Az isztambuli Hippodrom (török nevén At Meydanı, vagy Sultanahmed Meydanı) a hajdani Bizánci Birodalom lovas versenypályája volt. Itt zajlott az élet.

Ma már a Hippodromon lovat nem, de annál több turistát láthatunk. Míg az élet inkább elmenekült előlük, és az İstiklâl Caddesi-n, vagy a Bağdad Caddesin lehet fellelni.

 

A Hippodrom leírása

Az isztambuli Hippodrom, mint a nevéből is látszik (a görög hipposz (ló) és dromosz (futás, vágta) szóból ered) eredetileg egy lóversenypálya volt. Az ókorban ez helyettesítette a TV-t, így eléggé kedvelt szórakozásnak számított. Ezért is került ide, a központba.

Mivel itt sok ember gyűlt össze, felgyülemlett indulatokkal (vö: mai foci rajongókat, szurkolókat, és huligánokat), kisebb-nagyobb történelmi események kiinduló pontja volt. Leghíresebb az 532-es Nika-felkelés, melynek egyik folyományként égett le a fél város, majd épült meg az AyaSofya. Míg másik eredményeként sok ember egyszerűen elvesztette a fejét.

Az Oszmánok viszont már nem tartották izgalmasnak a lovas versenyeket, hiszen ők ennél sokkal izgalmasabb hadjáratokat folytattak. Bár a terület jelentősége fokozatosan csökkent, mégsem építették be a területet. Az máig megmaradt.

A Hippodrom történeleme

Az ókorban a lóversenypálya volt az egyik legfontosabb szórakozási tevékenység. Mondhatjuk úgy is, hogy a mai TV ókori megfelelője. Volt izgalom, néha vér, és persze reklám, meg perec is.

Éppen ezért gyanítható, hogy Isztambul, azaz Bizánc városában mindig is volt valami, ami ezt a fajta szórakozást kínálta. Amit biztosan tudunk az az, hogy 203-ban Septimius Severus római császár építetett egy harciszekér-pályát. De könnyen lehet, hogy ő csak kibővítette a már korábban létezőt.

Az igazi áttörés 324-ben történt. Ekkor ugyanis Nagy Konstantin úgy döntött, hogy otthagyja Rómát, és átköltözik Bizáncba. És mint uralkodó, híres és gazdag ember, úgymond igényelte a nagyképernyős szórakozást. Sem a stadionját, sem pedig a cirkuszát nem hozhatta magával, így hát itt építtetett egy nagyobbat, immár szélesvásznút, Full HD-set.

Az új Hippodrom immár 450 m hosszú és 130 m széles volt. Azt nem tudni, hány ló (modern kifejezéssel csatorna) futott rajta, de állítólag akár 100 000 néző is belefért!

1204-ben megérkezett az első komolyabb európai turistahad, a negyedik keresztes hadjárat. A nagy lelkesedésben nemcsak az igazi, de még a bronzból öntött lovakat is elvitték. Így a Hippodrom ekkor szenvedte történetének legnagyobb csapását. Eredeti fényében többé már nem tündökölt.

1453-ben, mikor a oszmánok elfoglalták Isztambult, és a bizánci császárt bedobták a Boszporuszba, a Hippodrom szerepe is megváltozott. A törököket nem érdekelte a lóverseny, hiszen ők a lovakkal a hitetleneket kergették inkább a meghódított területeken. Ez mégiscsak több izgalommal járt, és ráadásul interaktív is volt. Így a terület szépen-lassan csak egy üres tér lett. Még piacot sem tartottak ott, hiszen a közelben található a Fedett Bazár. Mindennek ellenére, mégsem építették be a területet. Nem járt úgy, mint pl. a Bizánci palota, amiből mára szinte semmi sem maradt.

