Miután 1453-ban II. Mehmet elfoglalta Isztambult, bizonyára megnézte a várost és bejárta a palotákat is.
De utána mi történt?
Még ha gyorsan ki is takarítottak és a szultán felülhetett a trónra (vagy hozatott egyet magával), hosszú távon a palota biztosan nem volt alkalmas arra, hogy a lakjon és uralkodjon. A berendezkedés, hivatalnokok beköltöztetése, stb.. mindenképpen időbe tellett. Nem is beszélve a hárem áthozataláról!
És mindemellett még a palotát is úgy kellene átalakítani, hogy az illeszkedjen a szultán ízléséhez, berendezkedéséhez, filozófiájához, jövőképéhez (hú, ez micsoda mondat lett!).
Nem is csoda, hogy a szultán inkább egy új palotát építettet.
Na de addig hol lakott a szultán? Egy sátorban az AyaSofya előtt?
Erre bizony nem találunk választ….. De sok más érdekesség kiderül, ha jobban belemélyedünk a témába!
Miután 1204-ben a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, az egykori gazdag világváros állapota nagyon leromlott. Ami a legkisebb mértékben értékes volt, az elvitték, vagy később eladták. Jó példa, hogy II. Balduin utolsó latin császár már a palota ólom tetőcserepeit is megpróbálta eladni, csakhogy valami bevételhez jusson.
1261-ben a bizánciak visszafoglalták a fővárosukat, és megkezdődött annak visszaállítása, de erre se pénz, se idő nem igazán volt. Így mire II. Mehmet elfoglalta Konstantinápolyt, az inkább egy kihalt romhalmazhoz hasonlított. És ezen nem segített, hogy a törökök éppen felgyújtották a várost.
II. Mehmet az egykori bizánci palotát teljesen lakhatatlannak tartotta. Egy új palotát szeretett volna. Ezt a mai Beyazıt-tér – Szulejmán mecset közötti területen helyezkedett el. Akkoriban ott sok minden már nem állhatott. Egy templomról tudnak a történészek, ami ott volt, de az állapotáról nincs információ.
Ez egy jó hely, szép kilátással a város közepén.
A történetek szerint II. Mehmet 1458-ban költözött be a Régi Palotába. De az időpontok eléggé zavarosak. Egyesek szerint már 1455-ben kész volt minden, a hivatalos ’58-as megnyitóig azért kellett várni, mert addig tartott, míg a hárembe mindent átcuccoltak. Csak a hajkefe-készlet átszállítása 2 hónapig tartott….
A palotát és a kertet egy 9 km kerületű masszív fal vette körül. A külső borítása kék ólom volt. A fal négyzet alakú volt, tornyok nélkül, 3 kapuval: Kelet felé a Divan-kapu, dél felé a Beyazıt-kapu, és nyugat felé a Szulejmán-kapu. Szulejmán ez a fal mellé építette fel a Szülejmán dzsámit annak örömére, hogy elfoglalta Máltát, Rodoszt és Belgrádot.
A hátsó kertben pedig egzotikus állatok voltak, amelyekre a szultánok vadászhattak. (A Google fordítója szerint viszont pont fordítva: ott lehetett a szultánokra vadászni…. a végén még kiderül, hogy a középkor nem is volt véres, csak félre lett fordítva…)
Mindeközben 1459-ben megkezdődött a másik palota építése is, amit ma Topkapı Palota néven ismerünk. Egyes források szerint 1460-ban már elkészült, más források inkább 1465-öt jelölik meg.
Jelenleg a 21 században egy metró építés úgy történik, hogy először nagy ünnepségek között átadnak 1 darab megállód 1 vagonnal (ezzel lehet menni az állomás elejéről a végére), majd 10 év alatt befejezik a többi részt is, mire tényleg használható lesz az egész. Ha ezt vesszük alapul, akkor 1459-ben elkészült mondjuk a kapu (ezen lehet bemenni) és egy erkély (ezen meg lehet integetni). Majd pedig 1465-ben már tető is volt a házikón, így be lehetett költözni.
Ekkortól az Öreg Palota lett a téli palota, míg a Topkapı a nyári palota. A hárem az Öreg Palotában volt, míg az adminisztráció a Topkapı-ban. Állítólag II. Mehmet külön rendeletet adott ki, hogy abban az épületben nem tartózkodhatnak nők, ahol a világuralmat is kormányozzák.
