Kalandok Isztambulban és Törökországban.

kultúra

2020. van. És ahogy ilyenkor lenni szokott, az évet mindjárt januárral kezdjük (nem mindig volt ez így!).

Ez ugyebár a tél a közepe, és ugyebár ilyenkor hónak is lennie kellene…

Igen, tényleg jó lenne… Az utolsó igazán rendes havas telünk 2017-ben volt.
Az utolsó igazán látványos pedig 1954-ben. Akkor akár át is lehetett sétálni a Boszporuszon.

A híres 1954. február 24-ei esemény, amikor a jég tetején lehetett a sétálni a Boszporuszon. - Forrás: ekşişeyler
A híres 1954. február 24-ei esemény, amikor a jég tetején lehetett a sétálni a Boszporuszon. – Forrás: ekşişeyler
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.5/10 (2 votes cast)
 

Isztambulban tombol a tél!
14 fok van, süt a nap, és szél egy száll se. Csak simit.
És még csak reggel van!

A múlt héten viszont már láttunk havat. Legalább 3 másodpercig!

Úgyhogy úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, és nem lépünk ki az ítéletidőbe, ezt meghagyjuk másnak. Mi pedig megnézzük, ők mit találtak, és mit pakoltak fel az internetre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

Elkezdődött a december Isztambulban. Vagyis elkezdett esni az eső is. Majd valamikor április végén abbahagyja..
Úgyhogy a legjobb idő volt arra, hogy végre kinézzünk a Karácsony-bazárba!

Mai mottónk: Vegyél műanyag Mikulást kilóra!

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
 

December 1. van. A post megjelenéskor legalábbis az volt.
Ez pedig azt jelenti, hogy hivatalosan is megkezdődött a karácsonyi hajrá.
Úgyhogy mint adventtel, mi is minden vasárnap megjelenünk, és beszámolunk arról, hogy is tart a Karácsony Isztambulban.

De álljunk csak meg egy pillanatra! Hiszen Törökország nem keresztény ország! Akkor mit is keres itt a Karácsony?

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.7/10 (7 votes cast)
 

A statisztikák szerint a világon szépen-lassan, de biztosan növekszik azok száma, akik máshol élnek, mint ahol születtek. Legalábbis most már vannak erről számok, amelyek növekedni tudnak..
De nemcsak számok vannak, hanem felmérések, tanulmányok is.

Ugyanis amikor az ember egy új helyre megy, akkor az a hely bizony új lesz. Sőt! Legtöbbször sokkal inkább új lesz, mint amire számítunk. Ami azért vicces, mert legtöbbször azért megyünk új helyre, hogy az új legyen.

Régen talán megkérdezték Rákóczit, vagy Kossuthot, hogyan is érzi magát távol a hazájától. De biztosan egyikük sem kapott 20 oldalas kérdőívet, amit egy erre specializálódott pszichológus csapat készített azzal a céllal, hogy felmérje az illető lelkiállapotát.

Igaz, ilyet én se kaptam. Bár egyszer tényleg kaptam egy 20 oldalas kérdőívet, amiről aztán kiderült, hogy csak az internet szerződésünk. Erre azért több helyre is beírtam, hogy “Menjetek a fenébe!” (magyarul persze). Így persze az internettel kapcsolatos kérdésekre nem kaptak választ, viszont az én pszihikai állapotomat bárki kielemezhette…

De a lényeg, hogy ma már elég sokan foglalkoznak azzal, hogy miképpen éli meg az ember azt, amikor egy új helyre költözik. Az ilyenkor átélt kisebb-nagyobb traumákat kulturális sokk-nak szokták hívni.
Amiben az az érdekes, hogy nem kell feltétlenül egy teljesen más országba menni. Mondjuk Új-Zélandra, ahol az évszakok is fordítva vannak, meg az autók is fordítva járnak. Hanem akár vidékről városba költözve is át lehet élni. Ez majd a későbbiekben érdekes adalékokat fog adni.

Általában a tanulmányok – a sok egyéb érdekes dolog mellett – azt szokták kihozni, hogy a kulturális sokk egy hullámzó jelenség. Amennyiben az ember a saját akaratából, nagy reményekkel vágott neki a nagyvilágnak, akkor az első időszak boldog rózsaszín ködben zajlik. Ilyenkor még az is nagyszerűnek tűnik, ha 40 órát kell sorba állni egy tartózkodási engedélyért (a tartózkodási engedélyért állok sorba! az ENGEDÉLYÉRT!!), vagy ha csak a lábunkra lépnek (egy helyi hozzám ért!). Mert ezek azok a pontok, ahol az új világgal kapcsolatba kerülünk.

Ezt szokta követni a meredek zuhanás, és a hullámvölgy. Amikor kiderül, hogy tényleg 40 órát kell sorban állni. Sőt! Esetleg 60-a, vagy vissza kell menni még két pecsétért. És mindeközben rájövünk, hogy egy olyan papírért gürcölünk, ami otthon automatikus volt. E mellett valami állat a lábunkra lépett.

Ha szerencsések vagyunk (márpedig ehhez bizony kitartás, és sok-sok szerencse kell), akkor ebből a hullámvölgyből lesz egy emelkedés. Amikor végre megtanuljuk a szokásokat, a nyelvet. Amikor lesznek barátaink, amikor már nem szállunk rossz buszra, és ilyesmi.

Persze utána csak lejár az a nyavalyás tartózkodási engedély, meg megint a lábunkra lép valami állat.. Úgyhogy egyből mindjárt jön egy újabb hullámvölgy. Ami jó esetben kisebb, mint az előző. Míg végül beáll egy olyan állapot, amikor minden szép és jó. De legalábbis jobb, mint otthon (hiszen azért költöztünk ki). Vagy legalábbis minden reggel a tükör előtt ezt hazudhatjuk magunknak. És ezzel véget is érhet a kulturális sokk.

De ahogy ezt a Törökország-rajongók megszokhatták, itt a dolgok sose úgy történnek, mint máshol. Ahogy a közlekedésben sincsen igazán olyan alapszabály, hogy mindenki a jobb oldalon megy, hanem ez is inkább csak egy ajánlás. Úgy a kulturális sokk is inkább egy ajánlás: próbáld jól érezni magad! A hangulat úgyis inkább attól függ, hogy éppen autót vezetsz, vagy sikerült beülni egy cukrászdába, és rád dőlt a baklavával teli szekrény..

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.3/10 (3 votes cast)
 

Ha megkérdezünk valakit arról, hogy hol található az első Boszporusz-híd (meg úgy egyáltalán bármelyik Boszporusz-híd), akkor jó eséllyel azt mondja: Isztambulban.

Ugye ez az a híd, ami 165 m magasan a víz felett, bő 1 km hosszan áthalad a Boszporusz felett.

Jah, és fehér.

Ortaköy Camii from the Air
A Boszporusz-híd (az első)

És ez így oké. Vagy talán mégsem?

De akkor meg hogy lehet, hogy Isztambultól 270 km-e egy aprócska tengerszorost keresztező alig 80 m hosszú híd mellett egy ilyen táblát találunk??
A tábla büszkén hirdeti, hogy ő Törökország első Boszporusz-hídja.

Az első "Boszporusz-híd"
Az első “Boszporusz-híd”

Na de hát ez??? Egyáltalán hol van itt a Boszporusz? Ez a kis patakocska lenne az? De hát ezen akár át is lehet gyalogolni…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
 

86
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
güle güle
“goodbye”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések