hangulatért. Tehát a tea és a hangulat együtt jár. Ez egy amolyan 10 perces nyugalom rohanó Isztambul közepén.
A török tea leggyakoribb fogyasztása evés után zajlik. Főleg reggeli és ebéd után. Gyakran előfordul, hogy miután megebédeltek egy kellemes étteremben, utána átmennek egy másik büfébe teát inni, mert ott jobb a teázási hangulat.
Természetesen a vendégeknek felszolgálásnál sem maradhat el a török tea.
A török tea az üzleti élet fontos része. Nincs olyan tárgyalás, megbeszélés, amelyiken ne lenne a tea főszereplő. Turistaként ha teával kínálnak, akkor nyugodtan fogadjuk el. Ez ajándék, és azt jelenti, hogy komolyan vesznek minket. A török tea nagyon olcsó, és nem illik beleszámolni az üzletbe.
A török tea nagyon erős. Úgy készül, hogy nagyon sok teafüvet, nagyon sokáig áztatnak, majd egy kevés vízzel felhígítják. De még így is sokkal erősebb, mint egy európai tea.
Ezért nem gondoljuk azt, hogy abba a kicsike pohárba kevés teát kaptunk. Az bőven elég lesz, hogy a legmélyebb álmunkból is azonnal felébredjünk.
A török teákat különleges pohárban szolgálják fel. Az alakja egy török nőt szimbolizál nagy hassal (vagy fenékkel, ahogy jobban tetszik). A pohár alakja roppant praktikus, mert két ujjal is át lehet fogni, így amikor az ember magyarázás közben hadonászik, akkor nem fog elrepülni. E mellett a poharak eléggé jól ellenállanak a kisebb zúzódásoknak, ha a mondandónk közepén belevernénk a falba.
A török teáspoharak egyben török konyha alap mértékegysége is (çay bardak). Annak ellenére, hogy a poharak mérete egyforma.
Ilyen poharat mi is vehetünk a bazárban, vagy a sima közértben is.
Török teát pedig a sima közértben vehetünk.
Történelem
Törökországban a tea viszonylag újdonság. Az Oszmán Birodalom idejében a kávé volt a divat, és senkinek, még eszébe sem jutott teát inni. Abban az időben minden tele volt kávéházzal.
Az I. Világháború után felbomlott az Oszmán Birodalom, és az új Törökország már nem rendelkezett azokkal a területekkel, ahol kávét lehet termeszteni. Az import pedig nagyon drága lett.
Viszont a kávé annyira a török mindennapok részévé vált, hogy valamivel pótolni kellett.
Hosszú keresgélés és kísérletezés után Atatürkék a teát találták.
Az a tea, amit Törökországban, Rize tartományban termesztenek, Grúziából származik. Annakidején, amikor még minden európai ország azon ügyködött, hogyan lehetne kínából teacserjét csempészni, akkor az oroszoknak sikerült egy olyan változatot találni, ami túlélte a hazautat. Csak utána pusztult el. De legalább mindenki fellelkesült, hogy akkor mégiscsak lesz orosz tea.
Sok-sok csempészés és kísérletezés után sikerült egy olyan változatot kitenyészteni, ami a mai Grúziában megél.
A törökök innen vitték tovább a teát az országukba, de addig még további tenyésztésre volt szükség.
Tehát a törökök a teát, és a teázási szokást az oroszoktól vették át. Innen is látszik, hogy a neve çay, hasonlóan az oroszhoz.
A teát is szamovárban főzik, és hasonlóan szolgálják fel.
Ma már a tradicionális szamovár kiment a divatból. Az éttermekben helyette gép teafőző van, ami a szamovárhoz hasonlóan működik. Abban mindenképpen, hogy ami onnan kijön, az sötétebb, mint a kávé, és bőven kell vízzel hígítani.
Otthon a törökök pedig dupla, emeletes teafőzőt használnak.
Teafőzők a Fűszer bazárban
Így kérjük a török teát
Teát kérni nem nagy kihívás, mert csak annyit kell mondani, hogy çay lütfen.
Sokkal nagyobb kaland viszont, ha tőlünk kérdezik meg, akarunk-e teát.