Csakhogy 1533-ban egy bizonyos Roxelana, későbbi nevén Hürrem összeházasodott Szulejmán szultánnal. Ezzel pedig mindjárt sikerült felrúgni pár régi szokást. Majd pedig Hürrem sokat panaszkodott, hogy ők ott laknak a félsziget közepén, a helyett, hogy a legszebb kilátásban gyönyörködhetnének. Meg hát a világ irányítása is ott történik… hát de jó lenne azt közelebbről is megnézni…
Hogy, hogy nem 1540-ben nagy tűzvész söpört végig Isztambulon. Leégett a Topkapı egy része (közte a konyha – nahát, nahát!), és az Öreg Palota is használhatatlanná vált (még több nahát, nahát!). Így a Topkapı Palotát átalakították, kibővítették, új konyhát tettek hozzá, és még a háremet is átköltöztették. És persze sokkal modernebb is lett, ahogy szultán fényességes felesége kérte.
Az építkezést pedig Sinan mester vezette.
Az Öreg Palota lassan teljesen elvesztette a szerepét. Egy darabig a hárembe azok a nők kerültek, akik valami miatt kikerültek a szultán kegyeiből. Később janicsár laktanya lett. Ma az Isztambul Egyetem áll a helyén. Néhány bizánci és oszmán rom még ma is látható a kertben.
A Topkapı Palotát II. Mehmet különleges kéréseinek elegét téve kezdték építeni 1459-ben. A szultán a kor legjobb munkásokat és kőfaragókat hívta. A szultán magánszobái Isztambul csúcsán, hegy legtetejére épült, és azt vették körül a különböző pavilonok. A palota szabálytalan asszemintrikus alakja mind az európai, mind a keleti paloták között különlegesnek számított.
De a palota legfontosabb része a fal volt, ami elzárta az egészet a nagyvilágtól. Ez a fal egészen az egykori Akropoliszig nyúlt. A legtöbb utazó arról számolt be, hogy különös csend volt az épületen belül.
Később pedig, amikor már a hárem (innentől Hárem) is átkerült, a Topkapı egy teljesen elszeparált, saját kis világ volt. Egyes szultánok sosem léptek ki a valódi világba.
A Hárem, ami egy kis világ az elzárt világban, Sinan mester tervei alapján készültek. Idővel ezt tovább bővítették, komplikálták és még több titkos folyosóval látták el.
A nyugati utazóknak, akik még nem ismerték a szappanoperákat, nagyon beindult a fantáziájuk. Egy hely, ahol sok-sok nő van összezárva.. és senki se léphet be!
Pedig a valóság arról szólt, hogy az a sok nő egyetlen férfiért vetélkedett. Talán nem véletlen, hogy a törökben a menny (cennet) és a pokol (cehennem) szavak ennyire hasonlóak…
A Topkapı Palota a 16. század végére nyerte el a végleges formáját Ekkor már több, mint 100 szobával büszkélkedhetett. Közte olyanokkal, mint a Hóhér Kútja, Palotakórház, Díván (birodalmi tanács), konyha (pékséggel és cukrászdával), Birodalmi Kincstár (gyémántokkal, bicskákkal, és gyémántbetétes bicskákkal), Könyvtár, Ağas mecset, Titkos Kamra – ebből több is volt (egyikben a Szent Ereklyék Kamrája), Aranyút, Körülmetélési szoba, és sok sok pavilon a kertben.
.svg)
Forrás: Wikipédia
Az Oszmán Birodalom is ekkor érte el a csúcsát. A következő időszak inkább a visszaesésről szólt, ami a Topkapı Palota bőítésében is meglátszott. Pontosabban a nem bővítésében.
A későbbi szultánok inkább külső helyszíneket választottak (pl. a Boszporusz partján), távol a mindennapok politikájától. 1856-ban I. Abdul-Medzsid szultán végül a mindent átköltöztetett az újonnan felépült Dolmabahçe Palotába. Nemcsak a háremet, hanem az államügyeket is.
Utódja, II. Abdul-Hamid viszont rámutatott arra, hogy bár nagyon szép az a nagy magas fal, ami körbeveszi, de a tenger felől simán be lehet lőni az ablakon. De akár hajóval is be lehet oda jutni, ha kellően nagy a lendület. Így ő felköltöztetett mindenki a közeli dombra, a Yıldız Palotába, ami ezzel így az oszmán szultánok 4. isztambuli palotája lett.
A sors iróniája, hogy az 1909-as felkelés sorozat és kormányváltás alatt a jól elbarikádozott Yıldız Palotába mégis bejutottak azok, akiket a szultán nem szívesen látott. De hajót tényleg nem hoztak magukkal.
Az utolsó előtti oszmán szultán, V. Mehmet még visszaköltözött a Dolmabahçe palotába. De ekkor már a szultánság az utolsó éveit járta. Utódja, VI. Mehmet 1922-ben hagyta el az utolsó oszmán palotát.
1924-1938 között az első török elnök, Musztafa Kemal Atatürk lakott a Dolmabahçe Palotában, jelezve, hogy a szultánságot most már végérvényesen felváltotta a köztársaság. Az ő halála után mindegyik oszmán palota múzeum lett.