A több hetes (hónapos?) karantén remek alkalom arra, hogy megcsináljuk azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettünk volna, de sose jutott rá idő.
Természetesen nem a függönytartó megszerelésére, vagy a kiégett villanykörte kicserélésére gondolok.
Hanem arra, hogy megtanuljunk egy olyan írást, amit több ezer éve kihalt! Ezt az ősi írást nemcsak hogy a 21. században használja nagyon kevés ember, de még a maga idejében sem lehetett túl népszerű. Lévén, hogy nagyon kevés ember tudott egyáltalán írni/olvasni. No és mert roppant bonyolult.
Valószínűleg ez a kettő azért összefüggött: Minél bonyolultabb volt, annál kevesebb ember akart vele foglalkozni. Viszont minél kevesebben dolgoztak vele, nem igazán tudott egyszerűsödni. Sőt! Talán éppenhogy bonyolódik, hogy így maradjon meg a kiváltságosok tudásának.
De hogy még jobb legyen, az írott nyelv, és a beszélt nyelv nem igazán egyezett meg. Ehhez hozzájött még, hogy az uralkodó nyelve, az adminisztráció nyelve, és a kereskedelem nyelve sem mindig volt átfedésben. És továbbra is mindenki más nyelven beszél, mint ahogyan ír.
Az pedig mindig érdekes kihívásokkal van tele, amikor az írott és a beszélt nyelv nincs összhangban.
Hasonló volt a helyzet az Oszmán Birodalomban is a 20. század elejéig. Mígnem az új Török Köztársaságban megtisztították a nyelvet, és az egyik alapszabály az volt, hogy azt írják le, mint amit mondanak.
Akkor lássuk az anatóliai hieroglifákat!
Míg a ház űrnője vigyázott a 12 gyerekre, elküldte a férjét, hogy szerezzen mosóport, öblítőt, sampont, és hajfestéket.
Egyúttal figyelmezteti is, hogy nehogy elrontsa, mint a múltkor.
Ahogy írja: „…mert levágom a fejedet, te hülye szamár!”.
Ez a motívum többször is ismétlődik…
A kép forrása: Ancient Anatolia
Az anatóliai hieroglifákat gyakran hettita hieroglifáknak, hettita írásnak is szokták nevezni, pedig valójában luvi. Leginkább annak emlékéül, hogy mindenki tévedhet.
Tegyük hozzá, hogy a két nyelv közeli rokonságban áll, mindkettő indoeurópai.
Persze nem csoda, ha a tudósok kezdetben összezavarodtak. A hettiták a neszai nyelvet beszélték, miközben a luvi volt annyira elterjedve, hogy akár hivatalos is lehetett volna. Mellette még a palai és arzavai nyelvet is beszélték. Ha viszont írni kellett, akkor már az asszír ékírást használták. Az viszont az akkád nyelvet használja, amelyik az afroázsiai nyelvcsalád sémi ága.
Forrás: Wikipédia
Tehát az anatóliai hieroglifák használatához tudni kell a luvi nyelvet. De mivel ez indoeurópai, így aki tanult angolt-németet-franciát-olaszt-spanyolt-oroszt-vikinget-görögöt-iránit-indiait-szanszritet, az pár évtized alatt simán megtanulja! Az alapokat itt érdemes elkezdeni.
A jó hír, hogy ezek a hieroglifák valójában képírások! És bár 500-nál is többen vannak, de sokat elég könnyen értelmezhetünk!
Itt van mindjárt az U-14465 kódi betűkép. A görkorcsolyás ember a létrával. Ha valaki egy ilyen üzenetet hagy a hűtőn, akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy „Leugrottam egy létráért a Praktikerbe”.
Ezek alapján egész történeteket lehet kitalálni, már csak az egy kategóriában levő betűképekből is.
Utána fel akartam mászni a hegyre, de a lábam beszorul. Ezért hoztam egy létrát is magammal.
De vigyázzunk, mert az anatóliai hieroglifákat nem jobbról balra, és nem is balról jobbra olvasták! Hanem az úgynevezett ökörszántás módon. Ez azt jelenti, hogy amikor elértek a sor végére, akkor nem az elejére mentek és ott folytatták az írást, hanem megfordultak. Azaz balról jobbra haladva a végére érve a következő sort már jobbról balra írták és olvasták.
Ez különösen egy recept könyvnél, vagy egy esküvő leírásnál lehet roppant kínos, ha elrontjuk a sorrendet.
Most, hogy így megvannak az alapok, lássuk, mit is tudunk ezzel kezdeni!
Elsőnek, ha nem akarunk sokat vacakolni (csak közepes mennyiségűt), akkor szükségünk lesz egy anatóliai hieroglifák betűtípusra.
Legnagyobb szerencsénkre (vagy döbbenetünkre) van ilyen!
- Az FFonts oldalon találunk egy Noto Sans Anatolian Hieroglyphs Regular Font-ot (egy lementett változatot a blogról is le lehet tölteni, ha valami miatt nem működne az oldal.)
- Az FFont oldalon ugyan ennek a webfont változatát is láthatjuk. (a lementett változat itt)
- A DaFontFree oldalon is találtok egy letölthető betűtípust (itt pedig az ő lementett változatát)
- Minden esetben olvassátok el a mellékelt licens fájlt!
Nem tudom, hogy a két betűtípus mennyire tartalmazza ugyan azokat a betűképeket, mennyire egyforma a kettő. A különbség minden esetre jelentős.
A 14465-ös a görkorcsolyás-létrás betűképet a Noto Sans betűtípusban találtam. Ennek érdekessége, hogy a Windows saját Karakterek programja egyetlen betűt sem talált. De a Word programban már rendesen tudta használni. A DaFontFree féle egyszerűen csak Anatolian nevű betűtípusát már a Windows Karakter programja is kezeli. Így van esélyünk, hogy a keresett betűképet tényleg megtaláljuk!
(a görkorcsolyást azért még nem találtam meg).
Ne felejtsük! Több, mint 500 betűképről van szó! De hogy találunk meg ebből bármit is?
Szerencsére nálunk felkészültebb emberek ezt már kitalálták. Ráadásul a magyar Wikipédiába ez szépen össze is lett gyűjtve. Így ezt az oldalt használhatjuk kiindulásként. Ezen az oldalon minden betűkép .JPG formában is megtalálható. Így ha nem akarunk egy egész regényt írni, hanem csak néhány szóra lenne szükségünk, akkor onnan is ki lehet másolni.
Komolyabb esetekre viszont ott az Unicode, ami alapján játszi könnyedséggel ki lehet keresni a betűképeket.
Ráadásul ezek mindjárt kategóriákban vannak, szépen egymás után.
A 2000-es évek előtt elég nagy káosz volt betűk terén. Az ABC-stb… betűk még rendben voltak. De a számítógép feltaláláskor nem igazán gondoltak arra, hogy az majd másik országba is eljut. Sem arra, hogy ott másfajta betűk is vannak. Az olyan extrák, mint az á, ö, stb.. még úgy-ahogy befértek a betűtáblázatba. Ezeket nem csak Magyarországon, de más európai országban is használják. Így ez valahogy azért egységesedett. De az ő és ű betűkkel rengeteg baj volt! Egy ilyen betűvel akár a teljes adathordozót használhatatlanná lehetett tenni.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Unicode
Ennek oka, hogy az akkori betűtáblázatba csak 128 karakter fért bele. Annak a fele a vezérlő kódok, majd kisbetűk, nagybetűk, írásjelek, és még néhány alapvető jel… és már be is telt a táblázat..
1989-ben aztán összeült a nagy csapat, és nekikezdett az Unicode kidolgozásának, és 1991 októberében készen is lett az 1.0-ás szabvány (ennek ellenére, még bő 30 és múlva is egyes rendszereket simán ki lehet akasztani egy magyar ő vagy egy török İ betűvel). Ez a kódkészlet már 7129 karaktert tartalmazott. A latin mellett már görög, cirill és arab betűket is tartalmazott. Egy év múlva már 28,327 karaktert tartalmazott, így befértek a távol-keleti betűk is. A 2000-es évek környékén pedig eljutottak oda, hogy már nemcsak a mindennapi betűknek lett kódja, hanem pl. a Braille-írásnak, holt nyelveknek, zenei szimbólumoknak, stb…
Napjainkban, 2020 márciusában történt az utolsó frissítés. Most már 143,859 karakternek lett meg a helye. Összesen 154 élő, és holt nyelv írását, és további szimbólumokat tartalmaz.
Az anatóliai hieroglifák 2015-ben kerültek bele. A U+14400–U+1467F hely van nekik fenntartva.
Tehát az Unicode esetében a betűképeket kategóriák szerint rendezték. Ilyenkor vannak előnyben a holt nyelvek. A képviselőik nem szólnak bele, hogyan rendezik a betűiket, így lehet téma szerint, hang szerint, vagy valami más szempont szerint.
