Kalandok Isztambulban és Törökországban.

kultúra

Törökország mérete hatalmas.

A bolgár határtól indulunk el (ami a bal felső saroknak mondható) hogy az iraki-iráni-török hármashatárnál lévő hegyi falvakba menjünk, akkor jó 2150 km-t kell utazni. Bár az igazság az, hogy itt még jó 50 km-t lehetne még tovább menni, de ezen a ponton adja fel a Google útvonal-tervezője. Persze érthető, mert elég vad hegyi utak következnek utána…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Isztambul* történelméről szóló könyvek első fejezete úgy szokott kezdődni, hogy i.e. 667-ben Büzasz alapította.

Igen. Ez egy szép, csinos első fejezet.

Csakhogy Isztambul, és a korai városok (városállamok) története nem itt kezdődik, hanem sokkal korábban. A könyvírásban most valahol a mínusz nyolcvanadik fejezetnél tarthatunk, és biztosan vannak még korábbi részek is.

Persze ezek a mínuszos fejezetek eléggé hiányosak. A harmincadik és az ötvenedik között pl. csak üres lapokat találunk.

*Isztambulnak fogom írni, de valójában ezt a nevet csak 1453 után kapta, miután a törökök elfoglalták. Előtte számtalan neve volt, mint Lyosö  Konstantinápoly, Bizánc, vagy Új Róma, Kangsitanyinuoge’er, vagy csak egyszerűen a Város. Mintha mindenki más csak egy aprócska falu lett volna hozzá képest… és tényleg!
További izgalmak, hogy a történelmi Isztambul, alias Konstantinápoly, Bizánc csak egy töredéke annak, amit ma Isztambulnak hívunk. 100 éve még a város nem ért át az ázsiai oldalra, azt a részt külön városként kezelték (erre nyoma ma az, hogy telefonáláskor más a két oldal körzetszáma, és gyakorlatilag távolsági hívást kell intéznünk, ha a másik parton lakóval szeretnénk beszélni). Olyan időszak is volt, amikor a Boszporusz két oldala más országhoz tartozott, és olyan is, amikor a part menti település más-más városállam részei voltak. Ma ezek mind egy városhoz tartoznak, és közöttük busszal, metróval közlekedhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

9 éve, 2008-ban történt, hogy otthon elrendeztem mindent, majd elővettem a legnagyobb bőröndömet, és beleraktam a számítógépet.

Akkor az még egy nagy dög volt (ma már még nagyobb, mert kell a hely a merevlemezeknek), jól el is foglalta a teljes bőröndöt.

Jó, hát akkor kipakolunk belőle. Mármint nem a bőröndből, hanem a gépből. Winyók és kártyák, meg egyéb könnyen mozdítható alkatrészek kerültek a kabátom zsebébe. Ez az, amelyikkel még 2005-ben jártam Isztambult esőben-szélviharban-orkánban. Olyan jó zsebei vannak, hogy mindent lehet bele pakolászni. Akár egy egész számítógépet is darabokba. Kész csoda, hogy végül felengedtek a repülőre.

Viszont az immár üres keretbe lehetett pakolni a zoknikat és az egyéb öltözködési kellékeket.

A vicces, hogy nem vittem olyan sok dolgokat, mint egy nyaraláshoz. Hiszen nem jövők már úgy vissza, egy csomó mindent meg lehet majd ott venni.

No meg 2 hónap múlva jött az esküvői menet Magyarországról. Hozta az elmaradt dolgokat. Mint pl. a nyári ruhákat, és a könyveket*.