Ugye ha jólneveltek vagyunk, és valaki megkérdezi, szeretnénk-e teát, akkor az igen válasz így hangzik:
– Igen, köszönöm.
Csakhogy, a köszönöm, vagyis teşekkür ederim egyben azt is jelenti, hogy köszönöm, nem.
Ezzel az őrületbe tudjuk kergetni egymást. Mert ilyenkor a pincér nem érti, hogy most igen, vagy nem. És órákig lehet játszani.
Çay? (teát?)
Evet, teşekkür ederim (igen, köszönöm szépen)
Evet veya hayır? (most akkor igen, vagy nem)
Evet. Teşekkür ederim. (igen, köszönöm)
Hayır mı? Evet mi? (nem? igen?)
stb… és így tovább estig vagy reggelig
Ezért, ha el akarjuk kerülni, hogy a tea teljesen kihűljön, azt mondjuk: evet, lütfen
Ez azt jelenti, hogy igen, kérek
Ne gondoljuk, hogy gorombák voltunk, mert itt így szokás. A köszönést akkor mondjuk, amikor már megérkezett a tea.
Amennyiben úgy érezzük, hogy nem akarunk már az Isztambul túra első napján hiperaktívan rohangálni, és egy kicsit kevesebb koffeinnel is beérnénk, akkor kérjünk könnyű teát: acık çay
Ez már olyan, amin át lehet látni.
Ha megittuk a teát
Ha megittuk a török teánkat, akkor a következőt tehetjük:
ha a kanalat a pohárban hagyjuk, akkor az azt jelenti, hogy kérünk még.
ha a kanalat a pohár tetején keresztbe fektetjük, akkor ezzel jelezzük, hogy nem kérünk többet.
Tanácsok, ajánlatok
Ha Törökországban teával kínálnak minket, mindig fogadjuk el. Ez nem kerül semmibe. Igaz, hogyha vásárlás előtt tesszük, akkor már illik venni valamit.
Ha viszont valahol a világ végén egy nagyon gyanús ember nagyon vigyorogva akar nekünk teát adni, akkor inkább ne kérjünk belőle.
Ha mi öntjük ki a török teát magunknak, akkor a következőképpen tegyük:
Először öntsünk egy kis forró vizet a pohárba, és keverjük meg, így átmelegszik a pohár. Majd azt a vizet öntsük ki.
A poharat félig töltsük meg teával (gépi szamovár esetén negyedig, vagy még addig se).
A maradék részt töltsük fel forró vízzel.
Isztambulban túrázás közben érdemes beülni és inni egy jó forró török teát. Ez mindenképpen egy kellemes pihenő lesz, és fel is frissülünk. Mivel a teát a törökök szeretik kényelmes és hangulatos környezetben eltölteni, így a teázó helyek különféle érdekes helyen lehetnek. Ilyen pl. a Kislány-torony melletti büfé, ami valójában csak egy betonlépcső sok-sok párnával, de remek a kilátás.
Éppen ezért nagyon érdekes helyeket, kilátókat, tengerparti büféket találhatunk. Érdemes beülni.
Nyáron, az egyáltalán nem hűvös időben (más néven: döglesztő hőségben) a legjobb frissítő egy árnyékos hely, és egy pohár forró török tea.
Török tea főzése
A bazárban hegyekben állnak a teafőzők. Ami mégis furcsa, hogy párosával vannak. Egy alul, egy pedig felül. Bizony, ez nem egyszerű filteres tea, ezt főzni kell.
A főzés a kávéhoz hasonlóan egy ceremónia. Sajnos mindkettőnél túl macerás (ez is török szó) a mai rohanó világnak, így az instant kávé és a filteres tea gyorsan hódit.
De ha van időnk, mindenképpen érdemes így főzni, mert ettől lesz igazán finom. Utána meg napokig úgyse tudunk aludni. Néha még pislogni sem.
Az alsó teafőző lesz a vizes, a felső pedig a teás. Először az alsót öntsük fel vízzel. A felsőbe pedig tuszkoljunk be annyi teát, amennyi jólesik. Használhatjuk a korabeli ágyútömködő célszerszámot is, ha egy egész városrészt akarunk leitatni, vagy ha karácsonyok közötti időt nem szeretnénk alvásokkal megszakítani.
