Költözünk 2

Mióta nekiálltunk költözni, kicsit szét vagyunk szóródva. Nem is olyan kicsit. A cuccunk valahol Európában és Ázsiában van. A fele pedig mindig mozgásban van, attól függően, éppen hol van hely.

Lakásunk most pedig nincs. A régi helyről már kiköltöztünk, de az új még nincs készen. Valahol megszállunk. Bár most már több, mint 1 hónapja egyhelyben vagyunk. Mégpedig Isztambul Harem városrészében. Hehehe, a háremben lakom… 🙂

A rokonunk azt mondta, hogy bármeddig maradhatunk. Legalább egy kis színt viszünk a mindennapjaiba. Nos… Hoztunk színt. Meg sok minden egyebet is. Vettünk már új szőnyeget meg kávéfőzőt is. Kicsit feldobtuk a lakást. Nem tudom, hogy a rokonunk erre gondolt vajon… De szerintem jót tett neki. 🙂

Árpi is segített. A fél lakás az ő cuccaival van tele. Sőt! A lépcsőházban áll a motorja, a biciklije, a kamionja, a tologathatós helikoptere, no meg a babakocsija. Egy egész kis baba-parkolót sikerült építeni. Minden esetre jó színes lett. Természetesen Árpi ezen kívül más módosításokat is elvégez: átrendezi az egész lakást. Pl. a kis fiókot berakja a nagyba. Az uborkát pedig mindenhova, ahol csak hely van. De ezeket úgyis ismeri, akinek volt már babája. Minden esetre, ha mi tovább mentünk, még évek múlva is kerülnek elő dolgok meglepett helyekről… Az uborka jól fog kinézni.

Közben persze haladunk a lakással is. Csakhogy nálunk tucat számra fordulnak elő mérnökök. Így mindenki kiélheti régi tervezési vágyait, megépítheti álomlakását. Még akkor is, ha sose látta sem a lakást magát, sem pedig a tervrajzot. Így míg mi azon küzdünk, hogy férjen be mondjuk az ágy, addig kapunk jobbnál jobb ötleteket. Mint pl. építsünk bárpultot, mert az annyira feldobná az egész lakást.

Tehát mi keményen dolgozunk, hogy praktikus kis lakást összedobjunk. Apuka viszont a bontókalapács híve. Ő szereti a dolgokat a valóságban látni, nem pedig a számítógépen. Mondjuk igaza is van, mert eddig már nyolcszor derült ki, hogy az eredeti tervrajz és a valóság között óriási különbségek vannak.
Úgyhogy Apuka a helyszínen tervez. És amikor kicsit unatkozik, akkor elbontat egy falat. Igaz, ilyenkor mi kezdhetjük elölről a tervezgetést, de cserébe egyre több lehetőségünk van, egyre több a helyünk.

A bontható falak azóta már elfogytak. Építettünk hát néhány újat. Ebből kettőt már odébb toltunk azóta…

Közben persze nem állhat meg az élet olyan apróságokért, mert mozognak a falak. Be kell kötni a villanyt, vizet, stb… Persze míg a fürdőkád nem fix, addig a cső sem lesz az. De sebaj, mert bontani bármikor lehet, és betonozni is. Igaz, hogy így a frissen felépített falunk úgy néz ki, mint az ementáli sajt. Kész csoda, hogy van még benne olyan rész, ami egyben tartja.

Ugyan az van a villannyal is. Apuka egyébként annyira nem bízik a szerelőkben. Nem elég, ha adunk egy villanytervet. Szépen felírjuk a falra, hova mit szeretnénk: konnektor, TV, internet, stb… Bár mivel ezek is vándorolnak még, így kétnaponta újrarajzoljuk őket. Más színnel persze.

Egyébként nagyon jó dolog, hogy fehér a falunk, és tudjuk, újra lesz festve. Így van hova rajzolgatni a terveket. Mindez azzal egészül ki, hogy az én török szókincsem nem terjed ki a lakásátalakításra. Hiába mondom, hogy fél kiló barna kenyeret kérek szeletekben, abból senki se fogja megérteni, hova kerüljön a fürdőkád. Így én is a lelkes rajzolók között vagyok. Persze szükség van pálcika-emberkékre is, a szemléltetés miatt.

Most, hogy így nézegetem a falat, úgy érzem, hogy az ókori egyiptomiaknál nincs is semmi misztikum. A falon nem a királyok történetét látjuk leírva, hanem korai őseink már ott is azon vitatkoztak, hova kerüljön a nagyasztal, a csónak, és hogyan legyenek a krokodilok távol tartva.

Természetesen nemcsak a festés lesz új, hanem a csempék is. Úgyis két fürdőszobával gazdagodik majd a lakásunk (egy az Árpinak, egy nekünk, egy pedig a vendégeknek). Na de aki próbált már csempét venni, az tudja, hogy mekkora választék van.

Apuka el is vitt minket Kağilthane belsejébe, ahol egymást érik a csempeboltok, és a csempegyárak. Na itt aztán lehet válogatni pár órát, napot, évet. De aztán jól nézzen az ki!

Nem is választottunk azonnal. Mintát vettünk (fotó), majd pedig 3D programban szimuláltuk, hogyan is néz majd ki. Írtam már, hogy azért a fürdőkád még mindig nem fix? Nem egyszerű mindent összelőni (kád, csap, csempe, stb…), miközben még a falak is mozgásban vannak.

Úgyhogy szinte minden nap kijárunk a csempeboltba, új ötletekért, új tervekért és persze új mintákért. Lassan azt hiszik, hogy csak teázni járunk oda.  Tény persze, hogy a szomszéd csempeboltban nem adnak teát, és így ez a hely mindjárt sokkal szimpatikusabb. De az is tény, hogy nem igazán hangulatos egy csomó WC-csészét nézegetni teázás közben. Isztambulban sokkal látványosabb helyek is vannak, ahol tényleg élvezet egy-egy tea elfogyasztása.

A történet persze még nem ért véget. Sőt! Úgy érzem, hogy az izgalmak még csak most fognak kezdődni…