Mára már a teret is inkább Sultanahmed térnek, azaz a Kék Mecset terének hívják. Az egyik legfontosabb célpontja a turistáknak. A török hatóságok mindent megtesznek, hogy minél jobb állapotban megőrizzék. A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa ünnepség keretében szépen kicsinosították, a versenypálya nyomvonalát lekövezték. Az oszlopokat pedig szépen leporolták. Máshol pedig befüvezték.

Oszlopok, kutak, lovak, és minden más

Az isztambuli Hippodrom egyik érdekesség, hogy minden, ami ma itt van, nem itt volt. És ami itt volt, az pedig ma nem itt van. És mindemellett egyébként is az egész egy gigászi kirakó…

Négyes lovasfogat

Amikor még a Hippodrom dicsősége fényében ragyogott, a pálya végén állt a császár páholya. Ezt egy bronzból készült négyes lovasfogat díszítette.

1204-ben, a negyedik keresztes hadjáratban a velencei turisták hazavitték magukkal. 1254-ben érkezett meg a Szent Márk téri bazilika teraszára.

A lovasfogat Napóleonnak is megtetszett, így amikor 1797-ben Velencében járt, magával vitette Párizsba. Csak 1815-ben kerültek vissza az olasz városba.

Ma Triumphal Quadriga néven látható. De már csak egy múzeumban. A Szent Márk téren csak másolat áll.

Kígyó-oszlop (Yılanlı Sütun)

Még sem Bizánc, de még kebab sem volt, amikor a Boszporuszt és a Dardanellákat már átjárónak használták. Éppen i.e. 479 volt, és éppen a perzsák döntöttek úgy, hogy ők is átmennek a túloldalra. Görög nézőben. Mégpedig annyira meg akarták nézni őket, hogy vittek kardot is, amivel akár fel is lehet nyitni őket. Csakhogy a görögök ügyesebbek voltak, és a Plataiai csatában legyőzték a perzsákat. Ennek örömére (és a csatában elesettek emlékére) egy úgynevezett tripuszt készítettek.

A tripusz három összefonódott kígyóból állt, melyek egy áldozati edényt tartottak. Az edényt állítólag  egy arany háromlábú állvány tartotta (ezért is ez tűnt el leghamarabb). A tripusz Delphoi-ben (Delphi), az Apollo-templomban állt. Mígnem az áldozati edényt (ki tudja miért) i.e. 356-ban a phókisziak magukkal vitték egy szent háborúba. Sajnos nem derült ki, hogy ez mennyiben segítette a csata kimenetelét, de biztos érdemes volt mindenhova magukkal cipelni.

324-ben (ez már i.sz.) I. Constantinus (Nagy Konstantin) császár nagy fantáziát látott benne, hogy a megmaradt alsó részt, az összefonódott kígyókat, Konstantinápolyba vitesse. Majd pedig a Hippodromon, középre felállítassa.

A Kígyó-oszlop többnyire túlélte a negyedik keresztes hadjáratot. Mégis csak egy lovat hazavinni jó mulatság, de kinek kell egy kígyó? Így a 17. század végéig többnyire megőrizte a 8 méteres magasságot. Mára már csak az alja látszik a Hippodrom téren. A három kígyóból kettőnek lába kelt, míg egyet a Régészeti Múzeumban láthatunk.

 

Egyiptomi oszlop, Theodosius oszlopa (Dikilitaş)

Amikor I. Theodosius (Nagy Theodosius) császár a lovas szekérversenyeken mindig nézegette a Konstantin oszlopát. És ez bántotta őt, hogy neki miért is nincs. Így aztán gondolt egyet, és 390-ben ő is hozatott egy oszlopot. Mégpedig egy eredeti egyiptomi obeliszket.

Az obeliszk eredetileg Karnakban állt. Kb. i.e. 1490-ben (III. Tutmosis fáraó idejében) faragták ki egy rózsaszín gránitból.  Az eredetileg 30 m-es oszlop olyan nagy volt, hogy egyben nem is tudták elszállítani, csak három részre vágva. Az isztambuli Hippodromon csak a legfelső harmada került felállításra. Azt nem tudjuk, mi lett a többi részével.

