Isztambul kalandok

A több hetes (hónapos?) karantén remek alkalom arra, hogy megcsináljuk azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettünk volna, de sose jutott rá idő.

Természetesen nem a függönytartó megszerelésére, vagy a kiégett villanykörte kicserélésére gondolok.
Hanem arra, hogy megtanuljunk egy olyan írást, amit több ezer éve kihalt! Ezt az ősi írást nemcsak hogy a 21. században használja nagyon kevés ember, de még a maga idejében sem lehetett túl népszerű. Lévén, hogy nagyon kevés ember tudott egyáltalán írni/olvasni. No és mert roppant bonyolult.
Valószínűleg ez a kettő azért összefüggött: Minél bonyolultabb volt, annál kevesebb ember akart vele foglalkozni. Viszont minél kevesebben dolgoztak vele, nem igazán tudott egyszerűsödni. Sőt! Talán éppenhogy bonyolódik, hogy így maradjon meg a kiváltságosok tudásának.

De hogy még jobb legyen, az írott nyelv, és a beszélt nyelv nem igazán egyezett meg. Ehhez hozzájött még, hogy az uralkodó nyelve, az adminisztráció nyelve, és a kereskedelem nyelve sem mindig volt átfedésben. És továbbra is mindenki más nyelven beszél, mint ahogyan ír.
Az pedig mindig érdekes kihívásokkal van tele, amikor az írott és a beszélt nyelv nincs összhangban.

Hasonló volt a helyzet az Oszmán Birodalomban is a 20. század elejéig. Mígnem az új Török Köztársaságban megtisztították a nyelvet, és az egyik alapszabály az volt, hogy azt írják le, mint amit mondanak.

Akkor lássuk az anatóliai hieroglifákat!