* Szerencsére a magyar elektronikus könyvek sokat fejlődtek az elmúlt években. Mármint ahhoz képest sokat, hogy mennyire nem volt semmi korábban. Most már olyan a hangulata az egésznek, mint amilyen az internet volt valamikor 1998 környékén. Ha nem lenne a moly.hu, akkor nem lenne egyszerű levadászni, melyik könyv melyik e-boltban vásárolható meg (ahogy az sem, hogy egyáltalán megjelent-e már). Így is több helyen kell regisztrálni, kártya és személyes adatokat úgy megadni, hogy nincs lehetőség a külföldi lakcímet megadni.
Mindeközben az oldalakon való keresés is inkább nosztalgikus hangulatú, mint praktikus. De ez végül is csak apróság, mert a könyvet azért meg lehet találni, és az a lényeg. Az már sokkal viccesebb, amikor egy trilógiának csak középső könyve érhető el elektronikusan is.
Szóval van még hova fejlődni. Ez vonatkozik főleg a Google könyvesboltjára, amire egyetlen egy jó szót se tudok leírni. Pedig állítólag a Google a világ zsenijeit gyűjti össze… Mondjuk a Google Play is olyan, mintha a nagymamám írva volna a délutáni főzőműsor alatt, míg várja, hogy a tészta megkeljen. Fél kézzel közben meg sapkát is köt. Tehát ne a Google felől várjuk a csodát.
De a lényeg az, hogy vannak elektronikus könyvek. Nem kell őket a repülőn cipelni, így a táskákat mással lehet feltölteni. És a magyar nyelvű könyveknek hamarosan óriási hasznuk lesz most, hogy a gyerkőcök kezdenek olvasni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.3/10 (6 votes cast)
 

Oké, itt vagyunk Isztambulban, Törökország legnagyobb városában. És egy kicsit/nagyon megéheztünk.

De pánikra semmi ok! Legalább húszmillió ember van körülöttünk, akik szintén ennének most valamit. Még akkor is, ha éppen most fejezték be az ebédet (vagy a reggelit/vacsorát, ha későn kelő egyetemistáról van szó).

Egy biztos! Isztambulban nem fogunk éhen halni! Egyszer mókából a navigációs programot megkértem, hogy mutassa meg a közeli éttermeket. Bő 20 percig számolt, miután egy olyan térképet kaptam, ahol sem az utcák, de még a Boszporusz sem látszott a sok étterem szimbólum miatt.

Tehát éhezni nem fogunk. Csak legyen rá elég pénzünk!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
 

Akik először járnak Isztambulban, és meglátják a közlekedést, könnyen érezhetik úgy, hogyha beülnének egy autóba, akkor hamarosan valamelyik közeli kórházban fognak kikötni.

Szerencsére mindez csak a látszat. Bár kaotikusnak látszik az egész, valójában legalább annyira biztonságban érezhetjük magunkat, mint a világ bármelyik nagyvárosában. Sőt! Talán még kicsivel biztonságosabban. Hiszen akik napközben az utakon vannak, ők azok, akik általában az autóban töltik a napjukat. Ami azt jelenti, hogy naponta simán 300-500 km-t vezetnek. Mégpedig erős forgalomban (ennek kb. a 70%-át dudálva, és legalább 30%-át tolatva teszik.)

Így nem azért vettük témának a kórházakat, mert olyan gyakran igénybe vennénk a szolgáltatásukat. Hanem mert érdekesek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Mindig eljön az a pont, amikor az a pont, amikor végre a gyerekeket elvisszük az iskolába, mi pedig bemehetünk a munkahelyre pihenni…

Izé… amikor véget ér a szünet, véget érnek az ünnepek, véget ér a nyaralás. És amikor haza kell menni.

Nos igen.. Isztambulba még vissza kell menni. És nem az a 600 km a nehéz, ami előttünk áll. Csak az utolsó 100 km. Ahol majd találkozunk a hozzánk hasonló több millió emberrel. És ugye mindenki hozott magával autót is.. Jó móka lesz…

De előtte még!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Másnap felkeltünk. És nem volt sötét!

Pedig lehetett volna! Mondjuk, ha hajnali 3-kor keltünk volna fel. De hát éppen 3-kor feküdtünk le, így ez nem lett volna annyira izgalmas… Vagyis pont, hogy tele lett volna izgalmakkal. Meg sikongatásokkal… és káromkodásokkal… Úgyhogy senki se akart 3-kor felkelni.

Lehetett volna úgy is sötét, hogy reggel 7-kor kelünk. Ilyenkor azért már fent van a nap, főleg így nyár végén. De a völgybe még nem süt be igazán.

De még így sem volt sötét. Hiszen délben keltünk! (akinek gyereke van, az tudja, hogy ez mennyire nagy dolog!)

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
 

162
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
sabah
“morning”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek