Isztambulban, és úgy egyébként Törökországban, mások a távolságok, mint amit megszoktunk.

Isztambul hatalmas. Ha kocsival akarnánk átmenni rajta, akkor 145 km-t utaznánk. Ebből legalább 50-et folyamatos dudálással.
Isztambul akkora, hogy szinte korlátlan ideig lehet benne padlógázzal vezetni, mégsem jutunk ki belőle. Ezt a padlógázas dolgot azért naponta több millióan megpróbálják…
A maximum, amit sikerült az útvonaltervezőből kicsikarni, az 285 km, Isztambul észak-nyugati felétől az észak-keleti végéig. Ezt 5 óra 55 perc alatt tehetjük meg, ha éppen nincs dugó.

Érthető, hogy egy ekkora városban a távolságoknak más a jelentése.
Ugye Magyarországon valami ilyet szoktunk meg:
1 km – közel.
5 km – még ebben a városban.
20 km – a szomszéd városban.
50 km – a szomszéd megyében.
100 km – az ország másik fele.
100 felett – a szomszéd országban.

Ezzel szemben Isztambulban ha megyünk 100 km-et, még mindig a városban vagyunk. Itt a közel az valahol 20-30 km-ig tart. Persze gyalog nem megy senki sehova, mert akkorák a távolságok, hogy útközben éhen hal, és megeszik a macskák…

Éppen ezért, ha Isztambulban útbaigazítást kérünk, és azt mondják, hogy itt van a közelben, akkor feltétlenül szálljunk buszra!

Sőt! A buszok is akár órákat tudnak menni, még akkor is, ha nincs dugó. Ezért ajánlott, hogy legyen nálunk szendvics. Esetleg egy tartalék sátor is jó, ha van.