A teásat tegyük a vizes tetejére, és mint az oszmánok a magyar várnak, gyújtsunk ennek is alája.
Várjuk meg, míg felforr a víz. Utána a felső, teásat ezzel a forró vízzel öntsük fel. A vizesben így rengeteg üres helyünk lett, de ne aggódjunk, mert ez feltöltjük hideg vízzel, és folytatjuk a forralást, újraforralás. Ismét alul legyen a vizes, felül pedig a teás kanna. Míg az alsó vígan elkezd bugyorászi, a felső részben a tea szépen megfő. Remélhetőleg hagytunk annyi helyet, hogy a teafű mellett a víz is belefér. Ameddig a víz felforr, készítsük elő a teáscsészéket.
Amint ismét felforrt a víz a teás poharak aljába tegyünk bele egy kis forró vizet, hogy felmelegedjen a pohár. Majd öntsük ki belőle. Ez az a művelet, amit nem tudom, hogy csinálnak másodfokú égési sérülések nélkül. Ugyanis a teás pohár nem felmelegszik, hanem teljesen átforrósodik. Így viszont a belekerülő tea nem érintkezik a hideg felülettel, vagyis nem ijed meg, és a finom íz nem menekül el belőle.
Normális esetben a pohár kétharmadát töltjük fel teával, a többit vízzel. Valójában viszont figyeljük, mikor éri el a tea azt a sötétséget, hogy a szobában is lámpát kell gyújtani, majd akkor kezdhetjük el a vizet önteni.
Senki ne keseredjen el, ha elsőre nem sikerül. Akkor se, ha századszorra se.
Egyéb teák
Törökországban bár a legnépszerűbb török tea, más kedvelt és különleges teákkal is találkozhatunk:
A török kávé Törökország tradicionális itala. Az Európában ismert kávé Törökországból (Oszmán Birodalomból) származik.
Kávéfőzők (cezve)
A török kávé leírása
Bár lassan feledésbe merül, de sokan még tudják, hogy a kávét Európába a törökök hozták be. Az oszmán hadsereg egyféle katonai doppingnak használta. Amikor a katonák meneteltek, akkor kávét adtak nekik, így jobban bírták a gyaloglást.
E miatt, és mert “csúnya” fekete volt, a pápa az ördög művének nyilvánította. Persze ez nem akadályozta meg, hogy elterjedjen. Sőt!
Bár a törökök Bécset nem tudták bevenni, de a kávé mégis meghódította a várost…
Talán van, ki emlékszik a “Hátra van a fekete leves” mondatra, ami azt jelenti, hogy a rossz még csak most kezdődik.
Ismereteim szerint (a törököknek az ilyen mondatokra külön nyelvtani szerkezetük van, így könnyebb) amikor a kávét Magyarországra behozták magukkal az oszmán hadsereg, akkor fekete levesnek hívták. Valószínűleg, mivel a sátorban iszogatták, és igencsak leves formája volt. Ugyebár akkoriban a tea is ismeretlen volt, így a kor embere nehezen tudta elképzelni, hogy a boron kívül mást is lehet iszogatni.
A törökök pedig előszeretettel invitálták a magyarokat, hadurakat a sátrukba. Persze katonai egyezség céllal. Ma inkább a bazárba invitálnak egy fekete levesre, szintén egyezkedés céllal, hogy az egész boltot eladják nekünk.
Nem tudom, akkoriban mennyire tudtak a magyarok alkudozni, de az biztos, hogy a törököknek a vérükben volt. Így az ilyen egyezkedések után joggal érezhette a sátorba betévedő, hogy mindenki jól járt, csak ő nem. Ez velünk is könnyen előfordulhat, ha a bazárban járunk…
Nesze neked fekete leves!
Természetesen nem mindig alku céllal invitálták az embereket, hanem azért is, hogy utána jól megkötözzék őket, majd az isztambuli Héttornyba (Yedikule) zárják őket. A kevésbé szerencsésekből esetleg nyeregtáska lett…
A Yedikule olyannyira népszerű magyar szállás volt, hogy a a Magyar Konzulátus emléktáblát is avatott.
