Aşure

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Noé nevezetű emberke. Annak pedig szép felesége, családja, és még állatkái is. Kotkodácsok, mekegőt, és minden más, ami jó ha kéznél van.

Ők így éltek, éldegéltek boldogan, míg a környéken lakók, meg a még messzebb lakók egyre inkább csak azon törték a fejüket, hogyan lehetne még jobban rosszalkodni.

Történt aztán egyik nap, hogy esni kezdett. De nem csak úgy simán szemelkélt, hanem esett rendesen.

Csakhogy Noé kapott egy üzenetet, miben előre tudta, hogy bizony komoly eső következik, ami eléggé hosszú ideig el fog tartani. Csatolmányként pedig volt egy PDF a bárkák házi összebarkácsolásáról. Az utóirat viszont semmi jót nem ígért annak, aki kimarad.

Így aztán Noé összeállította a bárkát, ahova bevonult családostól és állatostul. De nem csak a kertben levőket vitte be, hanem összehívott minden fajból egyet-egyet.

Amikor pedig megkezdődött az esős időszak, becsukta az ajtót, és várt.

Várt, várt, várt és várt. És közben krumplit evett.

Negyven napig várt, amikor végre elállt az első, és kisütött a nap.

Majd pedig megint várt. És még mindig ette a krumplit.

Közben néha napján kiengedett 1-1 madarat, hogy keressenek szárazföldet. Mígnem egyik nap egy galamb, szájában egy olajággal tért vissza

Noé abba az irányba irányította a bárkát. Meg is lelte a szárazföldet, csakhogy a bárka fennakadt kelet-Anatólia legnagyobb hegyén, az Araráton.

Noé pedig megint várt, és várt, és krumplit evett. Meg amit még talált.

Idővel a vízszint egyre lejjebb csökkent, mígnem az ajtót már ki lehetett nyitni.

Noé és családja ennek nagyon megörült, és kivonultak a bárkából, és nagy ünnepséget rendeztek. Noé családja összegyűjtötte a maradék élelmet, amit Noé összekevert, és megsütött. Nagyon ízletes puding lett az eredménye, amit a mai napig Noé pudingjának hívnak, vagy más néven Aşure-nek.

Az Aşure ünnep az Áldozati Ünnepet követő hónap. Nemcsak egy étel, és nemcsak egy nap, hanem egy egész hónap. És ahogyan megszokhattuk, ismét az ajándékozás, és az emberi kapcsolatok vannak a központban.

Aşure-t hatalmas adagokban főzik. Néha csak két ember tudja keverni, akkor fazékban készül. Ami nem is baj, hiszen az igazi Aşure-t több embernek is kevernie kell. Ha nem akkora mennyiségben készítjük, hogy több ember szükséges a keveréshez, akkor is az összes közelben található ismerős beáll a sorba keverni egy keveset.

Legrosszabb esetben is legalább 40 adag Aşure készül, de inkább 80. Ez az, amit utána az ismerősökkel, barátokkal és természetesen családtagokkal megosztunk. A lényeg ismét a megosztáson van. 🙂

Ez tehát az Aşure ünnep, ami ezzel a bejegyzéssel még nem ért véget! 🙂