Annak ellenére, hogy az oszlop több, mint 3500 éves, nagyon is jó állapotban van. Ellentétben a talapzatával, melyik I. Theodosius-t ábrázolja, amint átadja a babérkoszorút a győztesnek.

 

(VII.) Konstantin oszlopa (Örme Dikilitaş)

VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz császár volt a hetedik a Konstantiok közül. Ez egy szép kerek szám, hát gondolt egyet, és ő is odarakott egy oszlopot a Hippodrom közepére. Csakhogy addigra már a Bizánci Birodalom jócskán lecsökkent. Nem volt már olyan oszlop, amit elhozathatott volna.

Sebaj, építettet egyet saját maga! Mégpedig 32 m magas kőoszlopot, melyet rézlemezekkel vont be. Tetejére pedig a nagyapja, I. (Makedón) Baszileiosz császár, szobrát helyezte.

Nem tudjuk, mikor készült az oszlop. De mivel VII. Konstantin a 10. században élt, igen valószínű, hogy akkor épült.

A negyedik keresztes hadjáratot ez az oszlop nem úszta meg. A bronzlemezek és a nagyapó is eltűntek. Ezek után már csak egy üres, téglaköves oszlop maradt. Ez is a török neve.

Viszont erre jól fel lehetett mászni. Az ifjú janicsárok gyakran próbálkoztak is vele, hogy bebizonyítsák a bátorságokat. Sokszor az ő foguk tört ki, de sajnos sokszor az oszlop kövei is törtek.

 

Német Szökőkút (Vilmos Király Szökőkút – Alman Çeşmesi)

II. Vilmos német császár 1898-ban Isztambulban járt (ekkor már volt kebab!). És nagyon megtetszett neki. Ellentétben sok elődjével, ő nem vitt haza semmit. Sőt! Egy neo-bizánci nyolcszögletű kutat küldött.

Az ajándék háttérben nemcsak a kebab és az isztambuli romantikus éjszakák álltak a háttérben. A németeknek komoly érdekeltségeik voltak a térségben. Ugyanis ekkor építették a Berlin-Bagdad vasútvonalat, ami egészen Indiáig haladt volna. Ezen az úton könnyen és gyorsan lehetett volna szállítani katonákat és fegyvereket egy esetleges I. Világháború idején. Nem beszélve arról, hogy útközben milyen jó kis olajmezőket érinthettek volna.

A kutat 1900. szeptember 1-én adták át, II. Abdul-Hamid (Abdülhamit) 25 éves uralkodásának ünnepén. Igaz, a kút valójában csak 1901. január 27-én készült el, ami II. Vilmos császár születésnapja. Így viszont mindenki örülhetett.

 

Szobrok (Porphyrios)

Hét szobor állt a Hippodromon, melyek a legendás Porphyrios szekérhajtót ábrázolták. Ezek közül egysem élte túl az évszázadokat. Kettőnek a talapzata ma a Régészeti Múzeumban található.

Érdekességek

Az oszlopok tövénél lenézve láthatjuk az eredeti utcaszintet. Az évszázadok alatt ennyit emelkedett a tér szintje.

Magyar vonatkozás

Nem tudunk ilyenről.

Tanácsok, ajánlatok

A Sultanahmed téren rengeteg árus van. Próbáljuk őket elkerülni!

Bejutás

Nyitvatartás: állandóan

Belépő: nincs

Megközelítés

A Kék Mecset mellett találjuk.

Megtekintéshez szükséges idő

15-20-30 perc.

Ajánlott linkek

Ilyen lehetett a Hippodrom fénykorában.

Hippodrom virtuális túra

Wikipédia (angol)

 

---

Térkép

Értékelés

Építészet	Kultúra	Történelem	Turista	Fotó	Nehézség
3	2	4	4	3	1

Mit jelent az értékelés? Kattints ide!

Értékeld te is! 🙂