A Ramadán ünnep középpontjában a vallás van, és a kapcsolatok megerősítése a rokonokkal, ismerősökkel vagy ismeretlenekkel. Éppen ezért a vallási központok kiemelt fontosságúak lesznek, ahol aztán tényleg rengeteg ismeretlen ember lehet a barátunk.
Ramadán idején Isztambulba menni több, mint kaland. Közelebb kerülhetünk az emberekhez, jobban megismerhetjük a kultúrájukat is.
A Sultanahmed egyébként is egy olyan hely, ami zsúfolásig tele van. Nemcsak külföldi turistákkal, hanem törökökkel is. Sőt, isztambuliak is időnként felkeresi. Tehát ha ide jövünk, mindenképpen hatalmas tömegre számíthatunk. Persze nem akkor, ha eső van, vagy hideg téli idő. Olyankor inkább üres, Ramadánkor pedig valóban kihalt.
De most nyár van, és rengeteg ember megy oda. Az esti Ezán után pedig hatalmas piknik kezdődik. A füvön tényleg nincs egy szabad hely sem, mert mindenhol ül valaki.
Mi egyenlőre még nem mertünk odamenni, elég volt csak a TV-ből megnézni. Rengeteg az árus, akik a különféle portékákat árulják (pl. ilyenkor igencsak nagy dönnert (gyros) szoktak kiakasztani, ami pillanatok alatt el is fogy), így igazi paradicsomi hangulat van. Egyetlen nehézség, hogy ameddig nem lehet enni, el kell viselni a különböző húsok sülésének azigencsak kellemes illatát. Meg persze a hatalmas füstöt is, amit ilyenkor okoznak. Érdekes módon a kisebb húsok nagyobb füstöt okoznak.
Az árusok mellett ott vannak a különféle szórakoztató emberek is. Így aki várja a naplementét, mégha éhezik is, de biztosan nem unatkozik. Annál is inkább, mert a törökök nagyon szeretnek barátkozni. Ahol pedig minden fűszálra legalább 5 ember jut, ott tényleg lehet barátot találni.
Térkép:
az ünnepek mindenhol ünnepek és az evésről is szólnak
és hogy ez mekkora húúús (cafatok összebütykölve).
hogy van törökül az ejzán?
Egyszerűen így: ezan 🙂