Szemben a mi ABC-nkkel, ahol a sorrendek bizonyára volt valami logikája, amikor i.e. 14. század környékén megalkották. De azóta sok hang és betű megváltozott, elveszett, megjelent…
Az Unicode esetében a sorrend így néz ki:
- U+12800 – 12866 = ember, test, testrész
- U+12867 – 128A4 = állatok
- U+128A5 – 128C5 = növények
- U+128C6 – 128F4 = természet
- U+128F5 – 12922 = építmények
- U+12923 – 12967 = tárgyak, eszközök, fegyverek
- U+12968 – 12985 = edények
- U+12986 – 1299B = szimbólumok
- U+1299C – 129D3 = vonalak, számok és geometrikus alakzatok
- U+129D4 – 12A15 = összetett jelek
- U+12A16 – 12A2D = egyéb jelek
És mindjárt az első karakter, betű, betűkép nem más, mint maga az ember. Pontosabban az ÉN.
Az ÉN (EGO) betűkép. Egy ember, aki magára mutat: ez vagyok én! Ráadásul mindjárt 2 változata is van (egyik lehet akár tájszólás is). Van egy kis Ego, meg egy nagy Ego.
Még nem tudtam eldönteni, hogy a második egyszerűen csak így áll, vagy a hátát vakarja, vagy tart egy kést a háta mögött… a biztonság kedvéért..
A félreértések elkerülése véget, minden betűképnek van egy latin neve is. Így nincs olyan, hogy ugyan azt a képet két ember másnak értelmezi, vagy másnak fordítja.
Igen, az EGO egy latin szó, és azt jelenti, hogy ÉN.
Mivel ehhez kép hasonló, de mégsem egyforma képet is használtak, a bal oldali kapta az EGO kódnevet, míg a jobb oldali lett az EGO2 (az EGO² mégiscsak durva lett volna).
A CAPUT meg pl. a fejet jelenti.
Képforrás: Wikipédia
Izgalmas, hogy ebből van női és férfi fej is. És a női a gyakoribb, mintha ő lenne az alap. Bár a táblázat nem tér ki rá, hogy tényleg nőt vagy férfit jelentett volna (meg lehet, hogy nem is nő, hanem ő harcos, vagy most jött ki a konyhából, vagy csak déli és így hordja a haját).
Képforrás: Wikipédia
Vajon mennyire számított helyesírási hibának, ha ezt a fejet mondjuk mosolygósnak, vagy mérgesnek írta valaki?
További izgalmak, hogy van olyan fej is, amiben véső van. Hát izé…
Bár lehet, hogy a tudósok tévedtek és csak én tudom az igazat. És ez egy villám, vagyis emberünknek van egy jó gondolata!
(Egyébként a jel sokszor az ŐS (női) néven fut.)
Képforrás: Wikipédia
Játszunk ezzel a fejjel tovább!
ha rátesszük egy virágra, akkor mindjárt szobor lesz.
Képforrás: Wikipédia
Ha pedig ráteszünk egy sapkát, ő lesz az úrnő.
Képforrás: Wikipédia
Ha pedig még glóriája is lesz, akkor már királynő!
Képforrás: Wikipédia
Így máris megkaptuk azt, hogy Én vagyok a királynő!
A király szó valószínűleg más irányból alakult ki.
Amikor sok-sok ház és ember meg állat van együtt, és lesz egy település, akkor azt így jelölték:
Ebből a karakter táblázatban találunk érdekes verziókat. A Wikipédia nem tér ki arra, hogy miben mások, mit jelentenek (máshol talán megtaláljuk). Így lehetőséget kaptunk, hogy mi tippeljünk.
Ez itt a város a felhők felett.
Ez pedig a felhők között van.
Persze az is lehet, hogy nem felhőt, hanem vizet jelent. Mondjuk folyót. És akkor egyik lesz a város a folyón túl (Óperenciáson is túl). Míg a másik pedig a város a folyó két oldalán. Vagy a város, amit elöntött a víz.
Itt pedig egy olyan város van, ahol süt a nap! Vagy ahol van egy mindent látó szem!
Ha ebből sok van, akkor az lesz egy terület, régió, ország.
És ha erre is teszünk egy mindent látó szemet, akkor az lesz Mordor a Gyűrűk Urából. Benne Barad-dûr, Sauron vára.
