Azért ennyivel nem adjuk fel a tojásfestést! Csak azért is lesz rajta minta, hiába ette meg a festék az összes viaszt!
Bár a levelek is jól mutatna, de ha lenne rajuk valami kis ábra, mindjárt jobban nézne ki.
Nosza rajta, interneten keressünk mintákat.
Persze a google-be beírva megint kétféle találatot kaptunk: nagyon profi és nagyon gagyi. Mi úgy gondoltuk, ne a nagyon gagyi legyen a cél, így tovább keresgéltünk. Szerencsénkre találtunk minta katalógusokat. És úgy tűnt, könnyen fog menni.
Legjobb lenne, ha valami hegyes eszközzel le tudnánk kaparni a festéket, és akkor szép fehér rajzot kapunk, ami jó kontrasztos.
Az ötlet idáig volt jó. Kerestünk varrótűt, de hamar kiderült, hiába ezzel lehet a legfinomabb mintákat karcolni, a következő húsvétra se fog elkészülni. Így én megpróbáltam egy kiskanál nyelével, ami hegyes is, meg nagyobb is. Egészen jól haladtam fele. Kiderült, hogy a festék réteg vastagabb, mint gondoltam. Én meg erőszakosabb vagyok, mint gondoltam. A tojáshéj meg lágyabb, mint gondoltam. A tojás meg kilyukadt a kanáltól, na ezt se gondoltam. Így még egy tojás felkerült a veszteséglistára…
A lányoknak eszükbe jutott, hogy itt remek tollakat lehet venni, amit a kalligráfiára (vagy caligraph) használnak. Bármire lehet velel rajzolni, elfedi a festéket, jól látszik, stb… Így vettünk ezüst és arany színűt. Ezzel kezdtünk rajzolni a tojásokra, most már óvatosabban.
Míg én próbáltam a magyar motívumokat átmásolni (inkább kevesebb, mint több sikerrel), addig Sema virágokat meg csillagokat rajzolgatott. Érdekes, hogy Húsvétkor virágmintákat, Karácsonykor pedig csillagokat használunk, és a kettőt sose keverjük. Eddig legalábbis.
Az eredmény nagyon jó lett. Főleg a sötétkéken és a feketén az ezüst rajzolás. Az én romantikus tavaszon kisfiu virágot nyújt a kislánynak című művel azért valószínűleg nem lesz világhírű, hiába rajzoltam macskát is hozzá. Talán lesz olyan, aki valamit felismer belőle…
A tojásokat a nap végén elosztogattuk. A hagyományokkal eltérően Sema és én osztogattuk mindenkinek nemtől függetlenül, a szódás szifonról pedig nem szóltunk…
Este azért Sema-e meglocsoltam. Neki nagyon tetszik ez a hagyomány. Kár, hogy Magyarországon kezd elhalni.
Képek:
ehh
ha eszembe jut, van magyar motívum gyűjteményem is…
de nagyon szépek ezek alakkfilces csodák, az ötlet kiváló.
hoppá! van ott vágott hegyű kalligráfiás filctoll? :nyálcsorog:
Van, persze. Ha majd lesz időnk, benézünk a kézműves részlegbe. Szerintem találunk olyan tollat is, amivel a festéket tudjuk kaparni, és még sok minden mást is.
Ez a toll, amit használtunk, ez „sima” kalligráfi toll. Változatosság kedvéért nem kínai, hanem maláj 😀
A magyar motívumok milyenek? Én olyat keresek, amiiből kiderül, mitől lesz valami magyaros. És persze, hogyan kell kunkorítani a vonalakat. 🙂