Történelem
A kávé ide is Afrikából, pontosabban Etiópiából, Damaszkuszon keresztül érkezett. İbrahim Peçevi azt írja, hogy 962-ben (a mi időszámításunk szerint 1554-55.) érkezett egy szekér Damaszkuszból megrakva kávéval, majd nyitottak egy kávéházat. És ez volt az első kávéház Isztambulban. Neve Tahtelkal’e.
Azóta a török kávé a török élet mindennapi része lett, mígnem az I. Világháborúval megszűnt az Oszmán birodalom, az ország a kávétermelő területeit elvesztette, így a török tea átvette a vezetést.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ma nem lenne kávézást. Sőt! Ebéd után kötelező a kávéfogyasztás.
A török kávé elkészítése
A török kávét hagyományosan, főzve készítik. Előtte mindig megkérdezik, mennyire kérjük édesen, mert a cukorral együtt lehet igazán finomra főzni.
A kávéfőzők (török nevén cezve) tradicionálisan rézből készülnek, és nem szabad fémkanalat használni a főzés közben. Szigorúan csak jobbra szabad keverni, különben a gonosz dzsinnek nem távoznak el belőle.
A kávéfőzőbe berakjuk a kávét majd a cukrot, és felöntjük vízzel. Folyamatos keverés mellett megfőzzük. A kis csészék (findzsák, ez is török szó) már elő kell, hogy legyenek készítve. Azokba érdemes előtte kis forró vizet rakni, hogy felmelegedjenek. Amint a kávé elkezd habzani, a habot szétosztjuk a csészékbe, hogy a finomjából mindenkinek jusson. Majd kiöntjük a kávét.
Ebbe már kell se cukor, se tej, se semmi más. Lehet inni, majd utána jósolni.
A kávézaccból jóslás komoly művészet, vagy pedig egy jó móka. Attól függ, hogy szeretnénk.
Miután megittuk a kávét (a zaccot nem), fordítsuk fel a csészét, és rakjuk a tányérra. Várjuk meg, amíg kihűl a findzsa, és akkor lehet megfordítani. Magunknak nem ér jósolni, mert nem szabad a jövőt ilyen formában befolyásolni.
Fő szempontok, hogyan rajzolódnak ki a formák a csésze falán. A csésze alján maradó zacc mennyisége mondja meg, mennyire sötét a szívünk, vagyis mennyire vagyunk rosszkedvűek. Az oldalsó rajzokból amatőrként is sok mindent ki lehet olvasni. Azt kell csak tudni, hogy minek mi a jelentése, vagyis ha delfint látunk, az mit takar. Ha csak a móka kedvéért csináljuk, akkor mint a politikus a költségvetésről, mondjuk valami hihetőt, ami a hallgatónak is tetszeni fog.
A jóslás utolsó fázisa, hogy a tányér tartalmát visszaöntjük a csészébe, majd amikor már majdnem minden átjutott, a tányért megfordítjuk, hogy a kávé maradéka a tányér alján folyjon. A csíkok száma jelenti azt, hogy hány kívánságunk lehet, ami a közeljövőben teljesülni fog.
Legjobb, ha kívánunk még egy kávét!
Ha nem sikerül a kávé…
Ha sehogy sem megy a török kávéfőzés, akkor legjobb, ha bemegyünk a legközelebbi Arçelik boltba, és veszünk egy elektromos kávéfőzőt. De nem az elektronikus cezve-t, hanem azt, amibe elég mindent belapátolni, és megfőzi, megkeveri, stb… Ennek neve: Mini Telve.
Arçelik mini telve
Magyar vonatkozás
Hátra van a fekete leves!
Tanácsok, ajánlatok
A török kávét a cukorral együtt főzik. Így, amikor kávét kérünk, akkor meg kell mondanunk, hogy mennyire szeretnénk édesen:
sade – cukor nélkül
orta – közepes
şekerli – édesen
Utólag nem jó, ha cukrot rakunk bele.
Az igazi török kávé keserű. Azért, hogy még keserűbbnek érezzük, a kávé mellé édességet adnak. Leggyakrabban lokumot.
Értékelés
Ár
Beszerezhetőség
Egzotikus
1
1
3
Mit jelent az értékelés? Kattints ide! Értékeld te is! 🙂
