Isztambul villamos

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.5/10 (2 votes cast)
Villamos az İstiklâl Caddesin
Villamos az İstiklâl Caddesin

Isztambulban turistaként legjobb, ha gyalogolunk. Ez viszont jelentősen behatárolja, meddig is juthatunk el. Így időnként nem árt, ha mégis felszállunk valamire.

Leginkább a hajó az ajánlott. Egyszer, mert amerre megy, jó a kilátás, kényelmes és még tea is van. A másik pedig, hogy nagyon nem lehet elrontani (de el lehet rontani), és mindig vissza tudunk jutni a kiindulási helyre. Meg persze a kikötő az olyan, amit könnyű megtalálni.

A busz, és a dolmuş, pláne a minibusz viszont nem ilyen. Ott néha a helyi lakosok se tudják, végül hova fogunk kikötni. Viszont a villamos. A villamos olyan, hogy az mégiscsak arra tud menni, amerre a sín van. Akárhogy is próbálkozik a sofőr másfele. Márpedig próbálkozik.

Ezért aztán a villamos is ajánlott turistáknak, hogy Isztambulban ezzel közlekedjenek. És nincs is belőle sok. Így nem lehet elrontani, bátran használjuk.

Isztambulban két ismert villamos van: egyik ami a sétáló utcán, az İstiklâl Caddesi-n, közlekedik. Ez egy piros nosztalgia villamos. Mindenki imádja fotózni, és éppen úgy nem maradhat ki egyetlen isztambuli filmből sem, mint a hajó és az AyaSofya. Ez a villamos éppen hogy a sétáló embernél egy picit megy gyorsabban. Jó buli rá felszállni, de hacsak nem vagyunk nagyon fáradtak, nem érdemes. Elég ritkán jár, és mindenhol megáll. A sofőrnek viszont feslővezetékből vannak az idegei. Péntek és szombat este, mikor pár millió ember rohangál ezen az utcán, és ennek a fele a villamos előtt, kész csoda, hogy nem száll ki szablyával és vág rendet, mint a dzsungelharcosok az esőerdőben.

A másik villamos pedig az, ami a történelmi negyed kellős közepén megy. Ezzel tudunk a reptérhez is kijutni. Így mindenképpen fontos, hogy tudjunk róla. Ha másért nem is, azért mindenképpen, hogy felkészüljünk mind arra, hogy el kell előle ugrani, mind pedig, hogy a fényképek 20%-ba bele fog lógni.

Ez a villamos, olyan, mint a budapesti combinó, csak kék, két részből van, és nem romlik el. És nem feltétlenül áll meg a piros lámpánál. Sokat segít az egészségünknek, hogy amikor csenget, nem keverjük össze a fagylalt árussal.

Ezt a villamost is, mint minden mást, akbillel vagy istanbulkarttal tudjuk használni. És mivel a reptérre ezt tudjuk használni (átszállás metróra), így érdemes megismerni ennek az útvonalát, és fontosabb állomásait.

Két iránya van, de az egyszerűség kedvéért mindkettőn két végállomás is van:

Zeytinburnu vagy Bağcılar. – Ez megy a reptér felé.
Eminönü vagy Kabataş – Ez megy a kikötő felé.

És akkor lássuk a fontosabb megállókat, mégpedig a reptér irányából.

Ha a reptérről jövünk (ez egyébként csak a tapasztaltabbaknak ajánlott), és nincs sok csomagunk akkor a metróval az Aksaray megállóig kell menni. Ez most éppen a végállomás, de sose lehet tudni. Innen rövid gyaloglással (kövesd a tömeget át az aluljárón, ami egyben bazár is) jutunk el a villamosmegállóhoz. A megálló neve: Yusufpaşa. Tehát ha haza szeretnénk menni, és nem akarunk taxizni (mert elherdáltuk az összes pénzünket, vagy mert kalandosnak érezzük a 30 kg-os csomagokkal és a vasmacskával a tömött aluljárókat és mozgólépcsőket), akkor ennél a megállónál tudunk átszállni a metróra.

Sok csomag esetén a Zeytinburnu megálló jobb, mert kevesebbet kell gyalogolni.

Aksaray: Ne tévesszen meg senkit a neve. Ez nem nem ugyan az, mint a metró megálló. Normál esetben itt nem szállunk le, mert itt nincs olyan érdekes látnivaló. Leginkább enni nem jövünk ide. A környéken egyébként sok az orosz. Így ha valakinek esetleg nosztalgiája van, vagy orosz nyelvvizsgára készül csak rossz gépre szállt, akkor itt a helye.

Laleli-Üniversitesi: Ez az egyetemi megálló. Innen rövid sétával juthatunk el a Tulipán Dzsámihoz, törökül a Laleli Camii-hoz. Még itt se együnk.

