Az ezan (arabul adzán, أذان – aḏān), a muszlimokat imára hívő ének török neve.

Minden nap ötször énekli el a müezzin. Korábban a minaretek erkélyéről énekelték, ma már viszont kihangosítót használnak. Viszont az ének még mindig élőben történik.

A napi ötszöri ima a nap állásától függ. Ennek az időpontját megtaláljuk a mecsetben is. Ezek a Güneş (napkelte), Öğle (dél), İkindi (délután), Akşam (este) és a Yatsı (lefekvés).

Különleges esetben (pl. ha valaki meghalt), akkor más időpontokban is halhatjuk az ezant.

Törökországban egy időben törökül szólt az ezan.

Imaidők Isztambulban a mai napon

Érdekességek

Törökországban a legújabb korig nem voltak órák. Így az idő mérésére, találkozók (és cselszövések) megbeszélésére az alapot mindig az ezan adta. Pl.Találkozunk az esti ezan után, stb…

Bár az ezan időpontja pontosan meg van határozva, de az mégis a müezzintől (törökül hoça, azaz tanító) függött. Így semmi meglepő nem volt abban ha késett a napkelte kikiáltása, mert emberünk előbb kényelmesen befejezte a reggelit, és csak utána mászott fel a toronyba énekelni.

Egyes kitüntetett dzsámik, pl. amelyeket egy szultán építettet, azok elsőbbséget élveznek. Így az ezant először ők kezdik, és majd csak később a többiek.

Nagyobb városokban (pl. Isztambul) a magasabb pontokon egyszerre több ezant is hallhatunk, mint egy kórus.

Esti ezan Isztambulban