Amikor 3 várost írunk egymás mellé, akkor ő lesz a vár.
Aki pedig mindennek az ura, ő a király.
Ha pedig kap egy glóriát, mint a királynő, akkor ő lesz a Nagykirály.
Végül csak eljutottunk a királyig! Igen… hosszú volt az út a trónig…
Mindez anatóliai hieroglifákkal:
Ebben a képben megismerhettünk a hosszú szót is, mint egy kézzel jelöltek. Hosszú, mint a kezem.
Úgy tűnik, nagyon sok mindent (főleg igéket) próbáltak kézmozgásokkal leírni. Ilyen az adni.
Ennek a fordítottja a kapni. És most szó szerint a fordítottja.
De nem csak kapni lehet, hanem sokat is lehet kapni. Főleg ha valaki király, akkor ez amolyan szakmai ártalom.
Ha valaki sokat kap, akkor ugyebár ahhoz már két kéz kell.
Ha viszont harciasak vagyunk, akkor a kézbe lehet fogni kardot is.
Bár a képet elnézve nekem harcos helyett inkább Brutus és a szeretett apja, Cézár jut eszembe. Én inkább nevezném ezt a betűképet királycserének, vagy valami hasonlónak.
Igaz, bőven az események előtt vagyunk időben, de attól még nem voltak ritkák a hasonló események…
Akinél viszont lándzsa van, ő egy erős ember.
Ha valaki kezében a szívét látjuk, akkor ő nem szerelmes. Ő éppen meghalt.
Az ember kezében sok minden lehet (végül is erre találták ki).
Ebből eredően rengeteg szót lehet vele alkotni. Ez az ember itt épít.
A betűképen egy kéz van, ami mintha adna valamit. A valami jelen esetben egy épületet. Ebből a kettőből lesz az épít ige.
Képforrás: Wikipédia
Ebből akkor ki lehet következtetni, hogy a kéz feletti rajz fogja jelenteni a házat. Így akár egy tárgyas esetet is láthatunk éppen.
Ez most így egy eléggé leegyszerűsített változata az épületnek. De gondoljunk arra, hogy ez az alap. Ha erre teszünk mindenféle pöttyöket, vonalakat, akkor máris jelezhetjük, hogy az milyen épület.
Az alsó vonal jelzi, hogy üres. Ez egy jó ötlet, mert akkor később nem tesz rá senki semmiféle jelet, hogy az mondjuk az ő háza.
Amennyiben teszünk rá két félkarikát, akkor ő lesz a ház.
Az eddigiekből tanulva az üres házat úgy jelöljük, hogy egy vonalat húzunk alá.
Ha viszont a nagykirály háza, akkor megkapja a glóriát.
Az Istenek már két glóriát kapnak, hiszen ők még a nagykirályoknál is nagyobbak. Így az Istenek háza is dupla glóriás lesz.
Utoljára még visszatérünk egy kicsit a kezekre, mert ott sok érdekességet lehet találni.
A barátot, gyereket, is kézzel jelölik. Ha fiú, akkor mellé egy IC alakú szimbólumot is rajzolnak.
Ha pedig lány, akkor karikát kap.
A már megszokott gondolatmenet folytatva, a királynak is lehet fia.
És persze lehet lánya is lehet egy királynak.
De még a nagykirálynak is lehet lánya.
Csakhogy olyan betűkép nincs, ami a nagykirály fia lenne (MAGNUS FILIUS).
Sok minden más sincs. Vagy még nem sikerült felfedezni, megérteni. De az is lehet, hogy volt, csak senkinek nem volt kedve leírni.
Az ÉN személyes névmással találkoztunk. De a többinek nyoma sincs (vagy csak az általam talált forrásokban nem szerepel). Nincs TE, Ő, MI, TI, ŐK.
Így a jelenlegi felkészültségünnek (bár az nem sokkal több a nullánál) nem tudunk olyan anatóliai hieroglifát csinálni, amivel valakit elküldünk a fenébe. Még csak melegebb éghajlatra sem!
Legfeljebb valami ilyesmit írhatunk neki, remélve, hogy megérti:
A kereszteződésnél fordulj balra, és menjél, gyorsan menjél az oroszlánhoz!
További jó kísérletezgetést mindenkinek!
Használjátok a Wikipédia oldalát. A latin kifejezések sokat segítenek a keresésben. De ott sem található meg minden szimbólum. A két betűtípus között is jelentős a különbség.
Jó mulatást!