Beyazıt-Kapalıçarşı:‎ A Beyazit Camii és a Nagy Bazár egyik bejárata. Innen a Könyvbazárt innen érjük el a legkönnyebben. Nemcsak a bazárt, hanem az utca másik felét is érdemes megnézni, ha vásárolni szeretnénk. Itt van pl. a Koska, ahol lehet édességet venni.

Çemberlitaş: Kiemelten fontos megálló. A Nagy Bazárba innen is be tudunk menni, és itt van a Çemberlitaş hamam is. Ugyanitt van egy oszlop, a Konstantin oszlopa. Pár éve (1955-ben) kezdték meg a felújítását, és hihetetten tempóban már 2010.-ben be is fejeződött. Innentől kezdve már találunk jó éttermeket is. Figyeljük az árakat az étlapon. Ajándékokat viszont itt már ne vegyünk. Inkább a Nagy Bazárban és a Fűszer Bazárban nézzünk körbe, mert itt minden nagyon drága. Innen befele akár gyalogolhatunk is. Merészebbek balra, mindig csak lefele, levághatják az utat a kikötő felé.

Sultanahmet: A központ, a Kék Mecset. Itt van minden, ami az útikönyvekben van: AyaSofia, Ciszterna, stb.. stb.. stb…

Gülhane: Az AyaSofya-ba innen is bemehetünk. Nincs túl messze a Sultanahmed megállótól. Ez is kimondottan a turistaközpont, bár már nem annyira. A Gülhane park (rózsa han) bejárata.

Sirkeci: Ide eléggé kacskaringósan és csengetősen jut el a villamos. Minap erre járva sok csalogató éttermet láttunk. Tapasztalat egyenlőre még nincs, de jól néznek ki. Sirkeci Állomás az Orient Express végállomása és egyben a legfontosabb kikötő is. Itt aztán van büfé dögivel, így a hasunk biztos nem marad üresen.

Eminönü: A Sirkeci kikötő folytatása. Valójában ez maga a kikötő. Ha bárhol eltévedünk, akkor Eminönüt kell mondogatni, és ide fogunk jutni. Ez Isztambul szíve. A kikötőn és a szotyolán kívül itt van még a Fűszer Bazár, a Yeni Cami, és innen felfele indulva tudunk a bazárban bolyongani. Ha szerencsénk van, akkor a Nagy Bazárhoz vagy a Szulejmán-mecset jutunk ki. Más esetben… tudjátok: eminönü…eminönü…eminönü…
A dolog érdekessége, hogy ezt az egész kerületet Eminönünek hívják, mégis a név alatt általában a kikötőt értik. Ha mégse lenne egyértelmű a segélykérésünk, akkor a másik csodaszót használhatjuk: szultánahmed…szultánahmed…szultánahmed…

Karaköy: Ez már a másik oldala az Aranyszarv-öbölnek. Egyes utazási irodák szeretik a turistát megtréfálni, és azt mondják, ez már Ázsia, az imént meg a Boszporuszon mentek át. Pedig ez nem Ázsia. Oda viszont innen hajóval könnyedén át tudunk menni. Vagy pedig felkapaszkodhatunk a Galata-toronyba és a sétáló utcába (İstiklâl Caddesi) (szemfülesek Tünellel mennek fel, és a torony tövében egy teázóban várják be azokat, akik kifáradtak a felmászásban).

Eminönüt én gyakran női bazárnak hívom. Karaköy pedig a férfi bazár. Itt láthatjuk is, miért. Míg Eminönüben általában enni-, és hordanivalót (magyarul ruhát) vásárolhatunk, addig Karaköyben tv-távirányító, csavarok, hangszerek, csövek, lámpák, motoros fűrészek és ehhez hasonló dolgok találhatunk.

Tophane: Ebben a megállóban egy szép dzsámit láthatunk. Az igazán fontos része viszont az, hogy ha a sétáló utcából szeretnénk visszajutni a hotelbe, akkor nem kell végiggyalogolni rajta. A Galata-torony felé menetben bal fele bármely szélesebb utcába ha bemegyünk, és mindig csak lefele megyünk, akkor vagy ehhez, vagy a másik (Fındıklı) megálló közelébe jutunk.

Fındıklı: A Tophane-hez hasonlóan a hazajutásban lehet fontos szerepe. A parkban is jó a kilátás, és van a közelben egy finom süteményes.

Kabataş: A végállomás. Innen tudunk hajóval a Szigetekre bejutni, felvonóval a Taksim térre és buszokkal tovább menni az európai oldalon. Nagyon fontos hely, ha a hotelhez akarunk visszajutni, mert a buszok többsége vagy a Taksim térre, vagy a ide fut be. Hazafele mind a sétálóutcából is elgyalogolva a Taksim térre, a felvonóval lemegyünk és visszajutunk a hotelbe.

(ez a felvonóval lemegyünk összeállítás azért viccesen hangzik)

Isztambul villamos, 9.5 out of 10 based on 2 ratings
Print Friendly, PDF & Email
Be Sociable, Share!
 

One thought on “Isztambul villamos”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük