Megint eltelt egy év és megint itt az Áldozati Ünnep.
Azaz pontosan nem egy év, mert a Holdnaptárnak köszönhetően a vallási ünnepek nem 365 naponként, hanem 355 naponként ismétlődnek.
Ennek nemcsak az a nagy előnye, hogy úgymond Karácsonyig 10 nappal kevesebbet kell aludni, hanem hogy előbb utóbb a te szülinapod is Karácsonyra fog esni.
Probléma, hogy egyik ünnep sem 10 nap hosszú. Azaz simán átugorhatja a szülinapodat, és akkor lehet várni 36 évet, míg újra a közelben lesz…
Az Áldozati Ünnep valamennyire a Ramazánhoz (Ramadánhoz) kapcsolódik. Annak a végétől számolják, hogy mikor is lesz.
Ilyenkor feláldoznak egy állatot, majd annak a húsát öt részre osztják. Egyik rész lesz a saját, a másik a rokonoké, harmadik az ismerősöké, a negyedik a szomszédoké, míg az ötödik a szegényeké (ha nem jól írom, és tudja valaki pontosan, várom a korrekciót).
Az áldozást ma már tilos otthon elvégezni. Ennek egyik oka, hogy roppant veszélyes.
Minden évben a TV tele van a hírekkel, hogy hány ember látogatta az elsősegélyt. Egyik-másik egészen érdekes.
Pl. amikor apu megmutatja a srácoknak, hogyan is kell ezt férfi módra csinálni. Persze apu még soha nem látott tehenet élőben, hiszen a városból még sose mozdult ki. De a TV-ből megtanulta hogyan is kell.
Apu aztán este kijön az elsősegélyről, mindkét keze bekötözve, monoklival. Utána pedig búsan ballag a két fia, apu mégse mutatta meg…
És persze minden évben van 4-5 elszabadult bika is, aki elől fél napig a fél falu menekül.
Idén az egyik ilyen falu Isztambul volt. Hétvégén este megszökött egy tehén. Nem volt se agresszív, se ravasz. Csak simán sétált az autópálya kőrgyűrűn. Igazándiból a forgalmat sem zavarta (a forgalmat az a több millió autó zavarja).
De azért a rendőrök mégis be akarták szedni. De sehogy sem sikerült. Pedig egy rakat csuklós busz próbálta bekeríteni. No de a buszokat nem akarták összetörni, sem összekaristolni, így csak módjával kerítgették. Persze a sofőrök megtartották török voltukat: a buszokon folyamatosan világított a digitális tábla, hova is megy majd a busz a tehénkergetőzés után. Hátha egy ügyfél is odatéved…
Végül felkelt a nap, a tehén ledőlt aludni, így végre el tudták kapni.
Idén a nagy családi banzáj nálunk lesz. A nagymamát túszul tartjuk.
Igazándiból nem tudom, hogy került hozzánk, mert a Ramazánkor még máshol volt. De az már biztos, hogy régóta itt van, mert a nagymama már nagyon menne vissza a csendes és nyugodt falujába, ahol a fák közül nem ugrik elő hirtelen egy minibusz.
Tehát a nagymama nálunk van, ami azt jelenti, hogy mindenki hozzánk fog jönni, mert a nagymama a legidősebb a családban. Ez kínos szitu lesz sok rokonnak, akivel sikerült összeveszni a két ünnep között. Mert ha hozzánk nem is akarnak eljönni, a nagymamát akkor sem lehet kihagyni.
Ez az összezördülés egyébként nem vészes. Legalább 300 rokonunk van. Minden héten összeveszünk egy halommal, és kibékülünk egy másik kupaccal. Ilyenkor értem meg, hogy miért szeretik a törökök annyira a kétszázfős szappanoperákat, ahol mindenki mindenkivel mindent összekavar: olyan nyugodt és átlátható minden… 😀
Általában nem nagy öröm, ha minden rokont nekünk kell vendégül látnunk, de az Áldozati Ünnep alkalmával kifejezetten praktikus.
Ugyanis a családi ünnepeket a rokonok és ismerősök elmennek mindenkihez, ahol ülnek egy darabig, esznek egy nagyot, majd mennek tovább. Az Áldozati Ünnep alkalmával viszont mindenhol ugyan azt tálalják: pörkölt rizzsel. És ez mindenhol teljesen egyforma, mert kevés, vagy egyáltalán nem használnak fűszert.
Így aztán, amikor már a tizedik helyen kell a pörköltet megenni, akkor az ember könnyen megígéri, hogy jövőre inkább négy napot folyamatosan mosogat.
Ja igen, négy nap. Az Áldozati Ünnep 4 napig tart. Idén szerencsés eset van, az ünnep keddtől péntekig tart. Ilyenkor a hétfő automatikusan munkaszüneti (vasárnap) lesz. A teljes egy hét szabadság reményében rengetegen megszöktek Isztambulból.
Volt, aki el akarta kerülni a pénteki nagy dugót, ezért pár nappal korábban indult útnak. Igen ám! De vele együtt mér legalább félmillió ember is így gondolkodott. Sőt, mindegyik úgy, hogy a többieket megelőzve nem is egy nappal, hanem mindjárt három nappal korábban elindult. Így aztán kedd este nem lehetett mozogni a fél városban.
Kadıköy annyira bedugult, még a zsákutcákban is állt a forgalom. Mindennek legjobban a mozgó simit árusok örültek: az ügyfelek nem tudtak elmenekülni előlük.
Idei ünnephez mi a szokásos pogácsa (sajtos-ErősPistás) és diós sütemény mellett egy különleges birkával is bepróbálkoztunk. A forma és a recept Németországból jött (szülők találták, mikor arra jártak).
A lányokkal nagy lelkesen nekiálltunk a sütéshez. Majd a formából kiszedés is lelkesre sikerült. Túlságosan is lelkesre, mert a birka feje leesett… Úgy látszik, nekünk is sikerült egy birkát feláldozni…
